A géntechnológia többfrontos csataterén sorsdöntő ütközetek zajlanak. Az európai uniós szabályozás meglehetősen szigorú a GM-szervezetekkel szemben, ugyanakkor az Egyesült Államok és a különböző lobbik óriási nyomást gyakorolnak a kontinens országaira, hogy genetikailag módosított termékeiket eladhassák. Hazánkban legjobb tudomásunk szerint még nem vettek szántóföldi termelésbe GM-növényt. A szabályozás lazítása ugyanakkor napirenden van, pedig a magyar mezőgazdaság egyetlen kitörési pontja a biotermékek széles körű termelése lehetne.

Milliárdos nagyságrendű gazdaságpolitikai érdekek feszülnek egymás ellen a GMO (genetikailag módosított élő szervezetek) ügyében, holott ez a technológia elsősorban tudományos és ugyanenynyire erkölcsi kérdés kellene legyen. A mezőgazdasági – és egyéb – géntechnológia biztonságossága csak évtizedek múlva dőlhet el, szükségessége pedig még akkor is kérdéses lehet. Ugyanakkor a legfontosabb döntéseket ezekben az években hozzák meg, ami visszafordíthatatlan károkat okoz az élővilágban. A közvélemény-kutatások szerint Európában az emberek többsége ódzkodik a GM-növények termesztésétől és fogyasztásától. Az Európai Unióban az emberek 94,6 százaléka ragaszkodik ahhoz, hogy az üzletek polcaira kerülő termékeken szerepeljen az esetlegesen felhasznált GMO-alapanyag. A lengyelek 76, a britek 60, az oroszok 95 százaléka aggódik a termékek esetleges GMO-tartalma miatt. A svájciak 55,7 százaléka népszavazáson döntött úgy, hogy 2010-ig tilos legyen GM-növényeket termeszteni, illetve takarmányban felhasználni. Hazánkban is végeztek felmérést, eszerint 42 százalék aggódik, ugyanennyi a bizonytalan támogatók aránya, és a maradék vallotta be, hogy nincs rálátása a kérdéskörre. Az Európai Unión belül, bár a szervezet értelme ez lenne, nincs konszenzus, több ország engedélyezné az amerikai modellt. Az EU mezőgazdasági és környezetvédelmi miniszterei már 2002 októberében tárgyaltak volna a GMO-tilalom fokozatos feloldásáról, de a civil és a fogyasztói ellenállás, a közhangulat eddig sikeresen megakadályozta a liberalizációt. A feszültség egyre fokozódik, a kérdés pedig elment a profit irányába, és manapság nyugodtan nevezhetjük a témát politikai génmanipulációnak. A tét pedig igen nagy. A PAN Pesticide Action Network 2000-ben megjelent tanulmánya szerint az USA teljes termőterületének 16 százalékán, összesen 29 millió hektáron termelt GM-növényeket. Ez a világ GMO-termelésének 70 százaléka. (További öt ország: Argentína, Kanada, Kína, Ausztrália és Dél-Afrika felelős 27 százalékért). Az EU viszont nem adott zöld utat a GMO-nak és a pénznek. 1998-ban GMO-moratóriumot rendelt el, a 2001/18/EC irányelv pedig a kísérletek tekintetében is komoly feltételeket és kötöttségeket határozott meg. 2004 májusában az EU puhított a szabályozásokon, de így is, amíg az USA nem adhat el szabadon GMO-termékeket Európában, évi 20 milliárd dollár bevételtől esik el. Nem csoda, hogy panaszszal kívánt élni a Kereskedelmi Világszervezetnél több, a GMO-üzletben érdekelt vállalatóriás, mint a Monsanto és a Nestlé. Hazánkban szintén átmeneti tilalom van érvényben, a 2002/LXVIII. törvény, amely az 1998/XXVII-es „Géntörvény” módosítása. Mára sokan szeretnék föloldani a tilalmat, főleg az említett mamutcégek és az őket kiszolgáló lobbicsoportok befolyása alatt álló politikusok, valamint az ügyben érdekelt kutatók. Nancy Goodman Brinker, az Egyesült Államok akkori magyarországi nagykövete 2003-ban nyíltan felkérte hazánkat arra, hogy a „géntechnológia haszonélvezője legyen és a szabályozás enyhítéséért lobbizzon az Európai Unióban”. Jelenleg folyik a magyar, úgynevezett együtt-termelési (koegzisztencia) szabályok kidolgozása. Az ellenzők, köztük Ángyán József professzor, a hazai agrár-környezetvédelem atyja szerint „a tervezett szabályozás máris túl puha, a GM-növények meghonosítása megsemmisíti a magyar agrárium jövőjét”. Magyarország a közös európai uniós agrárpolitika miatt épp a szántóterületek csökkentése és a kis léptékű minőségi és biogazdálkodás felé mozdul, ezt torpedózná meg a szabályozás enyhítése. Az európai lakosság több mint 70 százaléka ellenzi a genetikailag módosított növényekből készített élelmiszerek gyártását, így az érzékeny európai piacon csak akkor van esélyünk eladni a magyar mezőgazdasági termékeket, ha garantálni tudjuk azok GMO-mentességét. Ezt úgy próbálják kivédeni a gazdák, hogy génmódosítás-mentes régiókat hoznak létre az országban. Hazánkban elsőként 2005 februárjában a Nyugat-Dunántúli Régió hozott döntést a térség GM-mentességéről, 2005 decemberében pedig a Dél-Dunántúli Régió döntött hasonló módon. A legfőbb probléma, hogy a közvélemény nem eléggé tájékozott ebben a kérdésben, így amelyik propaganda hatásosabban képviseli kibocsátóik érdekeit, annak hisznek. Az pedig nem kétséges, hogy kiknek van erre pénze, és kiknek éri