Egyre kevesebb pénz jut felújításra

Hasonlóan a tavalyi évhez, idén is csupán a korábban megszokott összeg felét juttatja az állam az egyházi épületek karbantartására. Ötezer templomra mindössze 300 millió forintot. Kormányzati illetékesek szerint az egyháznak egyre nagyobb részt kellene vállalnia saját épületei felújításában.

Csakhogy közben az adómódosítások keretében az egyházközösségek bevételeiből is elvontak – az egy százalék esetében közel egyharmadnyi részt. A Mátyás-templom felújítása máris lassulni látszik, az augusztusi szélviharban megsérült Belvárosi Főplébánia-templom továbbra is omladozik, Tornyiszentmiklóson ökölnyi rés húzódik a szentély falán, Baranyában pedig nyáron összedőlt egy templom. Könnyen lehet, hogy bizonyos kisfalvakban előbb-utóbb be kell zárni a rossz állapotú épületeket. Tizenkét év után sem sikerült befejezni a fővárosi Rózsák téri Szent Erzsébet-templom felújítását. Tíz év után az állványzatot már legalább lebontották az épület körül, belül azonban még mindig a falak előtt éktelenkednek a faszerkezetek. A kilátások az idei évre sem kedvezőek, könnyen lehet, hogy megesik a szégyen, hogy a Szent Erzsébet évének nyilvánított 2007-ben sem sikerül befejezni a templom felújítását. Összehasonlításul: a templom építéséhez ennél lényegesen rövidebb idő, mindössze hat év elegendő volt, pedig pedig az nem a gépesített XXI. században történt, hanem 1896-1901 között.

Épületenként 30 ezer forint – Az állam reméli, hogy a katolikus egyház is hozzájárul a templom felújításához – mondta a Mátyás-templomról nem sokkal beiktatása után Hiller István oktatási és kulturális miniszter. Ahol folyamatosan a felújítás megrekedéséről szólnak a hírek. Emlékezetes, 2003 végén Medgyessy Péter a helyszínen tett ígéretet arra, hogy „a költségvetés 2004-től évi 1,7 milliárd forintot fordít a templom felújítására”. Ám a pénz azóta sem érkezett meg, a látogatókat továbbra is vaskerítés védi a járdára potyogó tetőcserepektől, a hiányos tetőszerkezeten befolyó esővíz pedig egyre súlyosabban mállasztja a Székely Bertalan és Lotz Károly által festett freskókat. Becslések szerint a Mátyás-templom felújítására ötmilliárd forintra lenne szükség. Ez mintegy tizenhétszer annyi, mint amenynyit a magyar költségvetés a 2007-es évben a több mint tízezer egyházi épület felújítására előirányoz. – Csak a katolikus egyháznak 8600 épülete van, a költségvetésben pedig 300 millió forint szerepel az egyházi műemlékek karbantartására – mondja Német László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. – Ez éppen fele annak az összegnek, ami 2004-2005-ig ugyanerre a célra rendelkezésre állt. Emlékezetes: a rendszerváltozás után bámulatos módon szépültek meg korábban teljesen elhanyagolt egyházi épületek. A nagy megújulás legszebb példája a Szent István-bazilika volt, ahol 2003-ban fejezték be az építkezéseket. A felújítások döntő részét azonban nem az egyház, hanem az állam vagy önkormányzatok fedezték, esetleg a hívők támogatásával. Míg ugyanis az egyház 1990-ben viszszakapta a templomokhoz tartozó épületek nagy részét, a működtetés anyagi hátterét biztosító gazdasági vállalkozások – földbirtokok, bányák, erdők – visszaadása szóba sem került. Így a püspökségek egyszerre lettek gazdagok és szegények: az épületekben felbecsülhetetlen értékek fölött rendelkezhetnek, miközben a napi feladataikat nem tudnák külső támogatások nélkül ellátni. – Az épületek fenntartása, a papok fizetése, a különböző pasztorizációs feladatok ellátása mellett az egyháznak biztosítania kell a kezelésében levő oktatási, kulturális és egészségügyi intézmények működtetését – sorolja Német László. – Az elemista diákok közül például 60 ezren járnak az egyház által működtetett iskolába. Az állami támogatás mellett 1995-től sokat segítettek a jövedelemadóból átutalt, úgynevezett 1 százalékos támogatások. Csakhogy legújabban e juttatásnál „a reál-alapról áttértek a progresszív alapra” – vagyis az adózók által átutalt pénzt csökkentik különböző adókkal, így a gyakorlatban az átutalt 1 százalékból csupán 0,7 százalék érkezik meg. Ráadásul az 1 százalékot is egyre kevesebben utalhatják át: a magyar dolgozók negyede azért esik ki, mert 2002-ben jövedelemadó-mentességet kapott, de nem fizethetnek 1 százalékot az eva-, legújabban pedig az ekho-adózást választók sem. A hívők támogatása pedig már most érezhetően szűkül a gazdasági élet bizonytalanságai miatt.

