Mennyit ér a kínai-magyar gazdasági együttműködés?

Idézzünk fel az elmúlt hetekből néhány hírt, amelyek az egyes közép-kelet-európai országok Kínához fűződő viszonyát szemléltetik!

• Magyarország történetének legnagyobb beruházása valósul meg Debrecenben, ahol a kínai Contemporary Amperex Technology Co. Limited, a világ legnagyobb akkumulátorgyártója létrehozza második európai üzemét. A beruházás értéke közel háromezer milliárd forint (7,34 milliárd euró).
• Igor Matovič: A magyarok mennek, mint a rakéta. Úgy nézünk ki mellettük, mint a szegény rokonok. A szlovák pénzügyminiszter az akkumulátorgyár Magyarországra települését kommentálta.
• Egy angol nyelvű kínai lap Magyarország megbízhatóságát dicséri, amiért stabil politikai és üzleti környezetet teremtett a befektetések számára.
• Litvánia után Észtország és Lettország is felmondta a Kínával kötött 16+1 együttműködést.

Az összefüggések tisztázása előtt vizsgáljuk meg, hogy milyen jelenősége van hazánk számára a Kínával fenntartott – egyre inkább fejlődő – gazdasági kapcsolatoknak!

Az orosz-ukrán háború miatt Oroszországra kivetett büntetőszankciók bumerángként működnek. Kétségtelen, hogy károkat okoznak Oroszországnak, azonban legalább annyira fájdalmasan érintik az EU gazdaságát is. Zsiday Viktor befektetési elemző blogjában nem kevesebbet állított nemrég, mint hogy amennyiben maradnak a jelenlegi gázárak, úgy az európai gazdaság belátható időn belül összeomlik. Augusztusban ugyanis az európai gázárak megduplázódtak, a nyár folyamán összességében az amúgy is magas árak a négyszeresükre emelkedtek. A recesszió tehát már a küszöbön van, legkésőbb a tél közepén töri rá az ajtót a kontinens országaira. Hogy mi lesz utána? Senki sem tudja megjósolni. Az viszont biztos, hogy az Európába érkező kínai befektetéseknek nagyobb jelentőségük van, mint korábban bármikor.

A gondok azonban nem a háborúval kezdődtek. Európa már a koronavírust követő gazdasági krízisből sem tudott önerőből kikeveredni, az EU 27 tagállama kénytelen volt közös kölcsönt felvenni a pénzpiacokról, hogy a gazdasági recesszió miatti károkat kezelni tudják. Az európai versenyképesség pedig évek óta egyre csak gyengül. Az EU globális GDP-ből való részesedése 2000-ban még 24 százalék volt, 2020-ra azonban 16 százalékra csökkent. Ez idő alatt Kína globális GDP-részesedése 3,6 százalékról 18,8 százalékra emelkedett. Az USA az EU-hoz hasonló pályát futott be, 31 százalékról 16 százalékra esett vissza a globális GDP-részesedése.

Úgy tűnik, hogy a gazdasági versenyfutást elveszíti az öreg kontinens. A Kína és a tizenhat közép-kelet-európai állam együttműködésének éppen ezért van nagy jelentősége. A világgazdaság legfontosabb és dinamikusan fejlődő szereplőjével közösen tervezhetik térségünk országai a kölcsönösen előnyös együttműködés részleteit. Egy új gazdasági tér jöhet létre, amelyben a Visegrádi Együttműködésben résztvevőké, a Visegrádi Négyeké a főszerep. Történelmi lehetőség, különösen a magyarok számára, miután a V4 országai közül Magyarország exportálja a legtöbb terméket Kínába.

16+1 együttműködés rövid története
A Kína és a tizenhat közép-kelet-európai ország közötti megállapodás 2012-ben született meg Varsóban. Ezzel létrejött egy transzregionális intézmény, amelynek deklarált célja a régió és Kína közötti gazdasági kapcsolatok erősítése volt. A megállapodás részeként jelentős infrastrukturális beruházásokat is előirányoztak a részt vevő felek. Az együttműködésben Magyarország, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Lettország, Litvánia és Észtország vett részt. A három balti ország azonban nemrég bejelentette kilépését az együttműködésből.

Az export növelése mellett Magyarország a lehető legkedvezőbb feltételeket igyekszik megteremteni a Kínából érkező befektetések számára is. Ez a törekvés összecseng a magyar kormány által 2012-ben meghirdetett keleti nyitás politikájával, amelynek nem titkolt célja volt, hogy az ázsiai – elsősorban kínai – befektetők előtt szélesre tárja az ország kapuját. Magyarország kifejezett szándéka, hogy a kínai nagyvállalatok fő belépési pontjává váljék Európában. A magyar törekvések pedig nem voltak hiábavalóak, az utóbbi években egymás után valósulnak meg a kínai beruházások hazánkban, amelyek a jelentős mennyiségű működő tőke beáramlása mellett több ezer munkahelyet teremtettek.

