Nem a haszon, hanem a közjó

– Óriásira duzzadt államadósságok, eszeveszett tőkekoncentráció, a természeti környezet pusztulása, a hegemónia fenntartásáért vívott háborúk jelzik, hogy a főáramúnak számító neoliberális közgazdaságtani elvek mély válságba sodorták a nyugati világot. Van kiút ebből a helyzetből?

– A materialista alapokon nyugvó liberális gazdaságfilozófia célja a lehető legnagyobb profit megszerzése, vagyis a profitmaximalizálás a természeti és az emberi erőforrások intenzív felhasználásával. Ezzel a működési móddal szemben áll egy alternatív, az emberi lelket is figyelembe vevő gazdasági gondolkodásmód, amelyet a vallási hovatartozás is meghatároz. Hiszen az egyén spiritualitása, erkölcsi felfogása, hite fontos szerepet játszik az üzleti döntésekben. A nagy világvallások követőinek mindig is útmutatóként szolgáltak hitük tanításai arról, mi az erkölcsös, mi a megengedhető és mi a megengedhetetlen az üzleti életben.

– Mit mondanak a keresztény vallás tanításai a profitról?

– A keresztény szemléletű közgazdaságtan szerint a gazdaság legfőbb célja nem a profit, hanem a közjó, az emberek jólétének, boldogságának a szolgálata, ezért a piaci szereplőknek nem a profit maximalizálására, hanem az optimalizálására kell törekedniük. Mindezt anélkül, hogy elpusztítanák a környezetet, kizsigerelnék a munkaerőt. A keresztény elvek alapján működő üzleti élet az emberek és vállalkozások együttműködésén alapszik.

– Napjainkban, amikor gigantikus multi- és transznacionális cégek uralják a világpiacot, sikeres lehet-e egyáltalán ez a szemlélet az üzleti világban?

– Hogyne. Sok példa mutatja, milyen eredményes lehet, mennyire válságálló a profitoptimalizálásra törekvő, az emberek, a cégek közötti együttműködésen alapuló gyakorlat. Európában és a világon ma már eredményesen működik az Uniapac elnevezésű, több tízezer, keresztény elveket valló vállalkozót tömörítő szervezet, amelynek tagjai elutasítják az egymás közötti versenyt, egymást segítve, támogatva működnek. Ennek tagja a hazai ÉrMe Hálózat is, amelynek résztvevői szintén a keresztény elvek alapján dolgoznak. E gazdasági modellnek az előnyeit éppen a Covid-válság mutatta meg. A cégek például nem elbocsátásokkal vagy a versenytársak megbuktatásával, bekebelezésével akartak úrrá lenni a helyzeten. A túlélés lehetőségét az egymással és a munkavállalókkal való együttműködésben keresték. A modell működött, ezek a vállalatok sikeresen vették az akadályokat, és talpon maradtak. A 2000-es években egyébként több európai kutatóközpont is alakult, amelyek a spiritualitás és a gazdaság kapcsolatát, az etikus működési modell eredményességét vizsgálják, ezen elvek terjesztését szolgálják. Legutóbb a Ferenc pápa által indított Ferenc gazdasága elnevezésű projekt indult útjára. A Szentatyának életcélja a peremen élők felkarolása, a szegények segítése, a ferences lelkiség megélése a mindennapokban. A Vatikán által tavaly Assisiban rendezett konferencián a részt vevő közgazdászok, kutatók és üzletemberek a keresztény elveken nyugvó üzleti életről, a jelenlegi gazdasági szemlélet megváltoztatásának lehetőségeiről tárgyaltak. Ferenc pápa elsősorban a fiatalokat szólítja meg programjával, mert úgy látja, az ő kezükben van a jövő alakítása. Biztatta őket, hogy az ökológiai megtérés útján haladjanak, az élet és ne a halál gazdaságát építsék. Ám más világvallások esetében szintén számos gazdasági, üzleti célú kezdeményezés indult és vált sikeressé az utóbbi években.

– Ön a Vallás és gazdaság című tanulmányában leírja, milyen útmutatást adnak a legelterjedtebb világvallások az üzleti élet alakításához. Szembeötlő, hogy mindegyik az együttműködést tekinti etikusnak és gyümölcsözőnek, nem a mára gyilkossá vált versenyt. A tanítások kitérnek a munka, a tanulás fontosságára is. Ám szinte mindegyik elutasítja a spekuláción alapuló gazdagodást. Ma nem épp ezeknek az elveknek érvényesülését látjuk a világgazdaságban…

– A világvallások mindegyike elfogadja a magántulajdont, a vagyont, amennyiben a közösség, a társadalom gyarapodását is szolgálja. Ám mindegyik felhívja hívei figyelmét arra, mennyire fontos a mértékletesség, és milyen veszélyei vannak az öncélú pénzhajhászásnak, az önzésnek. Ebből következően elveti a szükségleten túli fogyasztást, a mohóságot is. Fontosnak ítéli azonban a jótékonykodást, a kevésbé szerencsés sorsúak támogatását, a közjó szolgálatát.

