Másfél évtizedes mélyponton a GDP

Másodszor jelentenek hideg zuhanyt a Statisztikai Hivatal negyedéves GDP-adatai. Negyedéve a Pénzügyminisztérium úgy nyilatkozott a sokkoló számokról: túl vagyunk a mélyponton. Most azonban az akkori 1,2 százalékos szintnél is sikerült még lejjebb, 1,1 százalékra süllyedni. Ennyire lent csupán a kilencvenes évek elején, a KGST-rendszer összeomlásakor volt a magyar gazdaság – még a Bokros-csomag évei is nagyobb növekedést hoztak. A kormány ennek ellenére nem változtat idei 2,2, jövőre pedig 2,8 százalékos prognózisán. Eközben Szlovákiában 9, Lengyelországban és Csehországban 6-7 százalékkal nő a gazdaság.

– Most fizetjük meg annak árát, amit 2001-2006 között tettünk – magyarázta Gyurcsány Ferenc az OECD-tagállamok leggyengébb növekedési adatát a szervezet főtitkárával folytatott tárgyalásán.

Veres János pénzügyminiszter pedig pozitív jövőképet is képes volt kiolvasni a másfél évtizedes mélypontból. Mint mondta: a harmadik negyedéves adatokkal elléptünk a gödör aljáról. Ebben az időszakban ugyanis 0,3 százalékkal nőtt a GDP, miközben a megelőző negyedévben csupán 0,1 százalékkal…

Még Bokrosnál sem

A tizedszázalékok másféle ragozásából azonban az derül ki: igenis sikerült még mélyebbre lépni a gödörbe. Vagy süllyedni a mocsárba. A magyar gazdasági növekedés ugyanis beragadni látszik egy rendkívül alacsony, évi 1-1,5 százalék közötti sávba.

A Statisztikai Hivatal legújabb gyorsbecslése arról tudósít: 2007 harmadik negyedévében mindössze 1 százalékkal nőtt a GDP az előző év azonos időszakához képest. A naptári hatástól megtisztítva pedig 1,1 százalékos a gazdasági növekedés. Bár az adatok decemberi pontosításánál előfordulhat néhány tizedpontos korrekció, a legutolsó időszak tapasztalatai nem biztatnak túl sok jóval. A második negyedév után 1,4 százalékos gyorsbecslést hozott ki a KSH, ami a pontosítás után 1,2 százalékra csökkent.

Pedig már az 1,4 százalék is komoly riadalmat okozott a gazdasági elemzők körében, akik közel kétszeres sebességre számítottak (Demokrata, 2007/35). S úgy látszik, a kutatóintézetek ezúttal is túl optimistának bizonyultak. A Reuters elemzői például 1,5-1,6 százalék közötti GDP-növekedést jósoltak – amit harmadával múlt alul a valóság.

A folyamatos optimizmus talán azzal is magyarázható: még az elemzők számára is hihetetlen, hogy a szomszédos országokhoz képest ennyire alacsony a magyar gazdaság teljesítőképessége. A velünk együtt csatlakozott uniós országok közül Lettországban 11,1, Szlovákiában pedig 9,4 százalékos a gazdasági növekedés. De Lengyelország és Csehország is 6-7 százalék között növekszik, Romániában pedig 5,1 százalékos GDP-bővülés várható. Pedig Lengyelországban és Csehországban szintén szigorítások jellemzik a gazdaságpolitikát, ott azonban 5,3, illetve 4,4 százalékra várják a gazdasági növekedés mélypontját.

