Hatalomra kerülése előtt teljesült a Fidesz egyik konkrét választási ígérete, miszerint azonnal eltörlik az MSZP-kormány által idén januártól bevezetett ingatlanadót. A szocialisták zavaros adónemét az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen jogellenesnek minősítette és megszüntette.

Nem teketóriáztak sokat az alkotmánybírák. Paczolay Péter, a testület elnöke korábban azt ígérte: az első adóbevallási határidőig döntenek az ingatlanadó jogszerűségéről. Ez akár májust is jelenthetett volna, hiszen az adónem első részletét ekkor, a személyi jövedelemadó-bevallásokkal együtt kellett volna befizetni. Ám a testület szokatlanul gyorsan konszenzusra jutott a kérdésben. Mindössze múlt hétfőn kezdték megvitatni a témát, ám a bírák között már keddre kialakult a konszenzus: a vagyonadó ingatlanokra vonatkozó része alkotmányellenes, és visszamenőleges hatállyal eltörölték a kötelezettséget.

Vakrepülés volt

Pedig a kormány biztosra vette az adónem sikerét. A pénzügyminiszter még néhány nappal a döntés előtt is úgy nyilatkozott: ezúttal nem lesznek alkotmányossági problémák.

Emlékezetes: az Alkotmányíróság egy évvel ezelőtt a szintén ingatlanokra kirótt luxusadót is jogtalannak találta. Azt azért, mert az egyes övezetekre egységes négyzetméterárat határozott meg, amin a tulajdonosoknak nem volt lehetőségük módosítani, ha lakásuk esetleg kevesebbet ért. Oszkó Péter állította: most figyelembe vettek minden tapasztalatot, s mindenkinek csak a ténylegesen birtokolt érték után kell adóznia.

Ám úgy tűnik, ezúttal a kormány átesett a ló túloldalára. Most ugyanis pont fordítva: az érték meghatározásának túlbonyolítottsága miatt utasították el a bírák az adónemet. Ahogy Sereg András, a testület szóvivője fogalmaz: aggályosnak találták, hogy az ezzel kapcsolatos felelősséget az adózókra hárította a jogalkotó.

A törvény ugyanis bírsággal, késedelmi kamattal sújtja azt, aki téved ingatlanja értékének meghatározásakor, miközben nem ad világos fogódzót az adó alapjának meghatározására. A 25 oldalas, részletes indoklás természetesen ennél árnyaltabban fogalmaz. „Az adó alapjául szolgáló érték pontosan meg nem határozott összeget takar. Olyan adatszolgáltatásra kötelezik az adóalanyt, amelynek pontos ismeretével nem rendelkezik. Az adóalanyok önhibájukon kívül nem tudnak megfelelni a követelménynek, hogy adóbevallásukat hibátlanul teljesíthessék.”

Igaz, az adózóknak lehetőségük van arra, hogy segítségül hívhassák az APEH ingatlanadó-kalkulátorát, ám a bíróság szerint „nem várható el minden adóalanytól, hogy az on-line adatlap kitöltésével elektronikus úton kérelmet nyújthasson be”. S az Alkotmánybíróság kevésnek találta azt a 10 százalékos sávot, amennyit büntetlenül tévedni enged a törvény, mivel két azonos lakóingatlan árában „30-40 százalékos eltérések sem szokatlanok”.

– Kekeckedés – kommentálta a döntést első nyilatkozataiban Oszkó Péter pénzügyminiszter. Túlmisztifikáltnak nevezte az értékmeghatározás körüli bonyodalmakat. Mint mondta, ha valaki el akarja adni a lakását, pontosan tudja, annak mennyi az értéke. Ha viszont adózásról van szó, hirtelen elmosódnak a számok.

