Brüsszeli présben az európai mezőgazdaság

A közös agrárpolitika az Európai Unió legrégebbi, legösszetettebb és legtöbb forrást becsatornázó szakpolitikája. Súlyára jellemző, hogy teljes költségvetése 387 milliárd euró, ez az EU összköltségvetésének harmada. Néhány évtizeddel ezelőtt a 60 százalékot is elérte ez az arány – vagyis szép lassan megfelezték a brüsszeli döntéshozók. A források nagysága minden uniós ciklusban komoly vitákat vált ki. A Demokrata által megkérdezett egyik szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy az agrárszakemberek más ágazatok képviselőivel szemben meg akarják védeni a status quót, ezért a pénzkifizetések hasznosságának igazolására kerül egyre több úgynevezett zöldszempont a KAP-ba, merthogy állítólag egyre nő az erre irányuló társadalmi igény.

Párbeszéd gazdák nélkül

Ez meg is látszik a több tucat szakértő által összeállított tervezeten, ami az Európai Unió mezőgazdaságának jövőjéről év elején indított „stratégiai párbeszéd” egyik eleme. Egyúttal válaszkísérlet az egész EU-n végigsöprő gazdatüntetésekre, amelyek kiváltó oka, hogy a termelők szerint Brüsszel tönkreteszi az európai gazdákat. A sarkosan megfogalmazott állítás nem alaptalan annak tükrében, hogy miközben az EU egyre nehezebben teljesíthető, főleg úgynevezett zöldszempontú feltételeket szab, és emiatt drágul az itt előállított élelmiszer, addig az EU-n kívülről érkező importtermékek előállítóitól nem követeli meg ugyanezeket. Vagyis Brüsszel egyenlőtlen versenyre kényszeríti az európai gazdákat, és akkor nem említettük például a génmanipuláció szabályozásának jelenleg tagállami jogosultságának elvonására irányuló igyekezetet.

Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy nem világos a közös agrárpolitika átalakításáról szóló, augusztus végén napvilágot látott szakértői tervezet alkotóinak kiléte. Egyes hírek 30 meghívott szakértőről, mások 29 jogi személyről szólnak. A V4-es agrárszervezetek budapesti találkozóján elhangzott, hogy egyetlen uniós tagország gazdaszervezetét sem ültették asztalhoz a jelentés szerkesztői. Ezen a találkozón hangzott el az is, hogy a magát konstruktívnak mutatni akaró dokumentum és ötlethalmaz nem más, mint megint csak az Európai Bizottság (EB) lopakodó jogalkotásának és centralizációs törekvéseinek példája.

Persze ez hivatalosan még nem az Európai Bizottság álláspontja, hanem vitairat, hangsúlyozza a lapunk által megkérdezett szakértő. Ebből csak várhatóan jövőre lesz bizottsági előterjesztés, ami akár el is térhet a jelenleg nyilvánosságra hozott szövegtől.

Húzd meg, ereszd meg

Ugyanakkor maga Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság újraválasztott elnöke határozta meg a dokumentum jelmondatát: „Hogyan mozdíthatjuk elő Európa élelmezési rendszerének fényes és virágzó jövőjét a versengő világban?” Azt ígérte, fontos témává teszi az uniós agrárium ügyét az elkövetkezendő hét évben. Azt előre le kell szögezni, hogy az Európai Bizottság gondolkodása kiszámíthatatlan. Általános gyakorlata – különösen a mezőgazdaság terén –, hogy verdikteket fogalmaz meg, majd látva az ellenállást, visszavonja őket, vagy legalábbis enyhít rajtuk. Ez történt tavasszal is, például az ugaroltatás kérdésében. Majd ahogy csökken a feszültség, újra szigorít, még ha látszólag más formában is.

Maga a jelentés nagyon sokszínű és sokrétű, könnyű benne elveszni, már csak azért is, mert számos rokonszenves célt is kitűz. A gazdálkodók piaci pozíciójának erősítésére, a termelési költségek csökkentésére például együttműködést, ha úgy tetszik, szövetkezést szorgalmaz, ami növelné a hatékonyságot és a versenyképességet, magasabb jövedelmet eredményezne, és a gazdától a fogyasztóig húzódó teljes élelmiszerlánc kiépítésével az átláthatóság is javulna, ami a fogyasztói bizalmat erősítené. Emellett a tervezet támogatja a tároló- és feldolgozókapacitás bővítését, ahol kell, megteremtését, valamint a tisztességtelen kereskedés „jobb kezelését” – hogy ez mit jelentene a gyakorlatban, arról konkrétumot nem közöl a munkadokumentum. A pozitívumok közé tartozik, hogy a jövőben megkülönböztetett figyelemmel bánna az unió a fiatal gazdálkodókkal. Egyúttal tőlük várja annak a hagyományos, európai gazdamentalitásnak a megváltozását, ami az év eleji tiltakozásokhoz vezetett.

