Megújul a kamara

– Épp egy évvel ezelőtt lett a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vezetőjéből a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Előbbi pozíciójában többször kritikusan fogalmazott az országos szervezet akkori vezetésével kapcsolatban. Mi volt a szakmai nézetkülönbség lényege?

– Most is a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vagyok, ez a pozícióm megmaradt. Abban a bizonyos négy évben, amiről kérdez, többször folytattunk egyeztetést a területi kamarákkal, és azt tapasztaltuk, hogy nagyon nagy az elégedetlenség a körükben, mert az országos kamara eltávolodott a területi kamaráktól. Mivel az MKIK a vállalkozókért van és nem fordítva, meghirdettük a kamarai újjászületés programját, ehhez egyre több területi szervezet csatlakozott. Végül gyakorlatilag kétharmados többséggel váltottuk le a régi vezetést.

– Az eltelt egy év alatt sikerült szélesebb bázist bevonni a döntéshozatalba, emberközelibbé tenni a szervezetet?

– Úgy vélem, ez az egy év magáért beszél. Teljesen új rendszert kellett felépítenünk, ebbe pedig bevontuk a területi kamarákat, hogy azt a hatalmas tudást, ami náluk felhalmozódott, jól tudjuk hasznosítani. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi köztestület vagyunk, amelyiknek a feladata a gazdaság általános érdekvédelme. Viszont a gazdaság alapját a vállalkozások alkotják. Nagyon fontos volt, hogy pontosan tudjuk, mik a vállalkozók problémái, ezért folyamatosan felméréseket készítünk, a válaszokat elemzőcsapatunkkal értékeljük, és ezek alapján javaslatokat fogalmazunk meg. A megfelelő fogadtatás érdekében szintén nagyon fontos volt, hogy a kormányzattal új típusú együttműködést alakítsunk ki. A lényeg, hogy már a programok tervezésénél, a kezdeteknél, az ötleteknél ott tudjunk lenni. Éppen ezért,az illetékes minisztériumokkal megszerveztük, hogy már az alsó szinteken tudjunk kommunikálni. Miniszterelnök úr pedig támogatja ezt a módszert. Ennek eredményeként fél év után kötöttünk egy újfajta megállapodást a kormánnyal, amiben számszerű vállalásokat is tettünk, és ennek alapján kezdődött el a közös munka, amiből az elmúlt hónapokban több reformbejelentés is született.

– Egy tájékoztatón úgy érzékeltette a változást, hogy korábban az országos kamarának voltak vidéki fiókjai, most pedig a területi kamaráknak van egy országos képviselete. Mennyire volt nehéz egy olyan szervezetet, amely alapvetően a központi utasítások kiszolgálására volt berendezkedve, alkotó típusúvá, javaslattevővé tenni, merthogy a két szerep teljesen más mentalitású embereket igényel?

– Az alapoktól építettük újjá a szervezetet, mátrix típusú bizottsági rendszereket hoztunk létre a területi kamarákból. Ebben megjelennek a vertikális tagozódások, vagyis a különböző iparágak, és a horizontálisak is, amelyek a teljes gazdaságot lefedik, mint az innováció, a pénzügyek, az adókérdések. Ezeket a bizottságokat egészíti ki a szakértői bázisunk, és ők együtt dolgozzák ki a javaslatainkat.

– Ebből a legutolsó és eddig legjelentősebb a 11 pontosnak nevezett gazdasági akciócsomag és adócsökkentés, amelyet a miniszterelnökkel közösen két hete jelentettek be. Ezek szerint ez teljesen az önök munkája, illetve a vállalkozók felvetései ihlették?

