Szabad demokrata és szocialista kampányszlogenek kontra valóság

Európa második leggyorsabban fejlődő régiója, a második legversenyképesebb térség, a harmadik legnépszerûbb üzleti célpont. Külföldi gazdasági szaklapok gondosan összeollózott megállapításai köszönnek most vissza Demszky Gábor választási plakátjairól. Más összehasonlításokat természetesen gondosan elhallgatnak: hogy Budapest levegőszennyezettségi mutatói kritikusak, hogy a Standard and Poor néhány hete leminősítette a főváros adósi pozícióját. Hazai urbanisztikai szakértők úgy vélik: Budapest fejlődése leginkább az irodaház- és a kulturális beruházások tekintetében volt jelentős, ugyanakkor a közlekedés, a köztisztaság tekintetében sokat romlott a helyzet. A fővárosból 300 ezren menekültek ki, a város adósságállománya 170 milliárd forint. S mindeközben Budapest elveszítette esélyét a regionális vezető szerepre.

– Budapest olyan fejlődés előtt áll, amely páratlan Európában. A kormány és Európa 130 fejlesztéssel újítja meg a várost – jelentette ki az elmúlt hetekben többször Demszky Gábor. A főpolgármester a Podmaniczky-tervre hivatkozik, amely 2013-ig 2100 milliárd forintnyi fejlesztést valósítana meg a városban (ebből 600 milliárd terhelné a főváros kasszáját). Atkáry János, a polgármester kegyvesztett helyettese azonban úgy véli: a terv csupán politikai blöff, a főváros ugyanis úgy el van adósodva, hogy fejlesztések helyett a város mûködtetésére sem futja majd. A gazdasági döntésekben egykor mindenható, csődhelyzetet vizionáló Atkáry szavait egy közgyûlési vita alkalmával Moskovits Péter, a fővárosi pénzügyi bizottság MSZP-s elnöke is megerősítette. Ahogy mondta: „Budapest jelenleg nincs pénzügyi válságban, de a jövőben bármi előfordulhat”.

A boldog város képe Talán ez az oka, hogy a következő évek helyett sokkal több szó esik a múltról Demszky Gábor választási kampányában. A várost járva, a tömegközlekedési jármûveken utazva meghökkentő plakátokat böngészhetnek a fővárosiak. „Budapest Európa második leggyorsabban fejlődő városa” – olvashatjuk a metrón a főpolgármester elégedetten mosolygó fotója mellett. Hogy a diadaljelentést mire alapozzák, nem derül ki a plakátról, azonban kis utánajárással az SZDSZ honlapján kinyomozható. Egy londoni üzleti kutatóintézet tette ezt a megállapítást 2005 elején. Mellesleg nem Budapestre, hanem a teljes Közép-Magyarország régióra vonatkoztatva. A honlap olvasóit további váratlan örömhírekkel csigázza a párt. Megtudhatjuk, hogy a Financial Times idén márciusi listája szerint a régió a második legversenyképesebb Európában. Vagy hogy a European City Monitor tavaly novemberi összehasonlításából kiderül, Budapest Európa harmadik legnépszerûbb üzleti központja. Tehát – magyarázza az írás – a magyar fővárost jobban kedvelik a cégek, mint Bécset. De van még meghökkentőbb megállapítás: a Mercer Consulting szerint „az infrastruktúra és az életminőség terén a térség minden más városát megelőzzük”. Igaz, figyelmes szemlélő a magyarázatnál már gyanút fog: „Budapest és Prága fej-fej mellett szerepel a listán, s megelőzzük Varsót, Pozsonyt, sőt Athént is”. Hol vannak a nyugat-európai nagyvárosok? A kérdéses listát előkerítve kiábrándító a valóság: Budapest alig tudott bekerülni az első százba a vizsgált 215 világvárosból. Ahol külföldi forrásokat nem leltek, a honlap készítői hazai kijelentésekkel próbálják