A két szervezet kimutatásai közti különbség abból adódik, hogy az ÁFSZ azokat tekinti munkanélkülinek, akik regisztrálva vannak a szervezet álláskereső rendszerében, a KSH viszont csak azt, aki az adott időszakban próbált tenni azért, hogy elhelyezkedhessen. A 11,8 százalékos ráta 16 éve nem látott rossz eredményt jelez. Utoljára ugyanis 1994 első negyedévében mértek megközelítően ilyen magas, 11,5 százalékos értéket.

Aztán a munkanélküliség gyorsan csökkent: 1998-ban már csak 8 százalék volt a munkanélküliség ráta, majd az ezredforduló éveire 6 százalék alá is sikerült benézni. Innen kezdett növekedni 2004-től ismét: 2005-ben már 7,2 százalék volt, 2008-ban 7,8 százalék. Utóbbi némileg meglepő, hisz azt mutatja, hogy a 2008-ban begyűrűző gazdasági világválság egy darabig nem éreztette hatását a munkanélküliségi mutatókban.

A cégek kivártak az elbocsátásokkal, ám amikor nyilvánvalóvá vált, hogy elhúzódik a nehéz időszak, 2009 januárjától a munkanélküliség hirtelen 9,7 százalékra ugrott. Majd újabb tétovázás után jött a fekete ősz: szeptemberre már 10,3, decemberre 10,5 százalékra nőtt a munkanélküliség. Azóta pedig hónapról hónapra mintegy 0,4 százalékponttal emelkedik.

A helyzet romlását mutatja az is, hogy az állást keresők átlagosan 16,2 hónap után találnak új munkát. Különösen nehéz helyzetben vannak a fiatalok, körükben 27,7 százalék az átlagos munkanélküliségi ráta. Az ő elhelyezkedésük szinte reménytelen a legtöbb álláshoz ugyanis szakmai rutint várnak, vagy ismeretség útján töltik be, márpedig a pályakezdők mindkettőnek híján vannak.

A következő hónapokban akár tovább is nőhet Magyarországon a munkanélküliség. Tavaly erre azért nem került sor, mert tavasztól beindultak a kormányzat által támogatott közmunkaprogramok. Idén azonban bizonytalan, hogy az új kormány fenntartja-e ezeket, illetve hogy az előző kabinet mennyi pénzt hagyott ezek finanszírozására.