Áruvásárlási kölcsönök, személyi hitelek, hitelkártyák, akciós kamatok, önerő elengedése, csúsztatott visszafizetés lehetősége. Számtalan csábítás, amivel a pénzintézetek arra ösztönzik ügyfeleiket: ne törődjenek a borús kilátásokkal, akár hitelből is rendezhetik a karácsonyi nagybevásárlás számláit. A fogyasztási hitelek 30-40 százalékát az év utolsó két hónapjában vesszük fel. A „kecsegtető ajánlatok” ellenére valójában meglehetősen drágán: az átlagos THM még mindig 25 százalék, ami azt jelenti, hogy a felvett összeg akár másfélszeresét is kipréselheti belőlünk a bank. Bár az őszi hónapokban megtorpant a lakosság eladósodásának növekedése, a karácsonyi hitelakciók minden bizonnyal megint sokak fejét elcsavarják majd.

Hiába a jövő évi keserű gazdasági kilátások, a kereskedelem ismét csúcsidőszakra készül a karácsonyi ünnepek alatt. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára úgy vélekedik: a kiskereskedelmi forgalom idén is eléri, talán meg is haladja a tavalyi 840 milliárd forintos értéket. Hogy ez biztosan így legyen, a pénzintézetek is vásárlásra biztatják ügyfeleiket. A bevásárlóközpontokban szinte versengenek egymással a kedvező vagy egyenesen nulla százalékos kamatot ígérő vásárlási ajánlatok, számos bank pedig kedvezményes személyi- vagy folyószámlahitel-akciót hirdet december hónapra. S akkor még nem beszéltünk az egyre elterjedtebb hitelkártyákról, ahol a tapasztalatok szerint az év utolsó hónapjában szintén jócskán megterhelik a kereteket.

Tájékozatlan hitelfelvevők „Aggályos a lakosság nagymértékű eladósodása, és a hitelt felvevők tájékoztatása is hiányos. Egyre nehezebben érthető hitelkonstrukciók jelennek meg a piacon. Fennáll a veszélye, hogy az ügyfelek olyan hosszú távú kötelezettséget vállalnak, amelyek előnyeit-hátrányait nem ismerik kellőképpen.” A súlyos mondatok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) közleményéből valók, amely a tavalyi év után idén is szükségét érezte, hogy fellépjen az eladósodásra biztató hirdetmények ellen. A megtévesztő tájékoztatás tipikus módja, amikor a bank nagybetűvel írja ki a kedvező, és apró betűvel a kedvezőtlen információkat. Az elmúlt években ennek tipikus példái voltak a nulla százalékos kamatot ígérő hirdetmények, ahol csak a kicsire szedett számokból derült ki, hogy az egyéb – kezelési, értékbecslési stb – költségek miatt a hitelt valójában 25-30 százalékos THM (teljes hiteldíj mutató) terheli. Ami azt jelenti, hogy két év alatt a megvásárolt áru eredeti árának közel másfészeresét szedi vissza a bank. Binder István, a PSZÁF szóvivője azonban ennél lényegesen rafináltabb konstrukciókra hívja fel a figyelmet. Elképzelhető, hogy az ingyenesnek hirdetett hitel tényleg ingyenes – tehát nulla százalékos THM-et takar. Csakhogy ha figyelmesen végigolvassuk a szerződést, kiderül: az ígéret csak néhány hónapra vonatkozik, ha ezalatt nem élünk a visszafizetés lehetőségével, a kölcsön automatikusan magas THM-mel pörög tovább. Ugyanezért jó üzlet egyébként a bankoknak hitelkártyát kibocsátani. A legtöbb hitelkártyánál van olyan lehetőség, hogy másfél hónapos visszafizetés esetén nem kell kamatot fizetni. A legtöbb ügyfél mégsem él az alkalommal, banki kimutatások szerint mindöszsze 10-40 százalékuk egyenlíti ki tartozását az ingyenes periódusban. Inkább választják a hosszabb ideig tartó, immár magas kamattal nehezített visszafizetést, mivel így kisebb a havonta fizetendő összeg. Karácsony után pedig még tovább csökken a gyors visszafizetők aránya… A kellemetlen meglepetések elkerülésére évek óta ugyanazt javasolja a PSZÁF. Amióta bevezették a THM fogalmát, a figyelmes ügyfelet nem lehet becsapni: a mutatónak minden, a hitellel kapcsolatban visszafizetendő kiadást tartalmaznia kell. Más kérdés, hogy a THM-et sokszor meglehetősen eldugva találjuk a hirdetésekben. A titkolózás nem véletlen: a Nemzeti Bank legutolsó kimutatásai szerint a fogyasztási hitelek átlagos kamata 17,8 százalék, az átlagos THM viszont még mindig 25,3 százalékra rúg. Az „akciók” hatása legfeljebb annyiban érezhető, hogy tavaly ugyanez még 31 (!), nyár végén pedig 27 százalék volt.

