Kudarcos szankciópolitika

„Nem a háború kirobbanása, hanem a szankciók lebegtetése hozta el a legnagyobb áremelkedést” – jelentette ki Dömötör Csaba parlamenti államtitkár, miniszterhelyettes közösségi oldalára feltöltött videójában. A politikus kifejtette, a gáz ára a holland tőzsdén az orosz–ukrán háború előtt 70-80 euró körül mozgott megawattóránként, majd a háború kitörése utáni napokban-hetekben erősen megemelkedett. A március eleji újabb robbanásszerű emelkedést követően száz euró körül stabilizálódott. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság március elején jelentett be embargót az orosz kőolajra, de ahogy Dömötör Csaba rámutatott, az EU-ban az első szankciós csomagok bevezetésekor még fel sem merült, hogy azokat az energiahordozókra is kiterjesztenék, sőt, az európai vezetők ekkor még kifejezetten amellett voltak, hogy az energiahordozókat ne érintsék a büntetőintézkedések.

Politikai huzavona

Röpke két hónap alatt azonban nagyot változott az unió álláspontja. Már önmagában a nyilatkozatok is bizonytalanságot eredményeztek a nyersanyagok piacán, és árfelhajtó hatásuk volt. Olaf Scholz német kancellár március elején még azt mondta, az Európai Unió nem nélkülözheti az Oroszországból származó energiahordozókat. Ursula von der Leyen az uniós tagállamok vezetőinek március 11-i csúcstalálkozója után arról beszélt, hogy a közösség csak 2027-re tervezi az orosz gáztól, olajtól és széntől való függés megszüntetését.

Március vége felé a balti államok, Lengyelország és Hollandia ugyanakkor már azt szorgalmazta, hogy az EU-nak csatlakoznia kell az USA és az Egyesült Királyság által bevezetett olajembargóhoz. A bejelentés hatására március 21. és 23. között 21,5 százalékkal nőtt a gáz ára. A Reuters hírügynökség a hír kapcsán ekkor még arról számolt be, hogy „Németország óva int az energiaárak emelkedése miatti elhamarkodott döntésektől”. Sőt, az Európai Tanács március 24–25-i ülésén az uniós vezetők még a függőség lehető leggyorsabb, de fokozatos megszüntetése mellett döntöttek. Mark Rutte holland kormányfő ekkor még elismerte, hogy az orosz energiaimport betiltása rövid távon nem kivitelezhető, mert előbb a beszerzési források szélesítésére lenne szükség. Hozzátette, akár hónapokba telhet, mire Németország és egyes kelet-európai államok más olajszállítókkal köthetnek szerződést, a földgáz esetében pedig ez még hosszabb folyamat. Április elején Emmanuel Macron francia elnök mégis az energiaembargó mellett foglalt állást, majd az Európai Bizottság közölte, hogy dolgozik az orosz olajimport betiltásán. Május 8-án Von der Leyen ismertette a hatodik szankciós csomag tervét, amely szerint az EU hat hónapon belül fokozatosan megszüntetné az oroszországi kőolaj-behozatalt, majd a hónap végén a gáz elleni szankciókat is kilátásba helyezték. Soros György szigorú szankciók bevezetésére biztatta levelében Mario Draghi olasz miniszterelnököt. „Az Európai Unió erősebb az orosz gáznál” – írta a spekuláns. Június elején az Európai Unió Tanácsa végül megszavazta a hatodik, a kőolaj behozatalát betiltó szankciós csomagot. Ursula von der Leyen azt nyilatkozta, hogy az olajembargó nagy előrelépés, „most azonban a gázt kell célba venni”.

Miközben az unión belül folyt a politikai huzavona, a földgáz ára az egyre szigorodó szankciós politikáról szóló hírek hatására megugrott, hiszen az európai energiabiztonság megőrzése egyre bizonytalanabbá vált. A rezsiköltségek ekkora több uniós tagállamban már a megfizethetőség határát súrolták. Amikor Oroszország június közepétől mintegy hatvan százalékkal csökkentette az Északi Áramlaton szállított földgáz mennyiségét, még magasabbra emelkedtek a gázárak, a márciusi érték a duplájára, 200 euróra megawattóránként, majd július végére már a 220 eurót is elérték, jól bizonyítva a szankciós politika árfelhajtó hatását.

Önsorsontás

Bíró András, a XXI. Század Intézet kutatója Önsorsrontó az európai szankciópolitika című elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a kontraproduktív büntetőintézkedések magas energiaárakat, egyre emelkedő inflációt és megélhetési költségeket hoztak Európában. Szerinte a szankciók kudarcát az is bizonyítja, hogy az unió egyre több esetben kénytelen enyhíteni rajuk annak érdekében, hogy Európára nézve katasztrofális kimenetelű eseményeket elhárítson.

