Magyar módszer a gazdasági, társadalmi, ökológiai folyamatok leírására
Fenntartható növekedés
A közgazdászok évtizedek óta világszerte dolgoznak rajta, hogy a GDP mellett olyan mérőszámot találjanak, amely valóban megmutatja, hogy az egyes államok gazdasága mennyire felel meg a fenntarthatósági követelményeknek, és mennyiben szolgálja a társadalom jóllétét. A magyar kutatók által kidolgozott módszertant óriási nemzetközi érdeklődés övezi. Balatoni Andrást, az MNB Közgazdasági előrejelzés és elemzés igazgatóságának igazgatóját kérdeztük.
– A világ egyelőre a GDP-növekedés bűvöletében él. Mi indokolja egy újfajta mérőszám kidolgozásának szükségességét?
– Egy társadalom hosszú távú prosperitásának feltétele a fenntartható növekedés. Mind a két szó ugyanolyan fontos ebben kifejezésben. Növekedés nélkül nincs felzárkózás, érezhető életszínvonal-emelkedés. Ugyanakkor ha a növekedés nem tartható fenn, azaz megbillennek a gazdaságot, társadalmat vagy akár az ökológiai rendszert jellemző egyensúlyok, akkor a növekedés eredményei is hamar elillannak, sőt sok esetben a szaldó negatívba fordul.
A fenntartható növekedés tehát a gazdasági fejlődés kulcsa, és ebből következően kiemelkedően fontos, hogy képesek legyünk mérni és megítélni. A mérés ugyanis a gazdasági elemzés és a megfelelő döntés alapja. Sajnos a fenntarthatóságnak és a fenntartható fejlődésnek nincsenek kiforrott, széles körben elfogadott mérőszámai. Meglátásunk szerint a GDP mint közel egy évszázados statisztikai mutató magán hordozza kora lenyomatát, és ezért nem képes jól és egészében megragadni a XXI. századi gazdaságok teljesítményét, még kevésbé a fenntarthatóságukat. Ugyanakkor ismert korlátai ellenére továbbra is a gazdasági közbeszéd középpontjában van, a rá épülő narratíva rendkívül mélyen beépült a gazdaságpolitikai döntéshozatalba. Ez önmagában gátolja a fenntarthatósági fordulatot, amire minden eddiginél nagyobb szükség van globális szinten. Ehhez pedig új, átfogó mutatószámra van szükség, ami a gazdasági növekedésből származó előnyöket, a vele együtt járó ökológiai, társadalmi, pénzügyi folyamatokat egyszerre képes megragadni.
– A világ több részén foglalkoznak a GDP problémáival a közgazdászok. A bhutáni boldogságindexen túl milyen kísérletek történtek új mérőszám bevezetésére?
– Az elmúlt évtizedekben a GDP-vel kapcsolatos problémákat felismerve egyre több mutató látott napvilágot azzal a céllal, hogy kiküszöbölje a nemzeti számlák hiányosságait. Ezek a mutatók módszertani szempontból nagyon széles tartományban mozognak. Vannak, amelyek felhasználják a GDP-t vagy annak egyes elemeit, kiegészítve más szempontokkal. Többek között ilyen alternatív indikátor az emberi fejlettségi index (HDI), az OECD jobb élet indexe (Better Life Index). Ebbe a sorozatba illeszkedik az MNB által 2024 márciusában közzétett Fenntartható GDP – Globális vitairat is, ami azzal a céllal született, hogy elősegítse a hazai és a nemzetközi párbeszédet ebben a témában.
– Mi az újdonság a magyar megoldásban?
– A Nemzeti Bank Fenntartható GDP – Globális Vitairat című kiadványában bemutatott fenntartható GDP (SGDP) egy új megközelítés, amelyhez kevés hasonló példát lehet találni a nemzetközi szakirodalomban. Szerintünk az a GDP tekinthető fenntarthatónak, amelyik biztosítja a társadalmi, gazdasági, pénzügyi és az ökológiai egyensúlyok teljesülését. A fenntarthatóságot ezért az egyensúlyokkal definiáljuk, mint ahogy az egyensúlytól való eltérést a fenntarthatóság hiányának tekintjük. Ez azért hasznos megközelítés, mert az egyensúlyhiány, azaz a deficitek vagy éppen a többletek jobban megragadhatók a gazdasági, társadalmi és az ökológiai alrendszerekben, mint a fenntarthatóság. Azt a növekedést, amit egyensúlyvesztés árán ér el a gazdaság, nem tekintjük fenntarthatónak, ezért nem vesszük figyelembe az SGDP kiszámítása során. A fenntartható GDP általunk kiszámolt szintje megmutatja, hogy mekkora lenne a GDP értéke, ha nem jelennének meg a gazdasági tevékenység következményeként egyensúlytalanságok a gazdaságban, a pénzügyekben, a társadalomban vagy az ökológiai rendszerekben. A módszertan előnye, hogy időben és térben összehasonlítható eredményeket lehet kapni az Európai Unió mind a 27 országára, a Globális vitairat publikálása óta pedig ezt a kört az OECD országaira tudtuk bővíteni. A megközelítés kevés indikátort tartalmaz közvetlenül, de a ciklikus mozgások, egyensúlytól való eltérések számítása során számos mögöttes adatot, információt vettünk figyelembe.
