Energiakilátások télre

– Az európai energiaválságra már több állam is szénerőművek újranyitásával, illetve termeléskorlátozásuk felfüggesztésével válaszolt, hangsúlyozva, hogy csak átmeneti megoldásról van szó. Reálisnak látja, hogy belátható időn belül Európa ezeket teljes egészében kiiktassa az energiatermelésből, és ha igen, milyen áron tudja megtenni?

– A kontinens országai a European Green Deal részeként lényegében elkötelezték magukat, hogy száműzik a széntüzelést az európai energiamixből. A lépés akkor kifejezetten logikus volt, a piaci folyamatok is ezt diktálták, hiszen az olcsón beszerezhető földgáz, az egyre magasabb szén-dioxid-kvótaárak mind a szénerőművek ellen szóltak. Ilyenformán az ellátásbiztonság, megfizethetőség, valamint klímasemlegesség hármasa közül a döntés az utóbbi kettőt maximálisan figyelembe vette. Az EU-ban, miközben a földgázellátás hozzávetőleg 45 százalékban Oroszországtól függ, valamint az időjárásfüggő, megújuló energia eltárolása nincs megoldva, elkezdték bezárni a szénerőműveket, pedig számos tagország, köztük Magyarország is jelentős szén- és lignittartalékok birtokában van. A szén­erőművek és szénbányák bezárásával egy olyan energiaforrásról mondtunk le, amit saját magunknak tudunk biztosítani. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy hosszú távon a szénerőműveket jelenlegi formájukban kivezessék, de ez nem jelenti azt, hogy a széntüzelésnek az energiamixből is feltétlenül ki kell kerülnie. A zöldek jövőképe, ami úgy foglalható össze, hogy a szénerőműveket és az atomerőműveket a leghamarabb be kell zárni, helyette minden szabad földfelületet napelemekkel és szélturbinákkal kell teletűzdelni, megbukott. Ami lehetőséget teremt arra, hogy más utat találjunk a klímasemlegességhez. Vegyük példának a szénerőművek eddigi fejlődését. A széntüzelés a XIX–XX. században feketére festette az eget, míg a kén-dioxid a lakosságot és a növényeket fojtogatta. Mára a kéntelenítésnek hála tudunk gipszkartont gyártani az építőipar számára, és a porleválasztás is régóta alkalmazott technológia. Az egyetlen ok, ami miatt be akarjuk zárni a szénerőműveket, a levegőbe engedett szén-dioxid. A zöldideológiák a napelemet és a szélturbinát tekintik környezetbarátnak, nem törődve ezek teljes életciklusra vetített környezetterhelésével. De mi van akkor, ha pár éven belül egy szénerőmű is zölddé tehető?

– Az orosz–ukrán háború kitörése és annak következményei miatt végleg elúszott az a terv, hogy 2050-re klímasemlegessé válhasson az unió gazdasága? A háború milyen mértékben szorítja háttérbe a klímapolitikai törekvéseket?

– A mai kiélezett helyzetben minden ország méltányolható célja, hogy a szükséges energiát biztosítani tudja a lakosai és a gazdasága számára. Ebből a szempontból a magyar fogyasztók a szerencsésebbek közé tartoznak annak ellenére, hogy az ország a tengeri beszerzési útvonalaktól elzárva nincs könnyű helyzetben. Nálunk nincs szó kötelező, a lakosságot sújtó takarékossági intézkedések bevezetéséről, viszont az energiaválság hatása már a lakosságot sem kerülhette el. Az elszabadult energiaárak miatt a rezsicsökkentés már hordozhatatlan terhet jelentett, az új szabályozás az átlagfogyasztás felett már nem nyújt teljes védelmet, de így is sokat levesz a lakosság válláról. Az átlag felett fogyasztók pedig reagálnak a megváltozott körülményekre, megélénkült a kereslet a napelemekre, szigetelőanyagokra, amelyek hosszú távon közelebb visznek minket a klímasemlegességhez. A kormányzat az elektromos fűtéshez továbbra is biztosítja a kedvezményes H-tarifát, ami egyértelműen a környezetkímélő fűtési módok felé tereli lakosságot. Rövid távon persze a széntüzelésű erőművek újranyitása nagy visszalépés, talán még a 2030-as klímacélok is veszélybe kerültek, de szerintem az energiaválság olyan technológiák előtt is megnyitja a kaput, ami nem rendeli a klímasemlegességet az ellátásbiztonság fölé, és amivel a század közepére előbbit is elérhetjük.

– A „sötétzöldek” szerint az életünk szinte minden területén gyökeres változtatásokra van szükség ahhoz, hogy megakadályozzunk egy végzetes klímakatasztrófát. Valóban ez a helyes út?

– A radikális változást követelő zöldszervezetekről általában elmondható: nem érdekeltek abban, hogy a problémára megvalósítható megoldás szülessen. A radikális változtatások jól kommunikálhatók, sok támogatás szerezhető rájuk, de nem jelentenek valós megoldást. Az energiatermelés klímasemlegessé tétele leginkább tudományos kérdés. Számos fejlesztés folyik zárt üzemanyagciklusú atomerőművekkel, jobb hatásfokú újrahasznosítható napelemekkel, különböző szén-dioxid-mentesítő technológiákkal, új típusú akkumulátorokkal kapcsolatban; a kérdés az, hogy melyik kutatás kapja meg a szükséges támogatást, melyik projekt lesz sikeres. A jelenlegi trendekre figyelemmel pár évtizeden belül akár előregyártott, föld alá telepített, teljesen automatizált, zárt üzemanyagciklusú kis­erőművek is szolgálhatják majd egy-egy város energiaellátását. Nem az emberi igények korlátozásában kellene a megoldást keresni, helyette utat kell találni, ami fenntartható módon elégíti ki ezeket.

