A multikra kivetett különadóval valamennyit visszavesz a kormány azokból a kedvezményekből, amikkel az elmúlt másfél évtizedben kényeztettük a nemzetközi befektetőket.

– A válságadók új befektetőket hozhatnak Magyarországra. Megbízhatóságot jelent ugyanis, hogy általuk betartható az idei 3,8 és a jövő évi 3 százalékos hiánycél. – E mondatoknak az ad különös jelentőséget, hogy nem a kormány valamelyik tagja, hanem Rudnay János, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke nyilatkozta egy osztrák gazdasági lapnak. Rudnay ugyan megjegyezte, hogy a válságadók pszichológiai szempontból nem kedveznek a befektetési döntéseknek, ám ha Magyarország nem tudta volna tartani a deficitcélt, az hosszú távon sokkal rosszabb lett volna.

Vállalható áldozat

Váratlan döntéssel emelt be a kormány újabb 161 milliárd forintot az idei költségvetésbe. A bankadóhoz hasonló módon a telekommunikációs vállalatokra, az energiaszektorra, valamint a kereskedelmi láncokra is úgynevezett válságadót vetett ki. A terveket olyannyira titokban készítették elő, hogy nemcsak az érintett ágazati vezetők, de a minisztériumi apparátusok sem tudtak róla. Csupán egyetlen elszólás, Matolcsy György október eleji brüsszeli beszéde utalt rájuk, amikor az idei költségvetést stabilizáló tényezők között említette a Moltól beszedni kívánt 35 milliárdos különadót. Ám ezt akkor azzal ütötték el, hogy Matolcsy csupán egy unió által megítélt bírságra gondolt, ami miatt az olajvállalatnak fizetési kötelezettsége keletkezett a költségvetés felé.

A most mégis bevezetett különadók keretében az energiaszektortól 70 milliárd, a telekommunikációs cégektől 61 milliárd, a kereskedelmi láncoktól pedig 30 milliárd forint rendkívüli befizetést vár a kormány.

A kötelezettség a bankadónál megismert módon visszamenőlegesen, már az idei évre vonatkozóan hatályba lép. A bankadóhoz hasonlóan az érintett szektorok tiltakoznak a váratlan többletteher ellen, ám ezek sokkal erőtlenebbek, mint júliusban a pénzintézetek dühödt ellenállása. Közleményeikben azért sorra leszögezték: megadóztatásuk visszavetheti Magyarország gazdasági növekedését, a technikai fejlődést, a munkahelyteremtést.

Uniós fórumokhoz csupán egyetlen szektor, a telekom-ágazat fordult. Ahogy a magyarországi bankadó ellen nyáron az Európai Bankszövetség, most a telekom-adó ellen Michael Bartholomew, az Európai Telekommunikációs Hálózatok Szövetségének igazgatója szólalt fel. Szerinte a különadó „aggasztó abban az ágazatban, amelyik húzóerőt képvisel a gazdasági növekedésben”. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy a hasonló francia és spanyol adókra már nemet mondott Brüsszel, amely egyébként most a magyar kormánytól is tájékoztatást kért. A távközlési szektortól várja ugyanis a legnagyobb áldozatvállalást a kormány. Az itt működő vállalatoknak árbevételük 6,5 százalékát kell a költségvetésbe fizetniük.

Mindez ugyanakkor nem jelent vállalhatatlan terhet. Az elmúlt időszakban ugyanis látványosan a telekom-szektor volt a magyar gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az ezredforduló utáni években még a mobiltelefon terjedése pörgette az ágazatot, majd az internet, végül a mobilinternet söpört végig a háztartásokon, miközben a szolgáltatók a televíziós sugárzásban is megjelentek. A szektor profittermelő képességét mutatja, hogy még a válság által sújtott 2009-es évben sem ritkultak a televíziókban a méregdrága mobiltelefon-reklámok, noha a kereskedelmi tévékben köztudottan 5-8 millió forintba kerül egyetlen perc reklámidő. Ennek megfelelően a magyar tőzsde nagy cégei közül az egyetlen kimagasló osztalékot fizető vállalat a Magyar Telekom volt, amelyik 2009-ben is ugyanúgy árbevételének 15 százalékára rúgó nyereséget osztott szét részvényesei között, mint a megelőző években.

Még magasabb nyereségről számolt be a másik nagy hazai mobilszolgáltató, a Telenor. A cégadatokban rendelkezésre álló két utolsó évben, 2007-ben és 2008-ban az árbevétel 23 százalékára rúgó adózott eredménynek örülhettek a tulajdonosok. Csak a Vodafone-nak nem ment ennyire jól: ott csak 7 százalék körüli nyereséget zsebelhettek be az elmúlt években.

