Magyar Mol
Az üzemanyag-ársapka háromnegyed éve tartó biztosítása mellett újabb gazdaságpolitikai bravúrt hajtott végre a Mol, amikor átvállalta a Barátság kőolajvezeték tranzitdíjának fizetését. Nemzeti olajtársaságunkban ugyan már nincs állami részesedés, a tulajdonosi körben jelen lévő, állami ösztönzésre létesített alapítványok azonban, úgy tűnik, elegendő kontrollt nyújtanak a kormányzati szempontok érvényesítéséhez. A társaság ráadásul úgy tudja Európában a legalacsonyabban tartani a benzin árát, hogy tavaly 3,5 milliárd dolláros rekordnyereséget ért el, az idei első fél évet pedig 2,2 milliárd dolláros, ismét rekordot ígérő adózás előtti nyereséggel zárta.
Egy hétig nem kapott hazánk olajat a Barátság kőolajvezetéken, miután egy nyugat-európai bank visszautasította az orosz fél Ukrajnának szóló tranzitdíjfizetési utalását, pénz hiányában pedig az ukránok lezárták a szállítási útvonalat. A gazdasági összeomlással fenyegető helyzetet a Mol oldotta meg: a társaság bejelentette, hogy átvállalja a tétel kifizetését, amit majd később rendez az orosz Transznyefttyel. Néhány órával később hasonló bejelentést tett a Mol tulajdonában levő, Szlovákia ellátását biztosító Slovnaft, majd egy nappal később a cseh Unipetrol is ugyanilyen megállapodásra jutott.
A bizonytalanság napjaiban ismét fölfelé mozdultak a nemzetközi olajárak, a probléma pedig látványosan hívta fel a figyelmet arra, hogy mennyire bumeránghatású az uniós szankciópolitika. Ahogy Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter kifejtette, a bank rugalmatlanul alkalmazta a pénzforgalmi tiltásokra vonatkozó brüsszeli előírásokat, és így kerülhetett veszélybe egy mindössze 9-10 millió eurós havi díjtétel miatt a közép-európai ország ellátása.
A kormány mögött
A három érintett ország közül a legnagyobb veszély kétségtelenül Szlovákiát fenyegette, amelynek teljes olajszükségletét a Barátság kőolaj-vezeték fedezi. De nem sokkal volt könnyebb Magyarország helyzete sem, ahol a felhasznált olaj kétharmada érkezik Oroszországból. A maradék egyharmad kiváltását a déli Adria-vezeték közelmúltbeli fejlesztései tették lehetővé, amelynek további bővítéséről Szijjártó Péter májusban is tárgyalt Horvátországban, a tengerről érkező olaj feldolgozására pedig a Mol az elmúlt években 170 millió dolláros átalakítást hajtott végre százhalombattai finomítójában. A megelőlegezett tranzitdíj összegét a cég nem közölte, de szakértői becslések szerint nem sokban különbözhet a szlovákok által bejelentett tételtől, vagyis 10-12 millió euró lehet.
Az újabb gazdaságpolitikai bravúr ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a Mol partnerként tud segíteni a kormányzati célok megvalósításában. Amit tavaly november óta az ársapka fenntartása kapcsán is tapasztalhatnak az autósok. A benzinre és gázolajra meghatározott 480 forintos maximált árat ugyanis úgy tudja garantálni a kormány, hogy az olajtársaság mértékletességet tanúsít nagykereskedelmi árai meghatározásánál. Ennek alapja, hogy a Mol a nyugatinál lényegesen olcsóbb, úgynevezett uráli típusú olajat vásárol Oroszországból, amelynek ára békeidőben alig maradt el a világszerte mérvadónak tekintett Brent-olajétól, a háború és a szankciók miatt azonban jelenleg hordónként 30-35 dollárral, vagyis harmadával olcsóbb annál. Így a Százhalombattán előállított üzemanyag úgy kerülhet a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban a benzinkutakra, hogy az nem ingatja meg a társaság eredményességét. Ezt igazolja az is, hogy az ársapkától teljes egészében nyomott idei első félévben 2,2 milliárd dolláros, rekordnak számító adózás előtti eredményt ért el a Mol.
