Hirdetés

A jószerivel infláció nélküli 2010-es évtized után látványos áremelkedést hozott az elmúlt fél év a fejlett világ minden országában. Az Egyesült Államokban például a 2021 eleji 1,7-ről a nyári hónapokra 5,4 százalékra nőtt az inflációs ráta, majd októbertől újabb lendületet véve, hónapról hónapra mind följebb, februárra 7,9 százalékra kúszott, ami harminc éve nem látott magas értéket jelent. Némileg alacsonyabb pályán, de hasonló emelkedést mutat az eurózóna pénzromlása is, ahol ugyanezen időszak alatt 0,9-ről 5,9 százalékra ugrott az infláció. A folyamat alól nem bújhatott ki Magyarország sem, hazánkban a tavalyi év eleji 2,7-ről nyárra 5 százalék környékére, idén februárra pedig 8,3 százalékra emelkedett az inflációs ráta.

Bár az elmúlt évtizedben a magyar pénzromlás is lecsendesedett, az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy hazánk és általában az unió jelenlegi keleti tagállamai a nyolcvanas évektől folyamatosan a magasabb inflációval sújtott országok közé tartoztak. Ezúttal azonban nem e gazdasági fejletlenségből adódó tünet tért vissza. Az elmúlt egy évben a fejlett világ összes államában magasra szökött az infláció. Az eurózóna 5,9 százalékos átlagában például a 9,6 százalékos belga, a 7,2 százalékos holland adat is benne van, nem beszélve a szintén közös valutát használó Észtország 12,4 vagy Litvánia 13,9 százalékos pénzromlásáról. Az infláció problémája mellesleg ismét felhívja a figyelmet az eurózóna gazdasági fejlettségének belső különbségeiből adódó ellentmondásokra, vagyis hogy az Európai Központi Banknak egyszerre kellene kézben tartania a balti államok rendkívül magas és mondjuk Franciaország, Finnország vagy Portugália négy százalék körüli rátáját.

Vírus plusz háború

A fejlett világ inflációját legnagyobb mértékben a megugró energiaárak feszítik fölfelé. Az Eurostat szerint az eurózónában az energia ára átlagosan 31,7 százalékkal emelkedett egy év alatt. Hasonlóan az Egyesült Államokhoz, ahol 25,6 százalékos energiaár-emelkedést rögzítettek ugyanezen idő alatt. Az energiahordozók beszerzésében gyakorlatilag összeomlott a szabad piaci modellt alkalmazó fejlett világ. Ősztől kezdetben az okozott problémát, hogy a koronavírus-járványt követő gazdasági felpattanásban a gyorsabb Ázsia elszívta a készleteket az európai piacok elől, ahol így csak rendkívül alacsony szintre lehetett feltölteni a tározókat, és komolyan felmerült az ellátási zavarok lehetősége (Demokrata, 2021/40.). A hiány miatt többszörösére emelkedő energiaárakat pedig az elmúlt egy hónapban az orosz–ukrán háború lökte még magasabbra: ennek során a rotterdami tőzsdén a gáz ára a tavaly nyári 25 euró körüli szintről száz euró fölé emelkedett (a háború első napjaiban 200 euró fölött is járt), és az olaj ára is több mint duplájára nőtt.

Az Európai Központi Bank elemzése szerint a felpörgő inflációban mindezek mellett az is szerepet játszik, hogy az emberek most kezdik bepótolni a járvány évei alatt elhalasztott vásárlásaikat, ami számos területen túlkeresletet gerjeszt. Mindeközben a cégeknek sokszor nehézséget okoz az igények kielégítése, mivel nem sikerült teljesen újjáépíteni a vírusidőszakban megszakadt beszállítói láncokat. Nincs elég elektronikai alkatrész, szállítókonténer, kamionsofőr stb. (Demokrata, 2021/47.), e termelési-szállítási problémákra pedig szintén ráerősített az Ukrajna területén zajló háború, ahol például az autóipar számára fontos alkatrészek készültek, és az ország a világ alumíniumiparában is fontos szereplő.

Korábban írtuk

A túlkereslet kialakulásában része lehetett a fejlett világ központi bankjai által a gazdaságba pumpált gigapénzösszegeknek is. A koronavírus-járvány következményeinek semlegesítésére, vagyis a termelés és a fogyasztás szinten tartására az Európai Központi Bank 1850 milliárd eurós úgynevezett vészhelyzeti vásárlási programot működtetett. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pedig a járvány kitörésekor 2300 milliárd dolláros hitelprogramot indított, ám azóta becslések szerint 4000 milliárd dollárt helyezett ki a gazdaságba. Az úgynevezett eszközvásárlási programok valójában fedezetlen pénzkibocsátások, amelyek alkalmasak ugyan a gazdasági zuhanás elkerülésére, hosszabb távon viszont inflációt okoznak. Ráadásul a világ két vezető jegybankja elkövette azt a hibát, hogy a többletpénz inflációgerjesztő hatását átmenetinek gondolták. Jerome Powel, a Fed elnöke még januárban is azt hangoztatta, hogy az infláció hosszabb távon visszatér a kétszázalékos szint környékére, és a foglalkoztatás bővítésének céljára hivatkozva egészen március közepéig fenntartották a nulla százalék körüli alapkamatot.

