A nap- és szélerőművek kijózanító mellékhatásai
Őszintén az energiáról
A nagy nemzetközi szervezetek mellett számos politikus is egyetért abban, hogy a biztonsági, versenyképességi és klímavédelmi célok teljesítése érdekében szükség van az úgynevezett megújulók és az atomerőművek jelentős fejlesztésére és a ma még meghatározó többségű fosszilisak részarányának csökkentésére. Mindezt úgy, hogy olyan egészséges energiamixre kell törekedni, amelyet az egyes áramtermelési módok előnyeinek és hátrányainak figyelembevételével dolgoznak ki. Ez azért fontos, mert a szélsőséges időszakokban, amikor vagy minimális a termelés, vagy éppen túl sok, a nap- és szélerőművi kapacitásoknak sokkolóan káros következményei vannak, amiről keveset beszélünk.
A villamos energia különleges termék. Biztonsági okokból a termelésnek és a fogyasztásnak folyamatosan, a nap minden percében és másodpercében egyensúlyban kell lennie. Enélkül egész egyszerűen összeomlana az elektromos rendszer. Első pillantásra örvendetes tény, hogy itthon az ipari méretű naperőművek beépített teljesítménye a 2010-es nulla megawatt értékről ez év november elejéig közel négyezerre növekedett, ami hatalmas eredmény, miközben ugyanezen idő alatt a háztartási méretű naperőművek teljesítménye 2629 megawattra bővült. A saját célra, tehát nem a hálózatra termelő ipari naperőművek további 728 megawattot képviselnek, ezért a hazai teljes naperőművi kapacitás ma már mintegy 7350 megawatt körül alakul. A jövőben további bővülés várható. Azonban a biztonságos és olcsó villamosenergia-ellátás fenntartása érdekében gátat kell vetni az aránytalan és indokolatlan túlfejlesztéseknek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fizikai és a műszaki realitásokat szinkronba kellene hozni a fejlesztési tervekkel.
Ha jó az idő
A naperőművek bizonyos időszakokban való túltermelése hatással van a Paksi Atomerőmű termelésére is. Különösen azért lényeges ez, mert az időjárásfüggő nap- és szélerőművi kapacitások rendszerbe illesztése egyre nagyobb kihívást jelent az egyre gyakoribb kiegyensúlyozatlanság és az ebből fakadó rendkívüli áringadozások miatt. Ezeket a legjobban a tárolói kapacitások jelentős növelésével lehetne kiegyenlíteni. A leghatékonyabb megoldás a szivattyús-tározós erőművek üzemeltetése lenne. Magyarországon terveznek ilyet, előkészítő vizsgálatai már zajlanak. De nem csak ez a gond. A naperőművek egyre nagyobb száma azt is okozza, hogy termelési csúcsok idején az időjárásfüggő erőművek egyre gyakrabban szorítják negatív tartományba az áram árát, ami hosszú távon károsan hat a termelőkre és az árakra is.
Mindezek mellett a naperőművi kapacitások bővülésének van egy másik kritikus pontja. A bővülés károsan hat a Paksi Atomerőmű termelésére, és számottevően befolyásolhatja a nemzeti érdeket szolgáló második üzemidő-hosszabbítás esélyét is. Arról van szó, hogy a nap- és szélerőművek által termelt villamos energia kötelező átvétele miatt egy derült és szeles csúcsidőszakban az alacsonyabb rendszerterhelés és az export lehetőségének korlátozottsága miatt a Paksi Atomerőmű egyre többször arra kényszerül, hogy csökkentse a teljesítményét. Ez minden szempontból abszurd, hiszen az olcsó, árstabilitást, az ellátás biztonságát garantáló és klímabarát módon áramot termelő atomerőművet ilyenkor azért kell visszafogni, hogy a nap- és szélerőművek által termelt sokkal drágább áram kötelezően átvehető legyen!
