Míg Biatorbágyon 313, Telkin 400, Érden csupán 180 forint a vízdíj

Újabb és újabb fordulatot vesz az Érd és Térsége Vízközmű értékesítése. A nyolc települést ellátó víz- és csatornaszolgáltató céget egy francia jelölttel folytatott zavaros tárgyalássorozat, egy indok nélkül érvénytelenített versenytárgyalás és egy konkurenciát kizáró zárt pályázat után adnák el – az eredeti vevőnek. A franciák 25 százalékos részesedésért a profit 75 százalékát rakhatnák zsebre, és teljes szabadságot kapnának a cég vezetésében. Az ilyen-olyan módon ellehetetlenített konkurensek több pert indítottak, a helyi ellenzék pedig a közvetítőként eljáró Keller László, korábbi közpénzügyi államtitkár szerepét firtatja.

Kétes dicsőséget szerzett fél évvel ezelőtt az Érd és Térsége Vízközmű Kft. (ÉTV). Először fordult elő, hogy helyi közszolgáltató ügyeivel országos internetes fórum kezdjen foglalkozni. A kifejezetten ÉTV névre keresztelt vitaplatformot az érdi vízdíjképzés furcsaságai miatt indította egy felháborodott netező. S a fórum egyre aktívabb: a privatizáció felmerülése óta naponta 15-20-an fejtik ki véleményüket a vízmű körüli újabb és újabb eseményekről. A hozzászólások tobzódnak az efféle kifejezésekben: „pancser szakértők, törvénytelen akciók, szagos kártyavár, farzsebből előhúzott javaslatok”…

Demagóg árszint

Az érdi központú, nyolc települést ellátó víz- és csatornaszolgáltató privatizációját több mint egy éve vetették fel. Ahogy Döcsakovszky Béla, az ÉVT fölött 45 százalékban rendelkező Érd polgármestere megfogalmazta, azért, mert sem a társaságnak, sem az önkormányzatokból álló tulajdonos testületnek nem volt pénze a szükséges fejlesztésekre. A víz- és csatornarendszer megújítására az ÉTV-nek 3-4 milliárdot kellene költenie, miközben tavalyi nyeresége csupán 14 millió forint volt. Ezért próbáltak tőkeerős szakmai befektetőt keresni, s meg is találták a Fővárosi Csatornázási Művekben is tulajdonos francia Veolia-cégcsoportban.

A minimális jövedelmezőség okáról azonban már másképp vélekedik az érdi, és másképp a többi polgármester. Palovics Lajos, Biatorbágy első embere úgy érvel, az ÉTV a kilencvenes években sikeres cég volt, gyors fejlesztéseket foganatosított, sőt még egy laboratórium felépítésére is képes volt. A problémák akkor kezdődtek, amikor 96-97-től éppen Érd saját területén befagyasztotta a közműdíjakat. A 2002-es választások előtt pedig úgy próbálta népszerűségét növelni a szocialista városvezetés, hogy egyenesen a díjak csökkentését határozta el: 202 forintról 150 forintra mérsékelte a vízdíjakat, ami önköltség alatti árat jelentett. Mivel a döntés 500 millió veszteséget okozott az ÉTV-nek, a többi tulajdonos önkormányzat beperelte Érdet, később azonban visszaléptek a pertől, mivel a központi település megígérte, felhagy az irreális árképzéssel. Végül azonban csupán 30 forinttal emelt, így kialakult a jelenlegi egyenlőtlen helyzet: miközben Biatorbágyon 313, Telkin 400 forintot fizetnek a vízért, ugyanaz a szolgáltató Érden csupán 180 forintot számláz. Így aztán a vízszolgáltatónak tényleg nincs pénze fejlesztésekre, még a meglévő hálózat karbantartására sem teljes mértékben. Az is csoda, hogy egyáltalán még minimális nyereség képzésére képes.