felrajzolni a boldog főváros képét. A KSH szerint például a budapesti átlagbér negyedével magasabb az országosnál (217 ezer forint), és a fővárosban lényegében nincs munkanélküliség (4,6 százalék, úgy látszik, ez az SZDSZ szerint már nem számít). „Budapest az a hely, ahol lehet és érdemes vállalkozni” – olvasható, hiszen több mint 200 ezer vállalkozás mûködik itt. Ráadásul a fővárosban települt meg a Magyarországon tevékenykedő külföldi cégek 53 százaléka. Vitatható azonban, hogy ezek a tények mennyiben köszönhetők a jelenlegi városvezetés tevékenységének. Hisz a világ összes fővárosáról elmondható, hogy jobb munkalehetőségeket kínál, mint a vidéki települések, s adminisztrációs okok miatt természetes, hogy a cégek ide helyezik központjukat. Ugyanígy nem meglepő, hogy „évről évre nő az üzletek száma, háromszor olyan gyorsan, mint a nyugat-európai fővárosokban”. Ez természetes következménye az elmúlt évek kormányzati osztogatásainak. Egy vaskos meglepetéssel azonban mégis szolgál a hazai blokk: „a budapesti rendőrfőkapitány szerint ma a város Európa egyik legbiztonságosabb fővárosa”. A vagyon elleni bûncselekmények ugyanis 18, a személy elleni támadások pedig 33 százalékkal csökkentek. Más városokkal való összehasonlító táblázatot nem mellékeltek ehhez a kijelentéshez.

Büszkeség árnyoldalakkal Demszky Gábor részletesen felsorolja, mire különösen büszke az elmúlt 16 évből. Hoszszú a lista. A közlekedés területén számos felújítás mellett a Lágymányosi-híd, a Hungária körút kiépítése, buszsávok létesítése jelentik a lényeges változásokat. A városrehabilitációs programok közül a Ráday utca, Király utca, Liszt Ferenc tér élhetővé tétele, a Nagyvásárcsarnok, Lehel Csarnok modernizálása, az angyalföldi gyártelepek irodaövezetté alakítása, és az új ferencvárosi épülettömbök adják a fő pontokat. A leghosszabb talán a kulturális lista: az állatkert és a városligeti mûjégpálya felújítása, a Corvin mozi, a Puskin mozi, a Madách Színház és a Vígszínház rekonstrukciója, a Trafó modern kulturális központ létrehozása, az art mozihálózat kiépítése, a Budapesti őszi és Tavaszi Fesztiválok mûködtetése. Emellett még kórház-, fürdő- és iskolafelújításokról, hajléktalanszállók létesítéséről is megemlékezik az összeállításban. Ahogy egy hajléktalanellátással foglalkozó szervezetnél fogalmaznak: ma már több hajléktalanszálló van Budapesten, mint amit használni hajlandóak az érintettek. A büszkeséglista legtöbb eleme ugyanakkor továbbgondolkodásra késztet. Szinte mindegyikhez tartozik ugyanis egy olyan beruházás, ami az ígéretek ellenére nem valósult meg az elmúlt években. Megépült például a Lágymányosi-híd, de továbbra sem megy rajta keresztül az egyes villamos (aminek már egy évtizeddel ezelőtt össze kellett volna kötnie Dél-Pestet és Dél-Budát). Felújítottak ugyan két metróvonalat is, de továbbra sincs még a láthatáron se a három évtizede emlegetett 4. metró. Megépítették a Rákospalotai Hulladékhasznosítót, de már hetedik éve egy helyben topog a nagy csepeli víztisztító beruházása. S hiába építettek rengeteg hajléktalanszállót, a nincstelenek döntő része továbbra is az utcán tengeti napjait. Bár a választásokra tekintettel tavaly és idén érezhetően javult a budapesti főúthálózat minősége (400 kilométernyi burkolatot újítottak fel), a közlekedés terén továbbra is látványosan romlik a fővárosi helyzet. Most már szinte a nap