Egyre inkább a letelepedési kötvények körüli nézetkülönbségek határozzák meg a migránskvótáról szóló alkotmánymódosítást. A konstrukciót az ellenzék példátlan botrányként említi, noha a világ legtöbb országában létezik hasonló lehetőség. A letelepedési kötvényekből eddig négyezret értékesítettek, jellemzően kínaiaknak, amiből az államkincstárnak több mint egymilliárd euró bevétele keletkezett. Az ügylethez kapcsolódó kamatkiadások azonban újabban magasabbak az indokoltnál.

„Magyar lyuk tátong a schengeni kerítésen” – kürtöli szenzációsan az amerikai Politico magazin brüsszeli kiadásának címlapja, amelynek cikke azt állítja, hogy az Európai Unióban felháborodást kelt a letelepedésikötvény-konstrukció, vagyis hogy milliókért tárt karokkal engednek be Európába kétes hírű kínai, orosz vagy iráni polgárokat. A hangvétel rímel a magyar ellenzéki állításokra, amelyben már-már összeforr a liberális DK, a baloldali MSZP vagy a szélsőjobbos Jobbik. Előbbi a kínai korrupcióellenes hivatal vizsgálatát kezdeményi, utóbbi pedig nemzetbiztonsági kockázatokról beszél.

A konstrukció 2013-as bevezetése óta egyébként közel négyezer külföldi vásárolt letelepedési kötvényt, 90 százalékban kínai állampolgárok. Mivel a konstrukció a közvetlen családtagok áttelepítésére is feljogosít, becslések szerint 11 ezren csúszhattak át ily módon a „magyar schengeni lyukon”. A szenzációt sejtetők azonban elhallgatják, hogy Magyarországon kívül Bulgária, Lettország, Litvánia, Ciprus, Málta, Görögország, Portugália, Spanyolország, sőt Hollandia, Ausztria és Nagy-Britannia is biztosít hasonló lehetőséget.


Főleg kínaiak jönnek

„A magyar kormány felajánlja a letelepedési program lehetőségeit az üzletembereknek és a magas státuszú egyéneknek, hogy megszerezzék a tartózkodási engedélyt, valamint az ezzel járó szabad mozgás és szabad munkavállalás lehetőségét a schengeni övezetben.” A letelepedési kötvény lényegét jól összefoglalja az a hirdetés, ami a New African magazin szeptemberi számában jelentet meg. A kötvényekért az első két évben 250 ezer eurót, 2015 januárjától pedig 300 ezer eurót (90 millió forintot) kell magyar állampapírba fektetniük a jelentkezőknek. A befektetés időtartama öt év, utána az érintettek – némi kamattal növelve – visszakapják pénzüket, újabb két év után pedig – alapfokú nyelvtudás megszerzését feltételezve – kérelmezhetik a magyar állampolgárságot. A kötvényvásárlás nem jelent automatikus jogosultságot: több hatóság (bevándorlási, terrorelhárítási, rendőri szervek) is vizsgálja a kérelmező büntetőjogi előéletét, a nemzetbiztonsági kockázatokat, illetve hogy az illetővel szemben rendeltek-e már el kiutasítást vagy beutazási tilalmat. A vizsgálatok hatékonyságáról Pintér Sándor belügyminiszter 2015 végéig szóló parlamenti összefoglalójában úgy számolt: a kötvényt igénylő 3515 külföldi befektetőből 3490 jelentkezését fogadták el, vagyis 25-öt utasítottak el. Az elszámolást a családtagokra is kiterjesztve pedig 72-re nő azok száma, akiktől megtagadták a tartózkodási engedélyt.

A hivatalos megfogalmazás szerint a letelepedési kötvények forgalmazását „nemzetgazdasági érdekből” tette lehetővé a magyar kormány. Az indokot erősíti, hogy az ötlet 2012-ben fogalmazódott meg, amikor a nemzetközi szervezetek különösen erős nyomás alá helyezték az unortodox gazdaságpolitikával kísérletező Magyarországot (Demokrata, 2012/11.). S a tőkebevonásnak ez a módja sikeresnek bizonyult, hiszen közel négy év alatt 1,1 milliárd euró befektetést hozott a magyar államháztartásnak. Ez hazánk államadósságának ugyan csak 1,3 százaléka, a devizaadósságból azonban már 4,2 százalékkal részesedik. Mint emlékezetes, 2012-ben az volt a fő fenyegetés, hogy Magyarország – a sorozatos leminősítések és nemzetközi szervezetek fenyegetéseinek árnyékában – nem tud elegendő devizaforrást beszerezni a pénzpiacokról.