Szó esik ezen kívül a kimerült és szennyezett talajok problémájáról, a biológiai sokszínűség vészes csökkenéséről – mindezek kétségtelenül valós, a gazdálkodást már ma is drámaian befolyásoló kihívások, amelyek megoldása kulcskérdés az ágazat jövője szempontjából.

Mindemellett megjelenik a gazdálkodással semmilyen összefüggésben nem lévő ideológiai árukapcsolás is, hiszen a tervezet szerint „az ágazatban a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a sokszínűség hiányát jobban kell kezelni”. Hogy ez konkrétan mit jelent, nem derül ki konkrétan a szövegből.

Hús helyett növényt

Ha egymás mellé tesszük a jelentés legfajsúlyosabb javaslatait, akkor kiderül, hogy valójában egyetlen fő cél felé mutatnak a tervezett reformok. Az átalakítani javasolt KAP egyik legfontosabb célja a hús- és a tejfogyasztás visszaszorítása, azaz áttérés a növényalapú élelmiszerekre. Ehhez csatolnák még a gyerekeknek szóló élelmiszer-marketing, vagyis a reklámok általi átnevelés kérdését. Mindezt az üvegházhatású gázok kibocsátásának szükséges csökkentésével indokolják a jelentés résztvevői, csakhogy e gázok globális kibocsátásnak csupán tíz százalékáért felelős az Európai Unió mezőgazdasága. A szerkesztők az állattartás erőteljes visszafogását is javasolják, akár állami kivásárlások árán, vagy a hústermékek adójának drasztikus megemelésével is. Lebeszélnék a fiatal gazdálkodókat a hústermelésről, amiben szerepet szánnak az állatjóléti szabályok szigorításának és egy külön az átállásra, átképzésre létrehozott támogatási alapnak is. És ha így, a nagy csökkentés okán hiány mutatkozna húsból, azt a perifériákról, például Ukrajnából és Brazíliából pótolná az EB, továbbra is szigorú élelmiszer-biztonsági feltételek és korlátok nélkül…

Frans Timmermansnak, a hírhedt green deal atyjának ötlete is felvillan a javaslatok között, eszerint el kell érni, hogy az európai termőterületek negyedén biotermelés folyjék. Ma ez tíz százalék. A biotermék kétségtelenül sokkal egészségesebb, mint az agyonvegyszerezett, viszont jóval drágább is. Ezt Timmermans is tudja, ezért azt javasolja, hogy a szélesebb vásárlóközönség számára a harmadik világból kell behozni a megfizethető árú hústermékeket. Nem elég neki, hogy az uniós állattenyésztésben felhasznált takarmánykukorica és szója kétharmada már így is onnan érkezik. A tervezet szerzői szerint „segíteni kell a fogyasztókat az átmenet elfogadásában”…

Feltűnő, hogy jelentés mennyire sok helyen kapcsolódik direkt vagy áttételes formában a számos dél-amerikai országot tömörítő Mercosurral megkötni akart szerződéshez, ami még szélesebbre tárná a kaput az uniós szabályozást hírből sem ismerő technológiával, akár az Európai Unióban évtizedek óta betiltott, súlyosan mérgező rovarirtó szerek használatával készülő távoli élelmiszeripari termékek előtt. Ez bizony egyértelműen idegen, külső érdek érvényesítése az európai gazdák és az európai fogyasztók rovására.