Töretlen lendület A bankszektor és a kereskedelem tehát mindent megtesz, hogy a kormányzati megszorítások időszakban is fenntartsák a lakosság költekező kedvét. A PSZÁF közleményében ez is olvasható: „a pénzügyi intézmények nem fektetnek kellő hangsúlyt arra, hogy megismerjék az ügyfelek teherbíró képességét”. Ezzel növelik a hitelek kockázatát, márpedig a bedőlt kölcsönök veszteségét végeredményben a tisztességes ügyfelektől szedik vissza a bankok – még magasabb THM-ű hitelek formájában. Az állítást bárki bizonyíthatja, aki az utóbbi időben áruvásárlási hitelt vett fel. Emlékezetes, a régi időkben a részletre vásárláshoz számtalan papírt és igazolást kellett a bankba vinni, és még így is napokig kellett várni a kérelem elbírálására. Ma mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára: a legtöbb bevásárlóközpontban 20-30 perc alatt elvihetjük a hitelre vásárolt árut, de akadnak olyan cégek is, amelyek azonnali ügyintézést ígérnek. A bővülő paletta megtette a hatását. Az ezredforduló óta őrületes tempóban adósodik el a magyar lakosság. 1999-ben a háztartások adósságállománya még csak a GDP 4 százalékára rúgott, 2003-ban már 9 százalékára, 2005 végén pedig elérte a GDP 25 százalékát. Emlékezetes, a hitelezési láz a gépjármű-vásárlási kölcsönökkel kezdődött, majd a lakáspiacon folytatódott, s csupán két-három éve terjedt tovább az áruvásárlási hitelekre is. A folyamat idén sem tört meg. A PSZÁF kimutatásai szerint ismét harmadával nőtt a lakosság adósságállománya, amely immár a GDP 28 százalékán áll. Alapvető különbség azonban, hogy míg az előző években az emberek abban bízhattak: az emelkedő bérekből nem lesz túl nehéz visszafizetni a hiteleket, idén úgy vállalják az adósságot, hogy tudják, jövőre eleve kevesebbet lehet a tejbe aprítani. Meglehetősen felelőtlen magatartás ilyen helyzetben hitelek felvételével tovább rontani a kilátásokon. Rövid időre meg is szólalt a józan ész: október hónapban – az elmúlt hat évben először – minimális mértékben csökkent a háztartások hitelállományának öszszege. Az év utolsó két hónapjában azonban minden bizonnyal ismét kitör a vásárlási láz. A korábbi évek statisztikái szerint a fogyasztási hitelek 30-40 százalékát ebben az időszakban vesszük fel. Ha viszont a bankok hitelvizsgálata felületes, s ráadásul jövőre szűkülnek a lakosság anyagi lehetőségei, felmerül a veszély, hogy a jelenleginél lényegesen többen nem tudják majd fizetni a részleteket. Most csupán a nyújtott hitelek 3 százalékánál merülnek fel problémák, ami lényegesen kedvezőbb az ezredforduló környékén kimutatott 6 százaléknál (igaz, 2004-ben a problémás hitelek arányát 2 százalékra sikerült lenyomni). A feltételezést erősíti a Gazdaságkutató Rt. tanulmánya is, amely szerint jövőre a háztartások GDP-arányos adóssága 30 százalékra nő, miközben – ahogy fogalmaznak – „adósok ezrei válnak fizetésképtelenné”. Igaz, teszik hozzá megnyugtatásként, ez nem okoz sem jelentős társadalmi konfliktust, sem bankrendszeri problémákat. Hasonlóan vélekednek a bankok is. Az OTP a problémás hitelek enyhe emelkedésére számít a következő évben, a CIB Bank viszont ezt is csak a tavaszi hónapokra valószínűsíti – ekkora fogynak majd el a legnehezebb helyzetben levő háztartások utolsó tartalékai. Súlyosabbnak látja a helyzetet a Banki Hitelkárosultak Egyesülete, amely akár az eladósodottak 20 százalékánál is hitel-visszafizetési problémákat valószínűsít. Igaz, ezek vélhetően a legkisebb jövedelmű, tehát legkisebb hitelt felvevő adósok közül kerülnek majd ki, akik jóval kisebb súlyt jelentenek majd a bankok – hitelforintokra alapozott – statisztikáiban.

Okosan eladósodni Aki tehát nem akar beleesni a hitelcsapdába, néhány dolgot át kell gondolnia vásárlás előtt. Leginkább azt, hogy tényleg azonnal szüksége van-e az adott termékre. Néhány hónap spórolással ugyanis sokszor összerakhatjuk azt az összeget, amelynél 30-40 százalékkal többet fizetünk majd ki a hitelszerződés aláírása után. Ha pedig mégis muszáj hitelhez folyamodnunk, próbáljuk megtalálni a legolcsóbb lehetőségeket. Jó tudni, hogy minél inkább fedezett egy hitel, annál kevésbé tartja azt kockázatosnak a bank, s ennek megfelelően erősen csökkenti a kamatokat. Vagyis kerüljük az áruvásárlási hitelt, itt ugyanis a többinél jóval magasabb a problémás hitelek aránya, amit 30 százalék körüli THM-mel ellensúlyoznak a bankok. Ennél lényegesen kedvezőbben – 18-25 százalékos THM mellett – juthatunk személyi vagy folyószámlahitelhez, ahol jól áttekinthető rendszeres jövedelmünk jelent egyfajta garanciát a bankoknak. S ennél is kissé olcsóbb, 16-20 százalékos THM mellett használhatók a hitelkártyák – igaz, itt pluszköltségként jelentkezik például a kártyakiállítási díj, vagy a kártyahasználat éves díja, amelyek nincsenek benne a THM-ben. A legkisebb hitelköltséget pedig az úgynevezett zálogfedezett kölcsönöknél érhetjük el, ahol lakás vagy gépkocsi felajánlása jelent teljes biztonságot a banknak. Természetesen utóbbiról csak nagy összegű hitel felvétele esetén beszélhetünk, arról nem is beszélve, hogy az ingatlan felbecsülésének, esetleges biztosításának díja megint csak kimarad a THM-ből… Magyarországon az átlagos fogyasztási hitel 100 ezer forintra rúg. Ami azt jelenti, hogy – egyéves visszafizetést feltételezve – mintegy havi 11 ezer forinttal terheljük meg a családi kasszát. Tényleg lesz majd ennyink minden hónapban? Kárász Andor