Ki az uniós szankciók valódi nyertese?
Egy új, átfogó elemzés szerint az Egyesült Államok profitál az Európai Unió szankciós politikájából, miközben a kontinens ipara egyre jobban szenved, az energiaellátás bizonytalanabbá válik, és az unión belül nő a politikai megosztottság.
Thomas Fazinak az UnHerd portálon megjelent elemzése emlékeztet, hogy az Európai Unió – különösen a brüsszeli vezetés – a 2022-es orosz-ukrán háború kirobbanása óta egyre keményebb szankciós politikát folytat Oroszországgal szemben, amelynek egyik fő célkitűzése az orosz energiától való teljes függetlenedés 2027-ig. A szerző szerint ez a stratégia nem pusztán geopolitikai, hanem ideológiai töltetű is: Brüsszel az orosz energia kivezetésében nemcsak biztonságpolitikai, hanem klímapolitikai eszközt is lát.
A háborút megelőzően Oroszország biztosította az EU gázimportjának közel felét (45 százalék), ami 2024-re 19 százalékra csökkent, és a trend folytatódni látszik. Ezzel párhuzamosan a cseppfolyósított földgáz (LNG) szerepe radikálisan megnőtt: az elemzés szerint a gázimporton belüli aránya 20 százalékról 50 százalékra emelkedett, ennek pedig csaknem fele az Egyesült Államokból érkezik.
Az amerikai LNG-dominancia mögött meghúzódó gazdasági realitások
A szerző kiemeli: az LNG-re való fokozott átállás nem csupán technikai vagy infrastrukturális kihívás, hanem komoly gazdasági teher is. A vezetékes orosz gázhoz képest az amerikai LNG jóval drágább, ráadásul a szabadpiaci ármozgásoknak – különösen az ázsiai és dél-amerikai keresletnek – is sokkal inkább kitett. Míg az orosz gázárak hosszú távú szerződésekhez kötöttek voltak, addig az LNG-árakat elsősorban a nemzetközi piaci mozgások határozzák meg.
Thomas Fazi úgy fogalmaz, hogy Európa energetikai szuverenitása látszólag nőtt, valójában azonban csak áthelyeződött:
az orosz befolyás helyébe az amerikai energetikai érdekek léptek, amelyek nem kevesebb függőséget, hanem inkább más típusú kiszolgáltatottságot jelentenek.
Az elemzés szerint az Egyesült Államok jelenleg „gigantikus hasznot húz” az európai energiaválságból.
Paradoxon: az orosz LNG-import nő, a szankciós retorika fokozódik
Az elemzés rámutat: miközben Brüsszel a hangzatos nyilatkozatok szintjén teljes energiabojkottot ígér,
a valóságban az orosz LNG-import tovább növekszik.
2025 első négy hónapjában 12 százalékkal több orosz cseppfolyósított földgázt vásárolt az unió, mint az előző év hasonló időszakában. A fő importőrök Spanyolország, Belgium és Franciaország voltak – ezzel ellentmondásba kerülve az Európai Bizottság hivatalos kommunikációjával.
A jelenség egyik oka, hogy számos tagállam még mindig érvényes „take-or-pay” szerződésekkel rendelkezik orosz vállalatokkal. E megállapodások értelmében akkor is fizetniük kell a leszerződött mennyiségű gázért, ha azt végül nem veszik át. További tényezőként jelenik meg, hogy több kelet-közép-európai ország – különösen Magyarország és Szlovákia – gazdasági racionalitásból sem hajlandó teljesen kiváltani az olcsóbb orosz energiahordozókat a jóval költségesebb alternatívákkal.
Brüsszeli nyomásgyakorlás és kelet-európai ellenállás
Az elemzés szerint az Európai Bizottság új nyomásgyakorlási kísérletet indított azon országok ellen, amelyek vonakodnak teljesíteni a szankciós célokat. Magyarország és Szlovákia célkeresztbe került, mivel mindkét állam továbbra is az orosz olajimportból fedezi szükségleteinek 80 százalékát. Noha korábban mentességet kaptak a tengeri szállítási tilalom alól, most Brüsszel arra kötelezné őket, hogy 2027-ig nyújtsanak be tervet a teljes orosz olajkivonásra – emlékeztet a cikk.
A szerző szerint ez a helyzet csak tovább mélyíti az EU-n belüli törésvonalakat: míg Nyugat-Európa inkább politikai-ideológiai megközelítést alkalmaz,
Kelet-Európa számára a gazdasági realitások és az energiaárak jelentik az elsődleges szempontot.
Egy új energetikai világrend árnyékában
Az elemzés szerint az EU hosszú távú energetikai jövője egyelőre rendkívül bizonytalan. Az atomenergia területén is jelentős kihívásokkal néz szembe a kontinens: a francia atomerőművekhez használt dúsított urán mintegy 20 százaléka jelenleg is orosz forrásból származik, és az alternatív beszállítók felkutatása idő- és költségigényes. Az Euratom nemrégiben tárgyalásokat kezdett Kazahsztánnal és más közép-ázsiai országokkal, ám ezek az egyeztetések még nem jártak eredménnyel.
Eközben az Egyesült Államok globális LNG-exportőrré lépett elő: 2024-ben az amerikai LNG-szállítások volumene meghaladta a katari és ausztrál exportot is. Washington – a cikk szerint – nemcsak gazdasági, hanem stratégiai szempontból is kulcsszereplővé vált az európai energiapolitikában, miközben
az öreg kontinens egyre drágábban és egyre kiszámíthatatlanabb feltételek mellett jut energiához.
Európa fizet, Amerika profitál
A szerző arra a következtetésre jut, hogy az unió Oroszországgal szembeni energiapolitikája jelenlegi formájában nem csupán hatékonyságában kérdőjelezhető meg, hanem
gazdasági és geopolitikai szempontból is önsorsrontónak tekinthető.
Miközben az európai lakosság és ipar magasabb energiaárakat fizet, és a kontinens energiaellátó rendszere egyre nagyobb nyomás alá kerül, addig az Egyesült Államok stratégiai és pénzügyi előnyöket halmoz fel. A szerző szerint ideje lenne Brüsszelnek felismernie, hogy a moralizáló szankciós politika helyett pragmatikus, hosszú távon is fenntartható energiapolitikára lenne szükség – amely Európa érdekeit szolgálja, nem más hatalmakét.
(forrás)