– Milyen mutatókat tartalmaz az új mérőszám?
– A fenntartható GDP-vel szemben az az elvárás fogalmazódott meg, hogy egyszerre biztosítsa a termék- és munkapiac, a pénzügyi szektor, a külső finanszírozási képesség egyensúlyát és az ökológiai erőforrások megőrzését, emellett a megtermelt javak és szolgáltatások fair elosztását. Az öt kritériumhoz választottunk egy-egy kulcsmutatót, amely képes megragadni az adott területnek az egyensúlyi szinttől vett eltérését, azaz a rövidebb és a hosszabb távú ciklusokat. A termék- és munkapiac egyensúlyát a kibocsátásirés-mutató ragadja meg, ami a gazdasági teljesítmény 5-8 éves ingadozását számszerűsíti a hosszú távon jellemző trendhez képest. A fenntarthatóság másik fontos pénzügyi feltétele, hogy nem jár a jövő generációinak eladósodásával, azaz a gazdaság növekedése nem támaszt külső finanszírozási igényt. A hitelezési ciklus alakulását a hitelrés segítségével azonosítjuk, ami a magánszektor banki hiteleinek állományát veti össze a hosszú távú trenddel. A társadalmi dimenziót a foglalkoztatási lehetőségeken keresztül fejezzük ki, az ökológiai egyensúly pedig az ökológiai lábnyom módszertanán alapul.
– A társadalom jóllétét hogyan lehet leírni?
– A társadalmi egyenlőtlenség mérésére számtalan különböző mutatót alkalmaznak a szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az egyenlőtlenség többdimenziós. Megmutatkozik többek között az egyes csoportok jövedelmi és vagyoni különbségében, a társadalmi mobilitásban, valamint a foglalkoztatottsági esélyek különbségében. A gazdasági dimenziókon túl különbségeket azonosíthatunk az oktatási, képzési lehetőségek, valamint az egészségmegőrzés és gyógyulási lehetőségek tekintetében. A fenntartható GDP számításához egy olyan egyenlőtlenségi mutatót alkalmazunk, amely a foglalkoztatási esélyek különbözőségére épül. Ez a mutató a foglalkoztatási rés, amelyet a magasan képzettek, legalább főiskolai végzettségűek és az alacsony iskolázottságúak, azaz érettségivel nem rendelkezők foglalkoztatási rátájának különbségeként határozunk meg. A foglalkoztatási esély szoros kapcsolatban áll az egyenlőtlenség más dimenzióival, például a jövedelem, az egészség, a várható élettartam és a társadalmi kohézió erősségével. Az adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatási rés hasonlóan alakul a más munkaerőpiaci adatokból képzett indikátorokkal, például a bérek eloszlásával, így ez megerősítette azt a képünket, hogy a fenntartható GDP számításához kiválasztott mutató átfogóan ragadja meg a társadalmi egyenlőtlenséget.
– A globális fogyasztói társadalom világában van-e olyan gazdasági, politikai érdek, amely segítheti e mérőszám bevezetését?
– Az Egyesült Nemzetek Szervezete kiemelt prioritásként kezeli a GDP-t meghaladó mérési keretrendszer kidolgozását, ám ez idáig korlátozott eredményeket tudtak felmutatni, ami nem meglepő a probléma súlya és mérete miatt. A Kék Bolygó Alapítvány kezdeményezésére a Magyar Nemzeti Bank más hazai kutatóintézetekkel együttműködve dolgozott a fenntartható növekedés módszertanának továbbfejlesztésén. E műhelymunka egyes eredményeit a tavaly egy, a World Science Forumon tartott előadásban is méltatták. Ez egybevág az MNB azon törekvéseivel, hogy a téma kapcsán a szélesebb körű párbeszédet és szakmai vitát elősegítse.
– Hogyan alakul a hazai SGDP nemzetközi összevetésben?
– Magyarországon a fenntartható GDP a 2000-es években számottevően alacsonyabb volt, mint a statisztikailag kimutatott GDP, mivel a gazdasági teljesítmény egy része fenntarthatatlan forrásból, a külső eladósodás növeléséből származott. A 2010-től bevezetett gazdaságpolitikai reformok következtében az SGDP 2012-től haladta meg a tény GDP szintjét, és a reformok hatására dinamikusan emelkedett 2018-ig, majd a növekedése lelassult. Az MNB a 2010-es évek második felében rendszeresen szorgalmazta a további versenyképességi fordulat szükségességét, aminek hiánya ugyan a tényleges GDP-ben még nem ütközött ki, a fenntartható GDP ugyanakkor már jelezte a fenntartható gazdasági dinamika lassulását. A 2020-as évekre az egymásra rakódó sorozatos válságok miatt a polikrízis időszakaként hivatkoznak. Ezek a sokkhatások a kelet-közép-európai régió növekedési modelljének alapjait is negatívan érintették, így az SGDP mérséklődött. A gazdasági alkalmazkodás beindulásával azonban ismét emelkedni kezdett a fenntartható GDP. A régiós országok esetében a hazaihoz hasonló mintázatok rajzolódnak ki.