A teljesség igénye nélkül szemlézzük a legfontosabb beruházásokat!

• Az egyik legnagyobb kínai autóipari beszállító, a Baolong-csoport Szigetszentmiklóson hozta létre az elektromobilitási stratégiájának európai bázisát. Az ötmilliárd forintos fejlesztést a magyar állam 1,5 milliárd forinttal támogatta, a meglévő 180 mellé 35 újabb munkahely jött létre. A befektetés nyomán hazánk az elektromos akkumulátorok ötödik legnagyobb exportőrévé vált.
• Idén szeptembertől Biatorbágyon gyártja automata akkumulátorcsomag-csereállomásait az európai piacra a NIO. A beruházást összértéke több mint ötmilliárd forint, amelyet a magyar állam 1,7 milliárd forinttal támogatott. A NIO bejelentése szerint a magyarországi gyártóegység több száz embernek ad majd munkát. Az ipari létesítmény a gyártás mellett a NIO Power kutatás-fejlesztési központjának, illetve európai képzési és üzemeltetési központjának feladatát is ellátja majd.
• Magyarországon hozza létre első Kínán kívüli gyárát a sanghaji Semcorp. A cég világelső az elektromos autók akkumulátoraihoz szükséges szeparátorfóliák gyártásában. A beruházás értéke 65,5 milliárd forint.
• A kínai BYD 6,2 milliárd forintos beruházással létrehozta első európai elektromos buszgyárát Komáromban. A cég a legjelentősebb szereplő az elektromos buszgyártás területén, a 2017-ben megnyilt ipari létesítmény háromszáz embernek ad munkát. A kínai gyár azóta ötszörösére növelte gyártási kapacitását és további két hektárral bővítették az üzem területét.
• Az autóipari befektetések csúcsa a Debrecenben létrejövő Contemporary Amperex Technology Co. Limited akkumulátorcella-gyár, amely Európában a legnagyobb lesz. A befektetés értéke összesen háromezer milliárd forint (7,34 milliárd euró), amely Magyarország történetének legnagyobb beruházása.

Mindezek mellett több nemzetközileg jól ismert kínai vállalat is Magyarországon alakította ki európai központját:

• A Lenovo Magyarországon hozta létre első európai gyárát, amely több mint ezer mérnöki állást teremtett, miközben a létszám és a kapacitás egyaránt folyamatosan bővül.
• A Huawei száz főt foglalkoztató kutatás-fejlesztési központot hozott létre Budapesten. A vállalat Kínán kívüli legnagyobb logisztikai központja is Magyarországon van. A Huawei 15 ezer magyar dolgozót foglalkoztat. 2013-ban Magyarországon megnyitotta kapuit a Huawei Kínán kívüli legnagyobb ellátó központja, az European Supply Center. A Huawei Technologies Magyarország öt év alatt 83,4 milliárd forint adót fizetett be a költségvetésbe.
• Wanhua-csoport mintegy háromezer milliárd forintnyi befektetéssel van jelen a piacon. Előbb a BorsodChem Zrt. 2011-es megvásárlásával hajtott végre egy 1,5 milliárd eurós befektetést, megőrizve négyezer munkahelyet, újabb több százat létrehozva az ország egyik hátrányos helyzetű régiójában. Második fázisban további 1,6 milliárd értékű befektetést hozott a cég Magyarországra, amelyek a vegyiparba és energiaszektorba összpontosulnak.

A felsorolt beruházásoktól nem független az, hogy nemrég megindult a forgalom a Magyarországot és Kínát összekötő vasútvonalon, amelyen árut szállító konténervonatok közlekednek majd. Az összeköttetés gazdasági haszna felbecsülhetetlen, a jövőre tekintve különösen biztató, hogy a vonatok zömében napelemeket szállítottak hazánkba. Az energiaválság tekintetében ugyanis nem mindegy, hogy a kínai kapcsolatoknak köszönhetően a napelem-igényünk is biztosítva lehet a jövőben. Emellett a Budapest-Belgrád vasútvonal is épül, amely újabb mérföldkő lehet a kínai-magyar gazdasági kapcsolatok fejlődésében. A vasúti összeköttetés egyre fontosabbá válik a gazdasági együttműködésekben. A vasút ugyanis az egyik legolcsóbb, legbiztonságosabb és leggyorsabb módja a rakományszállításnak.

