Az éves terv 51 százalékán a költségvetési deficit

Soha nem látott, 789 milliárd forintos hiánnyal zárta az első három hónapot a költségvetés. A választások másnapján nyilvánosságra hozott adat a legrosszabb várakozásokat is felülmúlja. Bár a kormány egyszeri okokra hivatkozik, egyre jobban látszik, hogy nem volt fedezete az év elején hozott populista intézkedéseknek. Ha a jelenlegi gazdaságpolitika megy tovább, a hiány év végére elérheti a GDP 9-10 százalékát, az államadósság pedig 2008-ra a 70 százalékos mértéket. Ha viszont a megszorítás mellett döntenek, növekvő infláció, visszaeső gazdasági teljesítmény, s közel 10 százalékos fogyasztáscsökkenés várható.

Csak a választás másnapján merte nyilvánosságra hozni a kormány az első három hónap költségvetési mérlegét. A pénzügyminiszter korábban azzal magyarázta ezt, hogy „nem akarják megzavarni a választások menetét”, ezért rendelte el a szokásosnál öt nappal későbbi tájékoztatót. Az adatok azonban igazolják azokat a fideszes vádakat, amelyek szerint a csúsztatás oka az volt, hogy ne lehessen alátámasztani a költségvetés tragikus állapotáról szóló ellenzéki állításokat. A negyedéves hiány végül 789 milliárd forinton állapodott meg, ami közel duplája a tavaly ilyenkor mértnek, s az egész évre tervezett deficit 51 százaléka.

Komolytalan magyarázatok

– Eltitkolták a gazdaság valós helyzetét – kommentálta a számokat Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője. – Kipakolták az államkasszát, rendkívül erős költekezéssel terhelték az első negyedévet.

Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára valóban rendkívüli kiadásokra hivatkozik, még ha szerinte ezt nem is lehet az államkassza kipakolásának minősíteni. Most fizették például ki a közszolgálatban dolgozók 13. havi fizetését, valamint a 13. havi nyugdíj felét, ami máris 170 milliárd forintot magyaráz. További mintegy 20 milliárdos hiányt okozott, hogy a vártnál jóval korábban beindult a személyi jövedelemadó-visszaigénylés, s nagyjából ugyanekkorát a 25 és 20 százalékos áfa közötti különbség – a tavalyi év utolsó hónapjai után ugyanis még 25 százalékos áfát igényelhetnek vissza a vállalkozások, miközben idén csak 20 százalékot kell befizetniük. Ráadásul a kormány korábban fizetett ki néhány uniós támogatást is, mint ahogy Brüsszelből a pénz megérkezett rá. Az államtitkár úgy véli, a hiány nem rendkívüli, a következő hónapokban – rendkívüli kiadások nem lévén – az államháztartás vissza fog csúszni a tervezett keretek közé. Vagyis év végére csupán 1545 milliárd forint lesz. Egyúttal emlékeztetett rá: az első negyedév költségvetési szempontból mindig problémás, ezt az időszakot ugyanis a szokásosnál erőteljesebben terhelik a kiadások, miközben a bevételek több fajtája inkább a második fél évben folyik be. Ahogy Varga Mihály pénzügyminisztersége idején is 2002-ben közel ugyanilyen szinten állt a negyedéves hiány: három hónap után az éves terv 48 százalékán. Szekeres Imre fejéből ráadásul egy korábbi, még meredekebb adat is kipattant: 1999-ben a költségvetés már három hónap alatt elhasználta az egész évre tervezett hiány 61 százalékát, Járai Zsigmond akkori pénzügyminiszter mégis azzal nyugtatott: ebből nem lehet az egész évre szóló következtetéseket levonni.

A szocialisták azonban azt nem teszik hozzá: akkor lényegesen kisebb volt a terv. 1999-2002 között ugyanis a polgári kormány csupán 3-4 százalékos költségvetési hiányt tervezett (és rendre teljesítette is célkitűzéseit), szemben az idei évre kitűzött 6,6 százalékos céllal. Százalékok helyett tehát ezúttal pontosabb képet festenek a költségvetés állapotáról a forintban kifejezett összegek. Eszerint pedig az utolsó négy évben hajmeresztő módon nő a költségvetés túlköltekezése.

