25-70 százalékos gázáremelés

Ősztől a legtöbb gázzal fűtött lakásban legalább 25 százalékkal többet kell fizetni a melegért. Megszűnik az alanyi jogon járó gázár-támogatás, pontosabban csak a legkisebb fogyasztásnál, és szociálisan indokolt esetekben marad fenn. Az elmúlt másfél évben ugyanis nem növekedett a lakosság által fizetendő gáz ára, miközben a világpiacon 75 százalékkal drágult az energiahordozó. A különbséget az állam egyenlítette ki, ennek költsége azonban négy év alatt 14 milliárd forintról 130 milliárd forintra nőtt. Ma az Európai Unióban Magyarországon a legolcsóbb a gáz. Hosszabb távon a kormány a legtöbb háztartást szembesítené a piaci viszonyokkal, ami akár 70 százalékos tehernövekedést is jelenthet.

Vége az olcsó gáz időszakának – már ha olcsó az a fűtés, amelyik 20-25 ezer forintos tételt jelent egy átlagos családi ház számára a téli hónapokban. A Népszabadságnak kiszivárogtatott információk szerint a kormány már júliustól megszünteti a gázfogyasztás általános támogatását. A jövőben csupán a legkisebb fogyasztók kapnák kedvezményesen a gázt – jellemzően azok, akik csak főzésre, esetleg vízmelegítésre használják – a többiek csak akkor, amennyiben igazolni tudják, hogy szociálisan rászorulnak a támogatásra.

Túlburjánzó támogatás

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kormány megszünteti a jelenlegi két kedvezményes kategória közül a felsőt. Pillanatnyilag ugyanis éves 1500 köbméter fogyasztás alatt a háztartások automatikusan 24,20 forint állami támogatás kapnak a 64,60 forintos gázárból. És a következő, 1500-3000 köbméter közötti kategória sem sokkal marad el emögött: számukra 19,80 forintot biztosít az állam. Eszerint ma Magyarországon a háztartások 88 százaléka államilag támogatott gázt kap. A sajtóhírek szerint nyártól a valóban indokolt körre szűkítik a kedvezményezettek körét. A gázár-támogatási kérelmeket az önkormányzatokhoz kell majd benyújtani, és csupán azok számíthatnak kedvező elbírálásra, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a nettó 50 ezer forintot. Az 1500 köbméter alatti fogyasztásnál egyelőre nem alkalmazzák ezt a szűrőt – itt ugyanis az ellenőrzés adminisztratív költsége többe kerül, mint amit a szigorítással nyerne a költségvetés -, később azonban elképzelhető, hogy itt is bevezetik a rászorultság elvét.

Energiaipari szakértők régóta mondják: túlburjánzik a gázpiacon osztott állami támogatás. Emlékezetes: a rendszert még 2003-ban vezették be, miután a 2002-es választási kampányban a gázár erős politikai kérdéssé vált. Akkor a szocialisták többször kijelentették, hogy nem emelik a gáz árát. Csakhogy a világpiaci folyamatok nem törődtek Medgyessy Péter vagy Lendvai Ildikó ígéreteivel. A gáz ára nőtt, sőt – mivel mintegy kilenc hónapos késéssel követi az olajárakat – a 2004-es legújabb olajárrobbanás óta erőteljesen nő a nemzetközi piacokon. Ígéreteiktől gúzsba kötve azonban a szocialisták nem mertek érdemben hozzányúlni a hazai árakhoz. Főleg a választások előtt nem. Így fordulhatott elő, hogy Magyarországon az utóbbi másfél évben egyáltalán nem növekedett a lakosság által fizetendő gázár – pont akkor, amikor a külföldi beszerzési árak 61 százalékkal (34 Ft/m3-ről 55 Ft/m3-re) emelkedtek.

