Hátralékosok
A Magyar Demokrata cikksorozatot indított, amelyben hiteles adatsorok segítségével mutatjuk be, hogy az elmúlt tíz évben milyen konkrét eredménye volt a Fidesz–KDNP-kormány tevékenységének, és ez hogyan viszonyul az azt megelőző évek időszakához. A grafikonokat a KSH, az Eurostat és az OECD nyilvános adataiból Szalai Piroska, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) Smart Family Centrumának vezetője, munkaerőpiaci szakértő készítette, vele értelmezzük a számok hátterét.
– E heti grafikonunk igazán húsba vágó információkat közöl. Nagyon sokan megéltük, milyen az, amikor késedelembe esünk a havi fizetnivalók, a rezsi, a hiteltörlesztés aktuális számlájának befizetésével. A statisztika kiket számít bele ebbe a körbe?
– Azt tekintik hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékosnak, akinek lakbér, lakástörlesztés, közműszámlák, részletre vásárolt termékek vagy egyéb hasonlók tekintetében van lejárt tartozása. A felmérést mindig májusban készítik, a kérdéseket az előző évre teszik fel, tehát azt tudakolják, hogy volt-e az illetőnek fizetési hátraléka az előző naptári év tizenkét hónapjában bármikor.
– Az élet minőségét alapvetően meghatározza, hogy valakinek van-e lejárt hátraléka vagy nincs. A kiinduló év 2004, később az uniós átlag is megjelenik. A hazai számsor elején furcsa cikkcakkot látunk. Miért?
– 2006 tavaszán választás volt, előtte a minimálbér reálértéke kicsit emelkedett, ezzel csöppet javult a helyzet. Utána romlott, megint javult, megint romlott. Aztán 2008-tól durva romlás kezdődött, rohamosan nőtt a hátralékosok aránya.
– Ha csak ez utóbbi növekedést nézzük, ez hány embert jelent?
– A teljes magyar népességben az 5,7 százalékpontos növekedés több mint félmillió embert érint. A méréskor háztartásokat vizsgálnak; ha egy háztartás érintett, akkor minden tagja ideszámítódik.
– Hogyan következhetett be ez a nagy fokú romlás?
– Visszaütött a devizahitel, ráadásul növekedett a munkanélküliség, különösen az alacsony iskolai végzettségűek között, akik amúgy is nehéz körülmények között éltek. Továbbá a fiatalok nagyon nehezen tudtak bekerülni a foglalkoztatásba.
– A polgári kormány első három évében tovább nőtt a hátralékosok száma és aránya. Miért nem sikerült gyorsan megfordítani a folyamatot?
– Ez még mindig az elszabadult devizahitelek időszaka. Ekkor még mindig emelkedtek a törlesztőrészletek, ráadásul a rezsiárak is az egekben jártak. A gáz ára például ekkor Európában a második legmagasabb volt nálunk.
– A grafikonon látható, hogy az unióban ebben az időszakban viszonylag alacsony szinten nagyjából stagnált a helyzet, kisebb mozgások voltak csupán. Mintha a családokat a legtöbb országban közvetlenül nem viselte volna meg annyira a válság, mint nálunk. Miért?
– Ez azért történhetett, mert a jövedelemhez képest nem volt ilyen magas a rezsi, és nem viselték a devizahitelek árfolyam-növekedésének terheit sem ilyen mértékben más országokban.
– Magyarországon 2012-től egyenletes, intenzív csökkenést mutat a grafikon, egészen a Covid-válság időszakáig. Néhány nagy vagy sok kicsi lépés eredménye volt ez?
– Soktényezős fejleményről van szó. Szinte minden évben történtek olyan intézkedések, amelyek hatására a magyar családok számára egyre kisebb terhet jelentett, hogy a hiteltörlesztést, a rezsit kifizessék. Majdnem minden évben újabb tétel került be a rezsicsökkentési programba. Ma nominálisan, forintban is olcsóbb egy köbméter víz vagy gáz, illetve egy kilowattóra villany, mint 2010-ben volt. Persze maga a rezsicsökkentés egyedül nem tudott volna ilyen mérséklődést eredményezni. A másik, ugyanilyen fontos hatás, hogy nőtt a foglalkoztatás, és jelentősen nőttek a keresetek.
– A számsor végén enyhén romló adatokat látunk. Ez miből fakad?
– 2019 még nem a Covid-válság időszaka, van egy kis megtorpanás, inkább stagnálás, mint romlás. Örvendetes viszont, hogy a járvány alatt sem emelkedett a rezsiproblémások aránya a hitelmoratóriumnak, a bértámogatásoknak köszönhetően. Szerintem ez 2021-ben sem volt másképpen, tavaly a nyugdíjprémium, idén pedig a gyermekesek adó-visszatérítése és a minimálbér, valamint a garantált bérminimum jelentős emelése miatt. Meg vagyok róla győződve, hogy az európai átlagtól való lemaradásunk tovább csökken, hiszen a rezsiárak az unió legtöbb országában már tavaly elszabadultak, míg nálunk nem. Föltéve persze, hogy folytatódik a jelenlegi gazdaságpolitika, és nem veszik át olyanok az ország irányítását, akik mindent felelőtlenül feláldoznak a liberális piaci szabadság téveszméinek imádata miatt.
