Az ukrán csatlakozás az európai gazdatársadalom hattyúdalát jelentené

Ukrajna 41 millió hektárnyi termőterülettel rendelkezik. Ennek jelentős része olyan csernozjom föld, amely kimagasló hozamokra képes, még kevésbé modern és visszafogottan szakszerű művelés mellett is. Ha már szakszerűség: tudvalevő, hogy az ukrajnai mezőgazdaság többek között olyan kemikáliákat, növényvédő szereket és hasonlókat használ, amelyeket legalább húsz éve betiltott az Európai Unió. Arról nem is beszélve, hogy az Ukrajnában tevékenykedő multik jelentős része már rég ráállt a GMO-pályára.

Szakemberek szerint nemcsak a korlátozó, monitorozó szabályok hiányoznak az ukrajnai mezőgazdaságban, hanem a megfelelően kiépített ellenőrzési rendszer is.

Mindez azért érdekes, mert a háború előtt hazánkba is érkezett ukrajnai gabona, főleg takarmány célokra. Ha volt benne valamilyen indexen levő vegyszer, hazai gabonával keverve azt is mélyen a magyar, illetve az uniós határérték alá lehetett szorítani.

Ez volt a bevett eljárás.

Ám a háború kitörése után szinte minden egészségbiztonsági mérést és korlátot, valamint a vámkötelezettséget is eltörölve engedte be Brüsszel az unióba az ukrajnai gabonát, politikai okokra hivatkozva.

Az Európai Bizottság úgy érvelt, hogy a kivitelből származó bevételek az ukránok Oroszország ellen vívott „igazságos” háborúját segítik. Olyan lépés volt ez Brüsszel részéről, amelynek következtében a korábbi mennyiség ötvenszeresére nőtt az ukrajnai agrárium Európába érkező gabonaexportja.

Könnyelmű dolog ukrán búzáról és kukoricáról, napraforgóról és hasonlókról beszélni. 2014-ben – a Majdan évében – ugyanis Kijev lazított az ukrán földvásárlási korlátokon, később pedig szinte teljesen el is törölte azokat, mindenekelőtt az IMF és a Világbank nyomására.

Mára 17 millió hektárnyi ukrán termőföld került külföldi tulajdonban.

Tíz óriáscég szerepel egy, a MAGOSZ főtitkára és a NAK alelnöke, Cseh Tibor által jegyzett összeállításban.

A tízből csak egyetlen egyet jegyeztek be Ukrajnában, a többi Cipruson, Luxemburgban, vagy éppenséggel Hollandiában adózik, de van köztük szaúdi és kínai szereplő is.

Hogy érzékeltessük az arányokat: a Kernel Holding nevű óriásvállalat 582 ezer hektáron gazdálkodik Ukrajnában, ez pedig több mint tizede a teljes magyar termőterületnek. És ez csak egyetlen cég…

A dokumentumokat olvasva kitűnik, hogy 2014 óta jelentősen átalakult az ukrajnai mezőgazdaság szerkezete.

A külföldi nagyvállalatok viszik a prímet, de nem csak azon a 17 millió hektáron gazdálkodnak, amit megszereztek, hanem további 16 millión is. Termelői szerződésekkel, és sok más trükkel kapcsolták magukhoz a nyolcmillió ukrajnai gazda jelentős részét.

Érdekes jelenség a modern termesztési technológiák, az amerikai és egyéb gépesítési eljárások térhódítása is, amelyek jelentősen megnövelték az ukrajnai agrárium termelékenységét – egyes számítások szerint bizonyos szegmensekben a nyolcszorosára.

Az időnként mutatkozó visszaeséseket többek között a munkaerőhiánynak tudják be a szakemberek, a hadsereg toborzói már a traktorokról is leszedik a hadköteles férfiakat, nem törődve a jogszabályokkal, és azzal sem, hogy mindez mit jelent ennek az egyébként stratégiai gazdasági szektornak, amelyben kétkezi munkásként dolgozni amúgy sem egy leányálom.

Cseh Tibor szerint itt nem 10 euró az órabér, mint az unióban, hanem csupán 2 euró.

Egyértelműen az átrendeződések, a nyugati technológiák alkalmazásának következménye az ukrajnai mezőgazdaság bizonyos fokú szerkezetváltása is. A korábbi idők sertés- és szarvasmarhatartása véget ért, a külföldi óriások sokkal költséghatékonyabbnak találják a baromfitenyészést. Általában ukrán gabonadömpingről beszél az uniós média, valójában azonban

dömping keletkezett ukrajnai csirkehúsból, tojásból, de például mézből is.

Magyarország összesen huszonnégy, Ukrajnából származó terményre és termékre vetett ki behozatali tilalmat. A jelentős dömping miatt gazdatiltakozások, útlezárások, utcai demonstrációk, a rendőrséggel való összecsapások alakultak ki egész Európában, de annak főleg a keleti régiójában.

Ha az unió befogadja Ukrajnát, akkor a dömping csak növekedni fog, még akkor is, ha 2024-ben csak 70 százalékos hatásfokkal – aszály, háborús helyzet, munkaerőhiány – forogtak az ukrajnai mezőgazdaság fogaskerekei.

Amennyiben Ukrajna felvételt nyer az Európai Unióba, jószerivel semmilyen korlát sem áll majd az onnan érkező árutenger útjába.

Már korábban is szó volt róla, hogy – politikai okokból – Ukrajna csatlakozása esetén az ország mezőgazdasági exportja körülbelül 10 éves türelmi időt kap az uniós szabályok bevezetésére, ráadásul megkapja az EU-s agrártámogatások jelentős részét – ha a földterületi arányokat nézzük, akkor minimum az egyharmadát, ám tűpontos számítások még nincsenek ezzel kapcsolatosan.

Jelenleg 157 millió hektárra fizet támogatást az uniós agrárbüdzsé, ehhez adódna hozzá Ukrajna 41 millió hektárja.

Becslések szerint az ukrajnai mezőgazdaság így is óriási potenciállal rendelkezik, már 400 millió embert képes élelmezni.

Világos, hogy az ukrán csatlakozás az európai gazdatársadalom hattyúdalát jelenti majd, az európai vidék közönséges turistalátványossággá változik.

Kiderült, minden uniós tagállam agrárminisztere tiltakozik a kialakuló folyamatok miatt, de az ő tanácskozásaik és nyilatkozataik csak az uniós döntéshozási piramis középszintjét képviselik.

Amiről most beszélünk, az nem riogatás. Több jel is utal arra, hogy az ukrán csatlakozás a küszöbön álló béketárgyalások egyik eleme lesz. Az uniós költségvetés egészét tekintve e helyütt még nem is beszélünk az ország gazdaságának és infrastruktúrájának helyreállítási költségeiről.

Ezt a nemzetközi média inkább jelentős üzletként, mint uniós tehertételként aposztrofálja.

Valóban profitot jelent majd azoknak az óriáscégeknek, akik elvégzik a feladatot, de mi jut majd a profitból Európának?

Meglehet, semmi. De legalábbis, erre biztosan nem lehet majd felépíteni az EU versenyképességi stratégiáját.