Szorítanak a présen

A legnagyobb érdeklődést a KAP területalapú támogatásának átalakítására irányuló javaslat váltotta ki. Ez egy hektárokra méretezett alaprendszer, amely alapján Magyarországon átlagban minden termelő 57 ezer forinthoz jut évente hektáronként. A jelentés szerint a rendszer korszerűtlen, eljárt felette az idő, és jövedelem-központú támogatássá kell átalakítani, amely elsősorban a kisebb bevételekkel rendelkező gazdaságokat segíti. A változtatási terv lényege, hogy gazdasági életképesség alapján (hogy ez pontosan mit jelent, nem tudni) célzottan az aktív gazdálkodóknak kell jövedelemtámogatást nyújtani, főleg a leginkább rászoruló kisebb és közepes gazdaságoknak, és ott is kitüntetetten a fiatal gazdálkodóknak és az ágazatba újonnan belépőknek. Ezt egészítenék ki az úgynevezett zöldszempontok fokozott érvényesítését ösztönző és jutalmazó támogatások azoknak, akik szigorúan tartják magukat az élőhelyvédelem és a fenntarthatóság követelményihez. Nyilván azért is, mert Von der Leyen asszony a zöldek támogatása nélkül nem maradhatott volna az EB elnöke. Figyelemre méltó, hogy a jövőbeni uniós gazdatámogatás rendszerébe az Európai Beruházási Bankot is bevonnák a jelentés készítői. A hitel, ugyebár, szigorú kötöttségekkel járó viszony, és nem támogatás. És ha már itt tartunk, a Von der Leyen-féle vezetés azt tervezi, hogy 2027-től minden uniós kifizetést a jogállamisági feltételek betartásához kell majd kötni. Ez sem ígér sok jót sem a tagországoknak, sem a termelőknek, hiszen könnyen a jogállamisági keretek átlépésének minősíthetik az olyan traktoros tiltakozást is, ahol tüntetők fontos útvonalakat zárnak le, vagy tárgyát szórnak a kormányzati hivatalok elé…

A Demokrata által megkérdezett szakértő szerint a tervezet leginkább a nettó befizető EU-tagállamok szempontjait tükrözi. Tipikusan ilyen Hollandia, amely kis területen állít elő jelentős értékű agrártermékeket, például a kertészeti ágazatban. Számukra nem létkérdés a területalapú támogatás, míg a közép- és dél-európai tagállamok, de Franciaország érdekeivel is kifejezetten ellentétes az augusztus végén napvilágot látott vitairat ez irányú elgondolása. Összességében szakértőnk úgy látja, hogy a területalapú támogatás nem fog megszűnni, hiszen ez gazdaágilag és politikailag is öngyilkos lépés lenne, ugyanakkor azon belül, ahogy eddig, tovább csökken az úgynevezett alaptámogatás, miközben egyre nagyobb arányt tesznek majd ki az önként vállalt többletteljesítményekért, jellemzően zöldszempontú változtatásokért kifizetett pénzek.

Idegen érdekekért

Cseh Tibor, a Magosz főtitkára szerint a dokumentum nem köntörfalaz, mindenütt a környezetvédelmi célok támogatását javasolja, a gazdák érdekei, és az élelmiszer-biztonság elé sorolva őket. Konkrét javaslatot is tesz a környezetvédelmi célok fokozottabb támogatására. Maga Ursula von der Leyen azt kéri, hogy legyen hatékony együttműködés a gazdálkodók és a környezetvédők között. Miközben éppen ő volt, aki az ukrajnai multinacionális mezőgazdasági óriáscégeknek adott vámmentességgel és egyéb kedvezményekkel padlóra küldte az uniós gazdákat…

Van itt még valami, ami figyelmet érdemel a sok-sok elem közül. Ez pedig az innovatív növénynemesítés kérdése. Homályos fogalom ez. Mintha a GMO-technológia kérdését szeretnék eltakarni vele. A GMO-technológiát újabban génszerkesztésnek is nevezik uniós körökön belül… Itt megint csak a multinacionális világcégek érdekei húzódhatnak meg a háttérben.

Hangsúlyozni kell, hogy még csak nem is tervezetről, csupán egy jelentésről van szó. Mégis, „ahelyett, hogy a kihívásokkal teli környezetben jobban támogatnák az európai termelőket, újabb gazdaellenes intézkedéseket vezetnének be”. Ez a véleménye a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának. Száz napja van Ursula von der Leyennek arra, hogy a dokumentum alapján felvázolja a jövő uniós agrárstratégiáját. Nem sok jót ígér, hogy az EB mezőgazdaságért és élelmiszeriparért felelős új biztosa a luxemburgi Christophe Hansen, az Európai Néppárt embere, éppenséggel nem egy jelentős mezőgazdasággal rendelkező ország szülöttje…