Cserben hagyott régió

Számtalanszor leírtuk, az ukrán búza már nem ukrán, hanem amerikai búza, a termés alapvetően nem Ukrajna, hanem az Egyesült Államok tulajdona, az ő érdekeit szolgálja. Rendkívül bonyolult, sokrétű tulajdoni és bérleti viszonyrendszer alakult ki a világ legtermékenyebbjének tartott ukrajnai „feketeföldön”. Nagy cégcsoportok, sőt nyugati nyugdíjpénztárak vagyona is ott gyarapszik. Beszédes ellentmondás, hogy az Egyesült Államok még sohasem vásárolt annyi műtrágyát Oroszországtól, mint az idén. Mert nemcsak a hazai termelőiről kell gondoskodnia, de immár az ukrajnai érdekeltségeiről is. Csak hogy világosan lássunk: az Egyesült Államok ukrajnai földfoglalása – tulajdoni szempontból ez már 17 millió hektár – a fegyverzeti és pénzügyi támogatásokért „bezsebelt” ellentételezésként is felfogható. Másfelől egy hosszú távú, több évtizedes expanziós terv fontos lépcsőfoka. Amerika Európa energiaellátásnak kézbevétele után most a kontinens mezőgazdaságát is igyekszik maga alá gyűrni. Ez a kettős függés totális gazdasági, társadalmi, politikai, sőt ideológiai gyarmatosítást jelent.

Higany, vas és ólom

Az Európai Bizottság (EB), ez a Washingtonból irányított, kontraszelektált szervezet még sohasem oldott meg semmit, látványos kudarcainak listája is meglehetős hosszú: honos kisebbségek ügye, migráció, energetikai zöldátállás, koronavírus-járvány, ukrán háború, és most itt az ukrajnai gabonadömping is. Szóba sem kerül az EB szintjén, hogy meg kellene szüntetni az ukrajnai szállítmányok vámmentességét és megfeleltetni őket az uniós terményekre vonatkozó szigorú élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Egy nem is olyan régen készült lengyel vizsgálat szerint a hozzájuk érkezett ukrajnai búza 35 százaléka fertőzöttséget mutatott. Szalmonellát, az EU-ban már rég betiltott növényvédő szerek maradványait, GMO-ra utaló nyomokat, valamint mio­toxint, higanyt, kadmiumot, ólmot és vasat is találtak benne.

Szeptember 15-én lejárt az a búzabehozatali moratórium, amit Brüsszel engedélyével léptetett életbe öt kelet-közép-európai ország. Az Európai Bizottság nem engedélyezte a rendelkezés decemberig tartó meghosszabbítását, mondván, az Ukrajnából induló szállítmányok nem torzítják az európai gabonapiacot. Lehet, hogy ez Nyugat-Európára igaz, de a közelebbi országokban tapasztalt árletörő tendenciák miatt Magyarországon napjainkban átlagban 63 ezer forintba kerül egy tonna búza, miközben bekerülési ára 80 ezer forint fölött jár. És vannak kereskedők, akik az Észak-Afrikába vagy a Közel-Keletre, azaz az ukrajnai gabona hagyományos piacaira irányuló tranzitokat itt megállították és betárolták, nem törődve a termelőket fenyegető csődhelyzettel. A tömeges csődök pedig a magyar vidék arculatának átalakulását is elhozhatják, a falvak, amelyekre olyan sokat költött az Orbán-kormány, elnéptelenedhetnek, a vidékhez kötődő hagyományos nemzeti kultúra felmorzsolódhat. A Nyugat agrárközösségei egyelőre azért nem érzik annyira ezeket a nehézségeket, mert drága búza szárazföldi szállítása: mire eljut egy tonna a La Manche-csatorna partjára, ára már megközelíti a 93 ezer forintos tőzsdei szintet. Ráadásul szerény, mintegy 20-21 millió tonnányi az idei ukrajnai termés a tavalyi 33 millió tonnával szemben. De ez már „háborús” vetés volt, és hiába az amerikai gép és az amerikai technológia, hiányzik az elvándorolt munkaerő, a frontra behívott férfiak hada. De szerény konszolidáció mellett is felpörög majd a vertikum. Korábban átlagban 4,4 tonna búzát termelt hektáronként az ukrán mezőgazdaság. Az amerikai 8-9 tonnát. Most, hogy megjelentek Ukrajnában az amerikai gépek, termelési technológiák, munkaszervezési formák, békésebb időkben az ukránok teljesítménye is 6-7 tonnára ugorhat.

