„Optimista várakozásaim vannak”

– A tavalyi gazdasági adatok azt mutatják, beértek az eredményei annak, hogy a Fidesz–KDNP vezette kormány a 2010-es győzelem után meghirdette az ország újraiparosításának politikáját. Hol tart e folyamat, milyen további lépéseket kell megtenni, hogy az idei esztendőt is sikeresnek tekinthessük?

– Az elmúlt években nagyon komoly ipari beruházásokat hoztak Magyarországra az Orbán-kormányok. Csak hogy a legnagyobbakat említsem: Mercedes, BMW, SK Innovation, Samsung, CATL, BYD. Ráadásul arra is tekintettel voltak, hogy az ország olyan régióiba is érkezzen friss tőke, amelyek még nem álltak annyira jól a foglalkoztatás, a bérek vagy a gazdasági hozzáadott érték terén. Gondoljunk csak a kecskeméti, debreceni, szegedi beruházásokra. Mára ezeknek a projekteknek is köszönhetően lényegében megközelítettük a teljes foglalkoztatást. Emellett nemcsak a gazdasági teljesítményünk, de a magyarországi bérek is szépen konvergáltak a fejlett nyugati értékekhez. A következő években ezt az irányt kell folytatni, figyelve arra, hogy minél nagyobb arányban innovatív, magas hozzáadott értékű vállalkozások települjenek hazánkba, emellett egyre több magyar cég erősödjön meg és lépjen ki a világpiacra.

– A magyar kormányt újabban sokszor éri a vád, hogy összeszerelő üzemet csinál az országból. Valójában hogyan állunk a csúcstechnológiák alkalmazásában?

– Az összeszerelőüzem-narratívát csak azok hangoztatják, akik egyáltalán nem követik a magyar gazdaság mutatóit. Az igazság az, hogy a magyar kutatás-fejlesztési kiadások a GDP arányában magasabbak, mint az olasz, spanyol, görög, lengyel, horvát, ír vagy luxemburgi mutatók, a szlovákról, románról, bolgárról, lettről vagy litvánról nem is beszélve. Magyarországon kimagasló a komoly szellemi kapacitásokat igénylő munkahelyek (brain business jobs) a aránya. Hazánk ezen a téren egy csoportban van az Egyesült Királysággal, Németországgal, Svájccal, Svédországgal és Finnországgal, megelőzve Ausztriát, Franciaországot és minden régiós államot. A high tech, azaz legfejlettebb technológiát képviselő exportunk volumene a 21., a termelés arányában számított mutatónk pedig az 5. legjobb az egész világon. Magyarországon több mint kétszer annyi kutató dolgozik, mint Írországban, Romániában, Szlovákiában vagy Bulgáriában. Az Európai Unió összes régiója közül Budapesten dolgoznak a legnagyobb arányban a tech- és egyéb tudásigényes szektorokban, de Pest megye is ott van a legjobb 25-ben. Tehát egyértelműen tudásalapú gazdaság a magyar, és nem összeszerelő üzem.

– Az egymást követő Orbán-kormányok eltökélten törekedtek arra, hogy a korábban külföldieknek eladott kritikus infrastruktúra-elemeket visszavásároljuk. Ebben hol tartunk?

– A kritikus infrastruktúra hazai tulajdonosi körbe vonása több szempontból is előnyös egy ország számára. Egyrészt növeli az ellátásbiztonságot, elősegíti a lokális érdekek erősödését a szűk fókuszú pénzügyi, nyereségességi célokkal szemben. Másrészt segíti a munkahelyteremtést, és csökkenti az állam külföldi szereplőktől való függését. Mindemellett a megtermelt nyereség is otthon marad, e pénzek pedig tovább erősítik a hazai gazdaságot, így támogatják a bérek növekedését is. Éppen ezért fontos lenne a hazai tulajdoni arány növelése az élelmiszer-kiskereskedelemben. Tavaly láthattuk, hogy az élelmiszerárak gyors növekedése komoly terhet ró a családokra. Ahhoz, hogy egy hasonló helyzetet elkerüljünk, fontos a verseny fokozása, emellett pedig a hazai termelőkhöz közel lévő, velük szoros kapcsolatot kiépíteni tudó szereplők megerősödése. A lokális érdekeket jobban szem előtt tartó vállalkozások árszint tekintetében is vonzóak tudnak lenni, ami segíthet, hogy csökkenjen az esélye a tavalyihoz hasonló áremelkedéseknek a jövőben.

– Az egyes nemzetgazdaságok fejlettségét gyakran az egy főre jutó GDP-vel mérik. E területen milyen változásokat láthatunk az utóbbi években?

– 2012-ben 23 240 dollár volt a vásárlóerő-paritáson számított GDP egy főre eső értéke Magyarországon. Ez 2022-re 42 044 dollárra nőtt, azaz több mint 80 százalékkal emelkedett. Az EU fejlettebb államai közül csupán Írország és Málta tudta nálunk nagyobb mértékben növelni e gazdasági mutatóját, míg a többi fejlettebb uniós állam átlagos növekedése 50 százalék alatt volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar gazdaság közeledett a fejlett Nyugathoz az elmúlt tíz évben. A 2012-ben még nálunk hét százalékkal jobb teljesítményt nyújtó görögöket 2015-ben hagytuk el, a tíz évvel ezelőtt minket még több mint 16 százalékkal előző szlovákokat 2019-ben, a 2012-ben 14 százalékkal előttünk álló portugálokat pedig 2021-ben. Azaz nemcsak konvergálunk, de számos országot magunk mögé is utasítottunk.