Életveszély határán Azért pozitív példák is vannak. Újszegeden például októberben szentelték fel az új templomot és közösségi házat, amely 40 százalékban a helyiek támogatásából épült. – Mindössze kilenc hónap kellett az építkezés befejezéséhez, s 61 millió forint perselypénzből és téglajegyekből gyűlt össze – mondja büszkén Kiss Imre püspöki helynök, az épület plébánosa. – Azóta is minden hét végén zsúfolásig megtelik a templom. Persze a hívők pénze kevés lett volna, ha a szeged-csanádi egyházmegye nem áll 93 millió forinttal a beruházás mellé. Ezt elsősorban annak köszönhették, hogy Gyulay Endre megyés püspök különösen fontosnak tartja a városi templomépítést. Ugyanakkor – ismeri el Kiss Imre – az egyházmegye egyéb területein messze nem optimális a helyzet: különösen a plébániaépületek és a paplakok vannak rossz állapotban. A Széchenyi Terv keretében több egyházi épületet újjá tudtak varázsolni, azóta azonban az egyházmegyének nem nagyon telik ilyesmire. A püspökség tájékoztatása szerint a templomoknak mintegy harmada, 40 épület szorul komoly felújításra. A szeged-csanádi egyházmegyében nincs életveszélyes templom, a Pécsi Egyházmegyében azonban ezzel az indokkal nemrég bezáratták a kiskassai templomot. Az eset szomorú előzménye, hogy 2006 májusában váratlanul összedőlt a belvárdgyulai templom. Szerencsére éjszaka, így senki nem sérült meg. – A kilencvenes évek második felében cseréltük ki a tetőn a faszerkezetet és a cserepeket, semmi jelét nem tapasztaltuk, hogy rossz állapotban lenne az épület – mondja Kóbor Miklós, az egyházmegye főépítésze. – A törmelékből azonban megállapíthattuk, hogy 150 éve is tudtak trehány munkát végezni: számtalan féltéglát, törött téglát építettek be. Az eset azért lehet aggasztó, mert a főépítész úgy fogalmaz: vannak sokkal rosszabb állapotban levő templomok is az egyházmegyében. Valójában a templomok kétharmada felújításra szorulna, erről azonban nem is álmodhatnak, mert az egyházmegye tizedét sem kapja meg a felújításokhoz szükséges összegnek. Ennek egyik példája, hogy közel tíz esztendeje nem sikerül befejezni a pécsi bazilika felújítását sem. Ugyanakkor öröm az ürömben, hogy a belvárdgyulai eset megmozgatta a társadalmat, s az ország minden tájáról érkeztek adományok a templom újjáépítésére. Bár eredetileg kilátástalannak tűnt, hogy az egyházmegye állni tudja a százmilliós költséget, az adakozásnak köszönhetően a főépítész már a héten beadhatja az új épület terveit. – Még nem életveszélyes, de már közel járunk hozzá – így minősítette templomát Páli Zoltán, Tornyiszentmiklós plébánosa. A 7-es út mellett álló épület egy dombra épült, amit szabályosan szétrázott a nagy kamionforgalom. 2006 közepén megcsúszott a partfal, aminek következtében az épület déli oldalán mintegy öt méter hosszú, ökölnyi széles repedés keletkezett. A repedés azóta tovább nőtt, néhány hónappal később a szentélyzáródásnál is leszakadt egy darab a mennyezetről, ami több más rést is megnyitott. Az esemény itt is éjszaka történt, tehát senki nem sérült meg, ám a károk terjedését azóta sem sikerült meggátolni. – A falak alapvetően azért gyengék, mert nagyon vizesek. Próbáltunk az önkormányzattal közösen pályázatot beadni a partfal megerősítésére, de nem sok jóval biztattak. Ha ez nem lesz sikeres, uniós pályázattal próbálkozunk. A plébános számításai szerint csak a partfal megerősítésére 41 millió forint kellene, és további 180 millió a templom felújítására. Emlékeztetőül: az összes magyarországi templom karbantartására 300 millió forintot szán 2007-ben a magyar állam. Ennek az összegnek az ötszörösére lenne szükség a Belvárosi Főplébánia-templom felújításához. A templom az augusztus 20-i vihar alkalmával került az érdeklődés középpontjába, amikor a szél egyszerűen lemosta a tetőről a cserepeket. Kulturális jelentősége miatt – alapzatát tekintve az ország legrégebbi templomáról van szó – a templom egyébként nem az egyház, hanem a főváros tulajdonában van. – A templombelsőt különböző pályázatokkal sikerült az egyháznak felújítani, sőt vallástörténetileg kiemelkedő ereklyékkel bővíteni. A külső falak azonban olyan állapotban vannak, hogy az már a belső felújítás eredményeit is veszélyezteti – vezet körbe az épületben Osztie Zoltán plébános. – A tartópillérek mállanak, a mennyezet beázik, a vakolat potyog. A plébános rémálma, hogy az orgona fölött kezdődő folt komoly beázássá válik, s károsítja a hangszert, amely önmagában húszmillió forintot ér. Az emlékezetes vihar után ugyanis a főváros felújító tevékenysége abban merült ki, hogy alpinisták leverték a falakról a meglazult vakolatot – a harangtornyok azóta kopaszon néznek az Erzsébet hídra -, s pótolták a tető cserepeit, amely viszont azóta már újra potyog, mert a gerendázat is korhadt, amihez rögzítették. A helyzet normalizálását még csak nem is ígérik a fővárosban, helyette azt szeretnék, hogy az egyház vegye saját tulajdonába a templomot.

