Az angol font esetének érdekes előzményei vannak – idézi fel cikkében a gazdasági szakportál.

Hirdetés

A fonttal kapcsolatban 1992-re immáron nyilvánvaló lett, hogy túlértékelt a márkához képest a magas inflációja miatt, de ezzel a Bank of England nem akart foglalkozni. Voltak ugyan lehetőségek erre az esetre: ki lehetett szélesíteni a lebegtetési sávot, vagy akár módosítani a sávközép szintjét, de egyikre sem voltak nyitottak. A font túlértékeltsége a devizapiacokhoz értőknek annyira egyértelmű volt, hogy el is kezdték shortolni a brit devizát, mondván: elkerülhetetlen a leértékelése. A legnagyobb short pozíciókat a később erről elhíresült Soros György alapja nyitotta, de az egy tévhit, hogy önmagában ettől omlott volna össze a brit fizetőeszköz.

Ha az árfolyam reális, akkor Soros eltörpült volna a piachoz képest, egyedül nem tudta volna elmozdítani azt. Ő azonban csak egy nyilvánvaló és elkerülhetetlen leértékelődést játszott meg, amit ma már befektetők milliói is megtennének telefonos kereskedési applikációikon, miközben néhány véleményvezér sulykolja is az adott deviza alulértékeltségét.

Szeptemberre a piac teljesen felborult: a font piacán sokkal több eladó lett, mint a vevő, az árfolyam elérte a sávhatárt 2,77 márkás szinten, az angol jegybanknak pedig be kellett avatkoznia. Ha nem lett volna a sáv, fokozatosan zajlik a leértékelődés, így viszont fennállt a veszélye, hogy ha az angol jegybanknak nincs elég márkája, nem tudja fenntartani azt. A piac, különösen a nagyobb résztvevők, pedig könnyen kiszámíthatták, hogy ilyen egyensúlytalanság mellett nincs az a jegybanki tartalék, ami elég lenne az irreális árfolyam fenntartásához, így látván az elkerülhetetlenül bekövetkező eseményt, még egy jó adag short pozíciót megnyitottak, a biztos nyereségre számítva.

A további részletekről IDE KATTINTVA a Világgazdaság honlapján olvashatnak.

Korábban írtuk