A 2014-es költségvetésben minden a rezsicsökkentés köré épül, hangsúlyozta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a parlamenti vitaindítón. Szavai azért tűnhetnek meglepőnek, mert a rezsicsökkentés a lakosság és a szolgáltatók közötti ügylet, aminek nincs közvetlen kapcsolata a költségvetéssel. A közvetett kapcsolatról azonban annál meggyőzőbben árulkodnak az elmúlt időszak statisztikái.

A rezsicsökkentés ugyanis minimális szintre nyomja le az inflációt, ami a szokásosnál sokkal jobban emeli a fizetések értékét. S amennyiben a háztartások a többletet az üzletekben költik el, végre megvalósulhat a Fidesz 2010-es célkitűzése, amelyben a gazdaság második motorjának – az export mellett – a belső fogyasztást jelölte meg. Mindennek eredménye gyorsuló gazdasági növekedés, így gyarapodó állami bevételek, vagyis összességében a vártnál kedvezőbb államháztartási egyensúly lehet.

Gazdagító infláció

Rendkívüli tempóban gyorsult a tavaszi hónapoktól a magyarországi reálbér növekedése. A fizetések értékének alakulását mutató index (amely a béremelés százalékos mértékét korrigálja az adott időszakra jellemző inflációval), januárban még csak halovány növekedést mutatott: a 3,9 százalékos nettó jövedelemnövekedést kis híján felfalta a 3,7 százalékos infláció. A február már kimutathatóbb javulást hozott, ekkor a fizetések emelkedése 1,2 százalékkal haladta meg az inflációt. S a tendencia azóta is hónapról hónapra javul.

Márciusban már 2,2, májusban 2,5, júniusban 3 százalékos reálbér-növekedésről számolt be a KSH, s a folyamatot most az augusztusi 4,8 százalék koronázta meg. Az első nyolc hónap átlagában egyébként 2,6 százalékos reálbér-növekedést számítottak ki a statisztikusok.

Akár a 4,8, akár a 2,6 százalékot nézzük, elmondhatjuk: hét éve nem nőtt ilyen mértékben a magyar fizetések értéke. 2006 előtt természetesen előfordult ennél nagyobb bővülés is, a választások utáni gyurcsányi megszorítások azonban oly mértékben blokkolták a gazdaságot – a válsággal megtoldva –, hogy a szocialisták kormányzati ciklusának kifutásáig gyakorlatilag folyamatosan csökkent a magyarországi bérek értéke. Bár 2010-ben és 2011-ben az új kormány képes volt 2 százalék körüli növekedést elérni, a 2012-es 3,4 százalékos csökkenés szinte vissza is vette ezt a többletet. Vagyis a jelenlegi számok óriási fordulatot mutatnak.

Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a jelenlegi reálbér-növekedés egész másfajta alapra épül, mint amit korábban megszokhattunk. 2002–2003-ban, amikor az akkori reálbér-növekedés része volt Medgyessy Péter „jóléti rendszerváltásának”, a fizetések nagyfokú és mesterséges emelése miatt körözte le a bérszínvonal az inflációt. Bár a most augusztusi ugrásnak is része, hogy a közszférában 10 százalékkal nőtt az átlagkereset – megjelent ugyanis az egészségügyi béremelés hatása.

A reálbérugrás döntő részét mégis az adja, hogy az összehasonlítás másik eleme, az infláció bucskázott hirtelen a mélybe. Az év első hónapjaiban, amikor még csak az első rezsicsökkentés áram- és fűtési díjakra ható hulláma jelent meg az árszínvonalban, 3 százalék körül volt az infláció – a reálbér-növekedés pedig csupán 1-2 százalékos. Majd júliustól elért minket a rezsicsökkentés második, a szemétdíjakra, vízdíjakra stb. ható hulláma, aminek eredményeként az infláció 1,5 százalék körüli szintre morzsolódott, a reálbér-növekedés pedig 3 százalék köré nőtt. S a folyamatnak még nincs vége: novembertől hatályba lép az energiadíjak újabb csökkentéséről szóló rendelet, ami minden elemzés szerint 1 százalék alá nyomja majd az inflációs rátát – s tupírozza még tovább a fizetések értékét.

A rezsicsökkentéssel tehát úgy sikerült számottevően növelni a háztartások jövedelmét, hogy a kormány semmilyen szinten nem terhelte meg az államháztartást.

Ébredezik a fogyasztás

A belső fogyasztás mozdonyként fogja kirántani a válságból az országot, fogalmazott még a 2010-es választások után Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszter. S a Fidesz meghirdetett új gazdaságpolitikájában valóban mindent megtett a belső kereslet élénkítése érdekében.