minden órájában járhatatlan a belváros, a nyugati városokban bevált alul- és felüljáró-rendszerek helyett sokszor kilométereken át torlódnak a lámpáknál a kocsisorok. Az emberek mégis ragaszkodnak autóikhoz, a város külső kerületeiben ugyanis alig-alig lehet biztonságos parkolókat találni. Az ismétlődő választási ígéretek ellenére ma ugyanúgy csak három őrzött P+R parkoló van a metróvonalak mentén, mint hat évvel ezelőtt. Az ezekben található 430 férőhely rendre meg is telik már a kora reggeli órákban. Mindösszesen a főváros 120 ezer megállóhelyet biztosít a 900 ezer fővárosi, és 300 ezer ide ingázó autós számára. A szemléletbeli problémákat jól mutatja, hogy például az Örs vezér téren inkább az Árkád bevásárlóközpontot építették fel a korábban ide tervezett P+R parkoló helyére. A tömegközlekedési hálózat döntő részét továbbra is autóbuszokkal mûködteti a főváros. Pedig a dugókban a buszok is elakadnak. Miközben a nyugati világ fővárosaiban ismét felfedezték a villamost, amely a dugóktól független haladásra képes, és jóval olcsóbb, mint a metró, Budapesten az elmúlt évtizedben csak megszüntettek járatokat. Környezetvédők arra hívják fel a figyelmet: az összes közlekedési tumultus, s a néha 10-15 percre nyúló parkolóhely-keresgélés ellenére még mindig kicsivel gyorsabb gépkocsival munkába járni, mint tömegközlekedéssel. S amíg ez így lesz, az autósok nem fognak váltani. Pedig az állandósult dugók Budapest levegőjét is végletesen szennyezik. Az Európai Környezetvédelmi Iroda idén tavaszi felmérése Budapestet a szélsőségesen szennyezett városok között emlegeti. Budapest leglátványosabb gondját azonban a Városházán másképp értelmezik. Demszky Gábor szerint e problémák éppen a gyors fejlődést igazolják. A budapestiek ugyanis mindennap 80 új gépkocsit állítanak forgalomba. A főpolgármester így fogalmaz: vissza kell foglalni a várost saját autóinktól. Ennek megvalósításáért azonban az elmúlt években semmit nem tett.

Regionális központból kapuváros Kérdés, mennyi értelme van gazdasági lapokból és elemzésekből összeollózott nagyszerû adatokkal bombázni a budapestieket, akik naponta saját bőrükön tapasztalják meg a város gondjait. Nem úgy, mint a főpolgármester, aki második ciklusa időszakában a kellemesebb Budakeszit választotta lakóhelyéül… A beruházott tőkéről szóló adatok ugyanis nem feltétlenül vannak köszönő viszonyban a lakosság életminőségével. A Financial Times vagy a European City Monitor elismeréseinek valóban megvan a háttere – gondoljunk csak az Észak-Pesten gombamód növő óriási irodaházakra. Más adatok azonban éppen egy visszafejlődő városról árulkodnak. Bár a városházi összegzés igyekszik tompítani ennek súlyát, valójában az elmúlt években nem csak Demszky Gábor menekült el Budapestről. A rendszerváltozás óta 2 millióról 1,7 millióra csökkent a főváros lakossága – a többség a környező kistelepüléseken talált emberibb életfeltételeket. Bár az SZDSZ teoretikusai szerint 2005-ben megfordult a tendencia, a pontos számokból kiderül, hogy a beköltözők mindössze 3800 fővel növelték a főváros lakosságát – s ők is külföldiek voltak. S ami még szomorúbb: ma már szó sincs arról, hogy Budapest lehetne a közép-európai térség regionális központja. A kilencvenes évek elején – főleg pénzügyi körökben – többször megfogalmazódott ez a lehetőség, amihez az adta az alapot, hogy a magyar főváros Európa hetedik legnagyobb települése, lényegesen nagyobb minden szomszédos ország fővárosánál. 