„Bezzegrománia”

Bombaként robbant az ellenzéki sajtóban a hír, miszerint Románia az egyéni fogyasztás terén megelőzte Magyarországot, azaz a románok többet költenek és fogyasztanak, mint a magyarok: hazánk az uniós átlag 72, Románia a 88 százalékán áll. A Népszava egyenesen „Fényévekre vagyunk a román jóléttől” felütéssel közölte az Eurostat adatait. Kétkedésre adott okot persze, hogy Románia nemcsak hazánkat, hanem a teljes régiót megelőzte, hiszen az egyéni fogyasztás terén Szlovákia az EU-átlag 73, Horvátország 75, Csehország 83, Lengyelország 86 százalékán áll. A baloldali interpretáció szerint tehát egy román többet költ, mint egy cseh honfi, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy egyelőre még a románok járnak dolgozni és koldulni Csehországba, nem pedig fordítva. De nézzünk a számok mögé!

A pénzköltés jólét?

A legfrissebb adatok szerint a magyar egy főre jutó GDP az unió átlagának 77,3 százaléka volt 2022-ben, a román pedig 76,7 százaléka. Míg azonban a magyar GDP 49,7 százalékát adja a háztartások fogyasztása, addig Romániában ez 61,7 százalék. A számok azonban önmagukban félrevezetőek.

– A magyar lakosság sokkal több juttatást kap az államtól úgy, hogy egyes termékekért vagy szolgáltatásokért nem is kell fizetniük a családoknak. Ilyen például az ingyentankönyv vagy az Erzsébet-tábor, amelyek tetemes összegek megfizetésétől kíméli meg a családokat. Emellett a rezsicsökkentés is könnyítést jelent – mondja Szalai Piroska, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa. A szakértő emlékeztet, hogy egy romániai család számára az iskolakezdés és a fűtési szezon beköszönte drámaian közel esik egymáshoz, és fájdalmas kiadásokkal terheli meg a családi költségvetést. Az tehát, hogy romániai család többet költ, korántsem az anyagi jólét jele.

Az efféle, kontextusból kiragadott számok tehát félrevezetők. Jó példa erre, hogy Írországban a GDP-nek mindössze a 23,9 százaléka származik a lakosság fogyasztásából. A nemzeti bevétel nagyobb részét eközben a nemzetközi IT-cégek kiviszik az országból. Az elmúlt években az ír GDP az egekbe szökött, miközben a lakosság fogyasztása nem változott.

A romániai egyéni fogyasztás mértékéhez hozzáad az is, hogy a 2008-as válság előtti években a háztartások tömegei vásároltak „lapostévét”, hűtőt, számítógépet hitelre. Az áruházak korlátlanul adtak vásárlói hiteleket, majd aztán a válság beköszöntével kiderült, hogy a fogyasztás egy jelentős hányada mögött nem volt megfelelő fedezet. A hitelek sorra bedőltek, 2008-ban pedig a közalkalmazottak fizetését helyenként 50 százalékkal vágta vissza az állam spórolás címén. A csalóka román számok mögött tehát érdemes egy pillantást vetni a háztartások eladósodottságára is.

A szakértő rámutat, hogy ha a román lakosság jóléte valóban magasabb lenne, mint a magyaré, akkor a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya nem lenne ennyire magas. Az Eurostat felmérése szerint ugyanis Romániában a legmagasabb a szegénységtől való fenyegetettségben élők aránya az Európai Unióban. Bár az említett mutató tekintetében Románia is javított az elmúlt években, továbbra is sereghajtó maradt. Eközben Magyarország ki tudott szakadni a hátsó mezőnyből.

Félrevezető bérstatisztikák

Az ellenzéki sajtóban ugyancsak futótűzként terjedt az a félinformáció is, miszerint a román minimálbér megelőzte a magyart. Azt azonban sok esetben elfelejtették hozzá tenni, hogy bár az adórendszer sajátosságai miatt a bruttó minimálbér tényleg megelőzte egy hajszállal a magyart, azonban a nettó összeg még mindig hazánkban a magasabb.

Az sem mellékes, hogy Romániában az alkalmazottak közel harmada minimálbérért dolgozik. Eközben Magyarországon mindössze 250 ezer fő, a dolgozók 5 százaléka kap minimálbért. Ha ebbe a garantált bérminimumon levőket is beleszámítjuk, azaz közel 600 ezer főt, még akkor is nagyjából csak minden ötödik foglalkoztatottról beszélünk. A képet tovább árnyalja, hogy Romániában 2018-tól a bruttó bérbe beépítik azt az adót is, amit korábban a munkáltatónak kellett fizetnie, ez azonban csak a bruttót emelte, a nettót nem. Vagyis a magyar bruttó bérből sokkal kevesebbet vonnak le, mint a románból. Ráadásul Magyarországon csak a szakképzettséget nem igénylő munkakörökben dolgozókra vonatkozik a minimálbér, miközben a szakképzettséget igénylő munkakörök betöltőit a magasabb garantált bérminimum védi. 

