Bár a kormány csak másfél hónapja ismerte el, hogy hazánkba is begyűrűzhet az amerikai pénzügyi válság, s elemzők csak a jövő év első felét tartották kritikusnak, azóta hétről hétre újabb és újabb megrendítő pofonokat kap a magyar gazdaság. Most a Statisztikai Hivatal jelentette be: októberben 7,2 százalékkal zuhant az ipari termelés az előző év azonos időszakához képest. Elemzők legrosszabb forgatókönyveikben is csupán fele ekkora visszaesésre számítottak.

Már május óta

Az elmúlt hónapok adatait szemlélve mégsem akkora meglepetés az októberi mélypont. Valójában május óta rohamosan lassul a magyar ipar, a növekedés júniusban már belekóstolt a negatív tartományba, augusztustól pedig napirendre kerültek a durva mínuszok. Az akkori 6,8 százalékos csökkenéshez képest szeptemberben ugyan csak 0,8 százalékos visszaesést mértek, valójában azonban ez csupán az adott hónapra eső munkanapok magas számának köszönhető. A munkanap-hatástól megtisztított statisztika ugyanis 5,3 százalékos visszaesésről árulkodott.

S erre jött rá most az októberi, tizenhat éves mélypontot jelentő adat. A félreértések elkerülése végett: ez még mindig nem az amerikai pénzügyi válság begyűrűzésének következménye. Ne feledjük: az államcsőddel fenyegető külföldi tőkekivonás, az európai bankszektoron végiggyűrűző csődhullám csupán október közepén jelentkezett, erre nem reagálhatott ennyire gyorsan az ipari termelés.

Nem is beszélve az augusztus-szeptemberi visszaesésről, amikor Európa még abban az álomban élt, hogy az amerikai partoknál megállítható a válság. Júniusban minden esetre, amikor 16 év után először mutatott csökkenést az ipari termelés, gazdasági lapok még az akkor erős forintot, valamint a Gyurcsány-csomag kereslet-szűkítő hatását jelölték meg a visszaesés okaként. Az azóta folyamatosan romló számok azt bizonyítják: októberre ez a folyamat teljesedett ki.

A visszaesést egyértelműen az export akadozása okozza. Míg az elmúlt években a kivitel rendre fölfelé húzta a magyarországi termelést, nyár közepétől megfordult a helyzet. Augusztusban 7,8, szeptemberben 2,1 százalékkal esett vissza az ipari export, s hogy a termelés visszaesése nem érte el ezt a mértéket, annak köszönhető, hogy a belföldi felhasználás kevéssé csökkent (augusztusban 6,4 százalékkal mérséklődött, szeptemberben pedig 0,6 százalékkal nőtt).

Az ágazatok közül a legnagyobb veszteséget a feldolgozóipari termelés több mint egyharmadát adó villamos gép- és műszergyártás szenvedte el (ebben a kategóriában tartják nyilván a mobiltelefonokat, televíziókat). Bár az októberi mélypont részletes elemzését még nem készítette el a KSH, az augusztus-szeptemberi folyamatok alapján a műszergyártás mellett valószínűleg továbbra is a vegyianyag- és textília-termékek előállításában mértek jelentős visszaesést. A járműgyártás augusztus-szeptemberben még alig csökkent, ebben vélhetően hozott némi romlást az október, de igazán majd a november-decemberi időszakban fogja lefelé húzni a statisztikát.

Az egyoldalúság átka

Az export növekedésre alapozott gazdasági fejlődés régi jelszava a magyar gazdaságpolitikának. Emlékezetes: a 2002-ben hatalomra került szocialista-szabad demokrata kormány folyamatosan hangoztatta: a belső kereslet élénkítése helyett exportvezérelt legyen a magyar gazdasági növekedés. Ezzel a Fidesz-kormány 2000-ben meghirdetett Széchenyi Tervét ostorozták, amely a lakásépítések, az autópálya beruházások, a vidéki gyógyfürdő-fejlesztések, valamint a kisvállalkozások támogatásával próbálta ösztönözni a gazdasági fejlődést. 2002 után – az autópálya-építések kivételével – ezeket a programokat visszafejlesztette a kormány. Helyette jött a multinacionális vállalatok jelentős támogatása.

Amennyiben összehasonlítjuk az ipari termelés éves alakulásáról szóló adatokat, láthatjuk: normál gazdasági viszonyok mellett mindkét módszer jól működött. Nagyobb sikert a Fidesz-kormány ért el: 1999-ben 10,9 százalékkal nőtt az ipari termelés, 2000-ben pedig az eddigi történelmi rekordot jelentő 17,7 százalékkal. Az MSZP-SZDSZ időszak 7, majd 9-10 százalék körüli termelés-bővülést tudott felmutatni, amivel ugyan nem ugrott akkorát, mint egy puma, de elérte, hogy még a vállalati adó- és járulékemelésekkel terhelt 2006-2007-es periódusban se essen vissza a termelés. Egészen mostanáig…

Meglepőbbek a számok, ha kicsit részletesebben, külön vizsgáljuk a belföldi és export értékesítés növekedését. A szocialista időszak adatai megfelelnek jelszavaiknak: az ipari export rendre fölfelé húzta a termelést, jellemzően évi 14-16 százalékkal bővült, vagyis másfélszer-kétszer gyorsabban, mint a teljes ipari termelés.