1998-ig még volt esély ennek megvalósulására. A Kelet-Európába érkező mûködőtőke 30 százaléka Budapesten települt meg, és számtalan cég itt állította fel kelet-európai központjait. Azóta azonban más kelet-európai városokban is komoly irodák nyíltak, a cseh bankrendszer pedig jóval tőkeerősebbnek bizonyult a hazainál. Ahogy a Védegylet egyik jelentése fogalmaz: „a magyar gazdaság nem volt képes elegendő tőkét biztosítani a regionális hálózatok összefogásához”. Megállapításuk szerint Budapest regionális központ helyett legfeljebb csak „kapuvárossá” fejlődhet (a kapuváros a fejlett városok hálózatának szélén helyezkedik el, csupán teríteni képes a fejlett világból érkező tőkét és újdonságokat saját környezetébe). A Figyelőnet összeállítása szerint a helyzet még ennél is rosszabb. Kocsis János Balázs városszociológus úgy véli, 1998 óta Budapest vezetése elveszítette dinamizmusát, s immár nemcsak Bécs és Prága, hanem Krakkó és Varsó is előttünk jár. Kijelentéseit erősítik az MTA regionális központokra vonatkozó kutatásainak eredményei, amelyek szerint Budapesten immár csökken a vállalkozások száma, a külföldi beruházók az agglomerációba költöznek, a turisták száma pedig stagnál.

Hamis ígéretek – Aki már járt Európa más városaiban, csak nevetni tud a szabad demokraták plakátjain – állítja Zsinka László, a MIÉP fővárosi frakcióvezetője. — Nem épült semmi, amihez a Városházának bármi köze lenne, ellenben a magánbefektetők azt építhettek, amit csak akartak. A frakcióvezető úgy véli: a város alig lett komfortosabb Demszky Gábor vezetése alatt. A szabályozatlan plázaépítkezések következtében ma bezárt üzletek, leragasztott kirakatok csúfítják a Belvárost, s a kereskedelem haszna külföldi befektetők kezében összpontosul. Az oly büszkén emlegetett Király utcát vagy Ráday utcát legfeljebb félig adták vissza a járókelőknek. A főpolgármester hivatali ideje alatt csupán a járdán való parkolást gátló oszlopok, valamint a hajléktalanok száma gyarapodott gyorsan a fővárosban. Bár 2001-ben jó közlekedésrendszer-fejlesztési tervet fogadott el a fővárosi közgyûlés, ennek megvalósításáért semmi sem történt. Napjainkban 300 ezerrel kevesebben vesznek bérletet, mint 1989-ben, az autósok ugyanis idegenkednek a tömegközlekedési jármûvek használatától. A jármûvek komfortfokozata, a menetrendek ugyanis egyre kevésbé felelnek meg a kor követelményeinek – nem is beszélve a parkolási lehetőségek hiányáról. De nem csak a parkolók, a BKV és az úthálózat fejlesztéséről szóló ígéreteit nem tartotta Demszky Gábor. A központi szennyvíztisztítót már harmadik kampányában ígéri, eredetileg már 1999-ben meg kellett volna kezdődnie az építkezésnek – valójában még most sincs sehol. Ahogy a büszkeségek között emlegetett Rákospalotai Hulladékégető is tíz év csúszással készült el – már az 1994-es kampányban azt ígérte, hogy egy-két éven belül elkészül. Szintén sokadszor szerepel már a kampány-ígéretek között a négyes metró. Vélhetően ezúttal is hamiskásan, ugyanis a kormány épp most készül átdolgozni a metróépítés támogatását. Bár Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor tavasszal szerződésben rögzítették, hogy a központi költségvetés forrásokat biztosít a metró építéséhez, most azzal próbálkoznak, hogy mégis az unió kohéziós alapjából finanszírozzák a