A „bezzegromániázó” kórus a legfontosabb mérőszámról, a versenyképességről szemérmesen hallgat. Ebben a tekintetében pedig Magyarország két testhosszal előzi Romániát.

– Az Eurostat kétévente kiadja az unió regionális versenyképességi indexét, nemrégiben publikálták a 2022. évi számokat. Ez alapján tudható, hogy Magyarország régióinak átlagos versenyképessége 83,4 százaléka az uniós átlagosnak, míg Románia régióinak az átlaga csupán 56,4 százalék – mondja Szalai Piroska.

Romániában a legerősebb régió, Bukarest is csupán az uniós átlag 93,7 százalékán, míg a magyar legjobb, Budapest 105,5 százalékán áll. A román régiók 46,1–93,7 százalék közt, míg a magyar régiók 66 és 105,5 százalék között teljesítenek. Az Európai Unió 234 régióján belül a legrosszabb tízből 6 román, miközben a legrosszabb magyar régió hátulról a 28. helyen áll. Budapest a 93., Bukarest 129. a listán.

A baloldali médiamunkások letaglózó bejelentésnek szánták azt is, hogy az egy főre jutó vásárlóerő-paritásos GDP tekintetében Románia utolérte Magyarországot. Egy hét múlva aztán helyesbítettek, mivel kiderült, hogy félreértés történt, és Románia mégis Magyarország mögött maradt. Tény ugyanakkor, hogy a két ország számai valóban közelítenek egymáshoz: Magyarország az EU-átlag 77,3 százalékán, Románia pedig a 76,7 százalékán áll. Azt azonban tudni érdemes, hogy hazánk megelőzte Portugáliát is, ami izgalmasabb tény. Magyarország tehát hátulról a 8., Románia pedig a 6.

– Mindannyian folyamatosan közeledünk az unió átlagához, tehát a térségünkben gyorsabb volt 2022-ig a GDP növekedése, mint az unió átlaga – summázza Szalai Piroska.

Centrumok és nyomortelepek

A rendelkezése álló hivatalos adatok szerint egyébként 2022-ben Románia pénzügyi helyzete volt a legrosszabb az Európai Unióban. Minden egyes, az állami költségvetésből elköltött 100 euróból 15,6 hitelből származott. Tény ugyanakkor, hogy szomszédunk jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül az elmúlt 20 évben. Persze az alapok adottak, hiszen a románok a XX. században mindkét háborút a győztesek oldalán fejezték be, jelentősen gyarapították területeiket a magyarok rovására, aminek köszönhetően ingyen jutottak hozzá számtalan értékes bányához, végtelen erdőségekhez, kiépített modern vasúthálózathoz, modern infrastruktúrához, gyárakhoz, hatalmas nemesi gazdaságokhoz, kastélyokhoz, kulturális kincsekhez, jelentős polgári réteggel bíró nagyvárosokhoz. Épp ezért kérdés, hogy miért vált Románia mégis a nyomor szinonimájává egész Európa számára?

Mi az oka annak, hogy bár jóléti gazdasági akciócentrumok jöttek létre Bukarestben, Jászvásáron, Kolozsváron, Brassón és máshol, eközben viszont a nagyvárosoktól távolodva sokszor olyan szintű nyomort látni, amilyen Magyarországon még a 90-es években sem volt jellemző? Akik például Kolozsváron vagy Temesváron élnek, azoknak biztosítva van a munkához való hozzáférésük, akik viszont az 50 kilométerrel arrébb fekvő Bánffyhunyadon vagy a dél-erdélyi vagy zsil-völgyi városokban, falvakban, esetleg Havasalföldön laknak, azok számára a kivándorlás jelenti a legnagyobb reményt.

Aligha véletlen, hogy jelenleg az ország lakosságának a negyede, 5 millió ember él és dolgozik külföldön. Többségük már nem is tér haza. A költségvetésnek hatalmas bevételt jelent, hogy sok millió román utal haza pénzt a hátrahagyott családnak. Eközben viszont a sokadik nemzedék nő fel apa és anya nélkül, jó esetben a nagyszülők gondozásában. A kivándorlók ugyanis sokszor a gyermekeiket otthon hagyják, hogy túl­órákat vállalva dolgozhassanak a megélhetésért Londonban, Rómában vagy Madridban. A felvázolt kép korántsem egy boldog és erőtől duzzadó ország képét mutatja. Akik pedig irigylésre méltó romániai jólétről beszélnek, azok vagy tudatlanok, vagy hazudnak.