Miért szimpatikus a magyar vállalkozásoknak az északi szomszéd?

Amióta Magyarország és Szlovákia az Európai Unió tagja lett, magyar kis- és középvállalkozók ezrei tették át székhelyüket Szlovákiába. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara adatai szerint a magyar cégek eddig mintegy 1,9 millió dollár értékű tőkét fektettek be Szlovákiába. A magyar vállalkozások számára a legszimpatikusabb régió maga a főváros, Pozsony, illetve Kassa, Párkány és Komárom környéke.

– A külföldi állampolgárokat – a magyar állampolgárokat is beleértve – nem regisztrálhatjuk fizikai személyként Szlovákiában, így ők kft.-ket alapítanak. Bár állandó lakhelyük külföldön van, székhelyüket átteszik Szlovákiába, és így nálunk fizetnek adót – nyilatkozta Zahorán Katalin, a révkomáromi adóhivatal igazgatója.

Miközben a Szlovák Nemzeti Bank adatai szerint eddig mintegy 780-800 millió dollárnyi magyar működő tőke áramlott Szlovákiába, a szolgálat nyilvántartása szerint a magyar tőkehelyezések szerződéses állománya már eléri az 1,9 millió dollárt. Zömét természetesen a nagyvállalatok adják, úgymint a Mol Rt., a TriGránit, az OTP, a Danubius, de további, mintegy hatezer vállalat van jelen.

Magyarország jelenleg az ötödik legjelentősebb befektető Szlovákiában, miközben folyamatosan bővül a kétoldalú áruforgalom. A bejegyzett magyar cégek mindenekelőtt a kereskedelemben és a szállításban érdekeltek.

Hogy mi az oka mindennek? Szlovákiában olcsóbb a munkaerő és kedvezőbbek az adózási feltételek, mint Magyarországon, illetve az, hogy a magyar vállalkozó nem találkozik nyelvi akadályokkal – állítják a szakemberek. 2004-ben Szlovákiába irányult a legtöbb működő tőke külföldről – a környező országokat figyelembe véve. Ennek a mintegy 800 millió dollárnak a háromnegyed részét a különböző cégek alaptőke-emelése tette ki, a maradék egynegyed a szlovákiai leányvállalatokba irányított közvetlen pénzberuházás. Vagyis: Magyarországhoz vagy Csehországhoz képest Szlovákiában rendkívül alacsony még a külföldi cégeknél a visszaforgatott nyereség aránya.

A magyarországi vállalkozások életét nemcsak a magas adó- és járulékterhek, hanem – különösen a kis- és középvállalkozások esetében – az adózáshoz kapcsolódó adminisztrációs terhek is nehezítik. Ezt már nem csupán a hazai vállalkozók érzik így, hanem hasonlóan értékelik az objektív nemzetközi összehasonlító vizsgálatok is. A Világbank évente rangsorolja az országokat annak alapján, hogy mennyire könnyíti az állami szabályozási környezet a vállalkozások napi üzletmenetét. A 2005-ös felmérés egyik lesújtó eredménye volt, hogy Magyarország az adózással összefüggő papírmunkák mennyiségét tekintve a vizsgált 155 ország közül a 98. helyen áll. Egyrészt a közepes méretű, ötven főt foglalkoztató magyarországi vállalatoknak több alkalommal kell befizetniük az adókat, mint a fejlett országokban: évente 24 alkalommal, ezzel szemben a fejlett országok klubját adó OECD-országokban átlagosan 16-szor. Másrészt jóval több időt kell fordítaniuk az adózással összefüggő adminisztrációra: évente átlagosan 304 órát, míg az OECD-tagállamokban működő vállalkozásoknak átlagosan csak 192 órát. Nos, úgy tűnik, Szlovákiában az adminisztrációs környezet is kedvezőbb, mint Magyarországon, ez is vonzza a magyar cégeket Szlovákiába.

A magyar cégek tehát működési és költségbeli előnyök miatt telepednek le Szlovákiában. Emellett egyre több cég viszi oda tőkéjét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy piacot szerezzen. Bár nem mindenki gondolja így.

– Nagyon ritka az a vállalkozás, amelyik a kedvezőbb adózás miatt dönt a szlovákiai befektetés mellett – nyilatkozta Varga Tibor, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. pozsonyi kereskedelmi irodájának vezetője. Szerinte ez csupán annak a magyar vállalkozásnak éri meg, amelynek a tulajdonosa egyben bejelentkezik adóalanyként is. Varga azt állítja: – Általában véve azok a vállalkozások, amelyek eddig nem voltak jelen a szlovák piacon, s nem ismerik az ottani működési feltételeket, nem indulnak el az ismeretlenbe az esetleges kedvezőbb adófeltételek ellenére sem.

