Fogyasztás helyett vagyonosodás és megtakarítás

– A nemrégiben nyilvánosságra került Eurostat-adatok szerint az egy főre jutó uniós fogyasztási listán mi, magyarok vagyunk az utolsók, holtversenyben Bulgáriával. Igaza lenne Dobrev Klárának, hogy e mutató hátterében a magyar polgárok szegénysége áll?

– Röviden: nem. Egyrészt erről az adatról tudni kell, hogy ez csak egy GDP-ből kalkulált érték, nem úgy születik, hogy a háztartások valós fogyasztását mérik fel például kiadási naplók segítségével. Létezik olyan vizsgálat is, de azt csak ötévente végzik el, így a 2020. évi a legutolsó e módszerek révén született adat.

2020-ban öt országot megelőztünk a vásárlóértéken összehasonlított egy főre jutó fogyasztásban, e vizsgálat szerint nálunk kevesebbet fogyasztottak Lengyelországban és Szlovákiában is. Másrészt viszont nem tartom az anyagi helyzet egyedüli meghatározójának, hogy ki mennyit fogyaszt. Érdemes nézni a megtakarítási hajlandóságot és azt, hogy mekkora a háztartások vagyona. Ha valaki anyagi okból nem tud nyaralni évente, nem tud gépkocsit fenntartani vagy éppen a lakását fűteni, akkor bármennyit költ is egyébként, nem jobb az anyagi helyzete, mint annak, aki például jelzálogtartozás nélküli saját lakásban él, nem fizet lakbért, normálisan fűti a lakását, el tud menni egy hétre a Balatonra vagy a hegyekbe túrázni, és még autót is használ, de a statisztika szerint kisebb a fogyasztása. Romániában és Görögországban különben negatív tartományba csúszott a fogyasztási ráta, mert ott hitelből vásárolnak. Minket vélhetően jelentősen befolyásolnak a devizahitel-válság idején szerzett tapasztalataink. Vagyis igyekszünk addig nyújtózni, ameddig a takarónk ér.

– Hogy állunk a megtakarítási hajlandósággal?

– A megtakarítások terén nagyon jól állunk, 2023-ban az EU-ban a harmadik legnagyobb volt nálunk az úgynevezett megtakarítási ráta, amely azt mutatja, hogy a háztartások adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmük hány százalékát tették félre. Legutolsó adatunk pedig a 2024. második negyedéves, ott nálunk volt a legnagyobb ez az arány. A 2024 második negyedévére vonatkozó adatok szerint a magyar háztartások a teljes jövedelmük 24,6 százalékát félreteszik, szemben a 14,8 százalékos uniós átlaggal. Akár későbbi fogyasztási terveik megvalósítására szánják a félretett pénzt, például nyaralásra, akár valamilyen tervezett beruházásra. Ez utóbbi nem „fogyasztásként” kerül be a statisztikai adatokba. Vagyis az az összeg, amit az energiaár-robbanás után az emberek napelemekre, a nyílászárók cseréjére vagy tetőszigetelésre költöttek, az mind hiányzik a fogyasztási statisztikákból.

– Gondolom, ez nemcsak a magyar családok előrelátását mutatja, azzal is összefüggésben van, hogy a népesség többsége saját tulajdonú ingatlanban él.

– Természetesen. De ezzel el is jutottunk a háztartások gazdasági helyzetét leíró harmadik adathoz: a vagyoni helyzethez. Ez Magyarországon az egy főre jutó vagyon vásárlóértéken nagyobb, mint például Németországban. Mi az élbolyba tartozunk a saját lakásban lakók arányát tekintve Európában. Nálunk tíz emberből kilenc saját ingatlanban lakik, míg Németországban csupán kevesebb mint fele a népességnek. Ott az emberek többsége bérelt lakásban él. Az ingatlanárak emelkedése pedig azt eredményezi, hogy a lakásvagyon értéke is növekszik. Vagyis a 2025-ös uniós statisztikák várhatóan további komoly vagyongyarapodást mutatnak majd Magyarországon.