Újabb eljárás a láthatáron

A magyar, a lengyel és a szlovák kormány szeptember 15. után is érvényben tartja az ukrajnai búzára vonatkozó moratóriumát. Az Európai Bizottság fenyegetően reagált erre, mondván, a külkereskedelem ügye uniós hatáskörbe tartozik, és az egyoldalú lépések törvényellenesek. Zelenszkij elnök sem késlekedett, feljelentette az érintett országokat a WTO-nál, vagyis a Kereskedelmi Világszervezetnél. A WTO nem bíróság, viszont van egy, a viták rendezésére alkalmas eljárásrendje, amit szeret úgy feltüntetni, mintha valamiféle igazságügyi mechanizmus volna. Érdekes paradoxon, hogy a WTO eljárásában az Európai Bizottságnak kell védelmeznie például Magyarországot, hiszen – ahogy már említettük – a külkereskedelem uniós hatáskör. A kétlépcsős rendszerben van egy fellebbviteli szint is, az eljárások általában egy évig tartanak, és az adott ügy karakterétől, fontosságától függően könnyen kötelezettségszegési eljárásokká alakulhatnak. Ez pedig újabb pénzek, kifizetések csökkentéséhez vagy visszatartásához vezethet.

Ideillik még Lengyelország esete, amely a dömping és WTO-s meghurcoltatása miatt bejelentette, hogy nem szállít több fegyvert Ukrajnának, noha eddig Varsó volt a leglelkesebb fegyverszállító. Csakhogy magas a lengyel parasztság társadalmi presztízse, szavának rendkívüli a súlya. Főként azért, mert erő hatására sem hajolt meg a szocializmus kollektivista akarata előtt, végig megmaradt az egyéni, ahogy ott mondják, a farmergazdálkodási forma és státus mellett. Ilyenformán pedig a mindenkori lengyel szabadságügy egyik letéteményesének számít.

Még Donald Tusk, az alapvetően brüsszeli beállítottságú liberális lengyel politikus, az Európai Tanács korábbi elnöke is a lengyel gazdák mellé állt. Persze, közeledik a parlamenti választás napja, nyilvánvalóan nem akart egy ennyire jelentős réteggel nézeteltérésbe keveredni…

Az export is összeomolhat

Természetesen a háttérből közbelépett Amerika, megzabolázta veszekedő szövetségeseit, azaz csillapodott a keményen induló lengyel–ukrán vita, és indulnak a korábban beígért fegyverek az ukrán frontra, Zelenszkij pedig felfüggesztette a WTO-s feljelentéseket, így a magyarokkal szembenit is. Ám ahogy Nagy István agrárminiszter fogalmazott, még sincs nyugalom. Továbbra is erősen hat ugyanis az a dezinformáció, hogy az ukrajnai búza Észak-Afrika és a Közel-Kelet éhezőinek szánt szolidaritási szállítmány. Tény, hogy eleddig ezek voltak az ukrajnai búza bejáratott piacai, a háború kirobbanása után azonban átvették őket a dél-amerikai termelők. Sőt, információink szerint még Ausztrália és Kanada is beszállt az üzletbe. Mindent elárul, hogy a konfliktus kitörése óta kiszállított ukrajnai búzának csupán 3 százaléka érkezett ezekre a területekre. A többi eleve Európában, de főként annak is a keleti régiójában rekedt. Az ebből adódó piacvesztésen túl a hazai agrárszektornak szembe kell néznie azzal is, hogy az ukrán verseny miatt nagyon nehéz eladni az exportra szánt 2-3 millió tonna búzát. Mert az olyan hagyományos vásárlói, mint Olaszország vagy Spanyolország is átálltak az olcsóbb ukrajnai búza importjára.

Két új javaslat került az asztalra az ukrajnai búzadömping kapcsán, aminek sorsát a soros magyar elnökség is elrendezhetné. Az egyik az úgynevezett tranzittámogatás. Ezt az unió fizetné az Ukrajnából indított szállítmányok után, és a szállítási költséget ellentételezné, vagyis eredményeként a búza például Franciaországban is ugyanannyiba kerülne, mint az Ukrajnával szomszédos országokban. Tény, hogy a Nyugat nem örülne ennek, de így megoszlana a jelenleg csupán a kelet-európai térségre nehezedő nyomás, ráadásul az ukrajnai búza így olcsóbban eljuthatna eredeti piacaira is. A másik ötlet a kaució. Eszerint az ország hátára érkező – amúgy hermetikusan lezárt – ukrajnai szállítmány kapcsán jelentős letétet fizetne az adott kereskedő, és akkor kapná vissza, amikor a lezárt és érintetlen vonat vagy kamion kilép hazánk területéről. A kaució mértéke az áru értékének 30-50 százalékát tehetné ki. A csehországi Znojmóban a visegrádi országok egy olyan változatot vázoltak fel, amelyben az ukrajnai búzának vagy egy lengyel, vagy egy balti kikötőben kellene elhagynia Európát, hogy a kereskedő visszakaphassa a kauciós pénzét. A jelenlegi Európai Bizottság azonban azt válaszolta a felvetésekre, kivitelezhetetlenek…

Ám meglehet, a magyar elnökség mégiscsak képes lesz ebbe az irányba mozdítani a folyamatokat.