A kötvény értékesítése 2013-ban lassan futott fel, 2014 azonban az eddigi legsikeresebb évnek bizonyult, ekkor több mint 2200 értékpapírt vásároltak a külföldiek. A befektetendő összeg tavalyi megemelése óta némileg lanyhult az érdeklődés: tavaly 800 letelepedési kötvény kelt el, idén eddig 600 – de például júliusban 137, augusztusban 133 darab, ami akár egy újabb felfutás előszele lehet. A kötvényt vásárolók 85 százaléka kínai, 7 százaléka orosz. A maradék összetétele rendkívül vegyes, összesen 38 ország polgárai szerepelnek a kedvezményezettek között.


Európa-szerte bevétel

A 2008–2009-es válság óta a szegényebb uniós országok egyfajta extra bevételi forrásként is tekintenek arra, hogy gazdag unión kívüli polgárok számára letelepedési lehetőséget kínáljanak. Több gazdag országban azonban korábbi hagyománya is van a hasonló konstrukcióknak – akár az unión kívüli államokat is tekintve. A feltételek sokszínűek: van ahol a magyarhoz hasonlóan pénzt kell letenni, van ahol ingatlanvásárlást követelnek, s létezik munkahelyteremtési követelmény is – akár ezek közül több kombinációja. A „letelepedési üzletben” legmesszebbre Málta ment el, amely már egyenesen állampolgárságot ad azoknak, akik 650 ezer eurónyi befektetést teljesítenek a szigetországban. Az érintetteknek emellett előre ki kell fizetniük évi 15 ezer euró átalányadót, és 183 napot az országban kell tartózkodniuk (Magyarországon nincsenek ilyen kötelezettségek). Az állampolgárság miatt a máltai rendszer – a magyarral ellentétben – néhány évvel ezelőtt valóban kiváltotta az Európai Parlament kritikáját, akkor azonban még nem tartozott a feltételek közé a helyben lakási és adófizetési passzus.

A máltainál lényegesen nagyobb, 5 millió eurós befektetés az állampolgárság ára Cipruson, amit helyben „kivételes belföldiesítésnek” neveznek. E kapun kényszerből néhány orosz üzletember is áthaladhatott, ugyanis azok számára is kinyílott, akik a 2013-as bankcsődökben ennyi pénzt veszítettek. Jóval kisebb összegért, 300 ezer euróért azonban vásárolható letelepedési lehetőség is, szintén az EU-n belüli szabad mozgás lehetőségével.

A letelepedési kötvények ára nagyjából arányos az adott ország életszínvonalával. A folyamatos csődhelyzetben levő Görögország például csupán 250 ezer euró (75 millió forint) értékű ingatlan vásárlását írja elő a letelepedés feltételeként – ez nem több, mint egy lakás ára Athén központi kerületeiben. Spanyolország szintén ingatlanvásárláshoz köti a letelepedést, itt azonban az értékhatár már 500 ezer euró, és a jogosultságot kétévente meg kell újítani. Az ország fejlettségéhez képest drágának számít a bolgár letelepedési államkötvénnyel kapcsolatos program, ami konstrukciójában megegyezik a magyarral, ám itt egymillió bolgár leva (511 ezer euró) fizetési kötelezettséget határoztak meg. Az érintettek öt év után állampolgárságot kérvényezhetnek, ám van egy gyorsított konstrukció is, ahol 2,2 millió leváért már egy év után a nemzet részévé válhatnak a harmadik országból érkezettek. A magasabb fizetési kötelezettség miatt a konstrukció negyedannyi letelepedőt vonzott, mint a magyar. A szintén költségvetési nehézségekkel küszködő Portugália a közelmúltban vezette be az „arany vízumot”. Ez 500 ezer eurós ingatlanbefektetést vár el, és ötéves tartózkodásra jogosít az Európai Unióban. Az érintetteknek ezenfelül csak 500 eurós eljárási díjat kell fizetniük, és évi hét napot az országban tölteniük. Bár a portugálok a programtól főleg az egykori gyarmat Brazília felső osztályainak beáramlását várta, eddig ott is a kínaiak határozzák meg a jegyzéseket: a vásárlók 78 százaléka az ázsiai országból érkezik.

