Mégsem lesz minden vállalatra kötelező a szeptemberben bevezetett 4 százalékos szolidaritási adó. Az új beruházások külföldre helyezésével fenyegetőző Audi elérte, hogy az új adó alapjából levonhatók lesznek a kutatás-fejlesztésre fordított összegek. A kedvezmény elvileg minden cégre vonatkozik, vélhetően azonban a hazai közép- és kisvállalkozások aligha élhetnek majd vele, így még tovább nő az adófizetési különbség a külföldi és hazai tulajdonú cégek között. Az Audi egyébként immár 13 éve nem fizet sem társasági, sem iparűzési adót, aminek következtében a vállalat globális nyereségének 40 százaléka Magyarországról származik. Az Audi 1999 után immár másodszor zsarolta sikeresen a magyar kormányt.

– A magyar költségvetés helyzetére való tekintettel a vállalkozások a társasági adó mellett legalább két évig 4 százalékos szolidaritási adót kötelesek fizetni – nyilatkozta a Gyurcsány-csomag nyári bejelentésekor a miniszterelnök, hozzátéve: az új adónemre nem érvényesek a korábban szerzett adókedvezmények. Éppen azért nem a társasági adót emelték 16-ról 20 százalékra, mert az elmúlt másfél évtized engedményeinek köszönhetően számtalan vállalat kapott kedvezményt vagy mentességet a társasági adó fizetése alól. A bejelentés akkor bátor tettnek tűnt: végre az adóbefizetésekből mindössze 3 százalékkal részesülő multik is hozzájárulnak valamicskével az ország működtetéséhez. A miniszterelnök még október végén is megerősítette: a szolidaritási adó alól senki nem mentesülhet. Most kiderült: a nemzetközi vállalatok kibújhatnak, a kormány még 4 százaléknyi adót sem képes bevasalni rajtuk.

Végtelen adómentesség A szolidaritási adóval kapcsolatban nem először húz újat a miniszterelnök a pénzvilággal. Emlékezetes, beiktatása után Gyurcsány Ferenc első döntéseinek egyike volt, hogy a költségvetési hiány csökkentése érdekében 8 százalékos különadót vetett ki a pénzintézetekre. Elvileg csak két évre, mire azonban a határidő lejárt, a pénzintézetek is beleestek az általános szolidaritási adóba… A bankoknál lényegesen eredményesebben tiltakozott az új adónem ellen az Audi. A cég néhány hónap gondolkodási idő után ultimátumot intézett a magyar kormányhoz: jövő évre tervezett 200 millió eurós beruházását a szolidaritási adó miatt Győr helyett más közép-európai országban indítja el. A cég úgy látja, nem kötelezhető új adó fizetésére, mivel a korábbi kormány 2011-ig adómentességet ígért számukra. Akár komoly volt a szándék, akár csak rá akartak ijeszteni a magyar kormányra, a fenyegetés megtette a hatását. A Gazdasági Minisztérium azonnal tárgyalásokat kezdett a német konszernnel. A tárca szóvivője erről úgy nyilatkozott: szeretnék itt tartani az Audit, de nem mindenáron. A tárgyalásokról azonban hetekig csak annyi szivárgott ki: az autógyárnak nem felel meg a magyar kormány ajánlata. Jellemző, hogy végül a németek egyszerűen közölték, mihez alkalmazkodjon a magyar fél. Jochem Heizmann, a győri gyár felügyelőbizottságának elnöke egy hete kijelentette: az Audi akkor marad, ha a szolidaritási adó alapjából leírhatja a kutatás-fejlesztési ráfordításokat, valamint a kormány hajlandó pénzzel támogatni beruházásaikat. S pénteken Martin Winterkorn, az Audi nagyhatalmú elnöke személyesen jött Magyarországra, hogy aláírja az ebben a szellemben fogant megállapodást. Még a fenyegetőzés időszakában Lőre Péter, az Audi magyarországi ajtófőnöke fontosnak tartotta leszögezni: a németek nem a 4 százalékos adó mértékét sokallják, hanem azt, hogy a kormány egyoldalúan felülír egy korábbi megállapodást. A mentegetőzésre jó oka volt az Audinak: miközben a hazai vállalkozásokat 16 százalékos társasági adó és 2 százalékos iparűzési adó fölött sújtja az újabb 4 százalékos teher, 1993-as magyarországi megtelepedése óta az Audi folyamatosan mentesül mindezen adók befizetése alól. 1993-ban öt évre szóló adómentességet kapott a cég, amit újabb és újabb beruházásai miatt folyamatosan meghosszabbítottak. Jellemző, hogy 1999-ben a hosszabbítást szintén azzal zsarolta ki a cég, hogy azzal fenyegetőzött: további fejlesztéseit Szlovákiába helyezi át. Majd 2001-ben – mivel az uniós csatlakozás után már nem lett volna egyszerű a hosszabbítás – a kormány 2011-ig hosszú távú adómentességet adott. Mindennek köszönhetően immár évek óta a győri gyár az Audi legnyereségesebb üzeme. Az Audi-konszern teljes nyereségének 40 százaléka (!) Magyarországról származott. Jellemző, hogy a mindössze ötezer fős győri üzem nagyobb eredményt hoz, mint a 44 ezer embert foglalkoztató németországi gyár. Egyébként ez a szédítő eredményesség valószínűsíti, hogy az Audi nem gondolta komolyan a magyarországi beruházások külföldre helyezését – ahogy a jelenlegi tevékenységek kiszervezéséről nem is esett szó.