Ha ennyire kedvező számokat nem is, 4-5 százalék közötti GDP-növekedést a magyar gazdaság is megbízhatóan tudott hozni az elmúlt évtizedben. Csupán tavaly, a megszorítások időszakában csökkent a GDP bővülése 3,9 százalékra. Bár ez látszólag alig maradt alatta a 4 százaléknak, valójában azonban tudni kell, hogy egy átlagról van szó, amely az év eleji 4,9, majd az év közbeni 3,7, 3,9 és az év végi 3,3-as negyedéves átlagokból jött ki. Aztán idén tovább folytatódott a süllyedés. Március végén már csupán 2,9 százalék volt a gazdasági növekedés, s aztán jött a már említett 1,2, majd a jelenlegi 1,1 százalék. Augusztusi számunkban még azt írtuk: évtizedes mélyponton a GDP. Ami az akkor feltételezett 1,4 százalék esetében azért csak évtizedes, mert a Bokros-csomag második évében, 1996-ban ennél is lejjebb, 1,3 százalékon állt a magyar gazdaság. A mostani 1,1 százalék azonban még a Bokros Lajos időszakánál is mélyebb gödröt jelent. Ennél rosszabb eredményt csupán a kilencvenes évek elején, a KGST-rendszer összeomlásakor produkált a magyar gazdaság, amikor a vállalatok harmada tönkrement. S az 1993-ban mért 0,6 százalékos csökkenés alig rosszabb a mostani 1,1 százalékos növekedésnél.

Közeledés helyett távolodunk

– A lassulás jelentős részben az állami szolgáltatások visszaszorulásának, azaz a kisebb állam megvalósításának a következménye, ami az államháztartási reform fő célkitűzése volt – magyarázta az okokról Pichler Ferenc, a Pénzügyminisztérium sajtófőnöke.

Tény, hogy az úgynevezett közösségi fogyasztás mintegy 25 százalékos részt képvisel a GDP-számításoknál. S az elmúlt egy évben nemcsak a direkt állami kifizetések (gázártámogatás, lakáshitelezés) csökkentek jelentősen, de az állampolgárok után teljesített közvetett kifizetések (gondoljunk csak az egészségügyi megszorításokra), és az állami beruházások is.

Elemzők ugyanakkor más tényezőket is felelőssé tesznek a rendkívül alacsony növekedésért. Vértes András, a GKI vezérigazgatója például így számolt a társaság által rendezett konferencián: a közösségi kiadások visszafogása 1 százalékponttal vetette viszsza az ország gazdasági növekedését, emellett viszont további 0,5 százalékpontos veszteséget jelentenek a mezőgazdaságot sújtó csapások. Az aszály- és fagykárok miatt ugyanis mintegy hatodával esett vissza a mezőgazdaság kibocsátása. Mindez együttesen azt jelenti, hogy a rendkívüli hatásoktól megtisztítva 3 százalék körüli lehetne a magyar gazdasági növekedés. Versenytársainkkal összehasonlítva persze így is szégyenteljes a helyzetünk, hiszen az aszály a lengyeleket is ugyanúgy sújtotta, de ezzel együtt is csupán 5,8 százalékra csökkent gazdasági növekedésük.

– A lakossági fogyasztás még mindig nem tért magához – hívja fel a figyelmet a gyenge GDP-adat újabb összetevőjére Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője.

Az elmúlt évekre jellemző 3-4 százalékos fogyasztásbővülés helyett ugyanis idén ugyanilyen mértékű csökkenést jegyeznek a statisztikák. Mindez persze természetes annak tükrében, hogy 4,5 százalékkal csökken a bérek értéke – s a vártnál magasabb infláció akár még ronthat is a kilátásokon.

Egyetlen dolog biztos: ezúttal nem az ipari termelés vagy a külkereskedelem okolható a gyenge adatokért. Azok ugyanis töretlenül fejlődnek, előbbi 8-10 százalékkal bővül, utóbbi pedig kilenc hónap alatt 48 milliárd euró értékben szállított árut külföldi országokba. Amiből az is következik: a jelenlegi válsághelyzetért színtisztán a belső fogyasztás visszaesése okolható.

– Ha nem csökkent volna az állam teljesítménye, akkor Magyarország is elérhette volna a 4,5 százalék körüli növekedést – vélekedett Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója egy rendezvényen. Aki azzal magyarázta szomszédjaink száguldását: náluk egyszerre jelentkezik a felfutó export, valamint a robbanó lakossági és közösségi fogyasztás gazdaságélénkítő hatása. Utóbbit mi előrehoztuk az évtized első felére, külkereskedelmünk pedig már a kilencvenes években lényegesen nyitottabb volt a szomszédos országokénál.

