Rég nem látott, 2,4 százalékos GDP-bővülésről árulkodik a Statisztikai Hivatal legfrissebb jelentése. A négy és fél éve nem látott kedvező adat megerősíti, hogy Magyarországon véget ért a gazdasági válság. A szakirodalom szerint ugyanis egy recessziós időszak akkor tekinthető lezártnak, ha három egymás követő negyedévben pozitív GDP-adatot produkál a gazdaság. Hazánk pedig sorrendben immár az ötödik negyedévben büszkélkedhet GDP-növekedéssel, ráadásul a mutatók időszakról időszakra folyamatosan javulnak.

A tavalyi első negyedévben még alig érezhető, 0,1 százalékos GDP-növekedést produkált a gazdaság, ami a második negyedévre 1,0, majd 1,7, végül 1,9 százalékra nőtt. S a sorozat most újabb dicső állomáshoz ért a 2,4 százalékos negyedéves adattal.

Száguld a külkereskedelem

Itt a fordulat – kommentálta a rég nem látott kedvező adatot a Nemzetgazdasági Minisztérium. A decemberben mért 1,9 százalékról ugyanis azért gyorsult most 2,4 százalékra az év/év alapon mért bővülés, mert az idei első negyedévben önmagában 0,7 százalékkal nőtt a GDP. Vagyis stabilan, egyre erőteljesebben teljesít a magyar gazdaság.

A minisztériumi közlemény leszögezi: a magyar gazdaság száguldása döntő részben az export szárnyalásának köszönhető. A 2008-as gazdasági válság óta ugyanis a magyar külkereskedelem évről évre rekordtöbblettel zár.

A 2007–2008-as évek nullszaldó körüli egyenlege 2009-ben 3,7 milliárd euró többletbe fordult, tavaly pedig már 5,5 milliárd euró pluszt hozott az ágazat az országnak. S a bővülés az idei első negyedévben sem állt meg: három hónap alatt már 2 milliárd euró aktívum keletkezett, ami szerint év végére akár a 8 milliárd eurós többlet is elérhető.

A külkereskedelmi vágta természetesen az ipar felpörgését is jelenti. Az ipari termelés az első negyedévben 12,2 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az ipart pedig a feldolgozóipar, azon belül a járműgyártás, és a számítógép és elektronikai termékek gyártása húzza, mindkettő exportteljesítménye 10-10 százalékkal bővült az elmúlt egy évben. A feldolgozóipar rendelésállománya egyébként további 23 százalékos bővülést valószínűsít.

A rég nem látott kedvező mutató árnyoldala ugyanakkor, hogy egyelőre meglehetősen egyoldalú a magyar gazdasági növekedés. A külső húzóerőre semmilyen szinten nem tud rásegíteni a belső fogyasztás. Ahogy a minisztérium is elismeri: a háztartások fogyasztása az idei első negyedévben várhatóan stagnál – mindez csak a tavalyi 2, vagy a tavalyelőtti 7 százalékos csökkenéshez képest jelent valamiféle eredményt. Mindezt persze úgyis fel lehet fogni, hogy jókora tartalékok vannak a magyar GDP-ben: ha végre sikerülne valóban beindítani a belső fogyasztást, a magyar gazdaság a jelenlegi 2,4 százaléknál is sokkal erőteljesebben növekedhetne.

A féloldalasságot ugyanakkor tovább erősíti, hogy a külkereskedelem bővülése is döntő részben egyetlen tételnek, a Németországba irányuló kivitel bővülésének köszönhető. A német gazdaság másfél éve tartó száguldása ugyanis töretlen, a tavalyi 3,6 százalékos bővülés idén is megismételhetőnek látszik – a márciusi exportteljesítmény például 7,3 százalékkal múlta felül a februárit. S mivel Németország hazánk fő kereskedelmi partnere – nem is beszélve a nálunk megtelepedett német vállalatok hazaküldött termékeiről –, a német száguldás Magyarországot is magával ragadta.

Félpörgő motorok

A most kitörő örömmel fogadott 2,4 százalékos gazdasági növekedés persze még mindig csak a fele annak, mint amit a 2000 utáni évtized első felében produkált a magyar gazdaság. Emlékezetes: 2002-ben a Fidesz még 4,1 százalékos (sőt 2000-ben 4,9 százalékos) GDP-növekedéssel adta át az országot a szocialistáknak.

Ebből is látszik, mennyire hiányzik most a belső fogyasztás, akkor ugyanis a Széchenyi Terv elsősorban a belső motorok felpörgetésével (lakásépítések, autópálya-beruházások, kisvállalkozások támogatása, gyógyfürdőprojektek) érte el a kiugró gazdasági bővülést. Magyarország exportlehetőségeit ugyanis épp az orosz válság utóhatásai vetették vissza. S aztán – Széchenyi Terv nélkül – a szocialisták is próbálták a belső fogyasztásra építve élénkíteni a GDP-növekedést: ezt a célt is szolgálták az 50 százalékos közalkalmazotti béremelések, a 13. havi nyugdíj, majd később, immár a Gyurcsány-kormány időszakában az eladósodási lehetőségek liberalizálása.

Kevesen gondolnak bele, de valójában 2002-től előbb az államadósság, majd 2005-tól a lakossági hitelállomány meredek növelése tette lehetővé a belső fogyasztás, és így a GDP évről évre való jelentős emelkedését. Csakhogy a teljesítmény nélküli, csupán eladósodásra alapozó növekedést képtelenség sokáig fenntartani. A GDP növekedése 2005-től már alig haladta meg a 3 százalékot, majd 2007–2008-ban 1 százalék alá esett. S ezt az önerőből is egyre lejjebb süllyedő országot kapta derékba 2008 második felében a gazdasági világválság.