Ebbe a helyzetbe léptek be a franciák, akik felajánlották: 1,1 milliárd forintot fizetnének a tulajdonos önkormányzatoknak az ÉTV 25 százalékáért. Valójában azonban a befektető 25 százaléknál lényegesen többre pályázott: a vezetési jogok száz százalékára igényt tartott, a névleg többségi tulajdonban maradó önkormányzatok csupán egyetlen embert tarthattak volna a felügyelőbizottságban, s kötelezniük kellett volna magukat, hogy 25 évig a kisebbségi tulajdonos igényei szerint szavaznak a közgyűléseken. S ráadásul ugyanerre az időszakra a Veolia magának követelte a képződő profit 75 százalékát… A Veolia a nagypolitikából ismert arccal nyomatékosította igényeit. A társaság ajánlatát a korábbi közpénzügyi államtitkár, Keller László is közvetítette a polgármestereknek. A legtöbb érintett települést magába foglaló budaörsi választókörzet országgyűlési képviselője több önkormányzati ülésen is a privatizáció mellett érvelt. Sóskúton például azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy kijelentette, effajta üzletrészt nyilvánosan nem is lehet meghirdetni. Mégpedig azért nem, mert itt egy konkrét befektetői ajánlatról van szó, amit elég furcsa lenne másoknak is felajánlani.

A verseny karikatúrája

A települések azonban szakértőkkel vizsgáltatták meg a Veolia ajánlatát. Sóskút, Diósd és Törökbálint egyöntetűen arra jutott, a javaslat rendkívül hátrányos. Sőt, jogászaik azt is kiderítették, nemhogy nem lehet, de éppen ellenkezőleg, kötelező versenytárgyalást hirdetni önkormányzati vagyon értékesítésekor. Éppen Keller László államtitkársága rendelkezett arról, hogy 20 millió forintot meghaladó értékesítés esetén már kötelező pályázattal kiválasztani a legkedvezőbb ajánlatot.

A rohamtempóban meghirdetett eljárásra azonban inkább a „versenytárgyalás karikatúrája” kifejezés illik. Az újonnan jelentkezőknek ugyanis csupán 15 napjuk volt ajánlatuk kidolgozására, miközben a Veolia már hónapokkal korábban megkapta az ÉTV működésére vonatkozó dokumentumokat. Ennek ellenére négyen jelentkeztek a cégért – a legmagasabb ajánlat állítólag 300 millió forinttal múlta felül a Veolia által javasolt árszintet. A bírálóbizottság azonban indoklás nélkül eredménytelennek minősítette a tendert. Ehhez Érd polgármestere a mai napig nem fűzött részletesebb magyarázatot, csak annyit: a kiírási feltételek szerint joguk volt ehhez. Az értékelés furcsaságai miatt azonban újabb per indult. Ezúttal a legmagasabb árat kínáló cég fordult bírósághoz, mondván, a bírálóbizottság elnöke bizonyos ajánlatokat a beadás helyszínén felbontott, másokat nem. Ezt egyébként az érintett sem tagadja. Ahogy védekezik: összezavarodott.

A nyílt tender „kudarca” után a privatizációpárti önkormányzatok már nem erőltették ezt a módszert. Zárt, meghívásos pályázatot írtak ki, amelyre a Veolia mellett a Fővárosi és a Pécsi Vízmű konzorciuma kapott meghívót (hívtak egy harmadik céget is, de az nem jött el). A Veolia immár 1,5 milliárdot, a vízművek 1,7 milliárdot ajánlott a cégért – a győzelmet mégis az előbbi szerezte meg, a bírálóbizottság ugyanis a vízművesek kizárásáról határozott. A Veolia ajánlata állítólag azért volt kedvezőbb, mert 25 év múlva ők 300 millióért adnák vissza a céget az önkormányzatoknak, miközben az FVM-Pécsi Vízmű 800 milliót kért volna.