„Az uniós elit hónapokon át lebegtette a gázembargó tervét, míg most a saját maguk által megszavazott szankciók kiskapukon való kikerülésére kényszerülnek annak érdekében, hogy a gázellátás biztosítva legyen Oroszországból” – írja az elemző. Hozzáteszi, szintén nem a szankciópolitika sikeréről árulkodik, hogy Robert Habeck német gazdasági miniszter már hónapok óta arra figyelmeztet: amennyiben Németország nem lesz képes feltölteni a gáztárolókat, ami már egyre valóságosabb forgatókönyvnek tűnik, akkor a gáztól függő iparágakat le kell állítani az országban, ami magával ránthatja a vegyipart, a papír- és műtrágyagyártást, a fémfeldolgozást és a hűtőipart is.

„Miután a német kormány saját magát kormányozta ebbe a példátlan energiaválságba, kénytelen volt ráébredni arra, hogy nem tudja függetleníteni magát attól a geopolitikai alapvetéstől, hogy továbbra is szüksége van az orosz gázra. Itt mutatkozik meg leginkább, hogy az orosz­ellenes szankciók súlyosan Németország saját érdekei ellen hatottak” – hívja fel a figyelmet a kutató.

Az energia az EU-ban májusban átlagosan közel 40 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban. Németországban utoljára 1981-ben volt ilyen magas az infláció. A német statisztikai hivatal közlése szerint egy év alatt 98,6 százalékkal nőtt a fűtőolaj, 38,5 százalékkal az üzemanyag és 47,5 százalékkal a gáz ára. Az IMF szerint az orosz energiahordozókra kivetett embargónak és Oroszországnak a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszerről való leválása mintegy 3 százalékkal fogná vissza 2023-ban az európai gazdaságot. Előrejelzésük szerint Németország és Olaszország veszíti a legtöbbet a 2022-es GDP-növekedésből, 1,7 illetve 1,5 százalékot.

Ugyanakkor Oroszország sokkal jobban képes ellenállni a gazdasági szankcióknak, mint ahogy azt várták az uniós döntéshozók. Moszkva legnagyobb bevétele a kőolajeladásokból származik, amit a világpiaci árak 60 százalékos emelkedése mellett az új piacoknak is köszönhetnek. A CNBC szerint a Kína és Oroszország közötti kereskedelem az év első öt hónapjában közel 29 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához képest. A Reuters beszámolója szerint például májusban rekordra emelkedett Kína orosz olajimportja, most már megelőzve a szaúdi behozatalt, vagyis immár Oroszország adja el a legtöbb olajat Kínának. Míg márciusban 274 ezer hordó olajat importált India Oroszországból, addig áprilisban ez 627 ezer hordóra emelkedett, tehát már jelentős részét teszi ki India napi 4,76 millió hordós olajimportjának, és az arány további növekedése várható az elkövetkező időszakban. A helsinki székhelyű Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) kutatóintézet jelentése szerint Moszkva 93 milliárd eurós bevételre tett szert az ukrajnai háború kitörése óta azzal, hogy fosszilis tüzelőanyagait a világ minden táján el tudta adni.

Szélesedő konfliktus

Pálfalvi Milán, a Nézőpont Intézet elemzője a Demokratának elmondta, az orosz–ukrán háború egészen addig lokális konfliktus maradt, amíg az EU a szankciók lebegtetésével, majd bevezetésével ki nem terjesztette Európára.

– Az európai szankciós politika következményei sokkal nagyobb gazdasági problémát okoznak, mint maga a háború. Az uniós döntéshozók amerikai érdekeket követve azt gondolták, hogy az orosz energiahordozók korlátozásával sarokba lehet szorítani Moszkvát, azonban a szankciós politika Európában felhajtotta az árakat, és aláásta az európai kontinens stabilitását. Már nem az a fő probléma, hogy a nyersanyagárak elszálltak, hanem az, hogy lesz-e elegendő mennyiségű energiaforrás Európában. A német alkancellár attól tart, hogy gáz hiányában a német gyárak nem tudnak tovább termelni, és jelentős bevételkieséssel kell számolniuk. A német külügyminiszter pedig attól, hogy ha nincs elég gáz a lakosság részére, és a németek nem tudják kifűteni otthonaikat, akkor utcai tüntetések lesznek.

Az elemző hangsúlyozza: hazánk energiaellátása stabil, a betárolt gáz elegendő a télre, és a magyar kormány iránti lakossági bizalom is töretlen. Okkal félhetünk viszont attól, hogy Európában káoszhelyzet alakul ki, hiszen az európai vezetés az amerikai érdekeket követi.