2003-ban például a negyedéves hiány még csupán 281 milliárd forint volt – pedig már azt az évet sem a kiegyensúlyozott költségvetés miatt dicsérték. 2004-ben és 2005-ben 450 milliárd forint körül volt az első negyedév hiánya. S ezt a rekordot döntötte meg a toronymagasan az idei negyedév közel kétszer akkora, 789 milliárd forintos értéke (összehasonlításul: a Katona Tamás és Szekeres Imre által felemlegetett két „horrorisztikus fideszes évben” a negyedéves hiány 297, illetve 243 milliárd forint volt). Mellesleg idén csak márciusban 354 milliárd forinttal hízott a negyedéves hiány – ilyen nagy mínusz eddig még soha, egyetlen hónapban sem halmozódott fel a magyar gazdaságtörténetben.

A minisztériumi illetékesek magyarázkodását egyébként egyöntetűen komolytalannak minősítik a szakmai elemzők. A Világgazdaság szaklap például emlékeztet, hogy a közszolgálati 13. havi bér kifizetése már előző évben is januárban történt, ez tehát nem növelhette tavalyhoz képest a hiányt. Valójában kissé méltatlan is erre hivatkozni: a 13. havi fizetés ugyanis azért került át decemberről januárra, mert 2004 végén a kormány ezzel a trükkel próbálta kedvezőbbnek beállítani az akkor is szétesett költségvetést (akkor 145 milliárdot spóroltak ezzel). Nyeste Orsolya, a Postabank elemzője pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a szja- és az áfa-visszaigénylés tervezhető lett volna, csakúgy, mint az uniós pénzek kifizetése, ez sem magyarázza tehát az előzetes tervektől való eltérést. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője erről pedig azt mondja: már az előzetes terv is nagyon magas havi hiányt valószínűsített (262 milliárd forintot), az ennél 90 milliárddal magasabb végeredmény tehát rendkívül sok. Még egyszer a Világgazdaság véleménye: „a Pénzügyminisztérium hagyományosan magas prognózisokat szokott megadni, hogy aztán az amúgy magas hiányszámot várakozás alatti deficitként lehessen eladni; ezúttal azonban ez sem segített”.

Altatott szirénák

A választások utáni csatazajban nem keltettek jelentős visszhangot a soha nem látott rossz költségvetési adatok. A sokesélyes politikai fejleményeket latolgató társadalom gyakorlatilag a füle mellett engedte el, hogy a kormány egy hónap alatt elhasználta a teljes évre tervezett – amúgy is magas – hiánya majd negyedét, vagy másképp fogalmazva: három hónap alatt az egész éves terv felét. Bevált tehát a kormány taktikája: a választás előtt a titkolózás, most pedig az egyéb események figyelemelterelő hatása miatt nem ébredt fel az emberek veszélyérzete. S a kormánytagok továbbra is folytatják az altatást. Kis Péter például egy reggeli tévéműsorban tagadta, hogy a költségvetés helyzete drámai lenne, szerinte némi fésülgetéssel helyrerántható a büdzsé. Hiller István pedig gyakorlatilag megismételte a régóta kántált gyurcsányi gondolatokat: kevesebb minisztériummal, kevesebb háttérintézmény fenntartásával, a megyei tisztviselőkar lefaragásával, a bürokrácia csökkentésével, egészségügyi szerkezetátalakítással jelentősen csökkenthető a hiány… Kár, hogy ezt már sok-sok éve mondják, és a hiány mégis makacsul nő. Aki persze figyeli a gazdaságot, jól láthatja: most már nemcsak vészjelek vannak, hanem hangosan bömbölnek a szirénák. A forint szinte hétről hétre gyengül, az árak emiatt emelkedni kezdenek. Igaz, egyelőre fű alatt, az áfacsökkentés hatását emésztve fel. A befektetők is kezdenek kivonulni az országból. Mégis a kormányzati altatás egyelőre sikeres, e jeleket ugyanis ma még csak gyengén érzékeli a társadalom, a jólétről harsogó szólamokkal el lehet fedni azokat. Különösen, ha éppen áprilisban hozza a postás a 13. havi nyugdíj első felét…

Másképp néz ki a helyzet, ha az euró/forint árfolyam tartósan átlépi a 270 forintos határt, bár legújabb tizenkét havi prognózisában a Goldman Sachs már 282 forintos árfolyamot valószínűsít. Vegyük csak a benzint, ami jó ideje nagyjából 1,05 euróba kerül: 250-es árfolyamnál ez mintegy 260 forintos árat jelentett, 280-as árfolyamnál viszont már erősen közelíti majd a 300 forintot, annak minden áremelő hatásával együtt. S természetesen az elmélet vonatkoztatható az összes energiahordozóra. A Die Presse nemes egyszerűséggel a következőképpen láttatja a magyarországi helyzetet: a költségvetés az utolsókat rúgja, az adósság csillagászati magasságokban, a forint jó ideje gyengül.