Furcsa módon azonban a „belső élénkítő” Fidesz-kormány alatt is az export vitte hátán az ipart: 1999-ben 23, 2000-ben 27,4 százalékkal növekedett! Különösen tanulságos a 2001-2002-es időszak összehasonlítása a jelenlegi helyzettel. Akkoriban ugyanis szintén válsághelyzetben volt a világ. Oroszország 1998 végén államcsődöt jelentett, ami világszerte visszavetette a befektetési tevékenységet, és évekre lelassította a nyugat-európai gazdaságokat. Pont erre adott válaszként hirdették meg a Széchenyi Tervet: ha már exportpiacaink szűkülnek, legalább a belső felhasználás élénkítése tartsa szinten a termelést. S a módszer működött. Nem hogy visszaesés nem következett be, de 2001-ben és 2002-ben is 3-4 százalékkal tudott bővülni az ipari termelés.

Mellesleg: az export-értékesítés 6-8 százalékos növekedése mellett! Hatodik éve tartó kormányzásuk időszakában a szocialisták most szembesültek először bármiféle nemzetközi válsággal. Ahogy közgazdász-körökben mondták: az elmúlt hat évben áldott helyzetben voltak a pénzpiacok. S az ipari termelés zuhanása azt bizonyítja: a jelenlegi kormánynak nincs olyan válasza a krízishelyzetekre, mint ami 2000-ben a Széchenyi Terv volt. Sőt, válaszuk sincs: cselekedetek helyett inkább csak magyarázzák a népnek, hogy válsághelyzetben természetes, hogy rosszabbul kell élni. Sőt, a válságra fogják saját korábbi megszorításaik következményeit is.

A jelenlegi helyzet úgy is felfogható: visszaüt a multinacionális vállalatokra alapozott gazdaságfejlesztő politika. Az OECD összehasonlítása szerint Írország után Magyarországon a legmagasabb a külföldi tulajdonú cégek részesedése az Európai Unióban. Termelésünk 70, exportunk 75 százalékát a multinacionális szektor biztosítja. Természetesen e cégek leginkább a német, francia, osztrák, stb. anyavállalatok érdekeit képviselik. Így ha azoknak problémáik támadnak, az automatikusan begyűrűzik a magyar iparba is. Ezt tapasztalhatjuk most: a multik globális értékesítési problémáit szenvedi meg a magyar ipar. Sőt, talán a kelleténél is jobban megszenvedi: hiszen – mivel minden cégnek saját hazája felé húz a szíve – a termelés-leépítési döntéseket sokkal könnyebb lélekkel végrehajtják távoli országokban, mint saját hazájukban.

Eddig tizenháromezer

Hogy ez mennyire így van, jól szemléltetik az elmúlt hetek elbocsátási döntései. A japán Suzuki 1200 embert, dolgozóinak ötödét küldi el esztergomi gyárából. Japánban ugyanakkor szó sincs leépítésekről. Az autóalkatrész-beszállító amerikai épp a héten jelentett be 250 fős elbocsátást.

A mobiltelefon-alkatrészeket gyártó tajvani Foxconn 1500 embert, létszámának majd kétharmadát nem foglalkoztatja tovább. És elbocsát a mobiltelefon-óriás Nokia is: komáromi gyárából 350 ember kerül az utcára (a cég összes többi európai gyárából csupán 250 alkalmazottat küld el). Vagy a legújabb példa: az építőipari acélbeszállító svéd Lindab, amely magyarországi létszámának egyötödétől szabadul meg, miközben Svédországban nem tervez leépítéseket. Az Index.hu internetes lap egy hónapja indult elbocsátás-számlálója lapzártánkkor 13 212 ezer embernél tart – a szám 84 százalékát külföldi tulajdonú cégek adták.

Az elbocsátások, és a zuhanó járműipari megrendelések azt sejtetik: a most nyilvánosságra került adat még csak a zuhanás kezdetét jelenti. Köztudott: az autóiparban 20-30 százalékos keresletcsökkenés is előfordulhat a következő években, ami legalább ennyire visszaveti majd a hazánkban működő Suzuki, Audi, Opel, és több ezer beszállítójuk termelését.

De miért is jelentené október a mélypontot, amikor ebben a hónapban még épp csak megérintette a válság a magyar gazdaságot? Valószínűleg november további csökkenést hoz majd, s az igazi feketelevest majd december-januári adatok hozzák. A londoni Capital Economics elemzője az MTI-nek úgy nyilatkozott: a recesszió mélyebb lesz, mint amit eddig gondoltak. Főleg, hogy legnagyobb exportpiacunk, Németország nehézségei még csak most kezdődnek: a legfrissebb elemzések szerint jövőre 1 százalékkal csökken az ottani GDP. Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője szerint így hazánkban akár két számjegyű is lehet az ipari termelés visszaesése. Ami azért tragikus, mert ilyen Magyarország legújabbkori történelmében mindössze egyszer fordult elő: 1991-ben, amikor a szocializmus bukása után az egész addigi gazdasági rendszer megroppant.

Kárász Andor