Miért veszélyes a Tisza vagyonadója?

A vagyonadó a baloldal régi-új kedvenc varázsszavává vált. A terv mindenhol ugyanúgy kezdődik: „csak a nagyon gazdagokra vonatkozik”, „a középosztálynak nincs félnivalója”, „csak igazságot teszünk”. Aztán mindenütt ugyanúgy végződik: kiderül, hogy a legkönnyebben hozzáférhető, legátláthatóbb vagyon nem a szupergazdagoké, hanem a dolgozó, adófizető, vállalkozó embereké. Így válik minden vagyonadó idővel középosztályadóvá.

A Tisza Párt nemrég nyilvánosságra került adóterve sem az igazán tehetőseket célozza, hanem széles társadalmi rétegek megélhetését tenné nehézzé. Ráadásul ahhoz, hogy bármiféle vagyonadót bevezessenek, minden egyes állampolgár, minden család, minden nyugdíjas vagyoni helyzetét fel kellene mérni: mennyit ér a ház, a lakás, a nyaraló, az autó, a vállalkozás, a drágább ingóságok. Mindenkinél rendszeresen vagyonvizsgálat lenne, aztán már csak tollvonás kérdése, hogy évente épp mekkora vagyonnál érvényesítenék a vagyonadót.

Mindenkit elérne

A párt korábbi kijelentéseiben a vagyonadót mint „gazdagokra szabott” extraterhet – ötmilliárd forintos vagyon felett évi egyszázalékos adóként – vázolták. A limitet később egymilliárd forintra csökkentették, az utóbbi hetekben napvilágra került dokumentumok szerint azonban az értékhatárt végül lényegesen lenyomnák, így 500 millió forint vagyon felett is vagyonadó sújtaná a magánszemélyeket. Az adókulcs sem maradna egy százalék, a tervezet szerint 6,5 százalékos közterhet vetnének ki, ami a teljes vagyonra vonatkozna (ingatlan, jármű, üzletrészek, értékpapírok, műtárgyak összesen). Tervek szerint a vagyont először az aktuális értéke, majd az esetleges értéknövekménye alapján évente adóztatnák. Vagyis a meglévő vagyon „fenntartásáért” is fizetni kellene, nem csak az újonnan megszerzettért. A tervezet arra is kitér, hogy külföldön tartott vagyonelemeket, befektetéseket, értékpapírokat is bevonnák az adóalapba.

Szalai Piroska, a miniszterelnök főtanácsadója szerint a nyilvánosságra került értékhatár olyan vagyonmennyiséget jelent, amelyet sok középosztálybeli család is könnyen elérhet. Magyarán a „szupergazdagok” mellett a feltörekvő rétegeknek is áldozatot kellene hozniuk. A vagyonadó ráadásul közvetlenül a hazai vállalkozókat is sújtaná, tehát azokat, akik munkahelyet teremtenek, adóznak, beruháznak. Vagyis egy széles és társadalmi szempontból nélkülözhetetlen, a gazdaságnak is a gerincét adó réteget is súlyosan terhelne, azaz a közép- és kisvállalkozókat.

– Nem kell ahhoz sok, hogy valaki elérje az 500 millió forintos határt. Egy vállalkozás telephelye, néhány drága eszköz vagy más munkagép, és könnyen meg is van a több száz millió forintos érték. Ez alól azok a vagyonelemek sem képeznének kivételt, amelyeket hitelre vettek, és a bevételekből fizetik a részleteiket – magyarázza Szalai Piroska.

Az autó- és buszflották, a mezőgazdasági vállalkozások, az ipari szereplők így komoly terhet kapnának a nyakukba – ők jellemzően olyan vállalkozók, akik semmilyen tekintetben nem tekinthetők szupergazdagnak, beruházásaik ellenben jelentős értéket képviselnek.

