Magunkat lőjük lábon
Milyen árat fizet Magyarország az orosz olajra kivetett szankciók brüsszeli megszavazása esetén? Kell-e tartanunk attól, hogy az orosz energiahordozókról való lecsatlakozás hatással lesz a magyar gazdaságra? A jelek azt mutatják, hogy az Oroszország megbüntetését célzó gazdasági lépések sokkal fájdalmasabbak Európának, mint a célba vett orosz gazdaságnak.
A tagállamok egységét hangoztatta az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottsággal múlt héten közösen kiadott közleményében az Oroszország ellen tervezett hatodik szankciós csomag megalkotása kapcsán. A csomag részeként az Európai Unió huszonöt tagállama hat hónapon belül felhagyna az orosz kőolaj vásárlásával.
A jövő azonban bizonytalan. Az uniós tanács még csak most dolgozik azon, hogyan garantálja azoknak az országoknak az olajellátását, amelyek számára nincs alternatívája az oroszországi vezetékes szállításnak. Magyarország és Szlovákia valószínűleg hat helyett húsz hónapnyi türelmi időt kapna az átállásra.
Noha Hollandia és Németország vásárolja a legtöbb orosz olajat Európában, a kontinens keleti felén sokkal erősebb az orosz olajtól való függés, mint Nyugaton: Szlovákia, Bulgária, Litvánia és Finnország ellátása szinte teljes egészében az orosz olajtól függ, Magyarország nyerskőolaj-igényének 60, Lengyelország 50 százalékát Oroszországból importálja. A lehetőségek köre szűkre szabott. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt héten szerdán kijelentette, hogy Magyarország a kitolt határidővel sem támogatja a szankciós csomagot, Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár jelezte, hogy Magyarország megvétózza a bizottság javaslatát. Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában pedig az orosz olajembargót egy magyar gazdaságra ledobott atombombához hasonította, amely jelenlegi formájában véget vetne a rezsicsökkentésnek is. A kormány ezért új javaslatot vár Brüsszeltől.
De mit jelentene hazánkra nézve a szankciók megszavazása? Szakértők szerint a magyar gazdaság azonnal megsínylené az orosz olajról való leválást. Magasabb inflációval, alacsonyabb fogyasztással kellene számolni, az energiaárak emelkedése jelentősen drágítaná a termelést, így Magyarország gazdasági versenyképessége drámaian gyengülne. Az energiabiztonságnak is búcsút inthetnénk, mivel időnként az olajszállítások kimaradására kellene számítani. Ez üzemleállásokhoz vezetne, mivel hiány esetén először a nagyobb fogyasztókat szokták korlátozni. Az ellátás ingadozása és az olaj és gáz árának emelkedése pedig ahhoz vezetne, hogy egyes üzemek tulajdonosi köre elgondolkodna, érdemes-e Magyarországon vagy Európában bárhol termelnie.
A jelenlegi 480 forintos üzemanyagár is tarthatatlanná válna, a benzin és a gázolaj azonnal 700-800 forint körüli összegre drágulna. Jelenleg ugyanis még Romániában is többe kerül a tankolás, mint Magyarországon. A Demokrata kérdésére Regős Gábor, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. makrogazdasági üzletágának vezetője megerősítette, hogy a szankciók bevezetése az infláció berobbanásához vezetne, az áremelkedés mértéke két számjegyűvé válna. A szakértő szerint jó esély van arra, hogy erős pánikreakció alakulna ki a nyersanyagok piacán, ami további súlyos áremelkedéseket okozna.
– A folyó fizetési mérleg szempontjából sem mindegy, hogy mennyiért tudunk importálni, illetve egyáltalán marad-e export, ami versenyképes. Az olajra kivetett szankciók az egyensúlyi mutatók romlásához vezetnének – mondta Regős Gábor.
A Mol százhalombattai és pozsonyi finomítói hagyományosan az uráli orosz olajra vannak beállítva, más olajfajták finomítása plusz anyagi és logisztikai terhet jelentene a cég számára. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója egy interjúban nemrég elmondta, hogy az EU-nak támogatnia kell az átállást, mivel a kőolajvezeték elzárása esetén a Molnak legalább 550 millió dollárra és három-négy évre lenne szüksége. A cég működése kapcsán Regős Gábor hozzátette, hogy a kapacitások tekintetében is kérdéseket szül az átállás, amely hosszadalmas és költséges eljárás lenne.
– A Mol arra kényszerülne, hogy arra költsön pénzt, hogy ne az oroszoktól vásároljon olcsóbban, hanem máshonnan drágábban. Ilyen a világon nincs, azért végrehajtani egy beruházást, hogy drágábban termelhessünk – tette hozzá a szakértő.