Kulturális örökség – Be kellene látni, hogy a templomok nemcsak az istentiszteletek helyszíneként fontosak az egyházak számára, hanem sok esetben a nemzet kulturális örökségének a részei is – fogalmaz Német László, a Katolikus Püspöki Konferencia titkára. – Az államnak ennek megfelelőn kellene részt vállalni az állagmegőrzés költségeiből. Bár az egyházi tisztviselő azt is megjegyzi: nemcsak az állam, de a hazai vállalkozások sem tekintik a templomokat a kulturális örökség részének. Legalábbis erre utal, hogy míg a múzeumok támogatására komoly pénzeket fordítanak különböző bankok és biztosítótársaságok, az egyházi építkezések támogatóiként a legritkábban jelentkeznek cégek. S a kör azzal zárul be, hogy az Európai Unió sem hajlandó támogatni a templomok felújítását. Brüsszelben azzal érvelnek, hogy csak a nemzeti kormányok tudják felmérni, a számtalan templom közül melyek méltók valóban a támogatásra. Német László attól tart: ha a jelenlegi irányba mennek tovább a folyamatok, számos kistelepülésen elkerülhetetlen lesz a templom bezárása. A püspökségeknek a legkisebb falvak templomainak fenntartása jelenti a legnagyobb terhet, ezek hosszú távú fenntartására jelenleg semmilyen átfogó terv nincs. A folyamat Ausztriában már lezajlott: miután a kistelepülésekről elvándorolnak a fiatalok, előbb az iskola, aztán a hivatalok, majd a posta zár be, és végül a papot is máshová rendelik. Itt azonban már nem a templomok felújítása a fő probléma. Inkább az: mennyire fontos a társadalomnak a kisfalvak népességének megtartása? szasa