Folytatódik Európa megalázása: Washington és Peking is csak játékszernek tekinti az uniót
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke július végén Donald Trump skóciai Turnberry-ben található birtokán írta alá a legújabb kereskedelmi megállapodást. A 15 százalékos amerikai vám, amely gyakorlatilag minden európai árura vonatkozik, sokak szerint súlyos vereséget jelentett az uniónak. Kritikusai úgy értékelték: ez „alárendeltség”, „politikai kudarc” és „morális kapituláció”.
Brüsszel abban bízott, hogy ezzel legalább időt nyerhet, ám Donald Trump röviddel a megállapodás után újabb feltételeket szabott. Azt üzente: ha az unió nem igazodik Washingtonnak a digitális szabályozásokról szóló elvárásaihoz, az Egyesült Államok leállítja a létfontosságú chiptechnológia exportját. Ez a fenyegetés azért is különösen komoly, mert az unió néhány nappal korábban még abban a hitben volt, hogy biztosítékot kapott a digitális szuverenitás tiszteletben tartására.
Katonai és technológiai kiszolgáltatottság
Az amerikai elnök azért léphet fel ennyire magabiztosan, mert az Egyesült Államok katonailag és technológiailag egyaránt messze megelőzi Európát. Washington jól tudja: az unió nem akarna szembeszállni Oroszországgal amerikai katonai támogatás nélkül, és képtelen pótolni az amerikai chiptechnológiát, amely nélkülözhetetlen a modern ipar számára.
Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos is elismerte, hogy a megállapodás valójában Európa gyengeségének bizonyítéka.
Mint fogalmazott: „nem pusztán a kereskedelemről van szó, hanem a biztonságról, Ukrajnáról és a jelenlegi geopolitikai bizonytalanságról” is.
Thorsten Benner, a berlini Global Public Policy Institute igazgatója szerint mindez annak következménye, hogy az unió két évtizeden át nem fektetett a saját védelmi képességeinek megerősítésébe, miközben lemaradt a technológiai versenyben és a belső piac megerősítésében is.
Európa elaludt
Sabine Weyand, az Európai Bizottság kereskedelmi főigazgatója az Alpbach Fórumon úgy fogalmazott: az unió most annak fizeti meg az árát, hogy nem tanult Trump első elnökségének tanulságaiból. Úgy véli, az unió „visszaaludt”, és megint a korábbi hibába esik.
A Politico egy történelmi párhuzamot is felhoz: a XIX. századi Kína az ópiumháborúk után kényszerült egyenlőtlen szerződések megkötésére, mert nem tartotta fontosnak a katonai és technológiai fejlődést. A „megaláztatás évszázada” máig meghatározza Peking külpolitikáját, Európa pedig most hasonló veszélyekkel néz szembe.
A „Turnberry-rendszer”
Jamieson Greer amerikai kereskedelmi főtárgyaló a Politico szerint „Turnberry-rendszernek” nevezte az új egyezséget, amelyet a második világháború utáni Bretton Woods-i rendszerhez hasonlított. A különbség azonban nyilvánvaló: míg ez utóbbi a stabilitás és a kiszámíthatóság szimbóluma volt, a mostani megállapodás hemzseg a homályos kitételektől.
A négyoldalas, nem kötelező érvényű nyilatkozat széles mozgásteret hagy Trumpnak újabb követelések megfogalmazására.
Niclas Poitiers, a Bruegel intézet elemzője szerint „a szöveg annyira homályos, hogy bármely pontját ürügyként lehet használni a további nyomásgyakorlásra”.
Donald Trump pedig egyértelművé tette: ha az uniós nem teljesíti a 600 milliárd dolláros amerikai beruházási ígéretét, akkor akár 35 százalékos vámokat is bevezethet. Bár Brüsszel azt állítja, ez az összeg csupán vállalati szándéknyilatkozatokon alapul, Washington bármikor fegyverként fordíthatja ellene.
Amerikai zsarolás, európai következmények
A Politico szerint a megállapodás elfogadása azt is bizonyította, hogy a zsarolás működőképes eszköz. Nem véletlen, hogy Peking is fokozott figyelemmel követi a fejleményeket, hiszen Kína a ritkaföldfémek ellenőrzésével erősíti geopolitikai befolyását.
Mario Draghi, az Európai Központi Bank volt elnöke kemény szavakkal bírálta a kialakult helyzetet. Szerinte Trump mostani diadala önmagában bizonyítja: az unió az irrelevancia határára sodródik, ha nem képes gyors és határozott reformokra. Mint mondta: „Európa felkészületlen egy olyan világban, ahol a kereskedelmet már nem a hatékonyság, hanem a geopolitika, a biztonság és az ellátási láncok stabilitása határozza meg”.
Reformkényszer
Eamon Drumm, a German Marshall Fund elemzője szerint Európának saját gazdasági környezetét kellene geopolitikai erőforrásként kezelnie.
Ehhez az energiaárak csökkentésére, a megtakarítások hazai vállalatokba történő befektetésére, és a tőkepiaci integráció befejezésére van szükség.
Benjamin Haddad francia Európa-ügyi miniszter masszív beruházásokat sürgetett a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és a zöld iparágak területén, valamint a stratégiai ágazatok védelmét.
Mások a kereskedelmi kapcsolatok szélesítésében látják a kiutat. Brüsszel hamarosan nyilvánosságra hozza a Dél-Amerikával kötendő Mercosur-megállapodás részleteit (ami azonban a tönk szélére sodorhatná az európai mezőgazdaságot), és tárgyalásokat folytat Indiával, Indonéziával és az ázsiai–csendes-óceáni térség országait tömörítő CPTPP-blokkal is. Bernd Lange, az Európai Parlament kereskedelmi bizottságának elnöke hangsúlyozta: „a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszer megerősítéséhez demokratikus országokkal kell közös álláspontot kialakítani”.
Válaszút előtt
A Politico cikke szerint az unió most komoly válaszút előtt áll: az a kérdés, képes lesz-e megerősíteni szerepét a globális kereskedelemben, vagy csupán ütközőzónává válik az Egyesült Államok és Kína hatalmi játszmájában.