A magyar GDP 2009 folyamán 6,7 százalékkal esett, ennél súlyosabb zuhanást csak hét másik ország volt kénytelen elkönyvelni az Európai Unióban. 2007–2009 három éve alatt pedig mindössze Lettország és Észtország marad hazánk mögött az uniós listán. Mindez persze azt is jelenti: van honnan visszakapaszkodnunk. Az elmúlt öt negyedévben elért GDP-bővüléssel ugyanis még mindig csak a negyedét szedtük vissza annak, amit 2009 során elveszített az ország. S a belső fogyasztás beindítása körüli kudarcok jól mutatják, mekkora csapdába lökte a 2008-ig folytatott szocialista gazdaságpolitika Magyarországot.

Emlékezetes: egy évvel ezelőtt, választási győzelme időszakában a Fidesz még abban bízott, idén már beindítható a belső fogyasztás. Ám ez a remény egyelőre nem teljesül. A háztartások nem jutnak többletpénzekhez, mivel az emberek többségét foglalkoztató hazai kis- és középvállalkozások nem részesülnek a GDP-bővülés hasznából. Így a munkaerőpiaci helyzet sem javul, ráadásul az elmúlt években a közszférában, nyugdíjakban vagy legújabban a segélyekben bejelentett szigorítások még csökkentik is a belső keresletet. Akiknek pedig több jut, például a januártól adókedvezményekkel támogatott többgyermekes családoknak, az elmúlt években felvett hiteleik törlesztésére fordítják bevételeiket. S ördögi kör: mivel a belső fogyasztás nem indul be, az elmúlt éveket kínnal-keservvel átvészelő kisvállalkozások közül is sokan felélik utolsó tartalékaikat, s kényszerűen beszüntetik tevékenységüket, ami további emberek elbocsátását, a vásárlóerő újabb csökkenését vonja maga után. Nagyon nagy feladat tehát a lefelé mozgó spirál megállítása, ami magától csak nagyon mélyen állna meg, amikor a háztartások visszafizetnék az elmúlt években felvett – összességében 8300 milliárd forint értékű, s gyakran 10-20 éves futamidőre felvett – hiteleket. Az egyetlen lehetőséget, az állami beavatkozást ugyanakkor megnehezítik az EU költségvetési hiányra vonatkozó szigorú előírásai.

Kulcsszerepben a fogyasztás

Az uniónak küldött konvergencia program szerint idén 3,1 százalékkal nő majd a gazdaság – vagyis a kormány a következő hónapokban további gyorsulására számít.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint az év második felében már érvényesülhet a személyi jövedelemadó rendszerének módosulása, és a háztartások pótolni kezdik az elmúlt években elhalasztott fogyasztásukat. 2012-ben ennél némileg alacsonyabb, 3,0 százalékról szól a prognózis, azután azonban a dokumentum szerint 2015-ig fokozatosan 3,5 százalékra nő – termelni kezdenek például a nagy autóipari beruházások (Mercedes, Audi, Opel). Ez azonban csak az úgynevezett „konzervatív” becslésű pálya. Az úgynevezett „dinamikus” változat szerint a GDP-növekedés 2013-ban eléri a 4,8 százalékot, majd 2015-re 5,5 százalékra ugrik.

Külföldi elemzők árnyalattal a konzervatív becslésnél is rosszabb számokat várnak a következő évekre. A GDP adatok megjelentetésének napján egy konferenciát is rendeztek Budapesten, amelyen nemzetközi intézetek képviselői is részt vettek. Ezen a Morgan Stanley vezető elemzője például azt valószínűsítette, hogy a jelenleg elért, 2-3 százalék közötti szinten ragad be a magyar növekedés. S lényegében ugyanezt mondta Iryna Ivaschenko, az IMF budapesti irodájának vezetője: a szervezet prognózisa szerint idén 3, jövőre azonban már csak 2,8 százalékos GDP-bővülés várható.

Ugyanakkor mintha a kormány is tartana attól, hogy az eddigi intézkedések és kevés lesz a kulcstényezőnek számító belső fogyasztás beindításához. Beszédes véletlen, hogy a kormány épp a GDP-adatok hetében jelentett be néhány olyan intézkedést, amelyek emlékeztetnek az egykori Széchenyi Terv néhány pontjára. A bankok például csökkenthetnék bankadó-fizetési kötelezettségüket a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állománynövekedésének 5 százalékával. Emellett a kormány lakáshitel-tervezetében szerepel az euróalapú lakáshitelezés visszaállítása, sőt a kamattámogatásos hitelek újraindítása is – igaz, maximum csak ötéves időtartamra, s 10 millió forintig.

Egyelőre tehát örüljünk a 2,4 százalékos, rég nem látott gazdasági növekedésnek. Hosszabb távon azonban fontos, hogy a GDP-bővülést függetlenítsük az export, leginkább a német gazdaság teljesítményétől. A Brüsszelnek leadott konvergenciaporgram szerint idén 3,1, s az azt követő években is szűk 3 százalékkal nőhet a belső fogyasztás. Ami létfontosságú ahhoz, hogy elérjük a kormány dinamikus verziójában felvázolt 4-6 százalékos gazdasági növekedést, és folytassuk megrekedt felzárkózásunkat Nyugat-Európához.

Kárász Andor