Évi négy százalék körüli gazdasági növekedést, nullához közeli államháztartási hiányt és a ciklus végére a GDP 60 százaléka alá süllyedő államadósságot jósol a 2018-tól 2022-ig terjedő időszakra készített kormányzati konvergenciaprogram. A 2010–2012 közötti válságkezelés, majd a gazdasági és pénzügyi stabilizáció után immár a versenyképesség, a termelékenység és az innováció fokozása a cél.

Május elején tette közzé a kormány az Európai Bizottságnak is elküldött, hazánk 2018 és 2022 közötti várható gazdasági pályáját felvázoló konvergenciaprogramot. A négyéves ciklus folyamatait előre jelző, ambiciózus elemzésből – a 2010 óta eltelt nyolc év egymásra épülő lépéseit is figyelembe véve – egy gondosan megtervezett, precíz cselekvéssorozat bontakozik ki.


Messziről jövünk

A dokumentum visszautal a 2008-ban kezdődő globális pénzügyi válságra, amely Magyarországot különösen rossz állapotban érte. Bár a program nem nevesíti, de tényszerűen megállapítható, hogy a szocialista-liberális kormányok felelőtlen, költekező, államadósság-növelő gazdaságpolitikája miatt hazánkat instabil, külső hatásokra fokozottan érzékeny állapotban érte a válság, ezért is rendíthette meg annyira, hogy kis híján államcsődbe jutott. Ezért a 2010 után felálló polgári kormány kiemelt feladatának tekintette a magyar gazdaság ellenálló képességének helyreállítását, és a zsugorodás visszafordítását, növekedési pályára állítását.

Ennek eszköze a konszolidált államháztartás kialakítása volt, amit azonban nehezített a magas államháztartási hiány (és az emiatt a 2004 óta hazánk ellen folyó uniós kötelezettségszegési eljárás), a riasztóan magas munkanélküliség, a nagy államadósság és annak jelentős arányú külföldi kitettsége, valamint a családok súlyos devizaadóssága.

Mint a konvergenciaprogramból is kitűnik, a kormánynak mégis sikerült a sokak által párhuzamosan végrehajthatatlannak vélt mutatvány: az állam­adósság GDP-arányosan csökkenő pályára került, miközben kisebb lett a költségvetési hiány, ugyanakkor emelkedni kezdett a foglalkoztatottak száma, nem utolsósorban a munkát terhelő adók mérséklése és a társasági adó kulcsának 9 százalékra csökkentése nyomán. 2017 végére már több mint 740 ezerrel többen dolgoztak, mint 2010-ben, a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletekkel 2016 novemberében megkötött hosszú távú bérmegállapodás alapján pedig a munkáltatói terhek továbbra is jelentősen mérséklődnek, ami béremelkedéssel is párosul. A nettó reálkeresetek, a családi adókedvezményeket is figyelembe véve, 2010-től 2017-ig 35,4 százalékkal emelkedtek.

Mindez egyszerre stabilizálta a versenyszféra munkáltatói oldalát és a háztartások anyagi helyzetét, ami a belső fogyasztást is élénkítette. Beszédes tény, hogy mára egyre többen fektetik megtakarításaikat állampapírokba.

A magyar gazdaságpolitikai modell sikeréhez szükség volt a korábbi passzivitását feladó, a kormánnyal együttműködő aktív jegybanki fellépésre is, különös tekintettel a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikájára és a hitelezés újraindításában vállalt szerepére. Ma már ismét jelentős profitot könyvelhet el a bankrendszer, annak ellenére, hogy a szektorális külön­adók bevezetésekor sokan a pénzintézetek apokalipszisét jósolták. Ezzel szemben egyre csökken a nem teljesítő hitelek aránya. Emellett a bankrendszer is jelentős részben magyar tulajdonba került.


