2008-tól évi 15-28 ezer forint

Évi 100 milliárd forintot vár a kormány a 2008-tól bevezetendő általános ingatlanadótól. Egyelőre ellentmondásos, hogy az adót minden lakásra, vagy csak a 9,5 millió forintnál értékesebb ingatlanok után kell fizetni. Akárhogy is, a terhelésbe jó néhány olyan család is beleeshet, akinek jövedelmi helyzete szinte lehetetlenné teszi az új adónem fizetését. A bejelentésbe máris belebukott egy államtitkár. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára lett az első vesztese az ingatlanadónak. A politikus szerdán még a gyáriparosok gyűléséről üzent a közvéleménynek, hogy csak 9,5 millió forinttól kell majd az adónemet megfizetni, pénteken pedig már menesztette is a miniszterelnök. Az indoklás szerint „elfogadhatatlan, hogy kormányzati tisztviselők nyilatkozatai olyan szándékot tulajdonítsanak a kormánynak, amelyekről döntés semmilyen formában nem született”.

Pest környéki „luxus”

Pedig az államtitkár csak védeni akarta a mundér becsületét. Az ingatlanadó bevezetése ugyanis legfeljebb a választásokig volt titok. A Brüsszelnek másfél hónapja benyújtott konvergenciaprogram már konkrétan említette az új adónemet. S újságírói kérdésekre válaszolva többször beszélt erről Pichler Ferenc a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke is – igaz, ő részleteket sohasem árult el. Katona Tamás a minisztériumból múlt héten kiszivárogtatott tervezetre reagált – amely szerint az állam már az első forinttól meg szándékozik adóztatni az ingatlantulajdonosokat. Igaz, nem rendkívüli összeggel. Tízmillió forintig 1,5 ezrelék lenne az adó – egy ötmilliós lakás esetében ez évi 7500, tízmilliós lakás esetén 15 ezer forintot jelent. Aztán egyre többet kell fizetni: húszmillió forintig 3 ezrelékre, 50 millió forintig 5 ezrelékre nőne az elvonás – ez a sávhatároknál 45 illetve 195 ezer forintos adóterhet jelent. Igazán jelentős hányadot 50 millió forint fölött vonna el az állam. Százmillió forintig már az ingatlan értékének 1 százaléka a befizetés, afölött pedig 1,5 százalék – vagyis egy 150 milliós villa tulajdonosának adófizetési kötelezettsége megközelíti a 1,5 millió forintot.

A minisztérium az igazságosabb közteherviseléssel indokolja az új tehertételt. Vagyis hogy így azok is adófizetőkké válnának, akik az állam számára láthatatlan csatornákon jutnak jövedelemhez – minimálbér-közeli bevallott jövedelemből fellengzős palotákat tartanak fenn. S ígérik, a nyugdíjasok, sokgyermekesek számára kedvezményeket biztosítanának. Hiszen ma Magyarországon az ingatlanok értéke sokszor távol áll a bennük lakók anyagi lehetőségeitől. Az elmúlt évek árrobbanásai következtében például a Pest környéki falvakban rendre 25-30 millió forintra nőtt a házak ára – beleértve a 30-40 évvel ezelőtt épült, idősek által lakott ingatlanokat is. Tőlük nyilvánvalóan irreális lenne elvárni a 30-45 ezer forintra rúgó adófizetési kötelezettséget. Ugyanez vonatkozik az értékesebb budapesti kerületek egykori bérházaira – azzal a különbséggel, hogy itt 40-60 millió forintra is felszaladtak a lakásárak az elmúlt években.

Katona Tamás arról is beszélt: a kormány a termelő ingatlanokra – gyárak, telephelyek – is kiterjesztené az ingatlanadót, ennek részletei azonban egyelőre csak körvonalazódnak a minisztériumban. A Magyarországon működő külföldi vállalatok mindenesetre már másnap jelezték: rendkívül barátságtalannak tartanák a lépést, akár 1 százalékos ingatlanadó is akkora terhet jelentene, hogy többen elhagynák az országot. Nyilván elkerülte a figyelmüket, hogy az ingatlanadót egy másik cégeket sújtó közteher, az unió-ellenesnek tartott iparűzési adó helyett vezetné be a kormány (lásd keretes írásunkat).

A szomszédban kisebb

Pedig valójában éppen a cégvilág számára nem jelent újdonságot az ingatlanadó. Az önkormányzatoknak mindig is lehetőségük volt kivetni efféle adónemet, sőt egy 2004-es törvény az ingatlan értékének akár 2 százalékára emelte az adó mértékét. Igaz, ez mindenféle ingatlanra – tehát a lakóingatlanokra is – vonatkozott, ténylegesen azonban a legtöbb önkormányzat csupán az üzletek, irodák, műhelyek után szedte be az adót. A multinacionális cégeknek legfeljebb annyiban van igazuk, hogy eddig nem sokat éreztek ebből. Az ingatlanadót ugyanis kivétel nélkül a településeken működő kisvállalkozásoktól szedték be az önkormányzatok.

A lakosság megadóztatása eddig maximum az üdülőtulajdonosokra terjedt ki. Pár évvel ezelőtt a Világgazdaság arról cikkezett, hogy mindössze négy település merte kivetni a lakóingatlanokra is az adót, és a helyzet azóta sem változott sokat. Az adóztató települések egyikében, Gödöllőn is csupán 150 négyzetméter fölött kell fizetni, minden egyes négyzetméterért évi 100 forintot. Vagyis egy 200 négyzetméteres lakás adója évi ötezer forint.

