– Heti százas nagyságrendben utasították vissza október-november folyamán a bankok a vállalati hitelkérelmeket – jelentette be egy múlt heti konferencián Futó Péter, a Magyar Gyáriparosok Szövetségének elnöke. Különösen a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kölcsönökkel lettek óvatosabbak a pénzintézetek, még azok a cégek is nehezen jutnak pénzhez, amelyek az elmúlt években hibátlanul teljesítették törlesztési kötelezettségeiket. A bankok bizalmatlanságát az sem enyhíti, hogy mintegy két hete az állam 80 százalékos garanciát vállalt a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelekre.

Száz évet vissza

Visszaállni látszik a letűnt évtizedek „mindent készpénzben fizető” gyakorlata. Nem is kell olyan öregnek lenni, hogy emlékezhessünk: a kilencvenes években csak azok a kis- és középvállalkozók tudtak érvényesülni Magyarországon, akik mindent meg tudtak készpénzben is finanszírozni. Csak néhány éve, hogy ezt a kört is elérték a modern finanszírozási formák, amikor a pénzintézetek belátták: a hirtelen termelési megugrásokat, a beruházásokat a cégeknek nem feltétlenül saját tőkéből kell megfinanszírozni, a hitelből történő fejlesztés, készletbővítés mindkét fél számára gyümölcsöző lehet.

A kisvállalkozói hitelek tulajdonképpen az ezredforduló környékén indultak dinamikus növekedésnek. Míg 1999-ben a szektor mindössze 460 milliárd forint hitelállománnyal rendelkezett, 2007 végére ugyanez elérte a 4300 milliárd forintot.

A Nemzeti Bank adatai szerint a teljes vállalati hitelállomány lényegében folyamatosan évi 15 százalék körüli mértékben nőtt a jelenlegi évtizedben. Mindez természetesen összefügg a hitelezés általános felfutásával. Míg a kilencvenes években „ráültek pénzükre” a bankok (pontosabban államkötvényeket vásároltak az összegyűjtött betétekből), az elmúlt időszakban elkezdtek valódi funkciójuknak megfelelően viselkedni. A megtakarítóktól beszedett pénzt megfelelő kamatszint mellett a hitelpiacon helyezték el. Mi több: a hitelbírálati eljárások általános felpuhulása a kisvállalkozások számára is ösztönzőnek bizonyult. Míg néhány éve a kis- és középvállalkozások csak ingatlanfedezettel, esetleg tulajdonosi kezességvállalás mellett juthattak pénzhez, tavaly-tavalyelőtt egyre több pénzintézetnél jelentek meg a fedezet nélküli folyószámlahitelek, a tetszés szerint lehívható hitelkeret-szerződések. A hitelezés bővülése csupán az idei első félévben apadt el: a tavaly év végi 6647 milliárd forintról mindössze 6699 milliárdra (csupán 0,7 százalékkal) nőtt a teljes vállalati hitelállomány. Igaz, ez részben a forint mintegy 11 százalékos erősödésének is eredménye, ami – lévén a hitelállomány mintegy fele devizahitel – 5,5 százalékkal mérsékelte a vállalatok forintban számolt tartozásait. A szokásoshoz képest további 10 százalékos gyengülés azonban azt mutatja: a pénzintézetek már sejthettek valamit a közelgő válságból.

A konferencián kiderült: azóta csak súlyosbodott a helyzet. Futó Péter szerint a kis- és középvállalkozások többsége még szokásos forgóeszközhitelét (a termelés egyenetlenségeit áthidaló hitelét) sem kapja meg a bankoktól. Sinkó Ottó, a Videoton vezérigazgatója hozzátette: a cégnek még eddig automatikus folyószámlahitelei megújítása is nehézséget okoz. Felcsúti Péter, a Bankszövetség elnöke erre úgy reagált: a bankrendszert pillanatnyilag nem a profitszempontok, hanem a túlélés vezérli. Ahogy a gyáriparosok elnöke fogalmazott: száz évet visszamentünk az időben.

Kiszorító hatás

Nemcsak a bankok bekeményedő bírálási gyakorlata, de a kölcsönök árazása is ellehetetleníti a kisvállalkozói hitelfelvételeket. Azzal, hogy öt hete a Nemzeti Bank 8,5-ről 11,5 százalékra emelte az alapkamatot, a vállalkozói hitelek ára is emelkedőre került. A cégektől ma 12-13,5 százalékos kamatot kérnek a bankok – ez már most legalább 1 százalékponttal több, mint nyáron volt, de vélhetően még legalább ennyit drágul a következő egykét hónapban. A vállalkozások profitja pedig ritkán teszi lehetővé 10 százaléknál magasabb kamat kigazdálkodását.

Ahogy a Figyelő szaklap fogalmaz: „amelyik cég 15 százalékon is hajlandó eladósodni, azt nem szabad finanszírozni”. A megugró kamatszintről a szakembereknek egy kilencvenes években emlegetett kifejezés, a „kiszorító hatás” jut eszébe. Ezt akkor emlegették, amikor a magas infláció miatt 20-28 százalékon állt az alapkamat. Mivel ezt a szintet nagyjából követte az államkötvények hozama is, a vállalkozások számára viszont elképzelhetetlen volt ilyen magas nyereségrátát elérni, a bankok inkább állampapírt vettek a náluk elhelyezett betétekért, az állampapírpiac gyakorlatilag kiszorította a cégeket a hitelpiacról. Jellemző, hogy az idei mintegy 7000 milliárd forinttal szemben 1995-ben mindössze 970 milliárd forintra rúgott a teljes vállalati hitelállomány – s ebből csupán 70 milliárdot kaptak a kis- és középvállalkozások.