Nagy-Britannia vagy Ausztria ugyanakkor lényegesen szigorúbb követelményeket ír elő a letelepedés feltételeként. Előbbiben egymillió fontos befektetést kell teljesíteni, utóbbiban pedig az ország szempontjából fontos gazdasági befektetést. S az unión kívül is számos ország kínál hasonló lehetőséget. Ausztráliában például 4,7 millió amerikai dollár értékű államkötvény négyéves jegyzése vagy hasonló céges invesztíció a letelepedés ára. Az Egyesült Államok csupán 500 ezer dollárnyi befektetést ír elő, az érintetteknek azonban vállalniuk kell, hogy két év alatt tíz munkahelyet teremtenek. Közép-Amerikában pedig Dominika 100 ezer, más szigetországok 200-400 ezer dollárért kínálnak letelepedést, több esetben állampolgárságot.


Jó üzletből átdolgozásig

A magyar letelepedésikötvény-konstrukciót bevezetésének évében még a PwC nemzetközi tanácsadó magyarországi irodája is az ország számára előnyösnek minősítette. A magyar államkötvények akkori 4-5 százalékos szintjével szemben ugyanis mindössze 2 százalékos kamat mellett biztosított a költségvetésnek finanszírozási lehetőséget. Ráadásul, ahogy az elemzésben olvasható, az engedélyt megszerzők gazdasági tevékenységük egy részét is Magyarországra telepíthetik át, ami további adóbevételeket hoz.

Azóta azonban jócskán változott a nemzetközi hozamkörnyezet, így a letelepedési kötvények garantált 2 százalékos hozama immár nem különösebben kedvező az államnak a normál államkötvény-aukciók 2-3 százalékos hozamához képest (főleg, hogy az euróban kibocsátott értékpapírok a másodpiacon mindössze 0,5 százalékos hozam mellett forognak). Ráadásul a magyar kamatszintet még lejjebb tolhatja, hogy a Moody’stól kapott felértékeléssel immár az összes hitelminősítőnél a befektetési kategóriába került Magyarország, ami a Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a következő másfél évben tízmilliárd forinttal teszi olcsóbbá az államadósság finanszírozását. Varga Mihály tárcavezető tehát azt látná észszerűnek, ha a kormány – az alapkonstrukció fenntartása mellett – változtatna a letelepedési kötvények feltételrendszerén.

Változtathatnak a sokat támadott jutalékrendszeren is. Ahogy a sajtóban sokszor olvasható: a letelepedési kötvényeket nem direkt állami cégek, hanem az adott országban működő közvetítők értékesítik, amelyek 40 ezer eurónyi (12 millió forint) többletdíjat kérnek az ügyletért. Bár az összeg jelentős, de magában foglalja minden eljárás, ellenőrzés, engedély, szerződés díját, beleértve a családtagokat is. Az államkötvénybe fektetett pénzre szóló elvárások a jövőben akár magasabbak, a közvetítők jutaléka pedig alacsonyabb is lehet – a rendszer népszerűsítése, ismertté tétele ugyanis nyilvánvalóan jóval többe kerül a bevezetés időszakában, mint a későbbiekben. Nem változhat sokat ugyanakkor a közvetítő vállalkozások határon túli bejegyzése. Ahogy már a PwC megjegyezte: a cégeknek az adott országban nyilvánvalóan helyismerettel kell rendelkezniük, vagyis magyar vállalkozás nem tudja ellátni a feladatot.

A letelepedési kötvény anyagilag feltétlenül sikernek számít. Míg a PwC a konstrukcióból csak 375 millió euró bevételre számított, és a 2012-es parlamenti szavazásnál a kormány is csak egymilliárd euróról beszélt, napjainkig már 1,1 milliárd eurót hozott az országnak a letelepedési kötvény.

Szarka Sándor