Négyszázalékos gyengülés két hét alatt

Bekövetkezett, amivel elemzők régóta riogattak: gyengülni kezdett a forint. Két hét alatt négy százalékot zuhant nemzeti valutánk értéke, és jól látszik: ezúttal hosszabban fog a mélyben tartózkodni az árfolyam. A külföld bizalmatlansága térségünk többi országát is sújtja, a forintot azonban – mint a régió legbizonytalanabb valutáját – jóval erősebb mértékben. A benzinárakon vagy a devizahitelek törlesztőrészletein máris látszik a változás, hosszabb távon azonban az egész gazdaságon végiggyűrűzhet a gyengébb forint áremelő hatása. Az azonban nem valószínű – ami Gyurcsány rémálma -, hogy a választásokig teljesen bedőljön a forint árfolyama.

Külföldi és hazai gazdaságkutatók régóta egyöntetűen figyelmezetnek: amennyiben Magyarország nem változtat a költségvetés ismétlődő túlköltekezésén, előbb-utóbb a pénzpiac fogja kikényszeríteni a megszorító intézkedéseket. Hiszen ha a külföldi befektetők már veszélyesnek látják tovább finanszírozni az óriásira dagadt hiányt, a kirobbanó valutaválság nyomán lényegesen fájdalmasabb döntéseket kell majd meghozni.

A választásokra készülő kormány azonban füle botját sem mozdította, noha az utóbbi hónapokban egyre szaporodtak a vészjelek. A tavalyi év második felében az Európai Unió utasította el példátlan módon másodszor Magyarország felzárkózási programját, s a három jelentős nemzetközi hitelminősítő közül a Fitch decemberben, a Standard & Poor januárban, a Moody’s pedig februárban rontott hazánk minősítésén. Gyurcsány Ferenc azonban cinikusan úgy értékelt: „a leminősítés azt jelenti, hogy Magyarország további ösztökélést és bátorítást kapott a kormány által megkezdett változtatások átfogóbb és mélyebb bevezetéséhez”. És a takarékosság jelszavával meghirdette a 2006-os, az előző éveknél is túlköltekezőbb költségvetést.

A Demokrata 2005/50. számában azt írtuk: „a választási győzelem érdekében a kormány hazardírozik: fenntartja a túlköltekező költségvetést, noha tudja, hogy előbb-utóbb ez a forint árfolyamának öszszeomlásához vezet. A kérdés csak az: sikerül-e a választásokig fenntartani a jólét látszatát…” Az elmúlt két hét arra utal: a miniszterelnök kissé eltaktikázta magát. Csak néhány héttel ugyan, de a nemzetközi pénzpiac hamarabb megunta a költségvetési tehetetlenkedést, mint amire a kormánynak szüksége lett volna az újraválasztáshoz. Remeghetnek a Köztársaság téren: ha folytatódik a forintgyengülés, az el is döntheti a választásokat.

A kegyelem vége

Pedig meglepően sokáig bevált a struccpolitika: az elemzők sorolták kritikai észrevételeiket, amiket a kormány semmibe vett, a forint mégis stabilan állt a 250 forint/euró szint körül. Úgyhogy egy idő után a rendszeres újságolvasó már nem is vette komolyan a vészmadarakat, egyre valószínűbbnek hangzott ellenben a kormány állítása, amely szerint a pénzügyi befektetők a költségvetési deficit helyett valójában a növekvő termelési adatokra figyelnek. Eddig ugyanis a külföldiek hajlandók voltak finanszírozni a magyar költségvetés krónikus túlköltekezését, amit bizonyít, hogy épp múlt kedden döntött a kezükben levő állampapírok mennyisége újabb rekordot, 2764 milliárd forint értékben.