– Az uniós gazdaságpolitikai törekvéseknek része, hogy rászabadítsák az uniós piacokra az olcsó, rossz minőségű ukrán termékeket és szolgáltatásokat. Számunkra kedvezőtlen az EU adópolitikája is, amely azzal a következményekkel jár, hogy tovább emelkednek a szankciós politika következtében amúgy is magas energiaárak. Keresztülhúzhatják-e a brüsszeli lépések a magyar terveket?

– A mostani helyzet számos kihívást hozott az Európai Unió egésze, ennek részeként Magyarország számára is. A 2022–2023-as inflációs sokk kamatemeléseket vont maga után, amelyek a hitelezés visszafogásán keresztül csökkentették a beruházásokat, így a gazdasági dinamikát is. A magyar gazdaságpolitika gyors és hatékony reagálását dicséri, hogy nálunk már hónapok óta csökkennek a kamatok, ami komoly lökést ad a nemzetgazdaságnak, ám látni kell, hogy a hitel ára még mindig magasabb, mint a háború kitörése előtt volt. Mindezek mellett a hazai gazdaság várakozásaim szerint erősebb lesz az enyhülő hitelfeltételek okán. Az ukrajnai háború és a szankciók együtt csillagászati magasságokba emelték az energia, különösen a gáz árát Európában. Bár a 2022. augusztusi 350 eurós megawattóránkénti gázárak már szerencsére a múltba vesznek, az elmúlt egy év 20–70 eurós sávban mozgó értékei is jelentősen magasabban vannak annál, mint amit 2021 előtt láthattunk, és más kontinensek áraihoz képest is túlságosan drága az európai gáz. Ez viszont jelentősen rontja az EU vállalatainak nemzetközi versenyképességét. Magyarország itt energetikai beruházásokkal, az energiahatékonyság növelésével és olcsó energiával, például Paks II. megépítésével segítheti céljai elérését. Valóban további veszéllyel járhat az olcsó ukrán termékek és szolgáltatások megjelenése a közös piacon. Keleti szomszédunk hatalmas ország, a háború és az elvándorlások után is jelentős a lakossága és a gazdasági potenciálja. Ráadásul, ahogyan ezt a gabona esetében is láthattuk, az ukrán termékek és szolgáltatások már csak a földrajzi lokáció okán is első körben a régió vállalatainak hoznak éles versenyt. A magyar piac hatékony védelme így a jövőben is fontos lesz.

– A magyar kormány erőteljes zöldpolitikát folytat. Ez milyen hatással lehet a gazdaság egészére?

– Bár a globális kihívások növekedése és az EU zöldpolitikája okán a környezettudatosabb gazdasági modellre való áttérésnek Magyarországon sincs alternatívája, fontos látnunk, hogy a zöldítés sok hagyományos gazdasági tevékenység volumencsökkenését vagy akár megszűnését okozhatja. Ilyen például a szénbányászat, az olaj- és gázipar vagy a hagyományos autógyártás. A nagy kérdés az, hogy ezen veszteségeket mennyire tudja egy ország pótolni olyan iparágakba való befektetéssel, amelyek a zöldfordulat nyertesei lesznek. Ilyen az elektromosjármű-, az akkumulátorgyártás, a körkörös gazdaság, a fenntartható élelmiszeripar. Magyarország e területeken komoly sikereket tudhat magáénak, gondoljunk akár a gerjeni, söjtöri vagy a paksi naperőmű-parkokra. Mára Magyarország a világ élvonalába került a napelemek által termelt energia részarányát tekintve. De Paks II., az épülő és felépült akkumulátorgyárak Miskolcon, Komáromban, Iváncsán, Gödön, valamint az új autóipari beruházások, mint a BMW, a BYD szintén a zöldgazdaságot erősítik.

– A tavalyi nehézségek ellenére sikeresnek tekinti a múlt évet?

– Tavaly több jelentős sikert is elkönyvelhetett Magyarország. Az államháztartás tekintetében egy szomszédunkban dúló háborúval, inflációval, magas kamatokkal és lassan csordogáló uniós pénzekkel nehezített évben is sikerült csökkenteni az államháztartás GDP-arányos hiányát és a GDP-arányos államadósságot. Lakossági oldalról komoly siker volt a családtámogatási rendszer megtartása és bővítése, a családok megvédése az elszálló kamatoktól és energiaáraktól. A vállalkozásoknak a kedvezményes kamatozású források és a kamatstop jelentett komoly segítséget. Ám a legnagyobb siker, amelynek pozitív hatásait az idén komolyan érzékelni fogjuk, egyértelműen az infláció gyors leszorítása volt. Egy 25 százalék fölé ugró drágulási ütemet, hiszen 2023 januárjában ez volt a helyzet, sikerült nyolc százalék alá csökkenteni mindössze tíz hónap alatt. Ekkora dezinflációhoz általában tíz év szükséges, nekünk is ennyi ideig tartott az 1990-es évek elején ugyanezt megtenni. Az, hogy ma már kezelhető mértékű a pénzromlás szintje, megnyitotta az utat a kamatok csökkentése előtt. A mérséklődő hitelköltségek pedig jelentős mértékben fogják serkenteni a hazai beruházásokat, ami pozitív hatással lesz nemcsak az ország gazdasági teljesítményére, de a munkahelyteremtésre és a bérek alakulására is. Mindezek alapján kifejezetten optimista várakozásokkal nézek 2024 elé.