Nem hozott számottevő bevételt a januártól életbe lépett luxusadó sem. A 100 millió forintnál értékesebb ingatlanok után kötelező 0,5 százalékos adófizetést írt elő a törvény. A kormány várakozásai szerint a kötelezettség tízezer ingatlant érintett volna, amiből 1-3 milliárd forintot kasszíroztak volna az önkormányzatok. Az azóta beérkezett bevallások azonban ennek töredékéről tanúskodnak. Budapesten mindössze 210 lakás tulajdonosa vallotta be a „luxusszintet”, a budai elitfalvak közül Telkiben és Törökbálinton senki sem, Budajenőn egyetlen család. A tapasztalatok szerint a legtöbb tulajdonos élt a törvény biztosította különböző kibúvókkal. Gyurcsány Ferenc villája például „társasház” kategóriába került, így egy lakásra vetítve már egyetlen benne lakó sem érte el a százmilliós határt. A kudarc láttán például a Győr-Sopron megyei önkormányzat úgy döntött: meg sem próbálja beszedni az adót, de hasonlóan meg sem jelenttette a bevallásra felszólító rendeletet a nógrádi és szabolcsi megyei közgyűlés sem. Pécsett ugyan kinyomtatták a formanyomtatványokat, de egyetlen bevallás sem érkezett viszsza. Ma már a kormány úgy látja: jó, ha százmillió forintot hoz a luxusadó.

A minisztérium érvei között az is szerepel: a legtöbb európai országban bevett dolog az ingatlanok adóztatása. Hollandia kivételével a nyugat-európai országokban a lakások értékének 0,3-0,8 százalékára rúg az ingatlanadó. Ausztriában például 60 négyzetméterig évi 100 euró (26 ezer forint), száz négyzetméterig 150 euró, afölött pedig 200 euró fizetendő. Spanyolországban viszont egy száz négyzetméteres, arrafelé átlagos lakás után – területi besorolástól függően – 180-360 eurót szednek. Portugáliában falun az ingatlan értékének 0,8, városban 1,3 százaléka az adó. Bár az adó megállapításának pontos módja minden országban más és más, a nyugati gyakorlat alapvetően e két módszer körül forog: vagy az ingatlan értékének bizonyos százalékát, ezrelékét szedik be, vagy a lakás nagysága után vetnek ki egy fix összeget. Utóbbi lényegesen egyszerűbbé teszi a fizetendő összeg pontos meghatározását.

Az egykori szocialista országok némelyikében szintén létezik ingatlanadó, azonban lényegesen kisebb összegekkel. Lengyelországban négyzetméterenként 0,65 zloty (44 forint) az adó, vagyis egy 50 négyzetméteres lakás után évi 2200 forintot kell fizetni. Csehországban és Szlovákiában különböző az adóteher aszerint, hogy falusi vagy városi lakásról van szó, azonban az adó ott is alig haladja meg a tízezer forintot. Érdekes módon épp a legszegényebb Romániában terhelik jobban az ingatlanokat: ott évi 10-15 ezer forintnak megfelelő összeget kell befizetni, ami egyheti fizetésnek felel meg.

Házakból kuckókba

A Pénzügyminisztérium sajtófőnöke szerint a kormány évi 100 milliárd forint bevételt vár az ingatlanadótól. Figyelembe véve, hogy Magyarországon 3,5 millió lakást tartanak nyilván, ez azt jelenti, hogy átlagosan 28 ezer forintos fizetési kötelezettsége keletkezne minden családnak. Mindez némileg ellentmondásban van a minisztériumból kiszivárogtatott anyaggal, hiszen aszerint csak 15 ezer forintos adófizetési kötelezettsége keletkezne az átlagos lakásban élőknek. S még inkább ellentmondásban van Katona Tamás szavaival, aki az átlaglakások adómentességéről beszélt. Természetesen lehet az így kieső bevételeket az átlagosnál értékesebb lakásban élők fokozottabb terhelésével ellentételezni, ez azonban már kudarcot vallott a luxusadónál. Mindenesetre az átlagos terhelést illetően Magyarország megint mintha semmibe venné a jövedelmi viszonyokat. Az adó a nyugat-európai fele, miközben a jövedelem legfeljebb annak hatodán áll – a kelet-európai országok közül messze hazánkban lesz a legmagasabb a terhelés.

Különösen kritikusan érinti az új adónem azokat, akik alacsony jövedelem mellett tartanak fenn nagy vagy értékes lakást. Helyzetüket már a gáz- és energiaárak robbanásszerű emelése is nehezítette. A nagycsaládosoknak, nyugdíjasoknak ígért kedvezményekkel pedig az a probléma, hogy ha szűken húzzák meg a határokat, lehetetlen helyzetbe hoznak rétegeket, ha viszont tágan, annyi kibúvóra adnak lehetőséget, hogy töredékére csökkenhet a beszedhető adó összege. Egy év múlva kiderül: vajon hányan kényszerülnek eladni belvárosi lakásaikat, Pest környéki családi házaikat, hogy helyette rossz környéken levő, 20-30 négyzetméteres kuckókba költözzenek?

Kárász Andor