Csak a számok kedvéért: az elmúlt néhány évben a Kína és Európa között közlekedő tehervonatok éves száma 1702-ről 15 183-ra emelkedett. Egy évre levetítve a szállítmányok értéke 74,9 milliárd dollárt tesz ki.

Magyarország a vasútfejlesztéssel jelentős részt szerezhet az egyre növekvő vasúti forgalomból származó haszonból. Ezért is értehetetlen, hogy egyes magyarországi pártok miért ellenzik olyan vehemensen a vasúti infrastruktúra fejlesztését, miközben nemzetgazdasági szempontból vitális jelentősége van a fejlesztésnek. Bizonyos uniós országok ellenállását meg lehet érteni, mivel minden Magyarországon át érkező kínai termék kiesést jelent valamelyik nyugati ország forgalmából. A nagy európai kereskedőnemzetek érthető okokból jobban örülnének, ha nem lenne alternatívájuk a kínai áruk kontinensre érkezésében. A Záhonyi Átrakó Körzet létezése sem tetszik sokaknak, főleg miután kiderült, hogy a belépési ponton megsokszorozódott a Kínából érkező konténervonatok száma.

A különböző beruházások mellett azonban érdemes figyelni a két ország között zajló kereskedelem volumenének emelkedésére is. Az elmúlt 12 évben a magyar termékek kínai exportja a duplájára nőtt, miközben 2020-ban a legnagyobb összegű beruházásokat kínai vállalatok hozták Magyarországra. Az együttműködés kölcsönösen jó, klasszikus win-win szituáció.

A fent leírtak fényében érdekes kérdés, miért döntött úgy a három balti állam, hogy hátat fordítanak Kínának és kilépnek a 16+1 együttműködésből. Éppen a világgazdasági válság előtti pillanatokban. Milyen logika diktálja azt, hogy a szűkülő lehetőségek mellett önként mondanak le arról a lehetőségről, hogy a világ egyik vezető gazdasági hatalmával együttműködésben tervezgethessék a gazdasági jövőjüket? Nem mellékes tény az sem, hogy a gazdasági recesszió a balti államokat éppen olyan helyzetben éri, amikor rekordnagyságú inflációt szenved el a három ország.

A kilépés okait firtató kérdésekre a válasz az, hogy az indokok sokkal inkább politikai, biztonságpolitikai természetűek, semmint gazdaságiak. A balti államok fenyegetve érzik magukat Oroszországtól, így mindenben meg kívánnak felelni az amerikaiaknak, hogy biztosítsák a nyugati nagyhatalom jóindulatát a saját irányukba. Nem arról van szó tehát, hogy a 16+1 ne lett volna elég vonzó a baltiak számára, mindössze jobban tartanak egy orosz támadástól, mint az elszegényedéstől. Bár a félelmek jogosságát némileg zárójelbe helyezi az, hogy az orosz támadás veszélyét főként brit és amerikai szakértők támasztják alá, így nem kizárt, a balti államok egy hamis riasztás áldozataivá válnak. Az igazságnak azonban nincs is túl nagy jelentősége, az amerikaiak elvárása egyértelmű, az észt, lett és litván vezetés pedig ezt tudomásul vette. Igazodni akarnak az említett elvárásokhoz, ez a politikai érdekük.

A csehek szintén távolságtartóbbá váltak Kínával szemben, a politikai motiváció ebben az esetben is egyértelmű, tekintettel arra, hogy a kínai-cseh kereskedelmi volumen 2018-ban elérte a 18 milliárd dollárt, amely a járvány ideje alatt sem csökkent, hanem nőtt.

A balti hátraarctól nem elválasztható azonban a legszélsőségesebb fordulat, amelyet aláhúz az az igazodási kényszer is, hogy egy litván delegáció készül Tajvanra utazni, idomulva ezzel az elmúlt hetek amerikai diplomáciai akcióihoz. Ez a lépés érthetővé teszi mindazt, amit a litván vezetés tesz a kínai kapcsolatok tekintetében. A balti államok politikai szemüvegen keresztül vizsgálgatják a kínai gazdasági kapcsolatokat, Szlovákia, Magyarország és a térség néhány önálló politikát képviselni tudó állama ragaszkodik a racionális és pragmatikus megközelítéshez. Ez a realitás.

Az azonban biztosan kijelenthető, hogy az a nagyhatalom, amely a jelenlegi világgazdasági helyzetben a Kínától való távolodást kéri a jó partneri viszony megőrzése érdekében, nem tekinthető az adott ország szövetségesének, barátjának még kevésbé. Normális esetben egyetlen ország vezetését sem lehet arra kényszeríteni, hogy az országa gazdasági érdekeivel ellentétesen politizáljon.