Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre
Hirdetés

Egy hétig nem kapott hazánk olajat a Barátság kőolajvezetéken, miután egy nyugat-európai bank visszautasította az orosz fél Ukrajnának szóló tranzitdíjfizetési utalását, pénz hiányában pedig az ukránok lezárták a szállítási útvonalat. A gazdasági összeomlással fenyegető helyzetet a Mol oldotta meg: a társaság bejelentette, hogy átvállalja a tétel kifizetését, amit majd később rendez az orosz Transznyefttyel. Néhány órával később hasonló bejelentést tett a Mol tulajdonában levő, Szlovákia ellátását biztosító Slovnaft, majd egy nappal később a cseh Unipetrol is ugyanilyen megállapodásra jutott.

A bizonytalanság napjaiban ismét fölfelé mozdultak a nemzetközi olajárak, a probléma pedig látványosan hívta fel a figyelmet arra, hogy mennyire bumeránghatású az uniós szankciópolitika. Ahogy Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter kifejtette, a bank rugalmatlanul alkalmazta a pénzforgalmi tiltásokra vonatkozó brüsszeli előírásokat, és így kerülhetett veszélybe egy mindössze 9-10 millió eurós havi díjtétel miatt a közép-európai ország ellátása.

A kormány mögött

A három érintett ország közül a legnagyobb veszély kétségtelenül Szlovákiát fenyegette, amelynek teljes olajszükségletét a Barátság kőolaj-vezeték fedezi. De nem sokkal volt könnyebb Magyarország helyzete sem, ahol a felhasznált olaj kétharmada érkezik Oroszországból. A maradék egyharmad kiváltását a déli Adria-vezeték közelmúltbeli fejlesztései tették lehetővé, amelynek további bővítéséről Szijjártó Péter májusban is tárgyalt Horvátországban, a tengerről érkező olaj feldolgozására pedig a Mol az elmúlt években 170 millió dolláros átalakítást hajtott végre százhalombattai finomítójában. A megelőlegezett tranzitdíj összegét a cég nem közölte, de szakértői becslések szerint nem sokban különbözhet a szlovákok által bejelentett tételtől, vagyis 10-12 millió euró lehet.

Az újabb gazdaságpolitikai bravúr ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a Mol partnerként tud segíteni a kormányzati célok megvalósításában. Amit tavaly november óta az ársapka fenntartása kapcsán is tapasztalhatnak az autósok. A benzinre és gázolajra meghatározott 480 forintos maximált árat ugyanis úgy tudja garantálni a kormány, hogy az olajtársaság mértékletességet tanúsít nagykereskedelmi árai meghatározásánál. Ennek alapja, hogy a Mol a nyugatinál lényegesen olcsóbb, úgynevezett uráli típusú olajat vásárol Oroszországból, amelynek ára békeidőben alig maradt el a világszerte mérvadónak tekintett Brent-olajétól, a háború és a szankciók miatt azonban jelenleg hordónként 30-35 dollárral, vagyis harmadával olcsóbb annál. Így a Százhalombattán előállított üzemanyag úgy kerülhet a világpiaci árnál lényegesen olcsóbban a benzinkutakra, hogy az nem ingatja meg a társaság eredményességét. Ezt igazolja az is, hogy az ársapkától teljes egészében nyomott idei első félévben 2,2 milliárd dolláros, rekordnak számító adózás előtti eredményt ért el a Mol.

Korábban írtuk

Finomítók Canossája

A kormány mögött állt a Mol akkor is, amikor tavasszal elhalasztotta a százhalombattai olajfinomító nagykarbantartását. Ratatics Péternek, a cég operatív igazgatójának egyik interjúja szerint az üzem történetének legnagyobb felújítását másfél éve kezdték tervezni, a tavaszi rendkívüli politikai-gazdasági helyzetben azonban túl nagy fennakadást okozott volna az országban. Ekkor ugyanis még vállalatok és külföldiek is igénybe vehették a 480 forintos hatósági üzemanyagárat, miközben az ukrajnai háború hatásaként külföldön egyre drágább lett az energia, az élénkülő benzinturizmus pedig húsz százalékkal növelte a magyarországi kutak forgalmát. Mivel a hatósági ár miatt a benzinbehozatal ellehetetlenült, az eddig külföldről importáló kutak is átálltak a Mol nagykereskedelmi ágától történő beszerzésre, így utóbbi forgalma 50 százalékkal nőtt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a térségben karbantartás zajlott a Slovnaft pozsonyi finomítójában is, az OMV schwechati feldolgozójában pedig júniusban a karbantartás befejezése utáni újraindítás során robbanás történt, ami további három hónapos pótjavítást tett szükségessé, ez idő alatt a finomító csak húszszázalékos kapacitással tud működni. A korábbi években az OMV fedezte a hazai benzinfelhasználás bő 17, a dízelszükséglet bő 13 százalékát. Emellett július második felétől a csehországi litvínovi olajfeldolgozót is le kellett állítani, szintén robbanás miatt.

