A magánnyugdíj-pénztári tagok jelenleg fizetésük 8 százalékát utalják az öngondoskodónak hirdetett megtakarítási formába, ez évi 350-400 milliárd forintot jelent. A döntés a dolgozók jelentős hányadát érinti: jelenleg szűk 3 millió ember, a munkavállalók háromnegyede magánnyugdíj-pénztári tag – a pályakezdők számára egy évtizede kötelező a belépés.

A pénztárak sérelmezik, hogy a döntésről nem egyeztetett velük a kormány. Szeretnék elérni, hogy legalább az eddig fizetett járulék egy részét megkaphassák, az elmúlt tíz évben felhalmozott vagyon kezelésének ugyanis folyamatos költségei vannak. Eddig a pénztárak a beszedett járulékok szűk 5 százalékát fordíthatták működési kiadásaik fedezésére. Most viszont attól tartanak, a járulékokat az utolsó forintig az állami rendszerbe utalja majd az APEH.

Hosszabb távon azonban a kasszák a magánpénztári rendszer teljes ellehetetlenülésétől is tartanak. Ennek részének tekintik a nyugdíjvédelmi megbízott kinevezését is: álláspontjuk szerint a kasszáknál nem volt pazarlás, csupán a válságtól sújtott 2008-ban szenvedtek el komoly veszteségeket, ezt azonban 2009-ben visszapótolták.

Tény ugyanakkor, hogy a magánpénztárak alapítása óta eltelt tíz évből a magánpénztárak hozama mindössze kétszer (2004-ben és 2009-ben) múlta felül az állami nyugdíjemelés mértékét, vagyis azok döntését igazolta az idő, akik az állami rendszerben maradtak. Ennek tükrében a kormány most ismét, immár sokadszor lehetővé teszi az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést.

Ahogy bemutatkozó sajtótájékoztatóján Selmeczi Gabriella fogalmazott: arra is hajlandók, hogy a visszalépők számára visszapótolják az elmúlt években elszenvedett veszteségeket.

A döntéssel a kormány átvágta azt a gordiuszi csomót, amit a magánpénztári befizetések brüsszeli elszámolása jelentett. Eddig a kormány – más uniós tagállamokkal közösen – azt szerette volna elérni, hogy a magánpénztári befizetésekből adódó kieséseket valamilyen módon el lehessen számolni az államháztartási hiányban, ám ettől Brüsszel húzódozott.