– Ennek mi voltunk a kezdeményezői a magyar vállalkozások érdekében. Persze komoly kutatások is kellettek a csomag kidolgozásához. Vegyük például a Széchenyi-kártya 3 százalékra csökkentett kamatszintjét. Jelenleg Magyarországon 6,5 százalék az alapkamat, ami az egyik legmagasabb az EU-ban. Ez nagy mértékű stabilitást ad a forintnak, vele együtt a gazdasági környezetnek. Míg a nagyvállalatok ezt a kamatszintet tudják kezelni, a kicsiknek problémát okozott. Meg kellett oldanunk, hogy erre az időszakra csökkentsük a kisvállalkozások terheit – erre ad választ ez a kamattámogatásos hitelkonstrukció, amihez a kormányzat biztosítja a különbözetet, ami majd GDP-növekedésben tud megtérülni. Ugyanakkor a vállalkozások képviselői azt is elmondták, hogy a két legfontosabb problémájuk az adózás és az adminisztráció bonyolultsága. Ezért megnéztük, hogy hol tudunk egyszerűsíteni, és meg is találtuk azokat a pontokat, ahol még vannak tartalékok. Igaz, néhol csak úgy, hogy nem azonnal, hanem három évre elhúzva jelennek meg a könnyítések, de ez pont a kiszámíthatóságot növeli. Az egyéni vállalkozók átalányadójánál például 40 százalékot lehetett eddig költségként elszámolni, ez jövőre 45, azt követően pedig 50 százalékra emelkedik. Mindez nyilván növeli a vállalkozóknál maradó összegeket, ám csökkenti a költségvetés bevételeit, ezért volt szükség a fokozatosságra. Arra külön büszkék vagyunk, hogy a parlament egyhangúlag szavazta meg a csomagot.

– Hogy képzeljük ezt el a gyakorlatban: az önök szakértői a vállalkozók javaslatai alapján készítenek egy tervezetet, és akkor ön konzultál a nemzetgazdasági miniszterrel, hogy volna néhány ötletük?

– Ahogy már mondtam, inkább az a lényeg, hogy rögtön a folyamatok legelején és amúgy meg minden együttműködési szinten ott legyünk. Vagyis folyik egy egyeztetés a miniszter úr és köztem, az államtitkárai és az alelnökeink között, illetve a főosztályok és az apparátusunk szakértői között. Megbeszéljük, hogy mit látnak ők és mit látunk mi, biztosítják számunkra a háttéradatokat, például a költségvetés terhelhetősége, a lehetséges GDP-hatások miatt, és ezután ütköztetjük a javaslatainkat. Ebből alakulnak ki a végső előterjesztések. Az említett gazdasági akciócsomag is több hónapos, nagyon komoly közös munkának az eredménye.

– Bár magyar vállalkozásokról beszélünk, ahogy nézem a 11 pontot meg azt a plusz kettőt, vagyis a Széchenyi-kártya-kamat- meg a Demján Sándor Tőkeprogramot, mintha ezek többsége a kisvállalkozásoknak hozna kedvezményeket. Mondhatjuk, hogy inkább a kisvállalkozásokat képviseli a kamara?

– Amint már hangsúlyoztam, a kamara az egész gazdaság általános érdekképviseletét látja el. A kisvállalkozásokra azért fókuszálunk láthatóbban, mert a nagyvállalatok könnyebben meg tudják oldani a problémáikat – mindazonáltal a nagyvállalatok ugyanúgy a rendszer részei, nekik másféle kamarai programok szükségeltetnek. A kis- és középvállalkozásoknak – amelyek a GDP majdnem felét adják – is meg kell kapniuk a lehetőséget, hogy fejlődjenek, a jelenleginél hatékonyabban működjenek. Erre különböző típusú, oktató jellegű programjaink vannak; hogy csak egyet említsek, például a mesterséges intelligencia használatára tanítjuk őket, hogyan tudják a saját céljaik érdekében hatékonyan használni.

– A kisvállalkozások kapcsán még Nagy Márton mondta a kinevezése időszakában, hogy nem baj, ha tisztul a gazdaság, merthogy a kisvállalkozások jelentős része a megtérülési szint alatt vagy épp a körül működik, vagyis nem igazán hatékony. Most viszont az önök programjaiból azt látom, hogy próbálják lejjebb tolni azt a bizonyos megtérülési szintet, a szaktárca pedig partner ebben. Szemléletváltás történt?