– Mindezek ellenére az ellenzéki és a balliberális oldalon folyton azt emlegetik, hogy a magyar lakosság zöme szegénységben él. Ők nem ismerik az adatokat?

– Bizonyára ismerik, csak nem akarják tudomásul venni a valóságot. Azzal sem néznek szembe, hogy 2010 előtt a lakosságnak több mint 30 százaléka volt kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ezt sikerült leszorítani húsz százalékra, ami alacsonyabb az uniós átlagnál, vagyis eddig több mint egymillió embert mentettünk ki ebből a körből.

– Ez a munkaalapú társadalom meghirdetéséhez kötődő munkahelyteremtésnek és a jelentős jövedelemnövekedést eredményező bérmegállapodásoknak köszönhető?

– Feltétlenül. A fordulatot azonban az hozta el, hogy sikerült 2013-ban elköszönnünk a Nemzetközi Valutaalaptól, az IMF-től. 2008-ban azért fordult a Gyurcsány-kormány az IMF-hez, mert az ország eladósodottsága miatt már nem jutottunk hozzá piaci kölcsönhöz. Ettől kezdve az IMF szakértői minden évben elmondták, milyen megszorításokat kell alkalmaznunk, milyen adóemelésekre van szükség, hogyan számoljuk fel az egyes társadalmi csoportoknak adott támogatásokat. Óriási küzdelmekkel járt, hogy kivédjük e követeléseket.

– Manapság az Európai Bizottság fogalmaz meg olyan elvárásokat, mint amilyeneket annak idején az IMF zúdított ránk. A rezsicsökkentés és a 13. havi nyugdíj kivezetését, a családtámogatási rendszer leépítését várják el a magyar kormánytól. Mindezt indokolhatná az államháztartási hiány vagy az eladósodottság?

– Már sokszor megtapasztalhattuk, hogy az Európai Bizottság nem egyformán bánik a tagországokkal. A magyar államadósság vagy költségvetési hiány messze elmarad az uniós átlagtól, de ez nem nyújt védelmet számunkra az ideológiai követelésekkel szemben. Az EU elvárja tőlünk, hogy visszatérjünk a segélyre épülő társadalomszervezéshez. Ez azt jelenti, hogy az egyes rétegeket érintő támogatások csak szociális alapon járjanak, segélyként adja őket az állam. Csakhogy mi éppen ezt a segélyalapú gondolkodást váltottuk fel a munkaalapúval, azaz aki dolgozni akar, annak legyen is munkája, és munkából mindenki jobb színvonalon tudja eltartani a családját. Nem akarunk visszatérni a 2010 előtti gyakorlathoz. Amit egyébként mára az emberek is elfogadtak.

– Egyvalamit azonban nem értek: miért mindig a romániai viszonyokkal vetik össze az ellenzéki politikusok a magyar adatokat? Miért éppen Románia a minta?

– Sokan voltunk már Erdélyben és román vidékeken is. Gyakran tapasztaljuk, hogy az ottani életszínvonal elmarad az itthon megszokottól. Ellenzéki honfitársaink éppen e tapasztalatokra utalva akarják kicsinyíteni a magyar erőfeszítések eredményességét. Pedig érdemes lenne megnézni a román statisztikai adatokat is. Ott 70 százalék alatti a 20–64 évesek foglalkoztatottsága, csupán Görögország és Olaszország teljesít rosszabbul náluk. Magyarországon viszont a foglalkoztatottság a 80 százalékot is meghaladja. Romániában az utóbbi évek figyelemre méltó fejlesztései ellenére 30 százalék fölött van a szegények és a társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya, a legrosszabb az egész unióban. Az Eurostat szerint többet fogyasztanak, mint mi, magyarok? Nem hiszem, hogy számunkra követendő út lehetne a jórészt hitelből finanszírozott fogyasztásnövekedés.