– Sokat hallhatunk az energiaforrások diverzifikációjának, vagyis a több lábon állásnak a szükségességéről. Magyarországnak ebből a szempontból mik a lehetőségei?

– Magyarország számára rövid távon kiaknázható potenciált a Mátraalján található lignitvagyon és a körülbelül 70 milliárd köbméteres konvencionális gázkészlete jelenti. Ha a kormány úgy dönt, hogy Paks I.-et és a tervek szerint 2030-ra elkészülő Paks II.-t hosszabb távon együtt üzemelteti, akkor 2400 mega­wattal nőne a jelenlegi 2000 me­ga­wattos termelés – amivel csaknem le tudnánk nullázni a jelenleg 2800 mega­wattos villamosenergia-importunkat vagy csökkenteni a földgáz arányát az áramtermelésben. A hosszú távú lehetőségekre áttérve a legnagyobb kiaknázatlan potenciál mindenképp a geotermális hő hasznosítása hőszivattyús fűtési rendszerekkel lakóparkokban, közintézményekben. Ezzel egyes becslések szerint akár másfél milliárd köbméter földgázt is meg lehetne spórolni. A benapozott órák száma is előnyösnek mondható, különösen az Alföldön, így a fotovoltaikus kapacitást is érdemes még tovább növelni. Emellett – bár nem energiaforrás – a lakásállomány szigetelésével is jelentősen csökkenthető lenne Magyarország energiaszükséglete. A mai lakott ingatlanok 70, a középületek 90 százaléka még a rendszerváltás előtt épült. A háztartások végső energiafelhasználásának nagyjából háromnegyede fűtésre fordítódik, a lakás­állomány átlagos energiateljesítménye pedig gyenge.

– Aggasztó hírek érkeznek Nyugat-Európából már szinte mindennap azzal kapcsolatban, hogy egyes államokban komoly problémák adódhatnak a tél során, amennyiben nem jutnak megfelelő mennyiségű energiahordozóhoz. Hogy látja, mely országok kerülhetnek a legnagyobb bajba és miért?

– Oroszországból négy vezetékes szállítási útvonalon érkezik a földgáz Európába. Ukrajnán keresztül a Barátság vezetéken, Fehéroroszországon és Lengyelországon át a Jamalon, a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlaton és a déli irányú Török Áramlaton. Jelenleg a négy útvonal közül az első hármon ellátási probléma van, így főleg a Németországba, Csehországba és Ausztriába irányuló orosz földgázszállításoknak csak töredéke érkezik meg. A Jamal vezeték elzárását követően az oroszok most technikai problémára hivatkozva csökkentették az Északi Áramlaton küldött földgáz mennyiségét, amiről nagyon nehéz megítélni, hogy politikai indíttatású vagy az orosz állításokkal egyezően valóban technikai probléma áll-e fenn. A jelenlegi húszszázalékos gázszállítási kapacitás azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amire korábban számítottak az uniós vezetők, pedig már a 40 százalékos szállítás esetén is recesszióval kalkuláltak. Frans Timmermans már egyenesen arról beszélt, ha a 40 százaléknál is kevesebb gáz érkezik az unióba, akár zavargások is kitörhetnek. Sajnos ez, a legrosszabb forgatókönyv látszik megvalósulni, mert egyelőre nem látszik, hogy Oroszországnak szándékában áll-e a 40 százalékos vagy esetleg annál magasabb szállítási kapacitást visszaállítani.

– A magyar kormány a benzinársapkával és a rezsicsökkentéssel védi a magánfogyasztókat, de miután ezek hónapról hónapra hatalmas összegeket emésztenek fel a költségvetésből, már mindkettő esetében szükség volt módosításokra. A miniszterelnök azt jósolja, októberben jöhet egy fontos fordulópont. Véleménye szerint magyar szempontból melyik lehet a legkedvezőbb, illetve legkedvezőtlenebb forgatókönyv erre a télre, feltételezve, hogy addigra nem ér véget a háború?

– A lakossági ellátás nincs veszélyben, elegendő földgázunk van, hogy a lakossági igényeket kielégítsük. Az egyes országok vészforgatókönyveiben többnyire a villamosenergia-termelésből vonják ki először a földgázt, amit kőolajjal és egyéb módon pótolnak. A sor végén a lakossági fogyasztás áll, vagyis a háztartások és a védett intézmények – például kórházak, iskolák – fűtése nincs veszélyben, azonban az ipari gázkorlátozás súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Ugyanakkor a lakosságot is közvetlenül érinthetik az úgynevezett blackoutok, amikor az áramellátásban adódnak rövidebb-hosszabb kimaradások. A hazai ellátás gerince a hosszú távú gázszállítási szerződés, márpedig az oroszok eddig leszállították a Török Áramlaton vállalt földgázmennyiség 100 százalékát. Nincs okunk feltételezni, hogy a jövőben ez megváltozna. A kihívást a kormány számára most az jelenti, hogy a szükséges gázmennyiség másik felét a piacról beszerezze, miközben a gázellátás szűkülése az árakat is tovább hajtja felfelé. Az előttünk álló kihívásokkal kapcsolatban ennél pontosabb előrejelzést nemcsak azért nem lehet tenni, mert nem tudjuk, hogy Moszkva mit fog lépni, és azt sem, hogy az Európai Unió vezetői milyen stratégiát követnek majd, milyen „baráti tűzzel” kell számolnunk. Itt van például a 15 százalékos gázfogyasztás-csökkentési javaslat, illetve a „kötelező” szolidaritás, miszerint a szükségbe kerülő tagállamot majd részben a Magyarországon megspórolt gázzal kellene kisegíteni. Ez már a magyar energiaellátást is veszélyeztetheti.