A kormány korábbi erőlködései ugyanakkor azt bizonyítják: nagyon is tisztában voltak vele, mennyire csúszós terep az ingatlanok értékének meghatározása. Hiszen a vagyonadó májusi bejelentése óta újabb és újabb módszerekkel próbálták körbebástyázni ezt – ám valójában csak egyre bonyolultabbá tették a kérdést. Emlékezetes: a törvényjavaslathoz eredetileg egy táblázatot is mellékeltek, amelyből 11 jellemző mentén (településfajta, ingatlan fekvése, építőanyaga, komfortfokozata stb.) ki lehetett kalkulálni egyfajta értéket (Demokrata, 2009/51–52). A módszer már így jóval árnyaltabb volt, mint a luxusadónál, ám mivel össznépi felháborodást okozott, hogy bizonyos esetekben a valós értéktől különböző eredményt hoz, a kormány bejelentette: valójában ez csak segítség, az adót nem ez, hanem a valós érték után kell fizetni. Ekkor ültették a törvényt arra a pályára, ami fél évvel később kisiklatta az ingatlanadót.

Hiszen innentől egy olyan érték után kellett adózni – sőt tévedés esetén büntetést fizetni –, aminek meghatározásához nem létezik egyértelmű, objektív mérce. S innentől hiába erőlködtek még tovább, egy második mankó, az ingatlanadó-kalkulátor kifejlesztésével, csak még jobban összezavarták a képet. Az elbizonytalanodásra jellemző, hogy az ingatlanadó-kalkulátort csak az ötödik beígért határidőre, november közepe helyett január első harmadának végén sikerült feltenni az APEH honlapjára. S az adatvédelmi ombudsman kifogásai nyomán egyszer még ezt is módosítani kellett. Ma már tudjuk: mire a kalkulátort sikerült feléleszteni, már csak két és fél hétig élt az ingatlanadóról rendelkező törvény.

630 ezren még így is lekérdezték lakásuk értékét, 16 ezren pedig el is mentették adataikat a hatósági rendszerben.

Pofon a költségvetésnek

– Ha nem lennének ennyire közel a választások, és a parlament nem csak két napra ülne össze, néhány korrekcióval könnyen elfogadhatóvá lehetne tenni a törvényt – mondta Oszkó Péter. Bajnai Gordon miniszterelnök azonban fontosnak tartotta leszögezni: erre már nem kerül sor. A kormány nem próbálkozik tovább az ingatlanadó bevezetésével, sem azzal, hogy más adó kivetésével pótolja a kieső bevételeket.

Pedig nem kis összegről van szó. A 2010-es költségvetés 50 milliárd forint bevétellel számolt a vagyonadóból. Amennyiben az összeg nem folyik be, az 0,2 százalékponttal növeli az államháztartási hiányt, vagyis a deficit 3,8 százalék helyett 4 százalék lesz.

A miniszterelnök azonban nem aggódik. Mint mondja, a költségvetési tartalékokból fedezhető az összeg. Emlékezetes: a válságra való tekintettel a kormány meglehetősen nagy, 200 milliárdos tartalékot hagyott az idei évre. Csakhogy ezt – noha még csak január negyedik hetét írjuk – máris jócskán megterhelték. E tartalékoknak kellene ugyanis fedezniük a családi pótlék adóztatásának elmaradása miatt kieső összeget (a jogszabályt szintén az Alkotmánybíróság vetette el), a BKV rendkívüli megsegítésére Karácsonykor megítélt pénzeket, a kórházak plusztámogatását. Az Európai Bizottság szakértői pedig jelezték: további kockázatokat látnak a vasúttal kapcsolatban bejelentett takarékossági intézkedéseknél, és vélhetően az önkormányzatok sem lesznek képesek a szűkített keretek között gazdálkodni – vagyis ezeken a területeken szinte biztosan további tartalékok mozgósítására lesz szükség.

A pénzügyminiszter némileg másképp látja az összeg előteremtését. A legújabb elemzői becslésekre támaszkodik, amelyek szerint a magyar GDP idén nem 0,9, hanem csupán 0,6 százalékkal esik majd. Mivel 1 százalék GDP mintegy 250 milliárd forintot jelent, a költségvetési hiányt pedig a GDP százalékában mérik, a 0,3 százalékos javulás még több pénzt (80 milliárd forintot) is hoz a költségvetésbe, mint amit az ingatlanadó kidőlése elvesz.

