„Nem hat, hanem nyolc, akár tíz évben gondolkodom” – mondta a kormányfő, amikor arról a tényről kérdezték, hogy 1990 óta ő a leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnök. Ami neki egy újabb rovás a Szemlőhegy utcai villa családi dicsőségtábláján, az egy újabb szög az ország koporsójában.

Sírni vagy nevetni

A kormányfő és Veres János pénzügyminiszter nyilatkozataiból, a büdzsé számaiból úgy tűnhet, hogy minden a legnagyobb rendben. Jövőre teljesíthetjük az euró bevezetéséhez előírt egyik kritériumot (a költségvetés hiánya 3 százalék körüli szintre süllyed), megáll az államadósság növekedése (a GDP 66 százalékáról 65 százalékra csökkenhet), a célok elérését jelentős büdzsétartalékok képzése segíti. A hiány hosszú idő után újra ezermilliárd alá (976 milliárdra) süllyed.

A történelminek nevezett büdzsé értékét azonban a múltbeli tapasztalatok és a ráció is csökkenti. A kormány tervszámait nehéz komolyan venni, hiszen a 2006-os kampány előtt alultervezték azokat, hogy jó pontokat szerezzenek a szavazóknál, utána pedig felültervezték, hogy a piros pontokat (a négyéves mandátumuk birtokában) most már a nemzetközi pénzpiacoktól gyűjtsék be. A minap derült ki, hogy bár a kormány által beterjesztett 2007-es zárszámadásban 5,5 százalékos hiány szerepel, a Központi Statisztikai Hivatal 450 milliárd forinttal kisebb adatról számolt be.

Keller László, a pénzügyi tárca államtitkára is értetlenül állt ezelőtt, míg végül kiderült, hogy az Európai Unió változtatta meg a statisztika egyes elemeinek kiszámítási módját, és ez volt felelős az eltérésért. Ám ha a kormány szavahihetősége nem is heverne romokban, az évek óta várt közpénzügyi törvény hiányában akkor is könnyen elképzelhető, hogy jövőre elszalad a költségvetési hiány. Márpedig jövőre legalább egy választást rendeznek (2009 júniusában, az európai parlamentit), utána pedig legkésőbb háromnegyed év múlva még egyet (az országgyűlésit). Gyurcsány Ferenc sietett leszögezni, hogy szó sincs választási büdzséről, ám vannak, akik nem osztják ezt a véleményt. Raskó György agrárközgazdász, civilben az MDF szakpolitikai kabinetjének tagja arról írt, hogy tipikus választási költségvetést láthatunk: a nyugdíjasok például mintegy 250 milliárd forinttal kapnak többet jövőre. Ezenkívül jövő januártól három év alatt bevezetik a jubileumi nyugdíj-kiegészítést: aki betölti a 100., 95. vagy 90. születésnapját, egy alkalommal száz, kilencvenöt és kilencvenezer forinthoz jut. Raskó „sanda szavazatszerzési szándékot” gyanít a civil szféra költségvetési kiadási fejezetének több mint nyolcszázalékos emelése mögött is.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy amennyiben a parlament elfogadja az energetikai cégekre kivetendő különadót (az akár 30 milliárd bevételt hozó Robin Hood-adót), akkor a gázártámogatások nagysága is meredeken emelkedik. Kijelenthető hát, hogy a lakótelepeken élők és a nyugdíjasok járnak a legjobban, ha az Országgyűlés megszavazza a tervezetet.

Tapogatózás a sötétben

Ez a döntés politikai szempontból még racionálisnak is nevezhető. Ám a törvényjavaslattal ennél sokkal komolyabb bajok is adódnak. „Ilyen megalkuvó, a szükséges államháztartási és költségvetési reformokat (minden korábbi ígérettel szemben) szinte teljességgel negligáló büdzsétervezetet a legrosszabb álmomban sem vártam volna” – állítja Raskó. Szerinte mindez a hazai gazdaság további régiós lemaradását fogja eredményezni. A Fidesz és alelnöke, Varga Mihály hasonló véleményen van. A párt ugyan gondosan mellőzi egy konkrét, alternatív program ismertetését (Orbán Viktor szavaival, nem az ellenzék dolga, hogy programokat hajtasson végre egy kisebbségi kormánnyal), ám az nehezen vitatható, hogy a párt által régóta szorgalmazott és a szakértők, elemzők által is sürgetett adócsökkentés és a munkahelyteremtés elősegítése kimaradt a költségvetés tervezetéből. Abban alig 150 milliárd forint lesz a jövő évi adómérséklő keret, és az is (az oktatási és a honvédelmi tárca kivételével) a minisztériumok költségvetésének megkurtításából jön össze.