Az úgynevezett kompenzációs rendszer szerint a piaci ár és a lakosság által fizetett öszszeg közötti különbséget a hazai kitermelésű gázon elért extranyereségből egyenlíti ki a kormány. Az itthon elfogyasztott gáz egyötödét ugyanis a drága import helyett lényegesen olcsóbban a Mol állította elő. Ezt a különleges nyereséget bányajárulék címen elvonja a költségvetés, és ebből hozta létre a gázártámogatások forrásául szolgáló kompenzációs alapot. Csakhogy az alapban évente maximum 70 milliárd forint halmozódik fel. Miközben a kompenzációs kifizetések a 2003-as 14 milliárd forintról 2004-re 40, tavaly 96 milliárd forintra nőttek, s becslések szerint idén elérhetik a 130 milliárdot. A gázáremelést már tavaly is csupán azzal tudta a választások utáni időkre tolni a kormány, hogy eladta a föld alatti tárolókban levő, a téli kitermeléshez szükséges nyomást biztosító párnagázt, s az ebből befolyt 60 milliárd forintot szintén a kompenzációs alapba rakta. Az akció egyébként tipikus példája a későbbre tolt állami kötelezettségvállalásnak: a Gazdasági Minisztérium vállalta, hogy 15 éven át visszabérli a párnagázt, a 60 milliárd forint két és félszereséért. Ha viszont ez nincs, a kormány az év utolsó hónapjaiban már nem tudta volna kifizetni a gázártámogatásokat.

Legolcsóbb az unióban

Valójában a gáz elszámolási ára Magyarországon is folyamatosan emelkedett az elmúlt években, legfeljebb ebből a lakosság nem érzékelt semmit. A Magyar Energiahivatal folyamatosan kiszámolja, hogy hosszabb-rövidebb előretekintésben az adott nemzetközi környezetben milyen árakat kellene bevezetni a hazai piacon. 2003-ban például kétszer is nőtt a gáz ára, 2004-ben csak év elején, 2005-ben ismét kétszer, s 2006-ban megint csak év elején. Ennek eredményeként négy év alatt 36,32 forintról 64,60 forintra emelkedett a gáz köbméterenkénti ára, vagyis közel duplájára. Az utolsó három áremelést azonban a lakosság felé nem továbbította a kormány, inkább a kompenzáció növelése mellett döntött. Jócskán emelte ellenben az ipari fogyasztók által fizetendő öszszeget, ami csak tavaly háromszor, összesen 42,5 (!) százalékkal nőtt (Demokrata, 2005/41.) Így fordulhat elő, hogy ma már a nagyfogyasztók 17 százalékkal drágábban kapják gázt, mint a háztartások, noha a közgazdasági racionalitás a világ összes országában fordított viszonyokat indokol.

Az elmúlt két év árbefagyasztásának köszönhetően ma Magyarországon a legolcsóbb a gáz az Európai Unióban. Az Eurostat összehasonlítása szerint az átlagos fogyasztó hazánkban 56,9 forintot fizet (áfával) egy köbméter gázért (ez egyébként valamivel több, mint a Magyar Energiahivatal által kimutatott öszszeg, ami 49,6 forint). Akármelyiket is veszszük: a gáz ára Nyugat-Európában 100 forint körül mozog – persze az ottani fizetésekből még azt is jóval könnyebb megfizetni. De a környező országokban is jóval drágább: Szlovákiában 80,6 forint, Csehországban 74,5 forint, és a második legolcsóbbnak számító Lengyelországban is 68,6 forint. A lengyeleknél például 2004-ben 15 százalékkal emelték az energiahordozó árát, a cseheknél tavaly 20 százalékkal, és volt olyan ország is Európában (Dánia), ahol 40 százalékkal nőtt a tarifa. Szlovákia pedig az egységes adókulcs bevezetésével párhuzamosan nyirbált meg mindenféle támogatásokat, és a gázárak azóta is kitartóan követik a világpiaci tendenciákat (tavaly például 20 százalékos emelkedéssel).

Az is igaz ugyanakkor: semelyik szomszédunknál nem játszik annyira alapvető szerepet a gáz a lakosság ellátásában, mint nálunk. A GKI Gazdaságkutató egyik tanulmánya szerint a hetvenes években még csupán a lakosság elenyésző része használt gázt. A Testvériség gázvezeték 1975-ös megépítésétől azonban az akkori politikusok előnyben kezdték részesíteni az olcsó orosz gázt. A háztartások és az ipar is sorra álltak át a takarékosabb és kényelmesebben használtható energiahordozóra, aminek a használatát a kilencvenes évektől környezetvédelmi szempontok is erősítették. Így a nyolcvanas évekre már a háztartások negyede, a kilencvenes évek elején közel fele használt gázt, napjainkra pedig a lakások 90 százalékában elérhető az energiahordozó. Ma Magyarországon a felhasznált energia 45 százaléka földgáz, aminél az unióban csak Hollandiában magasabb az energiahordozó részesedése, valamint Kelet-Európából Romániában, Ukrajnában és Oroszországban. Ugyanakkor Csehországban csupán a fogyasztás 19, Lengyelországban 11 százaléka származik földgázból, ott tehát nagyobb áremelések időszakában jóval könnyebb más fűtési megoldás után nézni.