Eltüntették az adót

Tény ugyanakkor, hogy a mobiltársaságok legalább fizettek adót: tavaly a Magyar Telekom 17, a Telenor 10, a Vodafone 2 milliárd forint társasági adóval gazdagította a költségvetést. Mindez a nagy kereskedelmi láncokról már kevésbé mondható el. Az ágazat tavaly összességében 10 milliárd forint veszteséget jelentett. Így aztán a nagy láncok többsége egyetlen forint társasági adót sem fizetett. A pénztáraknál látható tülekedés láttán hihetetlen, de az Auchan, a Cora, a Spar, a Match vagy az Aldi könyvelése veszteséget mutat a tavalyi évre. Szinte semmit, mindössze 162 millió forintot fizetett a 103 nagyáruházzal rendelkező Tesco, noha árbevétele ennek közel négyezerszerese – nem tévedés: 4000-szerese –, 573 milliárd forint volt.

Mindez egyébként nem csak a tavalyi évre igaz, a kereskedelmi láncok hasonlóan veszteségesnek vallották a 2008-as esztendőt is. Pedig köztudott: e láncok nemcsak a vásárlóktól jutnak komoly bevételekhez, polcpénzek és egyéb visszatérítések felszámolásával beszállítóikat is jócskán megsarcolják (Demokrata, 2007/41).

Az Országos Kereskedelmi Szövetség az ismétlődő veszteséget a válság miatt visszaeső fogyasztással, valamint a nagy láncok újabb és újabb beruházásaival (áruháznyitásával) magyarázza. Valójában azonban a Tesco és az Aldi kivételével nagyítóval kell keresni az elmúlt években végrehajtott beruházásokat.

Internetes fórumokon minderről úgy vélekednek: a cégek az anyavállalatokkal való elszámolás során, az úgynevezett belső elszámoló árakkal manipulálva tüntetik el nyereségüket.

A válságadót azonban nem kerülhetik el. A parlamenti döntés nyomán a 100 milliárd forint árbevételt meghaladó kereskedelmi láncoknak árbevételük 2,5 százalékát kell különadóként befizetni a költségvetésbe. A Tesco adófizetési kötelezettsége például rögtön hetvenszeresre, 10,5 milliárd forintra ugrik. A második és harmadik legnagyobb, eddig veszteséget valló Sparnak és Matchnak pedig 6-6 milliárd forint adófizetési kötelezettsége lesz.

Néhány napja a német Die Welt féloldalnyi összeállítást szentelt a magyarországi különadónak, amelyben a német anyavállalatok a külföldi szolgáltatók diszkriminálásának állítják be a rendelkezést. Cinkosan hallgatva arról, hogy a hazánkban veszteséget jelentő, vagy alig nyereséges külföldi nagyvállalatok Nyugat-Európában teljesen más számokat közölnek az adóhivatalokkal. A nálunk masszív mínuszokat produkáló Aldi ír és brit lánca tavaly például 88 millió fontos (27 milliárd forint) adózás előtti nyereséget vallott. A brit tőzsdén jegyzett Tesco pedig 54 milliárd fontos bevétele mellett 3 milliárd fontos profitot ért el. Megmagyarázhatatlan különbség: Magyarországon a profit az árbevétel négyezred része, míg Nagy-Britanniában a huszada…

A különadó egyébként érinti a kozmetikai vagy barkácságazatban működő német vállalkozásokat is, mint az Obi, a Praktiker, a Baumax, a Kika, a Rossmann vagy a Drogerie Markt. Szintén németellenesnek minősítették az energetikai cégekre kivetett különadót. Itt az árbevétel 1,05 százalékában meghatározott többletteherről van szó, amit az ágazat minden szereplőjének: az erőműveknek, a gáztermelőknek, az elektromos és gázszolgáltatóknak, valamint az üzemanyag-kereskedőknek is fizetniük kell. S valóban, az adó hatálya alá tartozik a német E.On, Elmű és Émász, a francia Démász, az olasz Tigáz, a legnagyobb adófizető azonban a hazai Mol (34 milliárd forintjával hajszál híján az ágazat fizetési kötelezettségének a felét állja).

