Benzinárháború

A kormány vizsgálja az üzemanyagárak alakulását, és megnézi, van-e olyan tényező benne, ami indokolatlanul magas, mondta nemrég Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter az egri Közgazdász Vándorgyűlésen.

– Ha kell, akkor beavatkozunk – jelentette ki a tárcavezető.

A miniszter kiemelte, a kormány minden lehetséges eszközzel tompítani akarja a drágulást; mint mondta, az üzemanyagok árváltozása hatással van az infláció alakulására. Ez tetten érhető volt az augusztusi inflációs adatokban is, hiszen a növekvő üzemanyagárak miatt a kormányzati várakozásnál 0,4 százalékponttal volt jelentősebb a drágulás.

Bizonyos elméletek szerint már a kormányzati beavatkozás kilátásba helyezése is elég volt ahhoz, hogy visszafelé induljanak az árak. Hogy így történt-e vagy sem, azt csak az érintettek tudják. Azt viszont mindenki tapasztalhatta a kutakon, hogy az elmúlt néhány hónap tendenciáinak eredményeként jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, mint korábban. Augusztusban 31,1 százalékkal voltak magasabbak az üzemanyagárak, mint egy évvel korábban; persze akkor még érvényben volt a 480 forintos hatósági ár, de literenként mintegy száz forinttal többe kerül a tankolás akkor is, ha idén májushoz viszonyítjuk.

Merre tovább, olajár?

Nem beszélve arról, hogy régiós viszonylatban Magyarországon az egyik legmagasabb az üzemanyagok ára még az árcsökkenés dacára is, a 95-ös benzin cikkünk megírásakor 638 forintba kerül, a gázolaj pedig 680 forintba. A Holtankoljak.hu adatai alapján mindössze a szlovákoknak kell többet, 667 forintnak megfelelő eurót fizetniük a 95-ös benzinért, illetve az osztrákoknak, 656 forintot. Jobban járnak a románok, akik 563 és a lengyelek, akik mindössze 505 forintot fizetnek a benzinért.

A kormány igyekezete érthető, hiszen az inflációs adatok beharangozott javulásába belerondíthat az elszálló üzemanyagár: e termékkör súlya a fogyasztóiár-index számításában meghaladja a nyolc százalékot.

Köztudott, hogy az üzemanyagárakat meghatározó tényezők közül világszerte a legfontosabb a kőolaj jegyzésára, ehhez jön hozzá hazánkban – többek között – a dollár–forint árfolyam.

– A kőolaj világpiaci ára most csökkenni kezdett, a ma már 90 dollár környékén kereskedtek vele, miközben néhány nappal ezelőtt még 95 dollár fölött is jegyezték a Brent olajat. Ez azt mutatja, hogy valami elkezdődött, remélhetőleg nem bizonyul átmenetinek a folyamat – mondja a Demokratának Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára, hozzátéve, ha az olajpiac konszolidálódik, vagyis az olajár visszatér a 90 dollár alatti szintre, és ott stabilizálódik, esetleg közben a forint is tud valamennyit erősödni, akkor a következő egy-két hétben, sőt akár hosszabb távon sem kell a korábbi dráguláshoz hasonló áremelkedéstől tartanunk.

A nemzetközi gazdaságpolitikai törekvések azonban más irányt is mutathatnak. Pletser Tamás olaj- és gázipari elemző úgy látja, ahogy a 2010-es évek elején, most ismét az OPEC, pontosabban egyre inkább az OPEC+ – vagyis az OPEC kiegészülve Oroszországgal, Kazahsztánnal és Azerbajdzsánnal – lett az olajár meghatározója.

– Mind Oroszország, mind Szaúd-Arábia – a két legnagyobb termelő és legbefolyásosabb szereplő az OPEC+-ban – magas kőolajárat szeretne. Az előbbi költséges háborút vív, az utóbbinak pénzre van szüksége gazdaságának átalakításához – mondja a Demokratának az Erste Befektetési Zrt. elemzője, hozzáfűzve, rövid távon a globális nyersolaj- és termékkészletek csökkennek, az olajtárolással foglalkozó vállalatok pedig előbb-utóbb vásárolni fognak, ami fölfelé feszíti az árakat. Erős lett az áremelkedésre irányuló spekuláció is.