Márpedig a kormány által újra és újra elbagatellizált, egyre nagyobb gazdasági hullámokat verő nemzetközi pénzügyi válság hatásait majd csak a jövő évben fogjuk érezni. Az „óvatos” büdzséterv a külkereskedelem csökkenésével számol (az export és az import is tíz százalék alatt fog növekedni), ami reális feltételezés, de kérdés, hogy a 3 százalékos gazdasági növekedést és a beruházások 6 százalékos bővülését mire alapozza a kormány. A nyersanyagár-robbanás is az idei téltől érezteti igazán a hatását, és ugyan az olajár a múlt héten újra tartósan száz dollár alá süllyedt, de nincs semmilyen garancia arra, hogy ez így is marad. Mindez azt jelenti, hogy a háztartási fogyasztás közel kétszázalékos reménybeli bővüléséhez is nagy adag szerencse kell. A 4,3 százalékos infláció az egyedüli, ami alulteljesülhet. A miniszterelnök kérte Verest, hogy készítsen pesszimista forgatókönyveket is, ám egy világgazdasági válság hatásainak kivédése és egy krízisre való felkészülés a jelek szerint nem foglalkoztatja a kormányt.

A gazdasági bajokért sokat kárhoztatott magas állami újraelosztási és elvonási arányt mindössze egy-két százalékkal csökkentené jövőre a kabinet, miközben az adókból (az egyszerűsített vállalkozói adóból, a fogyasztáshoz kapcsolt adókból és a személyi jövedelemadóból) rendre 6-7 százalékos növekedést remél, ami könnyen kudarcba fúlhat.

Döcögő konvergencia

A költségvetés végszavazására december 15-én kerül sor, de az Országgyűlés már egy hónappal korábban, az adótörvények vitájakor kimondhatja halálos ítéletét a kisebbségi kormányra. Erre természetesen továbbra is kicsi az esély, a mérleg nyelve szerepét betöltő SZDSZ kiadási plafonra és nagyobb adócsökkentésre vonatkozó harcias elképzelései alkalomadtán kisebb súllyal esnek majd latba, mint az előrehozott választások árnya.

A liberálisokon túl még két ász van a kormány kártyái között: az egyik a további privatizáció (az Új Tulajdonosi Program keretében több állami nagyvállalatba vásárolhatja be magát a lakosság), a másik pedig a brüsszeli támogatások: ahogy idén, úgy jövőre is több száz milliárdos pluszban lesz az EU-val szembeni mérlegünk. Márpedig, ha ezeket a pénzeket kivonjuk az idei és a tavalyi büdzsétervből, akkor a hiány megugrana, a gazdasági növekedés pedig még alacsonyabb szintre esne vissza. Hitelből és a német, francia és holland adófizetők pénzéből nem szégyen ugyan a fejlődés, de az ország valószínűleg ennél többre is képes lenne. Ugyanígy, a költségvetési hiány csökkentése önmagában nem érdem (az még így is a legmagasabbak között lesz Európában, ráadásul hiába apad a büdzsé deficitje, ha a háztartásoké, a vállalkozásoké és az önkormányzatoké jelentős mértékben nő).

A „biztonság és a gyarapodás” költségvetése (Veres János szavai) valójában nem más, mint egy minden szempontból kisebbségi kormány utolsó esélye a túlélésre. Az újabb elszalasztott esély tehát újabb elvesztegetett évet hozhat Magyarországnak, és ezt sem az újonnan indított „eredménykampány”, sem a reálbérek 2-3 százalékos növekedése nem tudja majd feledtetni a lakossággal. A nemzetközi gazdaság krízise és a belső politikai erjedés azzal járhat, hogy a 2009-es költségvetés (ha egyáltalán elfogadják) már jövő év elején megbukik.

Monostori Tibor