Varga Mihály, a pénzügyminiszteri tárca fideszes várományosa ugyanakkor úgy véli: mindennek már nincs jelentősége. A költségvetés ugyanis rögtön az év első hónapjában összeomlott, máris 70 milliárd forint bevételkiesésnél tart az ország. Nyárra pedig kiderülhet: a különböző bújtatott tételekkel együtt a költségvetési hiány a GDP 7-7,5 százalékát is elérheti majd. Vagyis nem 50 milliárddal, hanem 750 milliárddal is túlléphetjük a nemzetközi szervezetek felé vállalt hiánycélt. Emlékezetes: jobboldali közgazdászok még decemberben ugyanerre figyelmeztettek (Demokrata, 2010/1). Ma már vélekedésüket a független elemzők is osztják. Legfeljebb annyiban optimistábbak, hogy a GDP 5-6 százalékában határozzák meg a várható hiányt.

Senki nem akarja

– Annyira nem értenek a kormányzáshoz, hogy még egy létező adóformát sem tudnak bevezetni – kommentálta az ingatlanadó kudarcát Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, arra utalva, hogy helyi adóként az ingatlanadó hazánkban már két évtizede ismert (építményadó néven), s jelenleg is 420 önkormányzat szed pénzt ilyen címen a lakások után. Ahogy az Alkotmánybíróság fogalmazott: az ingatlanadónak általában semmilyen alkotmányos elv nem állja útját.

Európa számos országában alkalmazzák, a közteherviselést arányosabbá tevő adónemként. Az alkotmánybírák ki is gyűjtötték a létező megoldásokat. Olaszországban és Spanyolországban az ingatlankataszter (egységes állami ingatlannyilvántartás) adatai alapján a hatóság veti ki az adónemet, Franciaországban az elérhető bérleti díj után kell fizetni, Csehországban és Lengyelországban (a korábbi magyar luxusadóhoz hasonlóan) a lakások négyzetméterben mért nagysága adja az adó alapját, Svájcban a biztosítási érték. A világon csupán egyetlen ország, Kanada alkalmaz forgalmi érték utáni adózást, amivel most a magyar kormány próbálkozott. Az Alkotmánybíróság ítéletéből egyébként az is kiolvasható: a luxusadó elveire épülő ingatlanadó bevezethető lett volna, mindössze azt kellett volna biztosítani, hogy az adóalanyok jogi fórumon vitathassák a négyzetméter-összegek alapján kiszámított értéket. Ehelyett azonban a kormány egy teljesen új szisztémát próbált bevezetni.

A vagyonadót egyébként – a forgalmi adókkal együtt – világszerte azért tartják egyszerű és hatékony adónemnek, mivel – a jövedelemadókkal szemben – nem lehet eltitkolni az adó alapját.

– A következő kormány előtt ott a lehetőség, hogy döntsön, milyen módon kívánja biztosítani a bevételeket. A szegényeket sújtó újabb megszorításokkal, vagy a tehetősebbek fokozottabb terhelésével – tette le voksát az ingatlanadó feltételeinek átdolgozása mellett első interjújában Bajnai Gordon. Ám a következő kormány nyilván nem hallgat majd rá, hisz a Fidesz korábban is hangsúlyozta: választási győzelme után megszünteti az ingatlanadót.

A pofátlanság csúcsát egyébként az ügyben az MSZP követte el. Nyakó István a párt szóvivője bejelentette: a szocialista párt sem a jelenlegi, sem a következő parlamenti ciklusban nem támogatja az ingatlanadó bevezetését. Hasonlóan bűnbánó lett Ikvai-Szabó Imre, az SZDSZ ügyvivője, aki kijelentette: az Alkotmányíróság ugyanazt az értékelést adta a beadványokról, amelyet a liberálisok a parlamenti vita során felvetettek.

Valójában azonban a parlamenti szavazáson az SZDSZ-frakció nagy része támogatta az ingatlanadót A fő kérdés az: miből pótolja majd a Fidesz-kormány az ingatlanadóból és a többi adókiesésből, elmaradásból összegyűlő több százmilliárd forintot? Erre Varga Mihály sem tudott választ adni. Pártja azt hangoztatja: nem ismeri a költségvetés rejtett aknáit, a bújtatott tételeket, így konkrét pénzügyi programot sem hirdethet. A jövendő pénzügyminiszter annyit azért leszögezett: a Fidesz a gazdasági növekedés gyorsítását preferálja, ahogy 1998–2002 között is tette. Ebben az esetben ugyanis különösebb megszorítások nélkül is eltüntethetők a szocialisták által szaggatott lyukak.

Kárász Andor