A magyarok próbálnak szabadulni a devizahitelektől, ám nincsenek könnyű helyzetben. Az elmúlt fél évben hónapról hónapra mintegy 20 milliárd forinttal csökkent a magyar háztartások által jegyzett devizahitelek állománya. Így volt ez áprilisban is, amikor 29 milliárd forintnyi devizahitelt fizetett vissza a lakosság, vagy májusban, amikor 27 milliárddal csökkent az állomány. Természetesen ezek nagy része nem a hitelek végtörlesztését jelenti. Inkább arról van szó, hogy az új hiteleket mostanában inkább forintban veszik fel, így mivel a régi devizahitelek közül kifut néhány, összességében némileg csökken az állomány. Persze mindez csak cseppet jelent a devizahitelek 5380 milliárd forintnyi tengerében.

A forinthitelek reneszánszát jól mutatja, hogy 2008-ban még csak a hitelek 20 százalékát vette fel a lakosság hazai valutában. Idén viszont mintha egy más világban élnénk. Márciusban a kölcsönök 56 százalékát már nemzeti valutánkban vették fel, áprilisra pedig ez az arány 76 százalékra ugrott. A lakosság mellett a vállalkozói szektor is felszámolja devizahiteleit. Áprilisban a cégvilág devizahitel-állománya 26 milliárd forinttal csökkent.

Bűnös kamatszint

– Utólag könnyű okosnak lenni – utasította vissza néhány hónappal ezelőtt egy konferencián Simor András jegybankelnök azokat a kritikákat, amelyekkel a devizahitelezés elengedése miatt illették az intézményt. Emellett azzal is védekezve: a jegybanknak nem is feladata, hogy megvédje a lakosságot a devizában való eladósodás veszélyeitől.

A jegybankelnök ugyanakkor maga is elismeri: a lakosság devizaadósság-terheltsége rendkívülire nőtt az elmúlt években. Simor szerint ennek fő felelőse azonban a Medgyessy- majd Gyurcsány-kormány vezette állam, amely túlköltekezésével elszívta a forint-megtakarításokat, ezért a bankoknak, ha hitelt akartak nyújtani, devizában kellett pénzt szerezni a bankközi hitelpiacról. Így nem is propagálták különösebben forinthiteleiket.

Emellett azonban tény: a jelenlegi nehéz helyzet kialakulásához az is hozzájárult, hogy az állam megengedő jogszabályokkal lehetővé tette a devizahitelek parttalan térnyerését. Amiket a lakosság azért is vett fel előszeretettel, mert a Nemzeti Bank rendkívül magasan tartotta a magyarországi kamatszintet.

Összehasonlításul: 2004-ben az MNB 10 százalék körüli alapkamatot hirdetett meg, miközben a svájci jegybank csak 0,75 százalékosat. Igaz, erre Simor azt válaszolja: a kamatszintet azért kellett magasan tartani, mert a befektetők csak így voltak hajlandók finanszírozni az egyre gyorsabban gyarapodó magyar államadósságot. Eszerint tehát a devizahitel-állomány elszabadulása tulajdonképpen az adósságból gazdálkodó rossz költségvetési politika mellékhatása.

Bár a devizahitelek a cégvilágban már régóta jelen vannak Magyarországon, a lakosság számára hazánk uniós csatlakozásától, 2004-től kínálják tömegesen a pénzintézetek a devizahiteleket. Az autókereskedők már 2003-tól rákaptak a devizahitel-ajánlatokra. Ekkortájt egy gépjárműhitelt 18-20 százalék körüli forintkamattal kínáltak a magyarországi bankok. Viszont ha ugyanazt a pénzt svájci frankban kölcsönözték, az ügyfelek 8 százalékos kamattal hozzájuthattak a pénzhez. Mivel többéves futamidő esetén természetesen kamatos kamatról beszélünk, már néhány százalékpontos kamateltérés is óriási különbséget idéz elő a törlesztő részletekben. Általános tapasztalatok szerint a svájci frankban kötött hitelszerződések 30-40 százalékkal alacsonyabb részleteket eredményeztek, mint a forintkölcsönök.

A lakáshitelek terén 2004-ben törtek át a deviza alapú konstrukciók. Addig ugyanis a kormány kedvezményes forinthitelekkel támogatta a lakásvásárlást, ám ebben az évben a Medgyessy-kabinet jelentősen szigorított a feltételeken. Nosza, a bankok nem voltak restek felhívni a figyelmet: devizahitelekkel ugyanolyan kedvező törlesztőrészletek érhetők el, mint a korábbi kedvezményes forintkölcsönökkel.