Fenntartható növekedés

A pénzügyi egyensúly megteremtése és a gazdaság emelkedő pályára állítása után a következő négy év célja a növekedés felgyorsítása. A konvergenciaprogram ezt a versenyképesség és a termelékenység fokozásával kívánja elérni, ennek eszköze pedig a hazai innováció felkarolása, az infrastrukturális beruházások végrehajtása és a magas hozzáadott értékű szolgáltatások és termékek előállításának segítése, vagyis a növekedésbarát politika folytatása, finomhangolása. A 2018–2022 közti konvergenciaprogram hangsúlyozza, hogy tavaly már 4 százalékkal bővült a magyar gazdaság, a szerkezete kiegyensúlyozottá vált – mind a szolgáltató ágazatok, mind a termelői szféra pozitívan járult hozzá a gazdasági növekedéshez, a fogyasztás pedig 5 százalékkal emelkedett -, és így ez az uniós átlagot jelentősen meghaladó bővülés a jövőben is fenntartható.

A konvergenciaprogram az idei évre 4,3 százalékos gazdasági növekedést jósol, jövőre 4,1 százalékot vár, 2020-ra 4 százalékot, 2021-re 4,2, 2022-re pedig ismét 4,1 százalékot jelez előre, miután nemcsak a belső, hanem a külső kereslet is élénkül a nemzetközi gazdasági folyamatok eredményeként. Emellett az Európai Unióból érkező források felgyorsított ütemű felhasználása jelentős segítség a beruházásokhoz.

A magyar gazdaság nemzetközi beágyazottságát jelzi, hogy tavaly a külkereskedelem is dinamikusan lendült a korábbi időszakhoz képest. 2017-ben az export 7,1 százalékkal, az import pedig 9,7 százalékkal nőtt 2016-hoz viszonyítva. A konvergenciaprogram a következő négy évre is hasonló ütemű bővülést jósol, részleteiben kitérve arra, hogy az exportot – kapacitásbővítő hatásuk miatt – lendületesen segítik a 2016 eleje óta növekvő feldolgozóipari beruházások és a következő esztendőkben megvalósuló, mintegy 2000 milliárd forint értékű vállalati nagyberuházás. Beszédes adat, hogy Magyarország 21,5 százalékos GDP-arányos beruházási rátája meghaladja az Európai Unió 20,2 százalékos átlagát, és e mutató még az Európai Bizottság előrejelzése szerint is 25 százalékra nőhet jövőre hazánkban. Különösen a járműipar számít húzóágazatnak, e szektor a hozzá tartozó szegmensekkel együtt 2010 óta közel duplájára emelte teljesítményét.

Nem érdektelen ezzel kapcsolatban, hogy Magyarország már nem pusztán a német ipar összeszerelő-kiszolgáló üzem­egysége, hanem a nálunk beruházó nagy külföldi autógyártók, köztük ázsiaiak is, egyre több magasan képzett mérnököt foglalkoztatnak a kutatás és fejlesztés területén.


Közel a nullás költségvetés

Ami az állam pénzügyeit illeti, e téren is megmarad az elmúlt években bevezetett fegyelem. A GDP-arányos államadósság a 2011-es 80,5 százalékról tavaly év végére 73,6 százalékra csökkent, a következő négy évre szóló konvergenciaprogram szerint idén 73,2 százalékra, jövőre 69,6 százalékra, 2020-ra 66,7 százalékra, 2021-re 63,4 százalékra mérséklődik, 2022-ben pedig 60 százaléknál is kisebb, 59,7 százalék lesz. Ezzel párhuzamosan az államháztartási hiány is folyamatosan zsugorodik, idén 2,4 százalékra taksálja a konvergenciaprogram előrejelzése, jövőre 1,8 százalék, 2020-ban 1,5 százalék, 2021-ben 1,2 százalék várható, 2022-re pedig csupán 0,5 százalékra számít a kormány, vagyis reális közelségbe kerül az Orbán Viktor által elérendő célként említett nullás költségvetés.

A romeltakarítás, valamint a szuverenitás fontos tényezőinek visszaszerzése és a sorok rendezése után Magyarország egyre biztosabban tart fölfelé, határozottan közelítve az európai uniós átlaghoz – sőt, számos mutatónk meg is haladja azt.