Ezt sokan vitatják, hiszen a magyarországi vállalkozók döntésében éppen a kedvezőbb szlovákiai adófeltételek, valamint a piacszerzés szándéka az elsődleges szempont.

– Igen kellemes folyamatnak tartottam a cégalapítást Szlovákiában – mondta például Major Péter, a fém öltözőszekrényeket gyártó MetaloBox igazgatója, majd így folytatta: – Az ITDH-nál indultunk, a pozsonyi irodától kaptuk a címlistákat, s a helyiekkel együttműködve nyitottuk meg kereskedelmi irodánkat.

Major úr szerint a szlovákiai üzleti környezet kicsit „amerikaibb” a magyarországinál, kevésbé bürokratikus, mindemellett munkáltatóbarát. Cégüket másfél éve jegyezték be Szlovákiában, s már több szerződést is kötöttek.

2000-2001 óta folyamatosan erősödik a magyarok beruházási és vállalkozási kedve Szlovákiában. Heti négy-öt vállalkozás fordul az ITDH irodájához ilyen szándékkal, zömmel az áru- vagy szolgáltatáskereskedelemhez kapcsolódóan. Miközben eddig jórészt a kis- és nagyvállalatok jelentek meg a piacon, az elmúlt időszakban megnőtt az érdeklődés a mikro-, illetve a középvállalatok részéről is. A Szlovákiában befektető magyar vállalkozók jelentős részének véleménye szerint a környező országok közül Szlovákia jelenti a legkisebb kockázatot, miközben a körülmények ott hasonlítanak legjobban a magyarországihoz.

A magyar vállalkozók és a szakértők tehát egyfajta szlovák gazdasági csodáról beszélnek. De aki Szlovákiában él, az pontosan tudja, hogy a helyzet nem ennyire fenékig tejfel. Sőt! A gazdasági csoda ára a társadalom kettészakadása, a jövedelmi különbségek elképesztő méretűvé válása volt. A formabontó gazdasági reformjai, autóipari beruházásai, gyors növekedése miatt napjaink slágerországának számító Szlovákia komoly regionális különbségekkel küzd. Míg a GDP mintegy 26 százalékát előállító pozsonyi megye az egy főre jutó GDP tekintetében évek óta a régi, 15 tagú EU átlaga felett teljesít, addig a legfejletlenebbnek számító Kelet-Szlovákia alig éri el az uniós átlag 35 százalékát, és így az Európai Unió tíz legfejletlenebb régiójának egyike. Tavaly a pozsonyi megyében 5,4 százalék, a legelmaradottabb eperjesi megyében pedig 22,8 százalékos volt a munkanélküliség. A szociológusok véleménye szerint a meglévő látványos regionális különbségek a jövőben tovább mélyülnek, ezért Szlovákiában egyenesen civilizációs törésvonalakról beszélhetünk.

Szlovákia gazdaságának egyik gyenge pontja, hogy az export java gyakorlatilag három nagyvállalatra fókuszálódik: a pozsonyi Volkswagenre, a Slovnaftra és a US Steel tulajdonában álló kassai acélműre. Júliusban például, amikor a Volkswagennél üzemi szabadság van, Szlovákia külkereskedelmi mérlege látványosan romlik.

Magyarországi szemmel valóban elismerésre méltó a szlovák gazdaság elmúlt években mutatott fejlődése, ám figyelembe kell venni, hogy ez magas, 16 százalékot meghaladó munkanélküliség mellett történik. A foglalkoztatási rátákat tekintve – Magyarországhoz viszonyítva – Szlovákiában jóval kisebb az a réteg, amelyik sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek közé nem sorolható, tehát kevesebb a szürke-fekete gazdaságban tevékenykedők száma. Szlovákia költségvetésének helyzete javult azzal, hogy a háromféle adónemet – társasági, áfa és szja – egyetlen, 19 százalékos kulcs alá sorolták, de ennek ára az volt, hogy a szociális juttatásokat is megnyirbálták, ami elsősorban az elmaradottabb régiókban okoz megélhetési gondokat. Ezért is mondják az elemzők, hogy a szlovák gazdasági csoda valójában kizárólag Pozsonyra és térségére, vagyis az országnak az egyik, méghozzá a kisebbik felére koncentrálódik. Persze mindez nem kell, hogy érdekelje a Szlovákiában befektető és letelepedő magyar vállalkozások képviselőit, de a Szlovákiáról alkotott kép így objektív és teljes.

Tarics Péter