Finomítók Canossája
A kormány mögött állt a Mol akkor is, amikor tavasszal elhalasztotta a százhalombattai olajfinomító nagykarbantartását. Ratatics Péternek, a cég operatív igazgatójának egyik interjúja szerint az üzem történetének legnagyobb felújítását másfél éve kezdték tervezni, a tavaszi rendkívüli politikai-gazdasági helyzetben azonban túl nagy fennakadást okozott volna az országban. Ekkor ugyanis még vállalatok és külföldiek is igénybe vehették a 480 forintos hatósági üzemanyagárat, miközben az ukrajnai háború hatásaként külföldön egyre drágább lett az energia, az élénkülő benzinturizmus pedig húsz százalékkal növelte a magyarországi kutak forgalmát. Mivel a hatósági ár miatt a benzinbehozatal ellehetetlenült, az eddig külföldről importáló kutak is átálltak a Mol nagykereskedelmi ágától történő beszerzésre, így utóbbi forgalma 50 százalékkal nőtt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a térségben karbantartás zajlott a Slovnaft pozsonyi finomítójában is, az OMV schwechati feldolgozójában pedig júniusban a karbantartás befejezése utáni újraindítás során robbanás történt, ami további három hónapos pótjavítást tett szükségessé, ez idő alatt a finomító csak húszszázalékos kapacitással tud működni. A korábbi években az OMV fedezte a hazai benzinfelhasználás bő 17, a dízelszükséglet bő 13 százalékát. Emellett július második felétől a csehországi litvínovi olajfeldolgozót is le kellett állítani, szintén robbanás miatt.
A százhalombattai karbantartás azonban augusztus elejétől halaszthatatlanná vált – talán erre hívta fel a figyelmet június közepén az egyik vákuumdesztillációs üzemben keletkezett tűz is. A karbantartás elindításának bejelentésekor pedig a kormány közölte, hogy cégeknek nem tudja tovább biztosítani a hatósági üzemanyagárat. A munkálatok várhatóan két-három hónapig tartanak, első lépésként a telephelyen működő 50 üzemből 11-et állítanak le, majd egymást váltva újabbakat – a karbantartás nagyobb része szeptemberben, kisebb hányada október végén fejeződik majd be. A Mol addig a csökkentett kapacitású termelésre, a tartalékok felhasználására, továbbá a július végén újra üzembe helyezett pozsonyi finomítóból átvett mennyiségre támaszkodhat – a pozsonyi létesítmény és egyébként a fiumei (Rijeka) finomító szintén a társaság tulajdonában van.
Tényleg magyar
Bár a Molban már nincs tulajdonrésze a magyar államnak, és az egykori aranyrészvény lehetősége is a múlté, a történések azt mutatják, a társaság nem zárkózik el az együttműködéstől az állami-társadalmi célok megvalósításában. Ami összefügghet azzal, hogy napjainkban döntő részben tényleg hazai kézben van nemzeti olajtársaságunk.
Nem volt ez mindig így. Mint emlékezetes, a Mol részvényeinek többségét 2010-ben még alapvetően külföldi befektetők birtokolták, és a polgári kormány egyik első döntése volt a legjelentősebb külföldi tulajdonos, az OMV helyét átvevő Szurgutnyeftyegaz kiszorítása, amelynek részvényeit 2011-ben a magyar állam vásárolta meg. Azóta számos más külföldi energiatársaság is távozott a Mol tulajdonosi köréből. A magyar állam pedig 2019 és ’21 között több alapítványnak adományozta tulajdonrészét, amelyek jellemzően fele-fele részben állami, illetve intézményi alapításúak. Így lett a Mol tízszázalékos tulajdonosa például a Corvinus Egyetemmel közösen tehetséggondozásra létesített Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány. Szintén tíz százalékhoz jutott a Kárpát-medencei szegényebb gyerekeknek tanulási lehetőséget nyújtó Mathias Corvinus Kollégium. A 10,5 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Mol Új Európa Alapítvány pedig a cég és a magyar állam közös alapítása, amit a sport, a kultúra, az egészségügy és a környezetvédelem támogatása érdekében hoztak létre. A Molban emellett nyolcszázalékos tulajdona van a munkavállalókat tömörítő KMRP-szervezeteknek. Jelentős még az OTP Bank 4,9 százalékos tulajdonhányada, további hazai intézményi befektetők 9,5, míg hazai magánszemélyek 5,3 százalékot birtokolnak. A külföldi tulajdonhányad így jelentősen visszaszorult, ma már csak 31,1 százalék van külföldi kisbefektetők vagy részvényalapok kezében, és idesorolható az ING Bank és az Unicredit 4,2-4,2 százalékos részvénycsomagja is.
A finomítók leállása miatt nehéz hetek jönnek a hazai benzinkutakon, amit mutat, hogy most hétvégére például üzemszünetet hirdetett a kisebb magánkutakat tömörítő szakmai egyesület, az üzemanyag-beszerzés nehézségeire hivatkozva. A fény azonban már pislákol az alagút végén, hiszen az ütemezések szerint szeptemberben tényleg újraindulhat a schwechati üzem, Százhalombattán is befejeződik a karbantartás nagyobbik része, és a maradék munkálatok is októberben – igaz, ekkor újra leáll a pozsonyi létesítmény. Első számú magyar multiként eddig a Mol biztosítani tudta a magyar üzemanyagpiac folyamatos működését, ami – a cég üzleti szempontjai mellett – gazdaságpolitikailag is rendkívül hasznos volt. Az állam pedig vélhetően külföldi céljai megvalósítása során tolja előtérbe a magyar nemzeti olajtársaságot.
