Erős János a hosszú távú stratégiáról

A Magyar Fejlesztési Bankról sok legenda és sok hír keringett az elmúlt másfél évtizedben. A „nézőtérről” úgy tűnik, valami történt a díszletek mögött. Erről kérdeztük a bank vezérigazgatóját, Erős Jánost.

– Mi az MFB sikerének titka, és ennek fényében milyennek látja az egykori K&H évek sikertelenségét?

– A K&H esetében egy ötvenkétmilliárd forintos konszolidációra szorult bankot vettem át, s később itt hajtottuk végre az ország egyik legsikeresebb privatizációját. Más volt akkor a siker makro- és mikrokörnyezete, és más 2006-ban. Az alapkérdés az, hogy ki tudjuk-e hozni a körülményekhez képest maximális eredményt, vagy meg sem próbáljuk, és megelégszünk a „nehogy valami baj legyen” magatartással. A hazai fejlesztési bank 15 éves működését sem szabad a makro- és mikroelemzések évente változó eredményének ismerete nélkül minősíteni. Fogadjuk el, hogy a bankok a legérzékenyebbek minden változásra. Érdekes felismerésre jutunk, ha áttanulmányozzuk az MFB éves jelentéseit: láthatjuk, hogy a mindenkori bankvezetés a célok tekintetében mindig a környezetváltozásokhoz próbált igazodni; az már más kérdés, hogy a lehetőségek közül éppen a helyes eszközöket választotta-e céljai megvalósításához. Ennek a 15 évnek az egyik állomása a jelenlegi vezetés által kialakított, az MFB középtávú stratégiája alapján megkezdett munka.

– Miben tért el az önök stratégiája?

– Értékelhettük az előttünk lévő 11 év tapasztalatait, útkeresését, ez sokat jelentett a tervezésnél. Megvizsgálhattuk az uniós országok állami fejlesztési bankjainak működését, termékeit, „híd” szerepét, és ezek ismeretében, a hazai sajátosságok figyelembevételével dönthettünk aztán a stratégiánkról. Olyan állami tulajdonú bankokról beszélek, amelyek speciális feladatokat töltenek be, és ehhez kell megkeresni a piac által még elfogadható eszközöket. Azonnal felállítottunk egy szakmai hátteret, s ennek fontos szerepe lett a döntéseink megalapozásában: rendszeresen készülnek számunkra makrogazdasági elemzések, továbbá támogatjuk a Fejlesztés és Finanszírozás folyóirat szellemi műhelyét, ez pedig nemcsak információkkal lát el bennünket, de a makro- és mikrogazdasági kérdésekben való eligazodásunkat is segíti. Tényként mondhatom, hogy vezető európai és amerikai bankok, gazdaságpolitikusok hasznosítják a folyóirat információit, s valóban, ezek nélkül nehéz lenne jó stratégiát, jó éves terveket készíteni. Szintén lényeges elem, hogy 2002-ben már javában készültünk az Európai Unióba való belépésre, és már ennek a követelményei szerint kellett kialakítani az MFB szerepvállalását; a belépés után pedig ennek megfelelően átalakítani, EU-konformmá tenni a termékeit. A középtávú stratégia tehát a folyamatok és tendenciák figyelembevételével készült el. Ennek lényeges pontjai: a kis- és középvállalkozások, önkormányzatok fontos célcsoporttá válása; portfólió-tisztítás; fejlesztési célú intézmények részvételével létrehozni az MFB Cégcsoportot. Cél volt az is, hogy a hitelkihelyezések döntő része a kereskedelmi bankokon és egyéb pénzintézeteken keresztül, refinanszírozásban történjen.

– A „Sikeres Magyarországért” elnevezésű hitelprogram berobbanása is ennek a stratégiának a része?