Mérnöki szemmel az időjárásfüggő megújulók termelésének kötelező átvétele miatt bekövetkező le- és visszaszabályozások közvetlen befolyással vannak a paksi blokkok élettartamára és ezért a tervezett további üzemidő-hosszabbítására. A le- és felterhelések miatt fellépő hőmérséklet- és nyomásváltozások többlet-igénybevételt okoznak, azaz csökkentik a blokkok lehetséges üzemidejét. Az atomerőműveket ugyanis folyamatos áramtermelésre tervezték, nem pedig arra, hogy a nap- és szélerőművek miatt az időjárás függvényében „rángassák” őket. Ez nemcsak értelmetlen, gazdaságtalan és káros, de határozottan sérti a nemzeti érdeket, hiszen itt a megtermelt energia és annak ára, azaz a megtermelt pénz tekintetében is óriási mennyiségről van szó. Ma már nyilvánvaló, hogy sürgősen jogi és műszaki megoldást kell találni arra, hogy ezeket a kényszerű visszafogásokat megelőzzék.
A legegyszerűbb és legjobb megoldás az lenne, ha a bizonytalan időjárásfüggő erőművektől vásárolt áramot csak a biztos és az időjárástól független atomerőműtől származó után lehetne átvenni. Vagyis ha a paksi forrás nem elég, akkor léphetnének be a rendszerbe. Nem Paks előtt, és még kevésbé Paks helyett. Hogy érthető legyen: a jelenlegi átvételi átlagárak a nap- és szélerőművek esetében 45 és 55 forint között mozognak kilowattóránként, miközben a Paksi Atomerőmű ugyanezt 13 forintért állítja elő. Milyen nemzeti érdek fűződik a háromszor-négyszer drágábban termelt áram átvételéhez az olcsóbb helyett?
Ha rossz az idő
Van más gond is. Ha rossz az idő. A nap- és szélerőműveknél október végén, november elején ismét tapasztalható volt a „sötétszélcsendes” időszak, amikor az innen származó áramnak csak a töredéke állt rendelkezésre nemcsak hazánkban, hanem a szomszédos országokban is. Ez nagyon súlyosan érintette a piacokat, döbbenetes árak alakultak ki a tőzsdéken. Felpörögtek a gyorsan beindítható, de drágán termelő gázerőművek, de még a szénerőművek is, miközben megugrottak az import-export szükségletek. Ugyanis az a helyzet, hogy ködös, hideg, sötét időben még inkább szükség van villamos energiára.
Magyarországon november 12-én délben a hazai rendszerterhelés értéke megközelítette az abszolút történelmi csúcsot, miközben a naperőművek egész napos átlagteljesítménye csak 50 megawatt, azaz statisztikai értelemben nulla volt, a szélerőműveké pedig annyira minimális, hogy a nap jelentős részében fogyasztóként jelentek meg a hálózaton, mivel a fenntartásukhoz szükséges energiaigény nagyobb volt, mint a termelésük!
Észszerűen!
Szerencsére a Paksi Atomerőmű a hidegebb időjárás miatt egész nap névleges kapacitása felett működött, ismét bizonyítva, hogy villamos energiát folyamatosan, télen-nyáron és éjjel-nappal olcsón és biztonságosan csak az atomerőművek képesek adni. Nem meglepő módon a rossz időben lefagyott időjárásfüggő erőművek elmaradt termelése miatt fel kellett pörgetni a gázerőművek termelését, sőt még a tartalék olajtüzelésűekre is szükség volt. Ám mindezek együtt sem voltak elegendők a fogyasztók százszázalékos kiszolgálására. Az adott napon is szükség volt ugyanis importra, amelynek napi csúcsértéke megközelítette a 3000 megawattot. Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy a Paks II. teljesítménye ehhez képest 2400 megawatt lesz, vagyis erre a kapacitásra már most égető szükség volna.
A folyamatos importigény már most is hatalmas ellátási és nemzetbiztonsági kockázatot hordoz, hiszen jelentős függőséget okoz. Mindezekre való tekintettel olyan egészséges energiamixre van szükség itthon, ami az ellátásban biztonságot, stabilitást és a minél olcsóbb energia rendelkezésre állását eredményezi, továbbá az import lehetőség szerinti megszüntetését. Ehhez elsősorban a Paksi Atomerőmű üzemidő-hosszabbítása, a Paks II. Atomerőmű megépítése kell, valamint az, hogy az úgynevezett megújulók szakmailag és gazdaságilag is észszerűen kapcsolódjanak a rendszerhez. Vagyis a naperőművek mellé újabb gázerőművekre is szükség van, illetve különféle, többek között akár szivattyús tározós erőművek építése is.