Újabb kiváltság külföldieknek Akárhogy is, az ijesztgetés bevált: az Audinak a 4 százalékos szolidaritási adót sem kell megfizetnie. Sőt, a kormány visszamenőleg is eltörölte ezen kötelezettségét, hiszen az adót már a szeptember elseje után keletkezett bevételekre ki kellett volna fizetniük. A törvénymódosítást természetesen nem lehetett csak az Audira megszövegezni, így minden cég levonhatja a szolidaritási adó alapjából a kutatás-fejlesztésre fordított összeget. Emellett külön megállapodásban rögzítették, hogy a kormány beruházási támogatásban részesíti az Audi fejlesztéseit. Vagyis nemcsak az adót engedték el, de még fizet is az autógyárnak a költségvetés! Cserébe az Audi a hangoztatott 200 millió eurós beruházással szemben 615 millió euró befektetését ígéri a következő öt évben, amely akár meg is duplázhatja a gyár jelenlegi ötezer fős létszámát. Az Audi-alku miatt mintegy 5 milliárd forinttal csökken a cégek különadójától várt 150 milliárdos költségvetési bevétel. Nem vitás, az Audi egyetlen forint szolidaritási adót sem fog befizetni. Győrben jelenleg évi másfél millió darab motort gyártanak – gyakorlatilag a világon eladott összes Audiban győri motor dobog -, s a motorgyártás eleve kutatásigényes. De hogy biztosra menjenek, a kormánnyal megkötött szerződés aláírása után az Audi elnöke a Budapesti Műszaki Egyetemre utazott, ahol közös kutató-fejlesztő intézet alapításáról állapodtak meg. Természetesen az adó csökkentésének a lehetőségével más cégek is élhetnek. Az engedmény elsősorban a gyógyszergyáraknak (Richter, Egis), a másik nagy autógyárnak, a Suzukinak, a vegyipari cégek közül a TVK-nak, a BorsodChemnek és a Molnak, valamint az informatikai vállalatoknak csökkentheti jelentősen adófizetési kötelezettségét. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkaadók Szövetségének főtitkára ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet: az engedménnyel a kormány megint a feltőkésített multinacionális szektornak adott kedvezményeket. Magyarországon mindöszsze 630 cég végez számottevő kutatási-fejlesztési tevékenységet, amelyek a dolgozók csupán 30-35 százalékát foglalkoztatják. Ez az aránytalanság az Audinál is megfigyelhető: a cég a második legnagyobb árbevételt, és második legjelentősebb exportteljesítményt felmutató vállalkozás Magyarországon, miközben az alkalmazottak számát tekintve csak tizenötödik a listán. A munkavállalók zömét foglalkoztató közép- és kisvállalkozások még roszszul is járhatnak az engedménnyel, amennyiben komolyan vesszük a pénzügyminiszter ígéretét, hogy az ilyen-olyan okból kieső adóbevételeket más adók kivetésével vagy emelésével ellensúlyozzák majd.