Háromszoros árfelhajtás

A GKI szakértői egyébként régóta mondják: előbb-utóbb Magyarországon is erre lesz szükség. Az eddigi gyakorlat ugyanis, amelyben a lakossági tarifák egyre távolabb kerültek a világpiaci áraktól, nem ösztönöztek arra, hogy a lakosság értékének megfelelően kezelje a gázt. Az energiahordozók árának növelésére a takarékosabb fogyasztás lenne a helyes válasz, ahogy a benzin hetvenes-nyolcvanas években történt árrobbanásakor is eltűntek az utakról a 10-15 litert zabáló személygépkocsik. Csakhogy amennyiben az állam magára vállalja a világpiaci áremelkedés nagy részét, semmi nem ösztönöz takarékosságra az egyre drágábbá váló energiahordozóból. Elmarad például a lakások szigetelésének korszerűsítése. Ahogy Hegedűs Miklós, a kutatóintézet energiaipari igazgatója egy konferencián fogalmazott: amíg az állam belenyúl a gázárakba, megakadályozza, hogy a lakosság racionális döntéseket hozzon. Ráadásul mindez egyre többe is kerül a költségvetésnek. Pontosabban az adófizetőknek, akik közül a legszegényebbek, állítja Hegedűs, nem is jutnak hozzá a gázhoz. Az alacsony jövedelműeknek ugyanis alig fele használ földgázt, vagyis a kompenzációs rendszeren keresztül tulajdonképpen a gazdagabbakat támogatja.

A kormány fokozatosan tervezi felszámolni a gázár-támogatási rendszert. Egyelőre nem tudni, hogy az 1500-3000 köbméter közötti kedvezmény megszüntetésével egy időben ugyanezen fogyasztók elveszítik-e az 1500 köbméter alatti fogyasztásukra felszámolt kedvezményt is. Eddig ugyanis mindenkinek – a legtöbbet fogyasztóknak is – járt kedvezmény a meghatározott szintekig, csupán fogyasztásuk felső részére járt kevesebb, vagy semmilyen támogatás. A hosszabb távú célt azonban már tavaly ősszel megfogalmazta Veres János: csak azoknak járjon bármiféle támogatás, akiknek a szociális helyzete valóban indokolja ezt. Ezzel 40-60 milliárd forintra csökkenthető a jelenlegi 130 milliárdos gázártámogatás.

A fogyasztó könnyen megnézheti, mit veszít a gázártámogatás visszavonásával. A téli hónapokból elrakott számlákon pontosan fel van tüntetve: egy családi ház 400-500 köbméteres havi fűtési számlájából 20-25 ezer forintot a fogyasztó fizet, 7-9 ezer forintot pedig lakossági gázárkedvezmény címen az állam pakol a gázszolgáltató zsebébe. A kedvezmény teljes felszámolása tehát 27-34 ezer forintra (36 százalékkal) növeli a téli gázszámlákat. Mindehhez még hozzájöhet az újabb világpiaci gázáremelkedés hatása: a GKI novemberig 20 százalékos emelkedésre számít a nemzetközi piacokon januárhoz képest – amikor az Energiahivatal utoljára meghatározta a hivatalos gázárakat -, vagyis a fogyasztóknak ezt is meg kellene fizetniük. S nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a gázt is érinti, ha sor kerül a 15 százalékos áfa-kulcs megszüntetésére: a termékkör a 20 százalékos kulcsba kerül át. A három tényező együttesen a gáz árának 70 százalékos emelkedését okozhatja – ha nem is júliustól, de egy-két éven belül. Volt már hasonló: a Bokros-csomag 1995-ös bevezetésekor például 60 százalékkal drágult a gáz egyetlen év alatt, és újabb 31 százalékkal a következő évben.

Kárász Andor