Azonban nem csak a Molhoz hasonló nagyvállalatokat érintené érzékenyen az olajra kivetett szankció. Minden szállítást igénylő termék árában megjelenik az olaj árának az emelkedése. A legtöbb iparág versenyképessége romlana, a hazai cégek csak jóval drágábban tudnának termelni, illetve amennyiben az áremelkedéseket nem tudják beépíteni a termékek árába, akkor kevesebb bér jutna a dolgozóknak. A döntéshozókat Brüsszelben persze egyáltalán nem érinti a kérdés, hogy a közép-európai régió drágán jut hozzá az energiahordozókhoz, vagy hogy tud-e egyáltalán elég olajat vagy gázt vásárolni. Hidegvérrel leírják, hogy a termosztátot lejjebb kell tekerni, nem szabad mindennap fürdeni, mérsékelni kell a fogyasztást, meg hát végül is az iparnak sem kell annyit termelnie.
A magyar kormány azonban ellenáll a brüsszeli terveknek, a szlovákok és a csehek is csatlakoztak hazánkhoz, pénteken pedig Horvátország is türelmi időt kért, és jelezték, hogy továbbra is importálni akarnának Oroszországból olyan kőolajszármazékokat, amelyek a dízel gyártásához nélkülözhetetlenek. Szlovákia és Csehország Magyarországhoz hasonlóan szintén a Barátság orosz kőolajvezetéken keresztül érkező olajra van utalva. Görögország és Ciprus is ellenzi a szankciók kiterjesztését. Mellettük több másik európai ország is abban reménykedik, hogy a magyarok elvállalják a rosszfiú szerepét, és végsőkig kitartanak a szankciók blokkolásában.
Tudni kell, hogy a németek ugyanúgy ki vannak szolgáltatva az orosz olajnak, mint Magyarország. Európa országainak nagy része pusztán politikai döntést hoz, amikor támogatják a szankciókat. Minden tagállam serényen számol, hogy mennyibe kerülnek a szankciók a nemzetgazdaságnak. A franciák szerencsésnek mondhatják magukat, erős atomszektorra támaszkodhatnak, gázt is alternatív (észak-afrikai) forrásokból vásárolnak. A németek és a közép-európai régió sínyli meg leginkább a büntetőintézkedéseket.
A magyar energiaellátás most stabil és kiszámítható, főként a mennyiség tekintetében. Egyelőre van egy érvényes szerződésünk az oroszokkal, abban meg van határozva egy fix mennyiség, annyi biztosan a rendelkezésünkre áll. Azon felül csak a piaci áron vásárolhatunk plusztételeket. Tartalékot felhalmozni azonban nem könnyű, legfeljebb egy évre lehet feltöltekezni olcsó olajból. A haladék lejárta után kérdéses, hogy kitől vehetnénk olajat, tudunk-e elegendő mennyiséget vásárolni. Egyelőre rejtély az is, hogy az olaj milyen módon kerülne az országba. Léteznek ugyan alternatív források, azok azonban mind drágábban kínálják a fekete aranyat, illetve a szállítás is hatalmas összegeket emésztene fel. Regős Gábor szerint eljuthatunk oda, hogy a rezsicsökkentés és az üzemanyagok ára is mellékessé válik, az lesz a legégetőbb kérdés, hogy egyáltalán lesz-e elegendő energiahordozó a piacon, amely biztosítja a magyar gazdaság működését.
– Ha visszaemlékszünk, az energiaárak már a háború előtt is drámaian megemelkedtek. Ez pedig nem annak a jele, hogy hatalmas mennyiségű olaj- és gázkészletek állnának rendelkezésre a piacon – magyarázza a szakértő.
Az orosz olajhoz való hozzáférés számunkra létkérdés, az Európai Unió így kénytelen lesz tekintetbe venni a magyar gazdaság igényeit. Talán kivételt tesznek velünk. Regős Gábor a kivételezéssel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok szintén elrendelte saját szankcióit Oroszországgal szemben, az uránra azonban nem terjed ki a vásárlási tilalom. Arra ugyanis Amerikának szüksége van. Kivételek tehát léteznek, ez precedenst jelenthet a tárgyalások folytatására nézve.
– A szankciók lényege az lenne, hogy Oroszországot, és ne magunkat büntessük. Félő ugyanis, hogy az európai gazdaság érzékeny veszteségeket szenved el az intézkedések bevezetésével, míg az oroszok az európai piacról kieső mennyiséget képesek lesznek eladni Kínának – teszi hozzá Regős Gábor.
Az is előfordulhat, hogy Európa továbbra is orosz olajat vásárol majd harmadik ország közvetítésével. Az orosz termék „átcsomagolásával” persze magasabb áron jut hozzá a készletekhez. A még meg sem szavazott szankciók romboló hatása máris érzékelhető térségünkben. Néhány napja a Fitch Ratings a leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta Csehország AA mínusz államadós-besorolásának kilátását. A döntés hátterében elsősorban az ukrajnai háború okozta, várhatóan jelentős negatív növekedési sokkhatás áll. Félő, hogy Csehország – amely amúgy szankciók tekintetében aláveti magát a nyugat akaratának – csak az első dominó a sorban. A hitelminősítők a régió gazdasági bukására spekulálnak. A válság kiszélesedése ellen mindent el kell követni. Többek között útját állni az energiahordozókat érintő szankcióknak.
