650 ezer ember visszahozható a munkapiacra?

A nyugdíjkassza egyensúlyának helyreállítása érdekében a kormány szigorítaná a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét. Előrehozott nyugdíjat a jelenlegi 57 év helyett csak 60 évesen kérhetnek a munkavállalók, rokkantsági nyugdíjat pedig a jelenleginél sokkal szigorúbb elbírálás után ítélnek meg. Magyarországon a dolgozók 90 százaléka a hivatalosan megállapított korhatár előtt megy nyugdíjba, közel felük rokkantként távozik a munkaerőpiacról. A kormány rövid távon 50, hosszabb távon 650 ezer rokkantnyugdíjast vezetne vissza a munkaerőpiacra. Kérdés, képes lesz-e elegendő számú munkahelyet teremteni?

Nagyot változtak a választás előtti időszakhoz képest a nyugdíjba vonulásra vonatkozó kormányzati ígéretek. A tavaszi hónapokban még arról beszélt a miniszterelnök, hogy 57 évről 55 évre csökkentenék az előrehozott nyugdíj választhatóságának lehetőségét, mert „méltatlan azokkal szemben, akik egész életükben dolgoztak, és épp a korhatárhoz közeledve veszítették el munkahelyüket, hogy munkanélküli segélyre kényszerüljenek”. Továbbá arról, hogy 2006-2010 között számtalan kompenzációval emelik a hátrányos feltételekkel nyugdíjba vonultak járandóságát, külön kiemelve az időszak végén a rokkantnyugdíjak összegének növelését.

A beígért csökkentés helyett azonban most épp növelné az előrehozott nyugdíj korhatárát a kormány: a férfiak 2009-től, a nők 2012-től csak 60 éves kortól élhetnének e lehetőséggel, és csak akkor, ha legalább 40 év szolgálati idővel rendelkeznek (a jelenlegi magyar viszonyok között alig találni olyan munkavállalót, akinek lehetősége volt negyven évig folyamatosan dolgozni). A rokkantnyugdíjasok többségétől pedig lényegében megvonnák az ellátást: nyugdíj helyett mindössze három évig lennének jogosultak a rehabilitációs járadékra.

A nyugdíjazás kiskapui

– Magyarországon a tényleges nyugdíjba vonulás életkora mélyen alatta van a törvényes korhatárnak – indokolta a változásokat Draskovics Tibor, az államreform-bizottság vezetője. Hivatalosan ma már mind a férfiak, mind a nők 62 éves korukban mehetnének nyugdíjba, valójában azonban a dolgozók 94 százaléka (!) valamilyen kiskapun korábban távozik a munkaerőpiacról. Így hazánkban a nyugdíjba vonulás átlagos életkora némileg alatta marad az 57 évnek.

A CEMI közelmúltban végzett összehasonlító vizsgálata szerint mindez azt jelenti, hogy az OECD-országok közül Magyarországon mennek legkorábban nyugdíjba a férfiak, és a nők is a lista első harmadában vannak. Ráadásul honfitársaink a szokásosnál később is kezdenek dolgozni. Mindennek eredményeként Magyarországon a férfiak mindössze 35,4, a nők 32,8 évet töltenek munkával, ami jóval kevesebb a fejlett világban szokásos 40 évnél, sőt a legalacsonyabb OECD-viszonylatban.

Már a CEMI is felhívta a figyelmet: az alacsony számok oka, hogy a fejlett világhoz képest hazánkban lényegesen nagyobb azok aránya, akik rokkantként távoznak a munkaerőpiacról. Ahogy fogalmaznak: „a megállapító bizottságok úgy kerülik el a munkanélküliek számának növelését, hogy helyette rokkantnyugdíjasokat termelnek”. A megállapítást alátámasztják a statisztikák: 2005-ben 808 ezren kaptak rokkantnyugdíjat, ami az összes nyugdíjaslétszám közel egyharmadát jelenti. Nyilvánvaló, hogy a létszám nincs arányban a magyar lakosság egészségi állapotával.