meg a rábeszélés. Egyet biztosan állíthatunk, hogy a GMO emberi szervezetre gyakorolt hosszú távú vagy kumulatív hatását még idő sem volt kipróbálni, így az óvatosság feltétlenül indokolt. Az is biztos, hogy a GMO-k piacából befolyt profit elenyészően kis hányadát fordítják az esetleges veszélyek kutatására, és általában olyan kutatókat bíznak meg, akik valamilyen módon érdekeltek a profitban. Független, a mamutvállalatokkal semmilyen kapcsolatban nem levő laboratórium pedig igen kevés van, így lassan halad a GMO-k emberre gyakorolt hatásának kutatása. Mi is a GMO? Olyan élő szervezet, amelynek sejtjébe új tulajdonságért felelős idegen gént juttatnak be mesterségesen. A módszer „molekuláris klónozásnak” is nevezhető. A bejuttatott idegen gént a sejt szaporodása során a saját génjeinek megsokszorozása alkalmával szintén megsokszorozza és továbbörökíti az utódsejtekbe. A géntechnológiai módosítás során lehetőség nyílik nem rokon fajok génjeinek átültetésére is. Éppen ez utóbbiban különbözik a klasszikus nemesítés módszere a genetikai módosítástól, mert sokan azzal érvelnek, hogy a régi nemesítés is hasonló módon működött, mint a GM. A mezőgazdasági célú géntechnológiai módosítás szorosan kapcsolódik az élelmiszer- és takarmányiparhoz, mivel az így létrehozott új növények élelmiszereink vagy takarmányaink alapanyagaként szolgálhatnak. Az első GM-növényt 1984-ben állították elő, azóta 60 különböző fajon – köztük valamennyi fő élelmiszernövényen – végeztek génsebészeti beavatkozást és vonták őket termelésbe. 2003-ban a világon mintegy 68 millió hektáron termesztettek GM-növényeket, ebből Európa részesedése 100 ezer hektár volt. A magyar gazdák attól félnek – tegyük hozzá, jogosan -, hogy ha itthon is megjelennek a génmódosított termények, a magyar gabona, kukorica, dohány eladhatatlan lesz a nyugati piacon, ha rávetül a génmódosítás árnya. Ugyanis hiába vennék termesztésbe védősávok alkalmazásával a GM-növényeket kísérleti parcellákon, a rovarok és a szél a GM-növények pollenjével szennyezné a hazai fajtákat. Különösen a biogazdálkodók és a méhészek félnek a szabályok puhításától, mert nekik biztosíték kell arra, hogy termékeik a legkisebb mennyiségben sem tartalmazzák GM-növények sejtjeit. Több alkalommal is publikálta eredményeit Pusztai Árpád, a skót tudományos akadémia tagja: azon kevés nemzetközi kutatási eredmény szerint, amelyet nem tudott befolyásolni a GM-lobbi, a GM-paradicsommal, -szójával, -burgonyával, -kukoricával, -borsóval etetett kísérleti állatokon gyomor-bélrendszeri elhalásokat, máj- és hasnyálmirigy-károsodásokat figyeltek meg. Más, hazai kutatók a Monsanto „önvédekező” kukoricájáról bizonyították be, hogy a beültetett idegen gén átkerül az ember hasznos bélbaktériumaiba. Hogy ezután mi történik, azt még nem lehet tudni, mivel ezek a vizsgálatok évtizedeket vehetnek igénybe. Ezért nagyon óvatosan és felelősen kell bánni a GM-szervezetekkel. Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete nemrég mégis szerződést írt alá az amerikai Mansanto biotechnológiai céggel – ez a világcég végzi a GM-növények előállításának döntő részét és terjesztését, ennek megfelelően kiváló laboratóriumokkal és szakembergárdával, no meg számolatlan mennyiségű pénzzel rendelkezik -, hogy a hazai kukoricafajtákba ültessék a kukoricamolynak ellenálló gént. A baj csak az, hogy ez a védelem nálunk nem létkérdés, mert igen kevés az a kártétel, amit a kukoricamoly végez: lényegesen nagyobb az a kockázat, ami a GM kukoricamoly-ellenes védőhatásából ered. Több hazai kutatócsoport megvizsgálta az említett GM-kukoricát, és kiderült, hogy a megengedett határértékhez képest 2000-3000-szeres mennyiségben található benne a kukoricamoly elleni méreg. Ugyanis a génmódosítással azt már nem tudják szabályozni, hogy csak éppen annyi rovarölő anyagot termeljen a növény, amennyi a kukoricamolyok megöléséhez szükséges. A beültetett génszakasz ugyanakkor az emlősök bélflórájában található bélbaktériumokat is a méreg termelésére ösztönzi. A hazai tudományos eredményekkel megakadályozható lenne a GMO-lobbi nyomására történő törvénymódosítás és a szigorú moratórium fenntartása. Gráf József miniszter a kutatók eredményeire hivatkozva korábban nemet mondott a genetikailag módosított növényekre, ugyanakkor a kormány nem vonta vissza a parlament elé erőszakolt törvényjavaslatát, igaz, az első Gyurcsány-kormány tavasszal nem vette napirendre. A hazánkban érvényes tiltó szabály fölpuhítása azonban már elkezdődött, főleg azóta, amióta tavaly Gyurcsány Ferenc és Kóka János az Egyesült Államokban járt, ahol az amerikai génlobbi a kabinet tagjait és velük utazó kutatókat próbálta meggyőzni, és ügyük mellé állítani. Azóta Kóka János gyakran emlegeti a biotechnológia előtt álló nagy jövőt, a társutasok közül pedig többen a géntechnológiai módosítások propagálói lettek. (hankó)