Ugyanakkor a lassulás azt jelenti: lényegesen megnőhet az idő, mire Magyarország legalább megközelíti a régi uniós tagok életszínvonalát. A korábbi csatlakozásoknál a fejlett és fejletlenebb világ találkozásából rendre az utóbbi profitált. A megnyíló uniós lehetőségek és források miatt Írországban 8-10 százalékkal nőtt a gazdaság, s Spanyolország vagy Portugália is 4 százalék fölötti éves növekedésre volt képes. Ami azt jelentette, hogy – figyelembe véve a legrégebbi tagállamok 1-2 százalék körüli növekedési szintjét – másfél-két évtized lefaragták hátrányuk nagy részét. Lényegében ugyanerre a pályára álltak most a velünk együtt csatlakozott országok – azzal a különbséggel, hogy nagyobb elmaradottságuk miatt őket a latin országoknál is jobban felgyorsította az unió. Magyarország 1 százalék körüli növekedése azonban azt jelenti: esetünkben a régi tagállamoktól való távolodásról beszélhetünk.

Az alagút hossza

A Pénzügyminisztérium ezúttal is úgy vélekedik, mint három hónappal ezelőtt: innen már fölfelé vezet az út. Épp ezért nem is változtatnak korábbi GDP-prognózisaikon. Éves átlagban 2,2 százalékos GDP-növekedésre számítanak, aztán jövőre 2,8, majd 2009-ben 4 százalékos gazdasági bővülésre. Ennek realitását azonban megkérdőjelezi, hogy a 2,2-es átlaghoz az utolsó negyedévben jócskán 3 százalék fölötti növekedést kellene elérni. Márpedig az idei részadatokhoz képest – 2,9, 1,2 majd 1,1 százalék – ez óriási ugrást jelentene.

Elemzők mindenesetre nem osztják a pénzügyi tárca optimizmusát. A Kopint-Tárki és a GKI gazdaságkutató intézetek már október közepén 2 százalékra mérsékelték korábbi 2,7 illetve 3,2 százalékos éves előrejelzésüket. Pedig akkor még nem is tudtak a harmadik negyedév kiábrándító adatairól. Az új helyzetben még csak Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője vállalkozott GDP becslésre. Ő a korábbi 2 százalékról 1,5-1,6 százalékra csökkentette éves várakozásait.

A további éveket illetően Veres János állítja: mivel az állami szolgáltatások viszszafogása egyszeri lépés volt, a jövő évi GDP-t ez már nem fogja befolyásolni, vagyis – a 2009-től várható életszínvonalemelkedéssel együtt – az évtized vége felé ismét visszaállhat a gyorsabb növekedés. Árnyaltabban fogalmaz László Csaba, a Medgyessy-kormány első pénzügyminisztere: szerinte ha a gazdaságpolitikai reformok hatékonyak lesznek, 5 százalék körüli szinten stabilizálódhat a magyar növekedés, ellenkező esetben viszont 3 százalék alatti szinten rekedhet. Matolcsy Görgy, az Orbán-kormány gazdasági minisztere pedig kifejezzen pesszimista. A GKI konferenciáján elhangzott beszéde szerint az ország alagútból alagútba halad, s akár 15 évre is bennragadhat a jelenlegi növekedési csapdába.

Márpedig ennyi időnk nincs. Ahogy Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet szakértője mondja: pár év előnyünk még van szomszédjainkkal szemben, de a jelenlegi felzárkózási tempó mellett ez hamar elenyészik.

A jövő évi kilátásokat ráadásul rontja, hogy rövid fölfelé ívelő periódus után Nyugat-Európa megint válságos időszak elé néz. A túlzottan erős euró, valamint az olajárrobbanás miatt a legnagyobb tagállamok sorra jelentik be, hogy harmadára csökken az idén még 3 százalék körüli gazdasági növekedésük. Mindez a fogyasztás, a kereslet visszaesését jelenti, vagyis meglehet, jövőre már az export sem fogja fölfelé húzni a magyar gazdasági növekedést.

Kárász Andor