– Az ilyen adó nem ösztönzi a vállalkozókat, hogy bővítsék a vállalkozásukat, beruházzanak, itthon fektessenek be. Egy 500 millió forintos gép megvásárlása egy KKV-ban nem számít rendkívülinek. A mikrovállalkozásoknak is lehet ekkora vagyona, és ezek foglalkoztatják a versenyszféra dolgozóinak 38 százalékát, a KKV-k együttesen pedig a kétharmadát. Jó eséllyel ezek a cégek kénytelenek lennének zászlót váltani, azaz a korábbi években megjelent szlovák rendszámú autóik helyett a kisüzemek, a műhelyek, a vállalkozások most konkrétan elköltöznének – magyarázza Szalai Piroska.

Egy vállalkozást pillanatok alatt át lehet telepíteni egy szomszédos országba, ami a GDP csökkenéséhez és munkahelyek megszűnéséhez vezetne. A szakértő szerint ráadásul nagy eséllyel azok is beleesnének a vagyonadóval sújtott rétegbe, akiknek nagy értékű ingatlanuk van Budapesten, és mellette egy nyaralójuk valahol vidéken.

– El tudok képzelni egy idős nénit az I. kerületben, akinek van egy lakása valami jobb környéken, és özvegyként birtokol még egy balatoni nyaralót is. Ennyiből máris meglehet az 500 millió – teszi hozzá a szakértő.

Egy nyugdíjas számára már önmagában egy ilyen ingatlan fenntartása is hatalmas teher, ezután pedig fizethetné a vagyonadót is. Amit nyilván nem tudna finanszírozni, jelentős adóhátralék keletkezne, amelyet a család örökölne.

– Ha visszahozzák az örökösödési adót is, akkor a következő nemzedék „kis pénzekért”, azaz áron alul adná el a családi vagyont. Biztosak lehetünk abban, hogy lesznek olyanok, akik majd éppen ezekre az esetekre specializálódnak, felvásárolnák az adóteher miatt kényszerből piacra dobott ingatlanokat – vázolja a jövőt Szalai Piroska.

Reformnak álcázott megszorítás

Az Ingatlan.com-on böngészve hamar rácsodálkozunk, hogy az 500 millió forint érték körüli ingatlanok sok esetben nem kacsalábon forgó paloták, csak jó helyen találhatók. Balogh László ingatlanszakértő szerint pedig további kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a NAV ellenőre miként mérné majd fel egy ingatlan értékét.

– Egy kitűnő állapotú, felújított fővárosi Kádár-kocka értékesebb, vagy egy vidéki, lerobbant kúria? Feltételezhetően az adatbázisból következtetnek majd, de lehet például valami különlegessége egy háznak, amiért drágább. És mi a helyzet, ha kiskorú a tulajdonos?

Balogh László szerint az 500 milliós vagyon éppen egy határérték. Véleménye szerint ugyanis az egymilliárd forintos vagyonnal rendelkezők körébe viszonylag kevesen tartoznak, az ötmilliárdosba még kevesebben, akár ingatlanból, akár cég ingatlanból, akár ingóságból számoljuk. A százmilliós vagyont birtoklók száma már sokkal nagyobb, az 500 millió éppen félúton van a szupergazdagság és az átlagvagyon között – tehát épp a sokat emlegetett középréteget jelenti. Hozzáteszi azt is, hogy a Budapesten az összes eladó lakás hirdetését figyelembe véve 97-98 millió forint a mediánérték. Ebből kiindulva az 500 milliós vagyonszintet könnyen el lehet érni úgy, hogy egy családnak van két családi háza a XII. vagy a II. kerületben, miközben ezeket csak örökölték. Egy V. kerületi nagypolgári lakás és egy balatoni üdülő értéke is közel járhat a szóban forgó határhoz.

– A magyarok többségének a vagyona ingatlanban fekszik, a lakosság 90 százaléka saját tulajdonú ingatlanban él, ergo sok a „vagyonos” ember. Egy 80 négyzetméteres panellakás is már százmillió forint körül van. De ettől még nem „szupergazdag” az, aki benne él.