– Volt egy időszak, amikor rendkívül fontos volt, hogy komoly külföldi nagyvállalatok telepedjenek meg Magyarországon, mert erőt és lendületet tudnak adni a hazai gazdaságnak. Ezeknek a cégeknek nagyon jelentős beszállítói hálózatuk van, amibe ha be tudnak kerülni a magyar vállalkozások, az igen komoly tudástranszfert eredményez a kétségtelen gazdasági előnyökön túl. De az látszik, hogy az első körös beszállítók közé a magyarok egyelőre nem tudnak bejutni, inkább csak a második körösök közé valamelyest, vagy még inkább a harmadik körösök közé. Még nagyon sok tennivaló van. A következő lépés most az lesz, hogy megnézzük, hogy néz ki a magyar nagyvállalatok beszállítói lánca. Abban kívánunk segíteni, hogy a hazai vállalkozások a magyar nagyvállalatok beszállítói programjába bekerüljenek – van is egy ezzel kapcsolatos rendkívül népszerű előadás-sorozatunk az országban. Azt is szeretnénk felmérni, hogy melyek azok a középvállalatok, amelyek innovatívak, exportképesek, és aránylag gyorsan tudnak növekedni. Nekik nagy szükségük van a segítségre pénzügyileg is, hogy az innovációs képességüket meg tudják erősíteni. Tizenöt-húsz év múlva ezek a vállalatok már akár fel is vásárolhatnak egyes külföldi cégeket.

– Azt mondja, hogy a kormányzattal igen jó a kamara együttműködése. Ám az említett gazdasági akciócsomagban van három pont, amelyek az adminisztrációs terhek mérséklésére irányulnak, ez viszont a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) területe. Velük is működik a közös programalkotás?

– Mi mindenkivel szeretnénk együttműködni, így tudjuk eredményesen képviselni az egymilliós vállalkozói tagságunkat. A Központi Statisztikai Hivatallal és a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal is kötöttünk megállapodást, amely számunkra azért fontos, mert hozzá tudunk jutni a javaslataink alapjait jelentő adatokhoz. Most épp egy olyan adatszobát készít elő számunkra a NAV, amelyben közvetlenül rálátunk minden adócsökkentéshez szükséges információra, hogy tudjunk kalkulálni a költségvetést érintő hatásokkal is. A Magyar Nemzeti Bankkal is kötöttünk megállapodást, ennek részeként készítünk például közös konjunktúrajelentéseket, illetve választjuk ki a már említett, dinamikus növekedésre képes vállalkozásokat.

– Olvastam egy közleményükben, hogy bizonyos közfeladatok a gazdasági kamarákhoz kerülhetnek. Melyek lehetnek ezek?

– Már így is jó néhány közfeladatot ellátunk, például számos szakma nyilvántartását, engedélyek kiadását. Még a kilencvenes években a kamaránál volt az egyéni vállalkozók nyilvántartása, bizonyos engedélyek, így a taxiengedélyek kiadása is. Most úgy látjuk, megérett az idő arra, hogy azokat a közfeladatokat, amelyek jelenleg nagyon széttöredezett struktúrában működnek, mint például a felnőttképzés három helyen rögzített nyilvántartásai, egy egykapus rendszerbe tereljük a továbbiakban.

– Ön sikeres nagyvállalkozó, egykor a Vegyépszerrel ismerte meg az ország, de öné a BÁV, a Főtaxi, az Inforg vagy akár a régi pénzverde is. Ebből a pozícióból nem nehéz a kisvállalkozások fejével gondolkodni?

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én is kisvállalkozóként kezdtem a kilencvenes években, és végigjártam a létrát annak minden nehézségével együtt. Építész az alapszakmám, így a gazdasági dolgokhoz nem sokat értettem. Viszont hamar felmértem, hogy céljaim megvalósításához szükségem van ilyen képzésre, ezért szereztem egy Master of Business Administration másoddiplomát. Ez valóban olyan tudáshoz juttatott, amely jelentősen hozzájárult a vagyonom hatékony növeléséhez. Ezért mondom mindenkinek: a tudás a legfontosabb eszköz ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozó legyen. Ezt az elvet követem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara élén is. Tudásalapú kamarával tudásalapú nemzetgazdaságot építünk.