Németországban egyébként arról is elfeledkeznek, hogy az elmúlt másfél évtizedben mennyire jól jártak az itt részesedéseket vásárló német energetikai vállalkozások. Lapunkban többször cikkeztünk róla: az áramszolgáltatók 1995 végi privatizációjánál a Horn-kormány 8 százalékos eszközarányos nyereséget garantált a szektort felvásárló külföldi befektetőknek. S e nyereség később tovább nőtt. Az Energiapolitika 2000 Társaság számításai szerint 2004-re a társaságok profitja meghaladta az évi 15 százalékot. Jellemző, hogy a már említett Magyar Telekom mellett két áramszolgáltató, az Elmű és az Émász részvényei voltak a magyar tőzsde azon részvényei, amelyek rendre 15-25 százalékos, saját tőkére vetített nyereséggel örvendeztették meg tulajdonosaikat. Ráadásul utolsó napjaiban a Bajnai-kormány 178 milliárd forintnyi tartozást el is engedett három nagy erőműnek – ezt a korábbi évek extraprofitját ellentételezendő, uniós bírósági döntés hatására kellett volna visszaszedni tőlük. A mostani rendelettel tehát a kormány csak visszavesz abból a számtalan kedvezményből és előjogból, amikkel sok-sok éven át kényeztették a szektort.

Másféle osztogatás

A nagyvállalatokra kirótt különadó mindenesetre jókora szemléletváltásról tanúskodik a magyar gazdaságpolitikában. Lapunkban korábban többször szóvá tettük: a korábbi kormányzatok, az ország tőkevonzó képességének erősítésére hivatkozva elképesztő mértékű adókedvezményekkel támogatták a multinacionális szektort. A Kereskedelmi és Iparkamara kiszámította: a kilencvenes évek második felében, még a 18 százalékos társasági adó időszakában a hazánkban működő multinacionális cégek tényleges átlagos adóterhelése mindössze 6,7 százalék volt – annyi adókedvezményt kaptak jellemzően a szocialista kormányoktól (Demokrata, 2000/34.).

Két évtized után most végre sikerül helyrezökkenteni a rendszert. Ahogy a nyugati államokban, talán Magyarországon is a hazai kis- és középvállalkozások lehetnek az adórendszer kedvezményezettjei. Amit igazol, hogy a telekommunikációs és kereskedelmi különadó hatálya alól például a kormány kivette a 100, illetve 500 millió forint árbevételt el nem érő cégeket. Mindez egyébként nem valamiféle nacionalista megközelítés miatt fontos. Inkább azért, mert miközben az eddig agyonkedvezményezett multinacionális szektor csupán 500 ezer munkahelyet tart fenn Magyarországon, addig a kis- és középvállalkozások 2,7 millió ember megélhetését biztosítják.

A mostani döntéssel tehát az első, gyakorlati megvalósulását láthatjuk a kormány által hirdetett munkahelyteremtő, kisvállalkozás- ösztönző politikának.

A telekommunikációs szektorra, kereskedelmi láncokra és energetikai cégekre a bankadóhoz hasonlóan három éven át, vagy is 2012 végéig szándékozik fenntartani a válságadót a kormányzat. 2013-tól tehát kiesik a költségvetésből a négy különadó 360 milliárd forintja. Mivel a kormány – a magánnyugdíj-járulékok átirányítása mellett – ezekből a bevételekből szándékozik finanszírozni a 2011-es jövedelemadó-csökkentés, s különösen a gyermeknevelést támogató adókedvezmények veszteségét, a Költségvetési Tanács a napokban arra hívta fel a figyelmet: a különadók kifutása után 700 milliárdos lyuk keletkezhet az államháztartásban. Ebben az esetben a Fidesz-kormány is úgy járhat, mint a Medgyessy-kabinet: osztogatással indítja a kormányzást, majd a választásokhoz közeledve kényszerül megszorításokra. Azzal a különbséggel, hogy a szocialistáknál az államadósság növelése, a mostani kormánynál pedig a nagyvállalatokra kivetett különadó biztosította az osztogatás fedezetét.

Ám a célokat tekintve nyilvánvalóan másféle osztogatásról van szó. Hisz míg a 2002–2003-as intézkedések az állami szektorban dolgozók és a segélyekből élők jövedelmét emelték jelentősen, a mostani kisvállalkozásokat ösztönző, valamint családalapítást segítő gazdaságpolitika alkalmasnak látszik a gazdasági növekedés beindítására. Gazdasági elemzők jövőre már 3-3,5 százalékos GDP-bővülést valószínűsítenek, Matolcsy György pedig úgy látja: 2013–2014-re a gazdasági növekedés elérheti a 7 százalékot. Ha ez tényleg így lesz, a különadók kifutása után maga a növekedés fogja előteremteni a költségvetésből kieső százmilliárdokat.

Kárász Andor