– A mai, nemzetközi mércével is nagy vagyonok hátterében szinte mindig valamilyen pénzügyi spekulációt találhatunk, miközben az államok, vagyis a társadalmak nyakig eladósodtak a kamatos kamatnak köszönhetően. Mit mondanak a világvallások a kamatszedés lehetőségéről?

– Ebben a kérdésben több helyen eltérnek a világvallások tanításai. Közös pont azonban, hogy mindegyik egyértelműen etikátlannak tekinti és tiltja az uzsorakamatot. A keresztény elvek megengedik a kamatszedést, amennyiben méltányosságon alapul. A zsidó vallás egyértelműen tiltja, hogy saját testvéreiktől kamatot szedjenek a (zsidó) pénzkölcsönzők, ám az idegenektől, vagyis a más vallásúaktól megengedett. Érdekes az iszlám felfogás, amely egyértelműen tiltja a kamatszedést. A saria, vagyis az iszlám jog szerint működő bankok a kamatszedés tilalma mellett tartózkodnak a spekulatív ügyletektől, nem vesznek részt például a pornográfiával vagy a disznóhússal kapcsolatos befektetésekben sem. Ma már Európában is vannak olyan bankok, amelyeknek van iszlám terméke. Ilyen például az Islamic Bank of Britain, a Citigroup, a Deutsche Bank, a HSBC, a Lloyds TSB, az UBS. Ezek a 2000-es évek közepétől indultak fejlődésnek. A legismertebb pénzpiaci szereplő azonban a szegények bankja, a Grameen Bank Bangladesben. Ez szegény embereknek, főként családfenntartó nőknek nyújt mikrohiteleket vállalkozás indításához, működtetéséhez. A bank működése a bizalmon alapul, nem is kötnek írásbeli szerződést. Az adósok ötfős csoportokat alkotnak, a csoport tagjainak pedig segíteniük, támogatniuk kell egymás vállalkozását.

– A nyugati világ ma leginkább attól tart, hogy hegemóniáját végképp megtörheti Kína. A rendkívül gyors kínai felemelkedésben lehet szerepe a konfucianizmusnak is?

– Kínában a kommunizmus évtizedeinek hatására ma már kevesen tartják magukat vallásosnak. Ám a társadalom és a gazdaság egészét áthatják az időszámításunk előtt 551 és 479 között élt filozófus, Konfucius erkölcsi tanításai. Még ma is fontos elvárás az egyénnel szemben a fegyelem, a hűség, a megbízhatóság és a kölcsönösség, valamint a szenvedélyek fölötti önuralom. A konfucianizmus számos társadalmi kötelezettséget és a hagyományok tiszteletét írja elő. A társadalom a nagycsaládok összessége, az egyénnek kötelezettségei vannak azzal a társadalmi körrel szemben, ahová született, ahová családi, baráti kapcsolatai fűzik. Vállalkozását úgy kell elindítania és működtetnie, hogy kiszolgálja saját és tágabb családja szükségleteit. Konfucius a profitról azt tanítja, hogy előre látható eredmény, de nem lehet cél, ezért erkölcsileg helytelen a hajhászása. Mindebből következik, hogy a kínai nagyvállalatok ma is úgy tekintenek egymásra és önmagukra, mint egy nagycsaládra. Ez a dolgozóikat is motiválja.

– Ma már sok üzletember és közgazdász keres új utakat a profitmaximalizálás, a túlfogyasztás, a természeti és az emberi erőforrások túlzott kizsákmányolása helyett. Ilyen körülmények között a neoliberális gazdasági elméletek túlélhetik-e napjaink válságait?

– A nyugati világban az uralkodó közgazdasági szemlélet még ma is a profitmaximalizáláson és a szüntelen növekedésen alapszik. Ám mint Joan Robinson brit közgazdász igazán szellemesen megfogalmazta: az a nyomorúság, hogy a kapitalista rendszer kizsákmányol, semmi ahhoz a nyomorúsághoz képest, mintha egyáltalán nem zsákmányolna ki. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy nemzetgazdasági érdekből nem kerülhető ki a világgazdaságban uralkodó kapitalista rendszer, ugyanakkor bizonyos emberi értékeket érdemes hangsúlyozni. Emellett tudomásul kell venni, hogy mellékfolyamként egyre több a keresztény szemléletű üzleti vállalkozás, és terjednek az ezekhez kapcsolódó elméletek. Valódi paradigmaváltásra azonban a közeli jövőben nem számíthatunk. Ehhez meg kellene változnia az emberek gondolkodásának, a rögzült szokásoknak és nem utolsósorban az oktatásnak. Lassú változásra akkor számíthatunk, ha növekszik az emberközpontú vállalkozások száma, és lesz elegendő erejük ahhoz, hogy átalakítsák a közgondolkodást. Az éghajlatváltozás és más ökológiai problémák azonban katalizátorként szolgálhatnak ebben a folyamatban. E fenyegetésekre csak az egyéni érdekek háttérbe szorításával, összefogással és együttműködéssel találhatunk megoldást.