Németország más világ Ismét bebizonyosodott tehát, amit az IBM kivonulása óta sejtünk: a multinacionális cégek semmiféle közteher viselésére nem hajlandók Magyarországon. Még 4 százalék adót sem viselnek el, akkor sem, ha azt a költségvetés nehéz helyzete miatt „szolidaritási” okok miatt kellene befizetniük. Beszédes a kifejezés: az Audi semmiféle szolidaritást nem hajlandó vállalni azzal az országgal, ahonnan közel egymilliárd euró nyereséget vitt ki csak az utóbbi három évben. Beleszakadhat a költségvetés, akkor is ragaszkodnak adómentességükhöz, sőt még azt várják el, hogy támogassa őket a nehéz helyzetben levő állam! Összehasonlításul: az Audi-konszern éves árbevétele 24,5 milliárd euró, ami csak harmadával marad el a magyar költségvetés éves bevételétől! Még a MIÉP parlamenti időszakában indulatos beszédek hangzottak el, amelyekből kiderült: a multinacionális cégek a szerteágazó kedvezmények miatt csupán az összes adóbevétel 3 százalékára rúgó adót fizetnek – a magyar lakosság ennél szja és áfa formájában huszonötször (!) többet. A különböző kedvezmények miatt a multik átlagos adóterhelése – az akkor 18 százalékos társasági adóval szemben – csupán 6,7 százalék (Demokrata, 2000/34). Amióta a MIÉP kikopott a politikából, minderről alig esik szó. A jelenlegi parlamenti pártok mindegyike kormányon adókedvezményt adott a külföldi befektetőknek, vagy legalább meghosszabbította az éppen lejáró adómentességeket. S az aktuális kormány nyilvánvalóan meg fogja hosszabbítani a kedvezményeket 2011-ben is, amikor már 18 éve fog adómentesen termelni Magyarországon az Audi. A végeredmény ismeretében porhintésnek tűnik a kijelentés: „az Audit nem az adó mértéke, hanem a gazdasági környezet kiszámíthatatlanná válása zavarta” – mert hogy a kormány 2001-ben tízéves adómentességet ígért. A többi céget ugyanis sokkal erőteljesebben sújtja a kiszámíthatatlanság: a hazai vállalkozások számára Gyurcsány Ferenc még tavasszal is ötéves adócsökkentési programot ígért! Az Audi és a magyar kormány megállapodását bejelentő sajtótájékoztatón a Figyelő szaklap tudósítója feltette a kérdést: képes lett volna-e hasonló magatartással az Audi Németországban kiharcolni adókedvezményeket. Jochem Heinzmann mellébeszélt, a magyar, szlovák és lengyel gazdasági feltételek összehasonlításának szükségességéről beszélt. Világosabban fogalmazott Joachim Cordshagen, az Audi konszern sajtófőnöke: Németországban nem lehetett volna elérni efféle változásokat, a szakszervezetek megtorpedózták volna az erre tett kísérleteket. Kárász Andor

Megduplázódó fejlesztések

Minden keserű tanulsága ellenére egy haszna van az Audival kötött megállapodásnak: emelni fogja a kutatás-fejlesztésre fordított vállalati kiadásokat. Köztudott: egy ország fejlettségi szintjét, versenyképességét alapvetően meghatározza, hogy mennyit költ K+F-re. A technikai újításokban élen járó skandináv államoknál a GDP 3,5-4 százalékát kutatásokra forgatják vissza – nem véletlen, hogy a skandináv cégek élen járnak a fejlett technikák bevezetésében – míg Magyarországon ez az arány csak 0,95 százalék. Hosszú távon a K+F-ráfordítások határozzák meg, hogy egy ország újításokban élen járó, bevételeit inkább szellemi hozzáadott értékből megteremtő állammá válik, vagy olcsó bérmunkát végző bedolgozó nemzetté. Nem véletlen, hogy az Európai Unió a K+F-ráfordítások növelésére ösztönzi tagállamait. Az unióban egyébként napjainkban 1,96 százalék a K+F-be visszaforgatott tőke aránya. Magyarországon a 0,95 százaléknak is örülhetünk, a kilencvenes évek közepén ugyanis 0,7 százalék alatt maradt a K+F részesedése. A változást egy adókedvezmény hozta, amely lehetővé tette, hogy a vállalkozások kétszer vonhassák le az adóalapból kutatás-fejlesztésre fordított kiadásaikat. Először – a többi költséghez hasonlóan – leírhatják a bevételekből, majd az egész elszámolás végén még egyszer csökkenthetik az összeggel a társasági adó alapját. Lényegében ezt a módszert terjesztette most ki az Audi-megállapodás a szolidaritási adóra is. A kedvezmény hosszú idő után megmozdította a vállalatok fejlesztési kedvét: tavaly ötödével költöttek többet K+F-re, mint a megelőző években. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a vállalatok K+F-beruházása a GDP 0,25 százalékáról 0,3 százalékra nőtt. Az unióhoz való felzárkózás jegyében a kormány a következő hét évben a GDP 0,95 százalékról 2,1 százalékra növelné a K+F-re fordított kiadások részesedését. Mivel a költségvetés lehetőségei igen korlátozottak, a többletet kizárólag a cégvilágtól várják, ami azt jelenti, hogy meg kellene ötszörözni a kutatás-fejlesztésre fordított vállalati pénzeket. Amennyiben ez így történne, hazánk a technikai újító államok középmezőnyébe kerülne, s többszörösen megtérülne a szolidaritási adó-kedvezménnyel elvesztett évi ötmilliárd forint.