Az elmúlt két hét azonban meghozhatja a kijózanodást. Bár valójában valutánk már február eleje óta csöndesen távolodik a 250 forint/eurós szinttől, március második hetében hirtelen 264 forintra zuhant. Mivel a piac másnap korrigált, akkor még csak átmeneti kilengésnek gondolták a 260-as küszöb áttörését. Múlt héten azonban még lejjebb, 268 forintra is csúszott árfolyam, ahonnan már nem is kapaszkodott vissza 265 forint fölé.

Elemzők úgy értékelnek: normális nemzetközi pénzpiaci helyzetben jóval hamarabb be kellett volna következnie a forint gyengülésének. Csakhogy – ahogy Csaba László egyetemi tanár fogalmazott – az elmúlt egy-két év „kegyelmi időszak” volt a nemzetközi pénzpiacokon. A világ legfejlettebb országaiban ugyanis hihetetlenül alacsonyan tartották a kamatokat – az Egyesült Államokban és Svájcban 1, az eurózónában 2 százalékon -, így a befektetők kétségbeesetten keresték a jobban fialó lehetőségeket. Az új uniós tagok pedig a legígéretesebb lehetőségnek tűntek, hiszen a csatlakozás a stabilitás ígéretét nyújtja ezen gazdaságoknak, miközben a kamatszint legalább háromszorosa a nyugat-európainak. Magyarország pedig ezen belül is kirívóan magas, 8 százalékos kamatot is kínált egy évvel ezelőtt, így a befektetők hajlandók voltak szemet hunyni a költségvetési lazaság fölött.

Csakhogy az elmúlt fél évben a nagy gazdaságok is egyre kedvezőbbé csiholják kamataikat. Az Egyesült Államok apró lépésekkel emel, jelenleg 4,5 százaléknál tartanak, de a várakozások szerint ez még korántsem jelenti a folyamat végét. Az eurózónában elérhető hozam pedig 2,5 százalékra nőtt. Térségünk vonzereje tehát csökkent, különösen, hogy közben a Nemzeti Bank például 6 százalékra csökkentette a magyarországi alapkamatot. Közgazdasági alaptétel: ha egy valuta iránt csökken a kereslet, árfolyama gyengül. Ez történt két hete az egész közép-európai térséggel. A múlt hét azonban már finomította a folyamatot: miközben a cseh és szlovák korona megkezdte a visszakapaszkodást, a zloty és a forint újabb mélységekbe zuhant. A befektetők tehát ezúttal már különbséget tettek a térség valutái között. A lengyel és a magyar gazdaság ugyanis a másik kettőnél lényegesen problémásabbnak tűnik az euró bevezetése szempontjából. A befektetők e sajátos szavazása különösen a forintot nyilvánította kockázatosnak: nemzeti valutánk felével nagyobbat zuhant, mint a lengyelek pénze.

Vesztes háztartások

A forintgyengülés először a benzinkutakhoz gyűrűzött be. Az üzemanyag ára ugyanúgy 1 euró körül van, mint néhány héttel korábban, csakhogy ehhez át kellett lépnie a 260 forintos határt. Kivárnak viszont a tartós fogyasztási cikkek forgalmazói. Mindenki érzékeli, hogy a forint árfolyama a korábbinál jócskán ingadozóbbá vált, sokan azonban abban bíznak, a jelenlegi szintről valamennyire még viszszarándul nemzeti valutánk árfolyama. A Világgazdaság körkérdéséből kiderül: egyelőre nem emelnek árat az autóimportőrök, a háztartási gépek forgalmazói, de ha a jelenlegi helyzet tartósnak bizonyul, rövidesen továbbhárítják az árfolyamhatást. Már emeltek ellenben a zöldség-nagykereskedők, itt ugyanis néhány napos a termékek forgási sebessége, nem lehetnek korábban olcsóbban beszerzett raktárkészletek, amelyek kiegyenlíthetnék a jelenlegi veszteséget. Az igazgatók arra is felhívják a figyelmet, hiába gyártanak egy-egy műszaki terméket itthon, ezekben is jelentős az importhányad, vagyis itt sem kerülhető el az áremelés.