A vállalkozói szektornak nyújtott hitelek gyarapodása – általában a hitelezés felfutása – a jegybanki kamatcsökkentéssel is szoros összefüggést mutat. A cégvilág hitelállományának 2001–2002-es robbanásával egy időben csökkent 10, majd 9 százalékra az alapkamat, sőt 2003-ban még tovább, 6,5 százalékra. Utóbbinak meg is lett az eredménye: a rendszerváltozás óta ez volt az egyetlen év, amikor 20 százalékkal (3300 milliárdról 4000 milliárdra) nőtt a vállalkozások hitelállománya.

Aztán 2004 elején – a forint elleni támadás miatt – megint 12 százalék körülire emelkedett az alapkamat, amit azonnal követett a hitelállomány növekedésének lassulása.

Természetesen a jegybanki alapkamat nem azonos a cégeknek nyújtott hitelek kamatával – a kettő között azonban szoros összefüggés figyelhető meg. Tulajdonképpen az alapkamat a banki hitelkamat legalsó mértékét határozza meg. Az alapkamat ugyanis az a szint, ahány százalékot a jegybank hajlandó fizetni a bankok náluk elhelyezett betétjeiért. Mivel ez a pénzintézetek számára egy kockázatmentes hozamot jelent, értelemszerűen a (kockázatosabb) piaci hitelek kamatát ennél magasabbra kell emelni. Az elmúlt hat év tapasztalatai szerint a vállalkozásoknak nyújtott hitelek kamata általában 2 százalékponttal haladta meg a jegybanki alapkamatot.

Ennyiben a vállalkozói szféra szerencsésebb a lakosságnál – ott ugyanis a hitelek (kockázattól függően) 5-10 százalékponttal is drágábbak az alapkamatnál.

Sokszorozódhat a visszaesés

Most viszont úgy tűnik, a vállalkozói szektor számára ez a szerencsés állapot is véget ér. A Lehman Brothers csődje óta befagyott a bankközi piac, a pénzintézetek egymásban sem bíznak, s csak igen drágán hajlandók kölcsönt nyújtani. A Magyar Lízingszövetség szerint még az is elképzelhető, hogy a jövőben nagy számban kötik majd ingatlanfedezethez a hitelnyújtást a pénzintézetek.

A Bankszövetség szerint rendkívüli időszak van, és ennek elmúltával a hitelezés majd visszaáll a megelőző időszak vágányára. Másképp vélekedik erről a Nemzeti Bank hitelezési hajlandóság-vizsgálata. Eszerint a bankok a jövőben óvatosabban, kockázattudatosabban kezelik majd a hitelügyleteket. Ami szigorúbb feltételeket, szigorúbb fedezeteket, magasabb minőségi elvárásokat jelent. S finanszírozási többletköltségeiket teljes egészében ügyfeleikre hárítják majd a pénzintézetek. Bizonyos ágazatok pedig – leginkább az építőipar – a hitellehetőségek lényeges szűkülésére számíthatnak.

A vállalkozásokon azonban már az is sokat segíthetne, ha jelentősen csökkenne a jegybanki alapkamat. Biztató, hogy a múlt héten a 11,5 százalékos szintet 11 százalékra mérsékelték a döntéshozók – ez azonban még mindig jóval magasabb a kisvállalkozások által kigazdálkodható szintnél. Összehasonlításul: ma Magyarországon a mezőgazdaságban 2-4, a kereskedelemben 8-10, az építőiparban 15-30 százalék körül van az átlagos profitráta. A jegybanktanács ugyanakkor leszögezte: az alapkamat további mérséklésére egyelőre nincs mód. Az alternatívát jelentő devizahitelekhez pedig egyre nehezebb hozzájutni.

A hitelpiac befagyásának súlyos következményei lehetnek a jövő évi GDP-re nézve. Ahogy Gerendy Zoltán adótanácsadó fogalmazott: a bankok adják az oxigént, a vérkeringést a gazdaságba, ha kivonulnak, az minden területen gondot okoz. Amennyiben a cégeknek nem sikerül megújítani szokásos forgóeszközhiteleiket, legrosszabb esetben akár 7 százalékkal is visszaeshet a magyar nemzeti termék.

A Videoton vezérigazgatója úgy látja: a magyar vállalkozások az elmúlt két évben minden tartalékukat felélték, ezért jött hazánk számára különösen rosszkor a világgazdasági válság. Ilyenkor jutnának központi szerephez a pénzintézetek.

Bajnai Gordon két hete személyes találkozót kezdeményezett a nagybankok vezetőivel, arra kérve őket, hogy ne adják fel a mikro-, kis- és középvállalkozások hitelezését. Hisz az alkalmazottak 72 százalékát ezek a szektorok foglalkoztatják. Felcsúti Péter a Bankszövetségtől azonban erre azt mondja: nem a profitorientált bankoktól, hanem a költségvetéstől kell elvárni, hogy válság időszakában anticiklikus gazdaságpolitikát folytasson.

Kárász Andor