– Amennyiben a berobbanáson a sikert érti, igen. A stratégiánknak fontos eleme az átláthatóság, valamint a megfontolt, körültekintő gazdálkodás követelményének való megfelelés. 2004 végére a változtatást két dolog tette szükségessé. Egyrészt a májusban életbe lépett uniós tagságunk, illetve az ebből fakadó uniós jogszabályi kötelezettség miatt felül kellett vizsgálnunk addigi termékeinket. Másrészt pedig az egyre gyarapodó hitellehetőségek könnyebb kezelhetősége, egyszerűsítése érdekében kidolgoztuk a „Sikeres Magyarországért” hitelprogramokat. Mindezt azért, hogy a vállalkozók és önkormányzatok gyorsabban megtalálják az MFB-nél lévő forrásokat. Az Európai Unió egyre szigorúbban szabályozza, hogy a gazdaság egyes szereplői burkolt támogatások révén ne juthassanak versenyelőnyökhöz, s a támogatások ne torzítsák a versenyviszonyokat. A „Sikeres Magyarországért” hitelprogramok megfelelnek e követelménynek. Végül is több mint félszáz hitelcélt hirdettünk meg a vállalkozók, önkormányzatok és az agrárvállalkozók beruházási igényeit figyelembe véve. A siker számokban is mérhető. 2006. március 1-jéig 3100 kérelmet hagytunk jóvá, 203 milliárd forint összegben. Lehet, hogy ez a gazdaság igényeihez képest kevés, azt viszont jól jelzi, hogy fellendülőben vagyunk, ez pedig a felzárkózás és a versenyképesség iránya. Mert az az igazi siker, ha ezek a fejlesztések újabbakat generálnak, és hatásukat a vállalkozó környezetében is érezni lehet; ha például a szolgáltatási befektetés helyén nő a szolgáltatás választéka és színvonala.

– Bankárként nyilván nem osztja azt a véleményt, amit vészjelzőként csengetnek az eladósodást ellenzők.

– Az a véleményem, hogy az MFB-től felvett önkormányzati és vállalkozói hitelek önmagukban nem jelentenek eladósodást. A hitelek esetében egy közös felelősségvállalásról is szó van. Aki engedi, hogy a hitelbírálat során átvilágítsák a cégét, és megvalósítható üzleti tervvel rendelkezik, annak minimális a kockázata. Nem véletlen, hogy az unió a támogatási formákat olyan konstrukciókká kívánja átalakítani, amelyeknél a gazdasági célok elérése, a megtérülés hatékonysága áll a középpontban, azaz az eleve hatékony gazdasági tevékenységeket kell támogatni, nem pedig olyasmit, aminél nem látható előre, hogy az odaítélt forrás hasznosul-e vagy sem. Az a forrás, amit nem az igényelt célokra fordítanak, az valóban nem termeli ki még a kedvezményes hitelt sem. Sajnos a hazai vállalkozókban ez még kevésbé tudatosult, az ellenőrzések szigorodásával azonban a mostani felfogás biztosan gyorsan változni fog.

– Az MFB-t mint állami tulajdonban lévő bankot privatizáció esetén ön kivásárolná?

– Ismeri a viccet, amelyben megkérdezik: Miért nem harangoznak? Több oka van ennek – hangzik a válasz. Csak egyet mondjon – nógatják a harangozót. Nincs harang. – Hát annak is több oka van, hogy miért nem vásárolnám ki az MFB-t. Legfőképp: nem vagyok vállalkozó. Bankárként viszont egy jó csapattal, úgy tűnik, eredményesek lehetünk. Az uniós tapasztalatokból is látható – de tengerentúli példákat is hozhatnék rá – hogy szükség van az olyan állami fejlesztési bankra, amely „híd” szerepet tölt be a gazdaságpolitika és a gazdasági élet szereplői között. Az állam sosem vonulhat ki a gazdaságból; szerepe átalakulhat, de a folyamatok irányítója marad, bármilyen fejlettségű országról is legyen szó. Ez a „híd” persze sehol nem egyforma: ahogy már az elején utaltam rá, a fejlesztési bankok kiváló tükrei az adott ország gazdaságpolitikájának.

– A miniszterelnök januárban bejelentette, hogy az MFB tevékenységének bővítésével létrehozzák a Vállalkozók Bankját, február elején pedig az MFB-ben megbeszélést tartott két miniszterével és az érintett társaságok vezetőivel. A 2002-es stratégiájukban ez is látszódott?