A folyamat gyökerei még a rendszerváltozás éveire nyúlnak vissza. Akkor vált szokássá, hogy válságba jutott ágazatok átképzésre képtelen idősebb munkásait nem tették ki a reménytelen álláskeresgélésnek, inkább jóindulatúan bírálták el rokkantosítási kérelmeiket. Becslések szerint akkor mintegy 800 ezer ember talált ily módon menedéket a nyugdíjrendszerben. Csakhogy a szocialista nagyipar leépülése a kilencvenes évek közepére befejeződött, a gyakorlat viszont maradt. A kilencvenes évek második felében némileg ugyan szigorodtak a rokkantosítási eljárások, az ezredforduló óta azonban megint a friss nyugdíjasok közel fele (!) rokkantként szerez jogosultságot az ellátásra.

Rokkantság szociális okokból

– A rokkantnyugdíj sokak számára az egyetlen menekülési lehetőséget jelentette. Ez rövid távon megoldott a szociális problémákat, hosszabb távon viszont még többet okozott – indokolt Gyurcsány Ferenc a parlamentben, amikor bejelentette a rokkantnyugdíj rendszerének tervezett átalakítását. Eszerint 2008-tól jelentősen szigorítják az elbírálást. A bizottságokban a jelenlegi két-három orvost speciális szakorvossal, rehabilitációs szakemberekkel, munkaügyi tanácsadókkal egészítik ki. Ahogy mondják: az elvesztett képességek helyett a jövőben a megmaradtakra, azok fejlesztésére koncentrálnának. A súlyos (I. és II. fokú) rokkantakat nem érintik a változások, a III. fokú rokkantak azonban – és ide tartozik a rokkantnyugdíjasok 83 százaléka – a jelenleginél lényegesen bonyolultabban érhetik el a nyugdíjazást. Három évig rehabilitációs képzésen kell részt venniük, ahol elegendő gyakorlatot kell szerezniük ahhoz, hogy csökkent képességeikkel is sikerrel tudjanak helytállni bizonyos munkakörökben. Az időszakra rehabilitációs járadékot biztosít számukra az állam. Amennyiben ezalatt mégsem találnának munkát, újabb orvosi vizsgálaton kell részt venniük. Ha a bizottság ekkor úgy dönt, hogy a munkaképesség-csökkenés a rehabilitáció ellenére is meghaladja a 67 százalékot, a rokkantosítás mellett dönt, ellenkező esetben viszont a munkanélküli-ellátórendszerbe utalják az illetőt. A kormány ehhez még annyit tesz hozzá – ígéri Kiss Péter munkaügyi miniszter -, hogy bővíti az úgynevezett védett (kifejezetten a fogyatékosok számára fenntartott) munkahelyek számát, amihez 60 milliárd forintnyi uniós támogatásra is számít a következő években.

A szigorítás természetesen nem mind a 808 ezer rokkantnyugdíjast érinti. Hiszen közülük 342 ezren már betöltötték a nyugdíjkorhatárt. 466 ezren azonban még mindig aktív korúnak számítanak. Ehhez jön még az az 50 ezer fő, akit – az elmúlt évek átlagát figyelembe véve – jövőre rokkantosítanának a bizottságok, majd újabb 50 ezer fő a 2008-as kérelmek nyomán és így tovább. A munkaügyi miniszter bejelentése szerint a rehabilitációs eljárás mintegy 650 ezer rokkantat vezethet vissza a munka világába.

A korengedményes nyugdíjazás szigorításától, valamint az újfajta rokkantsági elbírálási rendszertől 2010 után legalább évi 100 milliárd forint megtakarítását várja a kormány. Mindez persze nem olyan nagy tétel a 2400 milliárdhoz közelítő nyugdíjkasszában, ahol immár csak a bevételek 70 százaléka származik a különböző nyugdíjjárulékokból, a többit – legalább 500 milliárd forintot – a költségvetés támogatása egészíti ki. Mégis legalább közelítené az egyensúly felé a nyugdíjrendszert, aminek szükségére az Európai Unió is többször felhívta a kormány figyelmét, a közelmúltban az egyik legveszélyeztetettebb országnak minősítve Magyarországot (Demokrata, 2006/44). Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a most megtakarítani szándékozott összeg lényegesen kisebb, mint amit a kormány 13. havi nyugdíjként odaítélt az elmúlt években. Annak költségvetési terhe ugyanis évi 149 milliárd forint, a nyugdíjkaszsza hiányának egyharmada. Ebből egyúttal az is látszik, hogy semmiféle fedezete nem volt a 13. havi nyugdíj kifizetésének.