Magyarország simít

A gazdaságba pumpált pénzeket ille­tően Magyarország sem volt kivétel: a gazdasági visszaesés elkerülése érdekében a Nemzeti Bank 3000 milliárd forint olcsó hitelt helyezett ki az NHP Hajrá! program keretében a vírus betörése utáni másfél évben. De idetartoznak a munkahelymegtartó támogatások is, amelyek keretében a kormány csak ágazati bértámogatásra és az önfoglalkoztatók támogatására 104 milliárd forintot fizetett a vállalkozóknak-kisvállalkozásoknak a koronavírus-járvány első és második-harmadik hullámában. A lakosság vásárlóerejét pedig csak az elmúlt hónapokban olyan döntések növelték, mint a 13. havi nyugdíj egyszerre történt visszaállítása, a 25 évnél fiatalabbak jövedelemadó-mentességének bevezetése, a családok által igényelhető 3 millió forintos otthonfelújítási támogatás, a minimálbér és a garantált bérminimum januári 19 százalék körüli emelése, vagy a családosoknak kifizetett teljes jövedelemadó-visszatérítés. Bár a fő cél, vagyis a gazdaság újraindítása rendkívül sikeres volt, a támogatásokkal nagy mennyiségű pénz került a rendszerbe, ami itt is hordozott inflációs kockázatokat.

Jóval erősebb inflációgerjesztő hatásuk van ugyanakkor a nemzetközi eseményeknek. A világszerte megduplázódó energiaárak beszivárgását maximum tompítani lehet, az orosz–ukrán konfliktus hatására a forint is leértékelődött, ráadásul e háború világszerte élelmiszerhiányt is okoz, ami fölfelé hajtja a bolti árakat. A magyar infláció legmagasabb tételét már februárban az élelmiszer termékcsoport adta, ahol 11,3 százalékos drágulást mért a KSH, és ekkor még igazán ki sem tört a háború, csupán éleződött a feszültség. A kenyér ára negyedével emelkedett, a baromfihús 19 százalékkal. A kormányzati támogatások árfelhajtó hatását pedig az példázza, hogy a lakásjavítás és -karbantartás árszintje 17 százalékkal lett magasabb…

A lakossági energiaárak ugyanakkor a nyugat-európai 30 százalékkal szemben Magyarországon csupán 1,3 százalékkal álltak magasabban februárban, mint egy évvel korábban. A magyar kormány ugyanis újabb és újabb árkorlátozásokkal próbálta megakadályozni az infláció elszabadulását. Az Oroszországgal korábban kötött szállítási szerződéseknek köszönhetően még mindig tarthatónak látszik a rezsicsökkentés, aminek eredményeként a magyar háztartások napjainkban is a 2014-es (akkor mintegy negyedével csökkentett) árat fizetik az áram-, gáz- és távfűtési szolgáltatásokért. Miközben például Nagy-Britanniában az elmúlt egy évben kétharmadával drágult a fűtés, és Németországban is 35 százalékkal többe kerül a háztartási energia. A rezsicsökkentés fenntartása mellett a magyar kormány több termékre is hatósági árszabályozást vezetett be az elmúlt fél évben az infláció mérséklése érdekében. Ennek során tavaly novembertől 480 forinton korlátozzák az üzemanyagok árát, miközben a nyugati országokban a benzin ára immár jellemzően 700-800 forint között mozog, a legdrágább Hollandiában pedig 880 forint. Februártól az alapvető élelmiszerekre hirdetett árplafon is életbe lépett, aminek részeként az egy évvel korábbi szinten maximálták az étolaj, a cukor, a liszt, a tej, a csirkemellfilé, a far-hát és a sertéscomb árát. Kevésbé közismert, de januártól a tavaly októberi szinten – nagyjából két százalékon – korlátozták a banki hiteleknél felszámítható kamat mértékét is, aminek egyre nagyobb a jelentősége a meglódult infláció mellett. Balatoni András, a Nemzeti Bank elemzési osztályának igazgatója úgy vélekedik, az elrendelt árplafon-szabályozások 3-4 százalékponttal állíthatták alacsonyabb pályára a magyar pénzromlást.

Rendkívüli bizonytalanság

Egyelőre csak óvatos becslések vannak arra, hogy a világ elszabadult inflációja milyen szinten tetőzhet, és meddig tart az emelkedő fázis. Brit előrejelzések szerint a jelenlegi harmincéves rekordokat minden bizonnyal a negyvenéves rekordok megdöntése követi, vagyis a hetvenes-nyolcvanas évek inflációs szintje, amikor a többszöri olajárválsággal, illetve a politikai világrend átalakulásával voltak kénytelenek szembesülni a nemzetek. Az Egyesült Államokban egyébként ekkortájt, 1980-ban 13,6 százalék volt a legmagasabb infláció. A jelenlegi kilátásokat mérsékeli, hogy például az olaj- vagy gázpiacot egyfajta visszapattanás is jellemezte a koronavírus-válság kezdeti időszakának fogyasztás-visszaesése után, és ez a hatás lassan kimerül. A kockázatokat növeli ugyanakkor az orosz–ukrán háború, ami rendkívüli bizonytalanságot okoz az energiaellátás jövőjét illetően. E bizonytalanság tükröződik abban is, hogy az MNB friss inflációs prognózisa soha nem látott széles spektrumban szóródik. Az előrejelzés szerint a magyarországi infláció idén 7,5-9,8 százalék között lesz majd. A nemzetközi folyamatoknak megfelelően, a hazai inflációt ugyanis az MNB szerint 80 százalékban a külföldi hatások határozzák meg.