Jön az aranyrubel

A kétségbeesés hetei után alternatív módszerekkel menekül Moszkva a nyugati pénzügyi szankciók szorításából. A háború miatt bevezetett pénzügyi fojtás, vagyis a pénzmozgások szinte teljes egészére bevezetett blokk márciusban gyorsan gyengítette az orosz valuta értékét: míg február második felében 1000 rubel még 13 dollárt ért, március közepére ez az érték 7,6 dollárra romlott. Bár a nyugati szankciók az áruforgalom jelentős részére is kiterjedtek, ám mivel a világ alapvetően dollárelszámolást alkalmaz, a rubel gyengülése azzal fenyegetett, hogy a más országokból behozott termékeken keresztül jelentős inflációs sokk éri az orosz gazdaságot. A folyamaton nem tompított az a klasszikus válságkezelő módszer sem, amelynek értelmében az orosz jegybank 9,5-ről egy lépésben húsz százalékra emelte az alapkamatot, továbbá hogy megtiltotta a külföldieknek orosz befektetéseik, eszközeik eladását.

Az intézmény március 25-én jelentette be: grammonként 5000 rubelért vásárol (egyelőre a belföldi pénzintézetektől és intézményektől) aranyat. Bár ez mintegy húsz százalékkal alacsonyabb volt az aktuális piaci árnál, az ajánlat a külföldi kapcsolataiktól megfosztott bankok számára így is kedvezőnek látszik. De nem is ez a lényeg, hiszen Oroszország birtokában van a világ ötödik legnagyobb aranykészlete, vagyis nincs igazán szüksége számottevő aranyvásárlásokra. A bejelentéssel azonban rögzítették a rubel aranyhoz mért árfolyamát, és mivel a nemzetközi aranykereskedés dollárban folyik, így egyúttal a dollárhoz is erős kötöttséget alapoztak meg. A döntés rendkívüli eredményt hozott: az orosz valuta dollárhoz mért árfolyama néhány nap alatt elérte a háború kitörése előtti szintet, vagyis rendkívül gyorsan erősödött. Ez azonban adódik is az aranyhoz kötés matematikájából: hiszen ha az arany grammját jelenleg 62 dollárért adják-veszik az árutőzsdéken, Oroszországban pedig ugyanez a mennyiség 5000 rubelt ér, abból következik, hogy egy dollár egyenlő 80,6 rubellel (szemben a néhány héttel korábbi, 120 rubel körüli árfolyammal). És valóban, lapzártánkkor ehhez nagyon közel, 81,4-es szinten tartózkodott az árfolyam. Ahogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök kommentálta: az Oroszország ellen bevezetett szankciók nyilvánvalóan nem működnek, ha eközben erősödni tud a rubel…

Elemzők azonban hozzáteszik: mindez csak a kezdet, Moszkva valójában ennél is teljesebb rendszert dolgozott ki valutájának erősítésére. A folyamatnak része Vlagyimir Putyin bejelentése is, amely az orosz nemzeti bank döntése előtt két nappal hangzott el: Oroszország számos ország esetében áll át az eladott energiahordozók rubelelszámolására. Bár a nyugati országok egyelőre tiltakoznak, az egységet már megtörte a szlovák miniszterelnök, aki bejelentette, hajlandók rubellel fizetni a gázért. Indiával pedig már korábban folytak sikeres tárgyalások ugyanilyen szisztéma bevezetéséről, nem is beszélve Kínáról, ahol már régi téma, miként mozdítsák el a kínai–orosz kereskedelmet a dollárelszámolásról. Amennyiben tehát Oroszország valóban képes lesz arra, hogy összekösse az energiahordozók kivitelét a rubelelszámolással, az rendkívüli keresletet fog gerjeszteni a világban az orosz valuta iránt, aminek a következménye a rubel további erősödése lesz. Ebben az esetben pedig már nemcsak az orosz bankok, de az egész nemzetközi pénzvilág számára vonzó lehet a Moszkva által garantált 5000 rubelért egy gramm arany felvásárlási ár.

A világ valutarendszerét 1971-ben mozdították el az aranyalapról, amikor a vietnámi háború költségei miatt az Egyesült Államok megszüntette a dollár kötött árfolyamon történő aranyra váltását. Az aranyparitás csupán a svájci frank esetében maradt fenn, ám 1999-ben ennek is vége lett. Azóta a mostani az első kísérlet, amelyben egy ország megpróbálja visszahozni az aranyfedezet intézményét, még ha elemzők egyelőre nem is aranysztenderdről, inkább arany által megtámasztott valutarendszerről beszélnek. Ami azonban komoly kihívást jelenthet a szűk egy évszázad a meghatározó, dollárra alapozott pénzügyi világrendnek.