Amit tehát a fogyasztók nyertek az áfacsökkentésen, most elveszíthetik a forintleértékelődés miatt. A dolog abszurditása: az áfacsökkentés is hozzájárul a költségvetési deficit elszaladásához, ami viszont fő oka a befektetői bizalom megrendülésének. A Statisztikai Hivatal már eddig is azt mutatta ki, a vártnál jóval kisebb az áfacsökkentés begyűrűzése a fogyasztói árakba (Demokrata, 2006/12).

Ennél is többet veszítenek azonban a devizahitelben eladósodók. Egyre többen vannak. A háztartások hiteleinek egyelőre harmadát jegyzik devizában, az utóbbi időben azonban már a kölcsönök kétharmadát ilyen módon veszik fel. A gépjármű-, majd a lakáshitelezés után a devizás ajánlatok immár a fogyasztási hitelezésbe is berobbantak. Érthető, a nyári békeidőkben 40 százalékkal is kisebb lehetett egy kölcsön törlesztőrészlete, amennyiben forint helyett svájci frankban vették fel (Demokrata, 2005/50). Természetesen ma már kevésbé kedvező a helyzet: a forintgyengülés 8 százalékkal drágította a törlesztőrészleteket, amihez még hozzájön a közelmúltbéli svájci kamatemelés hatása. Egy átlagos, 60 ezer forint körüli kölcsönért most havi 5000 forinttal kell többet fizetnünk. De ebben még nincs benne a legutolsó, februári árfolyamromlás, ami további 1500-2500 forintot jelent majd. A devizahitelben adós háztartások tehát azonnali vesztesei a forint leértékelődésének.

Tartós mélypont

Két hét alatt 4 százalékot zuhant a forint árfolyama, a február eleji állapothoz képest 6 százalékos a veszteség, nem is beszélve a tavaly nyáron állandósult 244 forint/eurós árfolyamról, amihez képest 8 százalékot gyengült a valutánk. A tendencia jól érzékelhető, a befektetők egyre kockázatosabbnak érzik a magyar gazdaságot, ezért egyre kevésbé mernek forintba fektetni. A jelenlegi állapot nem is túl nagy meglepetés. Az elemzők többsége már a tavalyi év végén 260-265 forint közötti árfolyamot jósolt a nyári hónapokra, amit azonban akkor senki nem vett túl komolyan.

A jelenlegi kilátások egyébként már ennél is borúsabbak. Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője szerint rövid távon 270-275 forintig is süllyedhet az árfolyam, és mindenki egyetért abban, hogy egyhamar nem tér viszsza a 260-as szintnél erősebb forint. Az Inter Európa Bank csupán őszre vár 259 forintos árfolyamot, s jövő tavaszra 257 forintot.

Az egyre gyengülő forint újra és újra felveti a jegybanki kamatemelés kérdését. Ilyesmire utoljára 2003 végén került sor, amikor az MNB csak 12,5 százalékos csillagászati kamattal tudta maradásra csábítani az országból távozni készülő befektetőket. A döntés eredményeként a forint akkor néhány hónap alatt a 270-es árfolyamról a 250 körüli szinten stabilizálódott, a költségvetés azonban rengeteg pénzt volt kénytelen kifizetni a megemelkedett kamatköltségekre.

A jegybank most megszívleli az akkori kormányzati kritikákat, egyelőre kivár, hagyja gyengülni a forintot, noha ez meglehet, gyengíti az MSZP választási esélyeit. Nyilvánvaló azonban, hogy 270 forintnál is gyengébb szintnél már nem késlekedhet sokáig, vagyis valahol itt lehet a határ, ahol visszafordulhat a forintgyengülési folyamat. Hosszú távon viszont természetesen csak a költségvetés helyrerántása állíthatja meg a forint negyedik éve tartó gyengélkedését.

Kárász Andor