Mennyit ér valójában a venezuelai olaj?
Venezuela a világ legnagyobb, ismert kőolajkészletével rendelkezik: a dél-amerikai ország földje és a part menti vizek csaknem 48 milliárd tonna nyersanyagot rejtenek. Ez a gigantikus mennyiség elméletileg elegendő lenne arra, hogy egy Németország-méretű olyan ipari nagyhatalom fél évezreden (!) keresztül fedezze belőle teljes szükségletét. A terület földtani szempontból nem tartogat meglepetéseket, hiszen a mezőket már régen feltérképezték. Nem véletlen, hogy egy ilyen mértékű természeti kincs felkeltette Donald Trump elnök érdeklődését is, aki a hazai energia-kitermelés fokozását tekinti kormánya egyik legfőbb célkitűzésének.
A washingtoni vezetés korábban ritkán beszélt olyan nyíltan a gazdasági érdekekről, mint tette azt az elnök a Nicolás Maduro venezuelai elnök elmozdításával kapcsolatos szombati nyilatkozatában. Donald Trump egyértelművé tette, hogy utat nyitnak a hatalmas amerikai olajvállalatok előtt, amelyek milliárdos befektetésekkel újíthatják meg a helyi infrastruktúrát, ezzel jelentős profitot termelve. A Die Zeit elemzése szerint azonban a világpiac meglepően közömbösen reagált a venezuelai politikai fordulatra. A nyersolaj ára hordónként hatvan dollár alatt maradt, ami azt jelzi, hogy a befektetők nem számítanak a globális kínálat hirtelen bővülésére.
Miközben az olyan nagyvállalatok, mint a Chevron vagy a ConocoPhillips részvényei emelkedni kezdtek, az olajipari szolgáltató szektorban még jelentősebb, 10 százalékos drágulást is tapasztaltak.
A venezuelai olajipar azonban az elmúlt évtizedek szocialista irányítása alatt összeomlott. Míg az ország 1960-ban az OPEC egyik alapítója volt, a Hugo Chávez idején végrehajtott államosítások és az amerikai cégek kiűzése után a kitermelés mélyrepülésbe kezdett. Ma már évente kevesebb mint ötvenmillió tonnát bányásznak, ami töredéke a korábbi szintnek, így az ország jelenleg legfeljebb minimális mértékben befolyásolja a világpiaci folyamatokat.
A kitermeléshez és szállításhoz szükséges technikai háttér teljesen elavult, a rendszer helyreállítása pedig szakértők szerint akár több százmilliárd dollárt is felemészthet.
Steffen Bukold piaci elemző szerint az amerikai óriáscégek nem fognak azonnal és lelkesen beruházni zelőtt, hogy ne kapnának garanciát a korábbi államosítások miatti kártérítésekre. Az ExxonMobil és a ConocoPhillips például továbbra is tízmilliárd dollárt követel az elszenvedett veszteségeiért.
A világgazdaság jelenlegi gyengélkedése és a stagnáló kereslet mellett a hatalmas tőkeigényű venezuelai projektek gazdasági szempontból kockázatosak. Középtávon a belső égésű motorok visszaszorulása és az elektromos autózás terjedése tovább rontja a kilátásokat, hiszen a csökkenő kereslet alacsonyan tartja az árakat. A jelenlegi helyzetben tehát a venezuelai olajmezők kiaknázása nem gazdasági, hanem sokkal inkább geopolitikai kérdés az amerikai kormányzat számára.