Azonban még így sem biztos a Veolia tulajdonszerzése az ÉTV-ben. Az átruházást ugyanis külön-külön meg kell szavaztatni az érintett települések önkormányzataiban. Biatorbágy kezdettől jelezte: amennyiben az ÉTV-t eladják, kiválik a társulásból és önállóan oldja meg víz- és csatornaellátását. Ahogy Palovics Lajos számol: ettől nem lesznek magasabbak a díjak, mint most. A többi polgármester eddig Érd mellett küzdött a privatizációs hercehurcában. Most azonban mintha változna a kép. A múlt héten Törökbálinton is kérdésessé vált a magánosítás, sőt Turai István polgármester kijelentette, hogy törvényességi aggályok is lehetnek a privatizáció körül. Törökbálint után pedig Tárnokon és Pusztazámoron is lassan öszszegyűlnek az aláírások annak érdekében, hogy a lakosság népszavazással dönthessen a közművek eladásáról.

Elkerülhetetlen díjemelés

– Érthetetlen, hogy Érd miért tart ki rendületlenül a privatizáció mellett – fejtegeti Csenger-Zalán Zsolt, az aláírásgyűjtést koordináló budaörsi Fidesz választókerületi elnöke. – A város ugyanis a franciák felé vállalta, hogy amennyiben sor kerül a privatizációra, megszünteti a beszerzési ár alatti értékesítést. Ha viszont ezt tényleg megtennék, már nem is lenne szükség a privatizációra, az ÉTV önerőből nyereségessé válna.

A politikus még hozzáteszi, senki ne gondolja, hogy a franciák saját tőkéből valósítanák meg az elmaradt fejlesztéseket. A Veolia a tárgyalásokon világosan jelezte, a beruházásokra a díjakba beépítendő többlet nyújtja majd a fedezetet. Hiábavalónak látja Érd azon reményét is, hogy az értékesítésből ráeső 600 millió forintból a választások előtt betömheti a városi költségvetés meglehetős terjengős lyukait. A törvény szerint ugyanis az ily módon szerzett bevételt a közművek fejlesztésére kell fordítani.

Törökbálint polgármestere ugyanakkor azt reméli, végül mégsem kell kilépniük a társulásból, az ÉTV ugyanis komoly terveket dolgozott ki a régió fejlesztésére, amelyek megvalósításához azonnal hozzá tudna kezdeni, mihelyt a víz- és csatornadíjak erre fedezetet nyújtanának. Palovics Lajos úgy látja, így vagy úgy, de rövidesen jelentősen emelni kell a vízdíjakat Érden. Akkor meg miért ne az önkormányzatok lássák ennek hasznát a külföldi befektetők helyett?

szasa

Az ÉTV-ben tőkebefektetőnek kiválasztott Veolia 1997-ben szerzett résztulajdont a Fővárosi Csatornázási Művekben. Egy német társbefektetővel együtt a cég 25 százalékos részesedést vásárolt 25 évre 17,6 milliárd forintért. A fővárosi ellenzék azóta többször felhívta a figyelmet: az új tulajdonosok számára a befektetés valóságos aranybánya. A berakott pénz hat év alatt megtérült, s a következő 19 év színtiszta profitot termel. Eközben a lakossági csatornadíjak több mint háromszorosukra, 66 forintról 225 forintra nőttek. Tavaly közel 15, idén 6 százalékkal, vagyis jóval az infláció fölött.

– A pénzkivétel titka a rendhagyó osztalékszerződés – magyarázza Zsinka László, a MIÉP fővárosi frakcióvezetője, aki többször követelte a közműtársaságok visszavásárlását. – A 25 százalékos tulajdonrészű külföldiek immár évi 3 milliárd forint körüli osztalékot vesznek fel, miközben a többségi tulajdonosok szinte semmit. Egy tízoldalas, bonyolult képlet ugyanis az ő osztalékukat függetleníti a nyereségtől, csupán annak függvényévé teszi, hogy az 1996-os bázishoz képest milyen mértékben tudták az önköltséget és a kinnlevőségeket csökkenteni. Mivel ez a csökkentés már megtörtént, innentől a külföldieknek már akkor is jár osztalék, ha a következő 19 évben nem csinálnak semmit. Pécs egyébként éppen most készül visszavásárolni a néhány éve értékesített közművállalatait.