A nyertes természetesen megint a svájci frank volt. Ekkortájt a forint alapú lakáshiteleket 12-15 százalék közötti hitelköltséggel kínálták a pénzintézetek, svájci frankban viszont 6 százalék körüli teherrel hozzá lehetett jutni a pénzhez. A bankszakma szerint ilyen hosszú futamidőnél már minden egyes százalékpontnyi kamatkülönbség 7 százalék körüli különbséget eredményez a törlesztőrészletekben, ennek megfelelően az alpesi valutában felvett hitelek 30-40 százalékkal alacsonyabb törlesztőrészleteket eredményeztek.

Végül 2006-tól a bankszektor újabb szeletét, a fogyasztási hiteleket is elérte a devizásodás. A hitelek felvétele ekkor már határozottan a süllyedő hajó-effektus alapján történt. A lakosság átmenetinek gondolt jövedelemcsökkenését próbálta áthidalni olcsó hitelekkel, amit ismét a bevált devizás recept szerint szolgált ki a bankrendszer. A háztartások egyébként mindkét feltételezésükben tévedtek: jövedelemcsökkenésük nem átmeneti lett, és végül a hitelek sem lettek olcsók…

Elszabadult felelőtlenség

Az említett lépcsőfokok jól nyomon követhetők a devizahitelek arányának növekedésében. Az ezredforduló utáni évek 3-5 százalékos szintjéről 2004-ben ugrottak a devizahitelek az összes hitelállomány 14,6 százalékára. 2005-ben 32,6 százalékos részarány mutattak a statisztikák, ami 2006-ra 46,8 százalékra ugrott. S a növekedés egészen 2008-ig tartott, amikor 68 százalékon tetőzött a devizahitelek részaránya. Ekkoriban már szinte minden új hitelt devizában vettek fel, a hitelállomány-arányok csak azért nem közelítették meg a 100 százalékot, mert az évtized első felében felvett hosszú lejáratú hiteleket még forintban jegyezték, és egyelőre nem koptak ki a statisztikákból.

Ennek megfelelően ugyanezen években elképesztő mértékben nőtt a devizahitelek állománya. A 2003-as 97 milliárd forint 2004-ben 366 milliárdra ugrott, 2005-ben már átlépte az 1000 milliárd forintot, 2006-ban a 2000 milliárdot, 2007-ben pedig a 3000 milliárdot. A következő évben, 2008-ban pedig egyszerre sikerült átugrani a 4000 és 5000 milliárdos határt is. A nemzetközi pénzügyi válság aztán nagyjából ezen a szinten, 5200 milliárd forint körül állította meg a magyar háztartások devizában történt eladósodását.

A devizahitel-robbanásért általában a hitelfelvevő háztartásokat szokták pellengérre állítani, akik a jövőbeli kockázatokkal mit sem törődbe halmozták fel az elképesztő méretű tartozásokat. Valójában azonban ők csak logikusan viselkedtek: miért választották volna a lényegesen nagyobb terhet jelentő forinthiteleket, amikor még a banki tanácsadók is azt mondták: elképzelhetetlen, hogy például a svájci frank 30 százalékot gyengüljön, és még ha gyengül is, akkor is csak ugyanakkorára nőnek az adósok terhei, mintha eleve forinthitelt választottak volna. Sokkal nagyobb felelősség a bankoké, amelyek – növekedésük érdekében – tálcán kínálták a felelőtlenség lehetőségeit, sőt esetenként kísértőként viselkedtek.

Mindezt a Nemzeti Bank és a Pénzügyi Felügyelet bólintásától kísérve. Akik ugyan néhányszor kommünikét adtak ki a devizahitelezés veszélyeiről, ám a visszaszorítás érdekében egész 2009 elejéig nem tettek konkrét lépéseket. S persze ne felejtsük ki a felelősök sorából a Medgyessy-, majd még inkább a Gyurcsány-kormányt, amelyek – ahogy korábban írtuk – az államadósság gyarapításával európai rekordszintre tornászták a forinthitelek kamatszintjét.

Ma Magyarországon 1,7 millió embernek van valamilyen devizahitele. Túlnyomórészt közülük kerül ki a bankrendszer 825 ezer „rossz adósa”. Mivel azonban a BAR-listán található elmaradások valójában részben átmeneti, részben pedig korábbi időkben keletkezett tartozásokat tartalmaznak, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter mintegy 200 ezerre becsüli azon családok számát, akik tényleg bajban vannak. Ez a könnyű adósság illúziójával a bankokba csábított balekok 12 százalékát jelenti.

De a csődközelbe taszított háztartások mellett – ma már jól látszik – komoly nemzetgazdasági veszélyeket is magával hozott a parttalanná váló devizahitelezés. Valójában a fizetésképtelenség szélére sodrodó ügyfelek nagy száma, a törlesztőrészletek jelentős emelkedése már önmagában is nemzetgazdasági veszély: hisz ezek a családok minimálisra fogják fogyasztásukat, ami – ha kellően sokan vannak – jókora csapást jelent az ország gazdasági növekedési kilátásaira.