beruházást. Ez – az elbírálási eljárás időigénye miatt – megint több évvel csúsztatná el a metróépítést. Zsinka László úgy véli: most tényleg sikerrel perelhetné be a főváros a kormányt a szerződés be nem tartása miatt. – Kötetnyi statisztikát szedtünk össze, hány ígéretét nem tartotta be Demszky Gábor – erősíti meg az elhangzottakat Cselovszki Zoltán, a Fidesz Új Budapest központjának vezetője. A fővárosi frakció által elérhető adatok megerősítik: a környező országok fővárosai valamivel előrébb járnak, mint Budapest. Természetesen az 1990-es szürke állapotokhoz képest a magyar főváros is sokat fejlődött – ez azonban nem a Városháza érdeme. Például a büszkén emlegetett IX. kerületi tömbrehabilitáció egyszerûen annak köszönhető, hogy a helyi polgármester egy évtizeddel korábban nem adta el a kerület bérlakásait. Cselovszki úgy érzi: a magyar főváros lényegesen messzebb juthatott volna, mint ahol most tart. A tudatos várospolitika hiányát mutatja, hogy az 1998-ban beígért 15 ezer szociális bérlakásból mindössze 300 épült meg, miközben 12 ezer kulcsrakész lakás áll üresen. Az utolsó két évben a fővárosi költségvetés már egyetlen forintot sem biztosított bérlakás-építésekre. Bár az irodaházak száma valóban látványosan nőtt az elmúlt években, Budapesten még mindig egy nagyságrenddel kevesebb van belőlük, mint a hasonló méretû nyugati városokban. Összességében odakint jóval pezsgőbb az élet, mint nálunk. De biztató jelek is vannak. Például, hogy a fővárosi közélet egyre inkább visszatér a közterületekre. Aminek következtében újra kialakulhat az a patriotizmus, ami az 1956-os forradalom után halt el. A politikus szerint ráadásul ennek az is következménye lesz, hogy egyre tudatosabbá válnak a budapestiek, és egyre nehezebb lesz különböző ideológiákkal félrevezetni őket. De nem csak az ellenzéki politikusoknak van elegük az ígéretek és a valóság közötti szakadékból. A „Budapesten érdemes vállalkozni” kampányállítást épp a legérintettebb Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke cáfolja. Petykó Zoltán szerint a Városházának nincs stratégiája a külföldi befektetők Budapestre csábításához, a Podmaniczky-program pedig pénzügyi fedezet nélküli, minden összhangot nélkülöző kívánságlista.

Fejlesztés helyett megszorítás A kamara elnöke úgy véli: a legújabb sláger, az aquincumi híd megépítése sem reális a következő hat évben. Hasonlóan a fővárosi útberuházásokhoz, ahol hiába egyezett meg kormány és főváros, hogy fele-fele arányban fedezik az építések költségeit, ha egyik félnek sincs pénze. Atkári János szerint ősztől kevesebbre sem jut majd. Az egykor gazdasági ügyekért felelős főpolgármester-helyettes szerint a főváros adóssága az év eleji 120 milliárd forintról már 173 milliárd forintra nőtt – és ez is csak azért ennyi, mert 255 forintos euró-árfolyamon tartják nyilván. A Podmaniczky-tervben beígért fejlesztések helyett tehát a fővárosban is a megszorítások időszaka következik a választások után. Atkári jelentős BKV-viteldíj, távhő- és csatornadíj emelést valószínûsít a következő hónapokban, valamint oktatási és egészségügyi intézmények bezárását. Utóbbiak finanszírozásában ugyanis már nincs hova viszszalépni: a kulturális, oktatási, egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi intézmények fejlesztésére ugyanis már így sincs beállítva egyetlen fillér sem a 2013-ig szóló tervekben. szasa