– A vállalkozók bankja nem egy új bankot jelent, azt hiszem, ezt a félreértést már sikerült tisztázni. Az MFB tevékenységének szélesítése, a szolgáltatásainak ez irányba történő bővítése már szerepelt a stratégiában is. Egy szerves fejlődés eredményeként jutottunk el idáig. Tudatosan építettük és szélesítettük a bank tevékenységét, hiszen ezt a gazdaságpolitikai lépések is megkövetelték, s ahogy az elején bemutattam, alkalmazkodtunk a makro- és mikrokörnyezeti változásokhoz, igényekhez. A miniszterelnök bejelentése felgyorsította ezt a folyamatot, és kétségkívül nagyobb mozgásteret adott számunkra, mint ahogy azt a bank menedzsmentje eredetileg tervezte.

– Nem lassítja ezt a lendületet az, hogy fontos döntéseket a választások miatt el kell halasztani?

– A fontos döntés megszületett: központosítani kell a vállalkozóknak szánt valamennyi fejlesztési forrást azért, hogy ne a vállalkozó szaladgáljon források után, hanem a forrás találja meg a vállalkozót. Tervünk szerint 2007. januártól az ország 3000 pontján működik majd olyan „egyablakos” szolgáltatás, ahol a vállalkozó mindent egy helyen megkap ahhoz, hogy a vállalkozásának és üzleti tervének megfelelő forrást megtalálja, és sikeres kérelmet nyújthasson be. Az uniós országokban ezek a „forrásközpontok” már működnek. Az átalakítás tehát megkezdődött, ha valóban hatékonyan és láthatóan szeretnénk a 2007. évtől induló új uniós költségvetési pénzeket felhasználni, akkor arra fel kell készülnünk, és mindenkit fel kell készítenünk.

– Az előadásaiban és a nyilatkozataiban mindig azt mondja, hogy a pénz nem lehet akadálya a fejlesztésnek, mert pénz van. Mi az, ami hiányzik, miért van az, hogy úgy érezzük, még mindig csak az útkeresés folyik a gazdaságban, és nem érezzük a változást?

– Nem gondolom, hogy az elmúlt 16 évben Magyarországra érkezett források felhasználása nem látszik. Az lehet, hogy nem látványos, hiszen messziről indultunk. Két dolgot a helyzet minősítésekor mindenképp figyelembe kell venni. Az uniós források felhasználását az uniós előírásokhoz kellett igazítani, s ahhoz, hogy a pénzt felhasználhassuk, sokszor a helyileg nem igazán fontos feladatokra pályáztunk. Most, amikor 2007-től újabb lehetőségeket kapunk, már a regionális fejlesztési tervek alapján, a mikrokörnyezetben fontos célokra pályázhat mindenki. A helyes felhasználás igazi felemelkedést hozhat. A másik, hogy komolyan kell venni azokat a kitörési pontokat, amelyek fejlesztésével kiemelkedhetünk térségünkben. Az országok gazdaságpolitikáját nem a hagyományos iparágak, hanem a piac igénye alakítja. Tanulnunk kell saját kudarcainkból, amelyekben leginkább a mi bebetonozott szemléletünk a ludas, és nem az unió. Mert pénz valóban van és lesz a fejlesztésekre, a mikrovállalkozóktól a nagyvállalatokig mindenki számára, ám ami hiányzik, ami még kevésbé látszik, az a piacképes projekt. Azt gondolom, hogy a most készülő regionális fejlesztési tervek ebben segítenek. Ezekkel tudunk igazán felkészülni arra, hogy a források közt megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Persze 2007 januárjáig is folyik a fejlesztés – honlapunkon különben a hosszú lejáratú, kedvezményes hitelek között érdemes böngészni, hiszen a számadatok azt mutatják, egy igazán piacképes projekt számára a húszévi lejáratú és az árfolyam-garanciával biztosított 6 százalék körüli kamatozású fejlesztési hitel a legjobb befektetés. Nem érdemes csodákra várni, mert a várakozás óradíja sokkal magasabb az időben megkezdett fejlesztés óradíjánál.

(x)