A tervezetet nehéz, valószínűleg kockázatos lesz végrehajtani. Az ingatlanok, üzletrészek, külföldi vagyonok felmérése, értékelése, az adóalap pontos meghatározása hatalmas adminisztrációs terhet és jelentős kontrollt igényelne, ami jelenlegi viszonyok mellett kivitelezhetetlen. Ha az adóhatóság nem tud reálisan és következetesen eljárni, könnyen előfordulhat, hogy az adózók kibújnak a teher alól: kiszervezik vagyonukat külföldre, papíron cégek mögé rejtik. Végül csak a megrögzötten becsületesek maradnak, akiket könnyű kifosztani. Ezután jöhet a következő hullám: adóemelés, szigorítás, még alacsonyabb értékhatár. Az emberek elveszíthetik megtakarításaik értékét, a vállalkozások jövedelmezősége romolhat, beruházások maradnak el és munkahelyek szűnhetnek meg. A szakértők már most figyelmeztetnek, hogy a terv valójában nem reform, hanem megszorítócsomag, következménye nem a társadalmi igazságosság, hanem a gazdaság leépülése lehet.

Drága és igazságtalan

A vagyonadó azonban más szempontból is „érdekes” ötlet. A 70-es, 80-as, de még a 90-es években is több országban volt érvényben vagyonadó. Ezek az országok időközben rájöttek, hogy sokkal olcsóbb megoldás is van arra, hogy költségvetési bevételhez jussanak adókból. A vagyonadó ugyanis az állam számára gyakran nem éri meg, mert rendkívül drága a működtetése. Évente kell értékbecsléseket szervezni ingatlanokra, ingóságokra és más vagyonelemekre. Sok országban nincs olyan megbízható vagyonkataszter, amire támaszkodhatnának. Magyarországon sincs. Ez az egyik oka annak, hogy a vagyonadót sorra megszüntették. Például Németországban 1997-ben vezették ki, Svédországban a több mint egy év százados adófajtát 2007-ben törölték el, Franciaországban 2018-ban szűkítették az adóalapba számító dolgok körét. A Tax Foundation 2024-es elemzésében kimutatta, hogy Spanyolországban 25-50 százalékkal haladta meg az adminisztráció költsége a tényleges adóbevételt, tehát ez az adónem a költségvetésnek többe kerül, mint amennyit hoz.

Szalai Piroska szerint forgalmi adatokból, pénztárgépek összekötéséből, szolgáltatások után fizetett adókból sokkal egyszerűbb és olcsóbb bevételt beszedni. A vagyonadót ezzel szemben a dúsgazdagok rendszerint ki tudják kerülni.

– Nem feltétlenül offshore cégekről beszélünk: ma már a világ számos országában megszűnt a vagyonadó, így könnyű olyan helyet találni akár a szomszédban is, ahová áthelyezhetik a vagyonukat, hogy ne tartozzanak a magyar adóhatóság alá.

Így jutunk oda, hogy a dúsgazdagok könnyen megoldják, hogy ne kelljen befizetniük a vagyonadót, a középosztálybeliek, illetve az átlagpolgárok vagyonából pedig nem folyik be annyi bevétel, hogy az államnak megérje.

– Persze van olyan szakmai réteg, amelyiknek tetszene a vagyonadó bevezetése, például az értékbecslők vagy más érintettek, nekik hatalmas üzlet lenne – teszi hozzá Szalai Piroska.

A digitalizációnak hála ma már pontosan meg lehet határozni, hol keletkezik nagyobb nyereség, és ott lehet különadót kivetni. Ez az oka a szektorális adóknak: a bankoktól vagy a multinacionális cégektől veszik el a többletet, mert náluk koncentrálódik a nagyobb nyereség.

– Akik a vagyonadót javasolják, azoknak az fáj, hogy ilyen hajszálpontosan be lehet azonosítani a nagy eredményt produkáló szereplőket. Inkább a lakosságra tolnák a terheket, mert az átlagember nem tud trükközni – mondja Szalai Piroska.

A Tisza Párt kommunikációjában a vagyonadó a „felelősségvállalásáról” szól, a nyilvánosságra került információk alapján azonban világos, hogy a terv nem váltja be a leggazdagabbak megsarcolása vonatkozó szándékot, hanem a középosztály és középvállalkozások adóterheinek radikális megnövelését hozná magával. A vagyonadó így nem reform, hanem megszorítás, és nem a gazdagok vagyonából venne el, hanem a társadalom szövetét sértené.