Lökés a munkanélküliek közé

A rokkantosítási eljárások szigorítása tulajdonképpen az érintettek számára is kedvező lehetne. Természetesen nem a rendszerrel visszaélőkről van szó, amelyek számát becsülni sem merik az illetékesek. Inkább azokról, akik egészségi problémáik miatt tényleg kiszorultak a munkaerőpiacról, és 25-30 ezer forintos rokkantnyugdíjból kénytelenek tengődni. Mert ugyan a rokkantosítási rendszerrel kapcsolatban mostanában előszeretettel beszélnek visszaélésről, valójában ez a „visszaélés” nem hoz túl nagy hasznot. Szemben az öregségi nyugdíj 80 százalékával, a rokkantnyugdíj csupán a szolgálati időben megkeresett átlagos bér 37-63 százalékát jelentheti. A több évtizednyi munka után megrokkantak jellemzően korábbi fizetésük 60 százalékára számíthatnak, a rövidebb munkaviszonnyal rendelkező fiatalabbak ennél is kevesebbre. Ráadásul az összeg már azután sem nő, ha valaki eléri a tényleges nyugdíjkorhatárt.

Kérdés azonban, hogy a szigorítás tényleg a munkaerőpiacra való visszatérést segíti-e elő. Ha ugyanis a beígért munkahelyteremtő lépések elmaradnak, a rehabilitációs rendszer azt jelenti, hogy három év után a csökkent munkaképességűeket egyszerűen a munkanélküliek közé löki az állam. Ahol, mint tudjuk, kilenc hónap után már semmiféle ellátás nem jár. Ezzel kapcsolatban aggasztó jel, hogy – bár Kiss Péter a védett munkahelyek bővítését ígéri – valójában a Gyurcsány-csomag kapcsán éppen csökkent a sérült emberek állami támogatása: idén a közlekedési támogatások és a gépkocsivásárlás keretéből vettek vissza, tavaly a fogyatékosokat ellátó intézmények költségvetését csökkentették…

A jelenlegi gazdasági tendenciák szerint ugyanis arra nem számíthatunk, hogy a versenyszférában működő cégeknél tárt karokkal várják azokat, akiknek korhatár előtti nyugdíjazását megakadályozzák az új rendelkezések. Magyarországon immár 7,3 százalékos a munkanélküliség, hét év óta a legmagasabb, és jövő évre már 7,7 százalékot jósolnak az elemző intézetek.

Kárász Andor

Megrokkanó iskolázatlanok

Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kisebb az esélye arra, hogy a rokkantnyugdíjasok közé kényszerüljön – állapítja meg a CEMI tanulmánya. Kutatásaik szerint minden egyes iskolai fokozat jelentősen csökkenti a rokkantosítás esélyét. Míg az általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők körében még 22,7 százalék a rokkantnyugdíjasok aránya, ugyanez az általánost elvégzetteknél 15,3, a szakmunkásoknál 8,7, az érettségizetteknél pedig 6,3 százalék. Legjobb helyzetben a diplomások vannak, körükben csak 2,6 százalék a rokkantnyugdíjasok aránya. A jelenségnek természetesen az is oka, hogy az alacsony iskolai végzettségűek sokkal nagyobb hányadban végeznek nehéz fizikai munkát, ahol jóval nagyobb a megrokkanás esélye. A számok ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet: a diplomások lényegesen talpraesettebbek a más lehetőségek megtalálásakor, már most is képesek arra, hogy igazodjanak a megváltozott körülményekhez. Mindez némi árnyékot vet a beígért rehabilitációs eljárások sikerére. Eszerint ugyanis a többféle képességekkel rendelkező rétegek nagy része már most sem szorul efféle eljárásra, miközben a kevésbé iskolázottaknál kicsi az esély arra, hogy a fizikai jellegtől különböző munkákhoz lehessen átirányítani őket.