Kitérítik az árfolyamot

A devizahitelek jócskán megbolondítják a forint árfolyamát is. Bár az elmúlt években ezzel senki nem törődött, ma már egyre több elemző hívja fel a figyelmet arra: korábban a nagy mennyiségben felvett devizahitelek jócskán erősítették a forint árfolyamát. Hisz az ügyfelek forintban kapták meg a svájci frankban jegyzett devizahitelt is, ehhez pedig a hitelező pénzintézetnek forintot kellett vennie svájci frankért a bankközi piacon. Közgazdasági alaptétel a keresletkínálat törvénye, vagyis ha jelen esetben nagy volt a forint iránti kereslet, az erősítette nemzeti valutánkat. Mindebből az is következik: nem biztos, hogy mindig reális volt a 2004–2007 között jellemző 250 körüli euró/forint árfolyam, nem is beszélve a 2008 nyári (vagyis Magyarország pénzügyi összeomlása előtti) hónapok 235-240-es szintjéről. Hanem a devizahitelezés kitérítette az árfolyamot az egyensúlyi szintről.

A kitérítő hatás most viszont tovább ronthat a devizahitelesek helyzetén. Az elmúlt hónapok a svájci frank rendkívüli erősödéséről szóltak, a fél évvel ezelőtti 180 forinttal szemben ma már történelmi rekordszintre, 218 forintra erősödött az alpesi valuta árfolyama. Vagyis épp elértük azt a 30 százalékos határt, amit egykor képtelenségnek tartottak a banki tanácsadók. Az emelkedő törlesztő részletek miatt jó néhányan bedobják a törülközőt, mások megpróbálják visszafizetni tartozásukat, aki pedig kölcsönért folyamodik, ismét inkább a megbízható forinthiteleket választja. Főleg, hogy amióta 2008 őszén befagytak a bankközi hitelpiacok, maguk a pénzintézetek is inkább forinthitelre próbálják rávenni új ügyfeleiket. Személyi vagy fogyasztási kölcsönt már másfél éve alig adnak devizaalapon, két hete pedig az AXA Bank teljesen felszámolta devizahitel konstrukcióit. Nem is csoda, hisz a bankok 2008-ban majdnem megégették magukat. Hisz miközben itthon sokszor öt-tíz éves futamidőre nyújtották a devizahiteleket, ezek forrását sokszor néhány hetes, esetleg hónapos konstrukciókkal fedezték a külföldi piacokról – ami a devizacsapok elzáródásával hirtelen reménytelen vállalkozássá vált. A devizahitelezés pozícióinak pedig újabb rúgást ad az a július 1-jétől életbe lépő kormányzati döntés, miszerint a jövőben tilos jelzálogot bejegyezni a külföldi valutában nyújtott kölcsönökre.

A bevezetőben említett havi 20 milliárddal szemben tehát vélhetően a következő hónapokban még nagyobb, egyre nagyobb összegben válnak nettó hiteltörlesztővé a hazai háztartások. Ami viszont az elmúlt évekhez képest épp ellentétes hatást gyakorol majd a forint árfolyamára. Vagyis a bankközi piacok forint-eladást tapasztalnak majd, ami még tovább gyengíti valutánk amúgy is szomorú árfolyamát. Tipikus önmagát erősítő társadalmi csapdahelyzet, amit a legkésőbb lépők – vagyis a legszegényebbek – szenvednek meg leginkább. Minél többen döntenek ugyanis úgy, hogy megszabadulnak devizahitelüktől, annál kritikusabb szintekre lökik az árfolyamot, vagyis annál nehezebb helyzetbe hozzák a náluk is később ébredőket. Elemzők egy hete még arról beszélgettek, hogy a svájci frank a következő hónapokban „esetleg elérheti” a 220-as forint-árfolyamot, ám az alpesi valuta egy hét alatt felfutott 210-ről 218 forintra. Ki tudja, hol a vége? S ki tudja, mi az az árfolyamszint, ahol tömegesen válnak fizetésképtelenné a devizahitelesek? Hacsak a kormány nem tesz valamit. Ebben az esetben viszont az ország kerül még nehezebb helyzetbe…

Az új hiteleket felvevő egyének szintjén egyébként egyértelmű, hogy napjainkban mi a helyes döntés. Hisz míg korábban 6-10 százalékpont különbség is fennállt a forint- és devizaalapú hitelek kamatai között, ma már az általános hiteleknél mindössze 2, az ingatlanhiteleknél pedig mindössze 1 százalékponttal kedvezőbb az euróban felvett hitel a hazai valutánál. Forinterősödésre spekulálni pedig nem nagyon érdemes: a jelenlegi devizapiaci folyamatokból úgy tűnik, hogy hosszú időre búcsút mondhatunk a 250-es, de még a 260-as euróárfolyamnak is.

Kárász Andor