Ebből kifolyólag a szakértő nemcsak azt látja reálisnak, hogy a közeljövőben az olajár elérje a 100 dollárt, de még a 120-as árszintet sem tartja kizártnak.

Mit tehet a kormány?

Oka tehát bőven van annak, hogy aggódva figyelje a kormány az üzemanyag­árak alakulását, de vajon van-e mozgástere arra, hogy csökkenést érjen el? Grád Ottó arra hívja fel a figyelmet, hogy a legfontosabb tényezőkre, azaz a kőolaj világpiaci árára, valamint az üzemanyag európai jegyzésárára semmilyen ráhatása nincs, a dollár–forint valutapár mozgására pedig csak minimális.

– Felmerülnek még olyan költségek, amelyek az alatt keletkeznek, míg az országba beérkezett kőolajból tankolható üzemanyag lesz a töltőállomásokon, tehát a nagy- és kiskereskedelmi árrés esetében van némi mozgástér, de aligha lehet ezekkel számottevő esést előidézni, legfeljebb pár forintot lehet összegereblyézni, márpedig a kormánynak ennél valószínűleg ambiciózusabb tervei vannak – mondja lapunknak a MÁSZ főtitkára. Úgy véli, egyetlen eszköze van, amivel érdemben és káros piaci mellékhatások nélkül bele tud nyúlni az árakba, ez pedig az adótartalom.

– Január elsején változik a jövedéki adó. Jó kérdés, hogy a tervezett mértékben, azaz nettó 32 forinttal emelkedik-e majd, avagy a piaci körülményekre való tekintettel beéri a kormányzat szerényebb emeléssel is – mutat rá Grád Ottó.

Hasonlóan vélekedik Pletser Tamás is, aki rámutat: amikor a 32 forintos adóemelést meghatározták, lényegesen gyengébb volt a forint az euróval szemben, így most egy 18-20 forintos emelés is bőven elegendő lenne ahhoz, hogy hazánk elkerülje az uniós eljárást.

Újra jöhet az ársapka?

Jó kérdés, hogy vajon az ágazati szereplők önmérsékletével mennyivel lehetne olcsóbb az üzemanyag, mondjuk némi kormányzati nyomás hatására. A Mol valójában meglehetősen szűk ársávban gazdálkodik, aminek a tetejét a trieszti beszállítású üzemanyagok ára, plusz a szállítási költség határozza meg. E fölé nem érdemes mennie a hazai olajtársaságnak egész egyszerűen azért, mert akkor az importüzemanyag olcsóbb lenne. Ha viszont ehhez képest túlságosan levinné az árakat, az már versenyjogi problémákat vetne fel. Nagyjából 10 forint lehet az a sáv, amelyen belül a Mol szabadon mozoghat.

Ugyanakkor hetek óta a levegőben lóg, hogy a kormány ismét bevezetné a hatósági üzemanyagárat, ettől azonban mindkét megkérdezett óva int.

– Érdemes különválasztani a piackonform és a nem piackonform intézkedéseket. Az ársapka bevezetése egyértelműen az utóbbi kategóriába esne. Az a véleményem, hogy ha most befagyasztanák az üzemanyagárakat, az sokkal hamarabb okozna olyan jelenségeket, mint amiket tavaly decemberben láttunk – hangsúlyozza Pletser Tamás –, ugyanis jelenleg a piaci helyzet sokkal törékenyebb, mint az első árbefagyasztás idején volt.

– A szakma véleménye az, hogy nem szabad a hatósági áras rendszert újra alkalmazni, mert annak az ellátás szempontjából nagyon gyorsan igen komoly következményei lennének. Az import azonnal töredékére csökkenne vagy megszűnne, a hazai finomítókapacitás pedig egyszerűen képtelen arra, hogy a jelenlegi fogyasztási szinten teljes mértékben biztosítsa az ellátást – magyarázza Grád Ottó.

Ha előrejelzése helyesnek bizonyul, és maradnak a jelenlegi árak, akkor ez nem az előttünk álló napok-hetek kérdése lesz.