Hogy több pénzt hagyjanak a családoknál, bevezették a gyermekek után járó adókedvezményeket s az egységes, 16 százalékos adókulcsot. A kisvállalkozások társasági adókulcsát pedig 16-ról 10 százalékra mérsékelték. Ám a költségvetési kieséssel járó áldozatok nem hozták meg a várt eredményt. A háztartásoknál hagyott többletpénzeket eltérítették a devizahitelek megemelkedett törlesztőrészletei, a hitelek végtörlesztése (Demokrata, 2012/49), ráadásul a családok – az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalatai, valamint a romló munkaerő-piaci helyzet miatt – amúgy is felülvizsgálták korábbi fogyasztási szokásaikat.

A fogyasztást legegyszerűbben a kiskereskedelmi forgalom alakulásán követhetjük nyomon. Bár ebben nincs benne a szolgáltatások forgalma, mégis meglehetősen pontosan mutatja a lakosság költekezési hajlandóságát. Ami 2007-től, vagyis a gyurcsányi megszorítások – és az ezzel összefüggő reálbérolvadás – óta lehangoló képet mutat.

Az üzletek 2007-ben és 2008-ban is 2-2 százalék körüli visszaesést könyvelhettek el, amit 2009-ben, a válság tudatosulásával, több mint 5 százalékos zuhanás követett. Hogy a kiskereskedelmi forgalmat alapvetően – bár némi késéssel – a reálbérek alakulása határozza meg, 2010-től látványosan igazolták a statisztikák. Bár ebben az évben még, a bérnövekedés ellenére, valamelyest tovább estek a vásárlások, 2011-ben már nyugodtabban költekeztünk az üzletekben.

Négy év visszaesés után ez volt az első, amikor többletet realizálhattak a kereskedők, igaz, csak minimális, 0,2 százalékos mértékben. Aztán jött 2012, amikor az áfaemelés és az egyéb stabilizációs adóemelések nyesték újra a reálbért. Ezúttal rögtön előjöttek az óvatossági szempontok, és a kereskedelmi forgalom azonnal 2 százalékos visszaeséssel reagált. Bár a részletesebb adatokat tekintve itt is felfedezhető némi reakcióidő: a forgalom az év első három hónapjában valójában még nőtt, csak áprilistól fordult visszaesésbe.

Az idén pedig elmondhatjuk: a reálbérek növekedésére végre gyors növekedéssel reagál a kiskereskedelmi forgalom. Bár az idei első három hónap még csökkenést – ám egyre kisebb csökkenést – mutatott, az áprilistól augusztusig tartó öt hónapból csupán egy csúszott a negatív tartományba, a többiben 1-2 százalékos növekedést mértek. S minden remény megvan, hogy a reálbér várható további növekedését a vásárlások jelentősebb bővülése kíséri.

Reálbértől az életszínvonalig

A belső fogyasztás felfutása valóban kulcsfontosságú lenne Magyarország GDP-növekedési esélyeinek javításához. A közgazdasági tankönyvek szerint a GDP növekedését négy tényező tudja generálni: az export, a belső fogyasztás, a kormányzati fogyasztás, valamint a beruházások.

Ebből jelenleg egyetlen tétel, az export húzza a magyar gazdaságot. A kormányzati fogyasztás jelentős növekedésére a szigorú költségvetési keretek miatt jövőre aligha számíthatunk, a beruházásokkal pedig mintha a fogyasztás beindulására várna a cégvilág (bár az uniós forrásoknál tapasztalható hajrá lendíthet egy keveset).

Marad tehát a fogyasztás, aminek növekedésére végre esélyt adnak a jelenlegi folyamatok. Ennek megfelelően, ha az utolsó negyedévben, sőt a jövő évben is a kereskedelmi forgalom bővüléséről árulkodnak a statisztikák, az hat év után végre érdemi gazdasági növekedést hozhat az országnak. Kormányzati várakozások szerint jövőre 2 százalékkal nőhet a GDP – az elmúlt évek legjobb adata 2011-ben 1,6 százalék volt.

A reálbérek alakulása egyértelműen az a mutató, amely a legpontosabban kifejezi az életszínvonal alakulását. A költségvetés tervezete – a rezsicsökkentés áthúzódó hatásai miatt – jövőre is 2 százalékos reálbér-növekedéssel számol, ami a dokumentum szerint 1,9 százalékkal tolja fölfelé a belső fogyasztást. A rezsicsökkentés hatásai ugyanakkor végesek.

Az első, 10 százalékos díjmérséklés például már 2014 januárjában kikerül az összehasonlításokból, majd 2014 novemberéig egymás után kopik ki a többi elem is. A reálbérugrás, fogyasztásnövelés, GDP-bővülés összefüggésrendszere tehát a mesterségesen leszorított inflációval csak másfél-két évig lehet működőképes. Utána más ösztönzőt kell kitalálnia a kormánynak a fogyasztás élénkítésére. Esetleg bízhatunk abban, hogy a háztartások és a vállalkozások részéről is erősödik a jövőbe vetett bizalom…

Kárász Andor