A költségvetési hiány nyilvánosságra hozatalával egy napon jelent meg a Nemzeti Bank elemzése a gazdasági folyamatokról. Bár a bank szakértői még nem ismerhették pontosan az aggasztó márciusi költségvetési adatokat, diagnózisuk pontosan illik a kialakult helyzethez. Az írás szerint, amennyiben a költségvetési hiányhoz hozzáadjuk az úgynevezett „kiszervezett tételeket” – amelynek ügyében a kormány vesztésre álló vitában van az Európai Unióval – év végén a GDP 10 százalékán áll meg a deficit. A költségvetési túlköltekezés tehát továbbra is a külföldi befektetők pénzéből folyik majd, aminek eredményeként az ország adósságállománya 2008-ra eléri a GDP 70 százalékát. Az MNB szakértői szerint az sem segít, ha a kormány – a jelenlegi halk célozgatásoknak megfelelően – valamiféle szigorításról hoz döntést az államháztartási kiadások és a költségvetési szektorban dolgozók létszáma-bére tekintetében. Ezek ugyanis legfeljebb csak ellensúlyozzák a választások előtt bejelentett populista intézkedések hatását (áfacsökkentés, családtámogatások emelése). A jegybank ezért hosszú távon a piac által kikény-szerített reformokat valószínűsíti – noha az ország és a lakosság számára ez a legfájdalmasabb terápia. Tízszázalékos árfolyamgyengülés, és ezzel párhuzamosan 2 százalékpontos reálhozam-emelkedés például hosszabb távon már a költségvetési egyensúly irányába mozdítana – a fogyasztás és a felhalmozási kiadások csökkenésén keresztül. Összehasonlításként a szerzők emlékeztetnek az efféle nagyságrendű 1995-96-os stabilizációs programra: akkor a reálbér 17 százalékkal csökkent, a háztartások kiadásai 9 százalékkal mérséklődtek, a gazdaság növekedése pedig 3 százalékról 1,5 százalékra lassult.

Halvány reformesélyek

Bár a kormányalakításra jelenleg esélyesebb Gyurcsány Ferenc hangoztatja: amennyiben végleg győz, nem fog száznapos türelmi időt kérni, kétséges, hogy a szocialisták képesek lesznek-e tényleg elkötelezni magukat a költségvetési hiány csökkentése mellett. Ez ugyanis az elmúlt négy évben soha nem sikerült, az eredeti hiányterveket rendre mintegy másfélszeresen teljesítette túl a kormány. A politológia tankönyvek szerint a választások utáni első évben kell meghozni a stabilizációs intézkedéseket, és általában a nagy államháztartási reformokat – az újabb választásokig ugyanis így még beérhetnek az intézkedések, és a lakosság elfelejti a megszorítások fájdalmait. Csakhogy Magyarországon a parlamenti választásokat fél évvel követik az önkormányzati választások, amit a jelenlegi koalíció nyilván szintén meg szeretne nyerni. Azonnali döntések helyett tehát vélhetően továbbra is a titkolózás-altatás-ámítás taktikáját választja a kormány – bármennyire is szeptemberben konkrét intézkedési tervet vár hazánktól az Európai Unió. További fejtörést jelenthetnek majd Gyurcsány Ferencnek a száz lépés programban beígért további adócsökkentések (tb-járulék 29-ről 24 százalékra csökkentése 2009-ig, iparűzési adó megszüntetése 2007-ig), ezek ugyanis épp a költségvetési hiány növelése irányába hatnak.