A százhalombattai karbantartás azonban augusztus elejétől halaszthatatlanná vált – talán erre hívta fel a figyelmet június közepén az egyik vákuumdesztillációs üzemben keletkezett tűz is. A karbantartás elindításának bejelentésekor pedig a kormány közölte, hogy cégeknek nem tudja tovább biztosítani a hatósági üzemanyagárat. A munkálatok várhatóan két-három hónapig tartanak, első lépésként a telephelyen működő 50 üzemből 11-et állítanak le, majd egymást váltva újabbakat – a karbantartás nagyobb része szeptemberben, kisebb hányada október végén fejeződik majd be. A Mol addig a csökkentett kapacitású termelésre, a tartalékok felhasználására, továbbá a július végén újra üzembe helyezett pozsonyi finomítóból átvett mennyiségre támaszkodhat – a pozsonyi létesítmény és egyébként a fiumei (Rijeka) finomító szintén a társaság tulajdonában van.

Tényleg magyar

Bár a Molban már nincs tulajdonrésze a magyar államnak, és az egykori aranyrészvény lehetősége is a múlté, a történések azt mutatják, a társaság nem zárkózik el az együttműködéstől az állami-társadalmi célok megvalósításában. Ami összefügghet azzal, hogy napjainkban döntő részben tényleg hazai kézben van nemzeti olajtársaságunk.

Nem volt ez mindig így. Mint emlékezetes, a Mol részvényeinek többségét 2010-ben még alapvetően külföldi befektetők birtokolták, és a polgári kormány egyik első döntése volt a legjelentősebb külföldi tulajdonos, az OMV helyét átvevő Szurgutnyeftyegaz kiszorítása, amelynek részvényeit 2011-ben a magyar állam vásárolta meg. Azóta számos más külföldi energiatársaság is távozott a Mol tulajdonosi köréből. A magyar állam pedig 2019 és ’21 között több alapítványnak adományozta tulajdonrészét, amelyek jellemzően fele-fele részben állami, illetve intézményi alapításúak. Így lett a Mol tízszázalékos tulajdonosa például a Corvinus Egyetemmel közösen tehetséggondozásra létesített Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány. Szintén tíz százalékhoz jutott a Kárpát-medencei szegényebb gyerekeknek tanulási lehetőséget nyújtó Mathias Corvinus Kollégium. A 10,5 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Mol Új Európa Alapítvány pedig a cég és a magyar állam közös alapítása, amit a sport, a kultúra, az egészségügy és a környezetvédelem támogatása érdekében hoztak létre. A Molban emellett nyolcszázalékos tulajdona van a munkavállalókat tömörítő KMRP-szervezeteknek. Jelentős még az OTP Bank 4,9 százalékos tulajdonhányada, további hazai intézményi befektetők 9,5, míg hazai magánszemélyek 5,3 százalékot birtokolnak. A külföldi tulajdonhányad így jelentősen visszaszorult, ma már csak 31,1 százalék van külföldi kisbefektetők vagy részvényalapok kezében, és idesorolható az ING Bank és az Unicredit 4,2-4,2 százalékos részvénycsomagja is.

A finomítók leállása miatt nehéz hetek jönnek a hazai benzinkutakon, amit mutat, hogy most hétvégére például üzemszünetet hirdetett a kisebb magánkutakat tömörítő szakmai egyesület, az üzemanyag-beszerzés nehézségeire hivatkozva. A fény azonban már pislákol az alagút végén, hiszen az ütemezések szerint szeptemberben tényleg újraindulhat a schwechati üzem, Százhalombattán is befejeződik a karbantartás nagyobbik része, és a maradék munkálatok is októberben – igaz, ekkor újra leáll a pozsonyi létesítmény. Első számú magyar multiként eddig a Mol biztosítani tudta a magyar üzemanyagpiac folyamatos működését, ami – a cég üzleti szempontjai mellett – gazdaságpolitikailag is rendkívül hasznos volt. Az állam pedig vélhetően külföldi céljai megvalósítása során tolja előtérbe a magyar nemzeti olajtársaságot.