A választások első fordulója előtti helyzethez képest romlottak a fideszes gazdaságpolitika megvalósulási esélyei is. A Fidesz programja eleve hitkérdés volt. Nem vitás, hogy a tb-járulék beígért nagymértékű csökkentése elősegíti a munkahelyek teremtését. Hogy azonban ez – a beígért kisvállalkozás-segítő programmal együtt – tényleg 200 ezer, sőt az utolsó kijelentések szerint 500 ezer munkahelyet jelentene-e, lehetetlen bármilyen módon modellezni. A Fidesz vártnál gyengébb szereplésével és az MDF parlamentbe kerülésével azonban lényegében megszűnt az esély e merész program végrehajtására. Ha koalícióra is lépne a két párt, az MDF demagógnak minősíti a nagy adócsökkentő programokat, sokkal valószínűbb tehát, hogy a hagyományos megszorító terápiák valamelyikére próbálná rávenni kormányzó partnerét. Már ha ebben a nehéz gazdasági helyzetben az MDF egyáltalán kormányzati tényezővé akar válni.

Rontja a szigorúbb gazdaságpolitika esélyeit az is, hogy az új kormány – bárki is alakítsa – valószínűleg kis többséggel rendelkezik majd. Ez nem jelent különösebb problémát a gazdasági fellendülés boldog időszakaiban, általános tapasztalat azonban, hogy erőteljes reformokhoz erős kormányra van szükség. A megszorítás társadalmi feszültségei ugyanis kikezdhetik néhány kormánypárti képviselő lojalitását, rosszabb esetben a koalíciós együttműködést is, vagyis kis többség esetén a kormány bukását is eredményezhetik. A Fitch hitelminősítő ezért már az első forduló eredményeinek megismerése után borús előrejelzést tett: a jelenlegi politikai környezetben tartósan fennmarad az 5 százalék körüli költségvetési hiány, ami az eladósodás folyamatos növekedését okozza majd.

A költségvetési hiány bagatellizálásával minden bizonnyal Kóka János kijelentése viszi el a pálmát. A gazdasági miniszter szerint a feladat csupán annyi, hogy egy jól működő gazdaság mellett az állam két forintot megspóroljon minden száz forintból. A hiány részletesebb vizsgálata azonban ennél jóval nagyobb kihívásról tanúskodik. Bár elemzők egyelőre alig-alig vállalkoznak annak becslésére, menynyi lehet majd a költségvetés végleges hiánya, abban mindannyian egyetértenek, hogy a kormány által prognosztizált 6,6 százaléknál jóval több. Legyünk jóindulatúak a Gyurcsány-kormánnyal, és ne az MNB által becsült 10 százalékkal számoljunk, csupán a Goldman Sachs által prognosztizált 9,1 százalékkal! És pontosítsunk: a 9 százalék nem azt jelenti, hogy a kiadások 9 százalékkal nagyobbak a bevételnél, hanem azt, hogy a GDP 9 százalékával nagyobbak! Márpedig a GDP-nek csupán 40 százaléka jelenik meg a költségvetés bevételei között, vagyis a túlköltekezés a bevételhez viszonyítva 22 százalékos! Forintban számolva ez azt jelenti, hogy a tervek szerint a kormány bevételei 9500 milliárd forint körül lesznek, miközben kiadásai elérhetik a 11 500 milliárdot. A lyuk tehát óriási – a Kóka János által emlegetett 2 forint helyett valójában minden százasból 22 forint vagy 14 forint, amennyiben az euró bevezetéséhez elfogadhatónak tartott 3 százalékos költségvetési hiánnyal számolunk.

Meglapozott tehát Orbán Viktor kijelentése: a gazdasági mutatószámok eltitkolásával az elmúlt 16 év legnagyobb megtévesztése történt Magyarországon. Ahol győzelme esetén két dolgot tehet a Gyurcsány-kormány. Vagy folytatja a megtévesztő politikát, és többek között az állami javak maradékának kiárusításával próbálja fenntartani az egyensúly látszatát, vagy minden szocialista ígéret ellenére ősszel hatalmas megszorítások jönnek: leértékelődő forint, növekvő infláció, elszegényedő családok.

A választás másnapján a pozsonyi Új Szó-ban rendkívül erős kritika jelent meg a magyarországi ígérgető-kampányról. A szerző szerint a választások során csak a legfontosabb témáról nem voltak hajlandók beszélni a pártok: ki hogyan rakná rendbe a költségvetés óriási hiányát. S miközben a magyarok immár évek óta csak egymással vannak elfoglalva, nem veszik észre, hogy lassan elhúz az ország mellett egész Közép-Európa.

Kárász Andor